A Fáklya, 1959 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1. szám

_____ A FA KL Y _ Folyóirat ★ Szerkes­zőség: 151 Dickey Ave. Warren, Ohio, USA * Szerkeszti: Kúr Géza Vili. ÉVFOLYAM Előfizetés egy évre: $ 4.00 1959. ESZTENDŐ Gondolataink Újévkor általában rendkívüliek. Egészen más formában veszik elő ilyenkor az embert, mint egyéb alkalmakkor. Hozzátapadnak ugyan mindig az élet gondjaihoz, de míg máskor van bennük kalkuláció is, Újévkor csaknem kivétel nélkül a reménykedésre támaszkodnak csupán. Az Újév a számvetés nélküli reménykedésnek ideje. Egy olyan új reggel, amikor bizakodva indul neki az ember az életnek. Nem érez el hagyatottságot, legyen bár egyedül vad idegenek között; nem fáradt, ha különben megrok­kant is már a kenyér robotjában, s a máskor könnytől ázott bágyadt szeme­iben felcsillan az élet, ha tegnap még feltört is ajkam­, szeretnék meghalni... vagyom kedveseim, Hazám, véreim után . .. nélkülük az élet üres, nyomorult nekem... Az új év elején, az életszakasz kezdetén, megszállja a lelkeket a reményke­dés. Új életszakaszban a sorsom is újra fordul és nem leszek elhagyatott buj­­dosó a világban ... Szabad lesz Hazám és én is hazatérhetek, s talán megta­lálom kedveseimet is, vagy legalább megölelhetem a sírt, ami drága poraikat takarja... Az év elején való reménykedés csodálatos hangulata, tudatalatt imádkozó­­vá teszi még a hitetlent is, aki azután elsóhajtott vágyában és annak betel­jesedése reményében egyszerre öleli át a hívővel azt az ismeretlent, akit a hívő így nevez: „Istenem”. Csak ott a hiba, hogy mind­ez hangulat csupán! Újévi gondolatainkból hiányzik a megvalósításra vonatkozó elhatározás. Máskor számítást teszünk: „elérem célomat, ha...” és megpróbáljuk kielégí­teni ezt a legtöbbször telhetetlen ,,ha”-t. Ezt kellene tenni az új esztendőben is. Az újévi hangulatban, mikor a remény­nek, az emberi örökértékek egyiké­nek bíztatására önkéntelenül kitárul a lélek az Örök Igazságban való hit előtt, egy­ lépés volna már csak a beteljesedés útja. Erre kellene rálépni, ennek kel­

Next