A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 21. KÖTET (1930-1933)
1933. – 17. szám: Pasteiner Gyula emlékezete írta Gerevich Tibor l. tag
12 Gerevich Tibor nézve, tulajdonképen Arany János hagyományainak modernül megszólaló, igazi folytatója. Hogy viszont mit jelentett a magyar képzőművészet számára az idején bekövetkezett nyugati bekapcsolódás, arra a kérdésre a fényes nevek hosszú sora felel, mint Munkácsy, Zichy, Paál, Mednyánszky, Ybl, Steindl, Zala és még hosszú sora azoknak a művészeknek, akik a külföldi hatások ellenére megőrizték, sőt ezek segítségével még érthetőbbé , kifejezési készségükben hatásosabbá tették zamatos magyar tehetségüket. Képzeljük el, mi lett volna a magyar művészet sorsa a XIX. század második felében, ha az, az irodalomhoz hasonlóan a Munkácsyak helyett Barabás, Borsos, Ferenczy és Pollák hagyománytisztelő, elkésett utánzóiból állott volna. Hogy ez szerencsére nem következett be, abban nagy érdemük van a magyar kultúrának a 67-es kiegyezést követő, lázasan szervezkedő e korszakában a magyar művészet haladását sürgető, segítő, lelkesen buzdító kritikusoknak, akiknek élén, épp nyugati orientációjával a fiatal Pasteiner Gyula állott. A magyar kultúra megújítói közül sokan nyugati orientáció alatt Bécset értették, a művészetet illetőleg pedig még Münchent, ahová a magyar művészetnek valósággal népvándorlása indult meg. Pasteiner Gyula távolabbra tekintett, egészségesebbnek tartott más áramlatokat, a nemzeti egyéniség kifejtésére veszélytelenebbnek, üdvösnek vélte más népek, más kultúrák hatását. A magyar tudományt és művészetet féltette a germanizálástól. Festészetünket ismételten óvta a müncheni iskolától. Az Isar-parti akadémián akkor uralkodó és a magyar történeti festészetre végzetes hatást gyakorolt Pilotyt nem tartotta sokra. Magasabbra helyezte a történeti festészetben a lengyel Matejkót, üdvösebbnek vélte az olasz és a francia hatást. Már 1875-ben hirdette a »Kelet Népében«, hogy az olasz hatás nem veszélyes kultúránkra, amely tételnek, történelmünkön sokszor bizonyított igazságát újra felismertük. A fiatal Munkácsynak, Bécs és Düsseldorf után ő ajánlja Párizst, s a sajtóban verekszik párizsi ösztöndíjáért.