A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 21. KÖTET (1930-1933)
1930. – 2. szám: Rákosi Jenő ig és t. tag emlékezete írta Hegedüs Lóránt l. tag
Rákosi Jenő emlékezete. Irta : Hegedűs Lóránt. Tekintetes Akadémia! A magyar irodalomnak legmélyebben járó elméje, az, kinek nagyszerű, zord tehetsége nem tudott fölolvadni a népszerűség lenge hullámaiban : Báró Kemény Zsigmond volt. Kemény történeti regényei »Az özvegy és leánya«, »Zord idők«, »Rajongók« és a ritkán olvasott »Gyulai Pál«, (amely pedig legalkalmasabb volna magyar renaissanceoperák szövegére), a történelmi regényírás tökéletes remekművei. Kemény nagy elméjével azután az essay-iráshoz fordult s két tanulmánya, az egyik, amelyiket gróf Széchenyi Istvánról, a másik, amelyiket »A két Wesselényi"ről irt, a magyar essay-irodalom utolérhetetlen magasságát képezik. Kemény még közelebb jutott a politikához akkor, amikor közvetlenül a szabadságharc leveretése után, 1830-ben kiadta »Forradalom után«, majd egy év múlva »Még egy szó a forradalom után« című könyveit, amelyekben bámulatraméltó éleslátással nemcsak az akkori nemzeti levertség láthatárát kémlelte körül, hanem olyan külpolitikai megállapításokat tesz, amelyek úgyszólván a világháború kezdetéig vezetnek el bennünket. Nem szabad elfelednünk, hogy ugyanez a báró Kemény Zsigmond még közelebb lépett a napi politikához akkor, midőn Kolozsvártt már 1843-ban kiadta »Korteskedés és ellenszerei« című mélyenjáró fejtegetéseit, majd a Pesti Naplót megalapítván, a magyar közirásnak (publicisztika) első harcosává lett elméjének hatalmas fegyverével. Kemény e nagyszerű irodalmi ténykedését el kellett szemünk előtt léptetnünk azért, hogy vele szemben föl-