A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 21. KÖTET (1930-1933)
1933. – 21. szám: Id. Szily Kálmán emlékezete Ilosvay Lajos ig és t. tag és Tolnai Vilmos l. tagtól
Vérségi Nagy Ferenc 1. tag emlékezete. Felolvasta 1933. november 27-én Kuncz Ödön 1. tag. 1928 szeptember havában, az őszi hervadás gondolatától megremegő röjtöki fák árnyékában helyezték 76 éves korában örök nyugalomra a pihenést és nyugalmat nem ismerő vérségi Nagy Ferencet. Akadémiánk rendes tagját . Öt év telt el azóta! Mégis úgy érzem, hogy az ő derűs szelleme, jóságos tekintete, fiatalos tudományszeretete épp oly elevenen és irányító erővel él közöttünk ma is, mint akkor, amikor velünk volt. És amikor Nagy Ferencről megemlékezem, nem is a múltat idézem, hanem azokat az örökké élő és ható, a magyar jogtudomány fejlődését immanensen determináló erőket analizálom, amelyek ebből a kivételes emberből áradtak ki és maradnak meg mindaddig, amíg magyar jogtudomány lesz. Ebben az analízisben csak egy törekvés vezet. Annak kutatása, hogy miben rejlett Nagy Ferenc egyéniségének szuggesztív ereje, milyen utakon és minő eszközökkel ért fel arra a magaslatra, ahonnan a magyar jogászságot méltán és méltón vezette. I. 1. Az 1852. március hó 15-én, Verőcén született Nagy Ferenc pályafutása a zavartalan és egyenletes felfelé ívelés egyik legharmonikusabb példánya. Mert habár koráin árvaságra jutott, atyai nagybátyja Nagy Antal budapesti gimnáziumi tanár és a Szerémiségben lakó anyai nagybátyjai, Frisch Pál és Frisch András kanonokok szerető gondossággal vették körül és különös súlyt helyeztek alapos kiképeztetésére. Kivételes tehetsége, amelyhez önállósága és odaadó kötelességtudása járultak, megnyilatkozott már a budai gimnáziumban és méginkább a budapesti Tudomány Egyetem jogi karán, ahol tanulmányait kitűnő ered-