Hadak Útján, 1960 (12. évfolyam, 128-139. szám)
1960-01-01 / 128-129. szám
magyarság és Hazánk érdekeit az egész emigráció számára példaadóan szolgálják, ami semmiképpen sem befolyásolja őket abban, hogy a befogadó új hazának is hűséges, odaadó polgárai legyenek. És hogy e tekintetben az egészséges összhang fennállhat, azt a két befogadó hatalmas állam nagyvonalú, fenkölt szellemiségének lehet köszönni. Ezért és hogy bajtársainknak minden kicsinyes előítélettől mentesen valóban új hazát és meglepően magas életlehetőséget biztosítottak, ezután mondok köszönetet az Észak Amerikai Egyesült Államoknak és Kanadának az egész Bajtársi Közösség nevében. Nem mulaszthatom el azonban azt sem, hogy e megemlékezésem során ne rújjam le mélységes hálámat az egész Magyar Harcosok Bajtársi Közössége színe előtt az Egyesült Államok-beli és kanadai főcsoport minden tagjának, azért az áldozatos szeretetért, melylyel egész utam során lépten-nyomon megtiszteltek. Különös megbecsüléssel emlékezem meg mozgalmunk nőtagjairól, akik a kenyérkeresetből, a napi élet küzdelmeiből a férfiakkal egyenlő mértékben veszik ki részüket és ezen felül még a háztartási és gyermeknevelési gondok fő súlyát is viselik. Ezt a bajtársi találkozót felejteni nem fogom és nem is tudom soha, szívem utolsó dobbanásáig! Bajtársak! Ez örömteljes beszámoló után vissza kell térjek a mi szomorú és fájdalmas magyar világunkba, amely egyikünknek sem engedi meg, hogy igazán felszabadult vidámsággal örüljünk a szabad életnek. Ez év Szilveszter éjszakáján a magyar tragédiának újabb évtizede zárul. Könnyel, vérrel áztatott tíz esztendő, amelyet az 1960-as újév is csak fájdalmas emlékezéssel tetéz! Negyven évvel ezelőtt, 1920 június 4-én kényszerítették ránk a trianoni békét az ármány, hazugság és bűnös tudatlanság művét, amely nem csak magyar véreink millióit szolgáltatta ki gyűlölködő idegen népek kényére-kedvére, hanem szétzúzott egy ezredév óta kiegyensúlyozott, virágzó gazdasági egységet is. És ha ma négy évtized múlva a hasonló módon széttépett Németország térképére pillantunk, lehetetlen fel nem ismernünk, hogy minkét esetben mivoltának alattomos tervszerűségével ugyanaz az ellenség tört Európa létére, akkor nemzeti, most nemzetközi álarc mögé bújva. A világ magyarsága az 1960-as évet a trianoni bűntény elleni tiltakozás évének nyilvánította. A Dunamedencében élő tizennégy millió magyar ezúttal is némaságra van kárhoztatva; helyette a szabad világon élő magyarság hallatja a hangját. A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének pedig, mint a hontalan magyarság legerősebb és legegységesebb tömegszervezetének e tekintetben is a legtevékenyebben kell kivenni a részét. Ennek során tartózkodjunk minden olyan megnyilatkozástól, ami a Kárpátmedencében ezer éven át velünk sorsközösségben élt népeknek érzelmeit sérthetné. Tegyük ezt abban a reményben, hogy részükről is meg fog szűnni az utóbbi időkben mind gyakrabban lábra kapott igaztalan, sértő rágalmazás! Nem fogadhatjuk el és nem hagyhatjuk szónélkül a hamis mártírium hangulatát keltő olyan megjegyzéseiket, hogy az ezeréves magyar birodalom határain belül élt nemzeti kisebbségeink el voltak nyomva a magyar elem részéről. Erre a hamis vádra éppen az a tény cáfol rá, hogy ezek a népcsoportok ma, egy ezredév után is, megtarthatták nemzeti jellegüket és egyes elvakult fiaik anyanyelvükön rágalmazhatnak minket. Amennyiben a magyarság elnyomó lett volna, úgy az évszázadok folyamán — mint arra másutt a történelem számos példát ismer — ezeket a népeket magyarrá változtatta volna át. A rágalmazók pedig ma jó magyarként, türelmetlenül és magyarul szolgálnak és hirdetnék az összmagyarság érdekeit! Ezekkel a gondolatokkal vezetem be a trianoni gyászévet a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége részéről. Fájdalommal kell még megállapítanunk azt is, hogy egyes ellenséges érzelmű körök az 1956-os magyar szabadságharcnak a magyarság részére mérhetetlen nagy erkölcsi tőkéjét is elorozni igyekeznek. Bezélnek itt-ott fellángoló, valójában pedig nem létező bolsevista-ellenes felkelések legendáiról. Csak éppen a magyar szabadságharcról hallgatnak mélységesen. Hallgatnak, mintha nem magyar nép áldozta volna fel magát őértük és helyettük is 1956-ban! Felkérem a Bajtársi Közösség minden tagját, hogy szabadságharcos bajtárainkkal vállvetve az eddigieknél is nagyobb mértékbe éltessük az 1956-os szabadságharc gondolatát és világjelentőségét. Bajtársak! A világ tele van kaotikus feszültségekkel. Lehetetlenség jóslásokba bocsátkozni, hogy mit hoz az új év. Nekünk azonban mindentől függetlenül készen kell állnunk, hogyha itt a magyar szabadság várva-várt órája, személyünk teljes feláldozásával otthon szenvedő népünk szolgálatára álljunk. Ezzel a fogadalommal lépjük át az új esztendő küszöbét, amelyhez őszinte szívvel és igaz szeretettel kívánok minden Bajtársnak szerencsét, boldogságot és sikert! ZAKÓ ANDRÁS 2