Hadak Útján, 1973 (25. évfolyam, 293-304. szám)
1973-09-01 / 301-302. szám
A szovjet öböl fenyegetése A Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttműködési konferencia, no meg Brezsnyev amerikai látogatása után, a keletnyugati enyhülési politika túljutott a látványos nyitányon, talán az első felvonáson is. A következő lépés előtt állunk, aminek meg kellene indítania a haderőcsökkentést Európában, mégpedig a kiegyensúlyozottság és a kölcsönös biztonság alapján. Bár az egymást érő NATO konferenciákon a tagállamokat képviselő miniszterek váltig hangoztatják, hogy enyhülés és leszerelés csak az erő helyzetéből kiindulva és csak kölcsönösségi alapon valósítható meg, a nyugati védelmi szövetség mégis a bomlás csíráit kezdi felmutatni. A sajtó és a tömegmédiumok által alaposan megdolgozott nyugati közvélemény az örök béke illúziójában ringatja magát és szakértők konkrét adatait félretolva, nem is hajlandó tudomásul venni, hogy keleten a varsói paktum katonai felkészültsége ma nagyobb, mint valaha. Tovább tart a bizonytalanság Washington terveit és szándékait illetően. A részleges amerikai csapatcsökkentés Európában már befejezett ténynek számít, anélkül, hogy a Szovjetunió vagy bármelyik csatlósa a legkisebb célzást is tenné a katonai erő csökkentésére. A Pentagonban terveket dolgoztak ki Európa védelmének újjászervezésére, kiindulva abból a teljes alaptalan elképzelésből, hogy a Nyugat 90 napig képes lenne atomfegyverek bevetése nélkül — a szabad Európát megvédeni Kelet katonai ereje ellen. Ezzel szemben tény, hogy a NATO konvencionális erőkkel még 30 napig sem tudja a rábízott védelmi feladatot ellátni és az előnyomuló szovjet erőket feltartóztatni. Ebből kifolyólag tehát komolyabb konfliktus esetén a nukleáris fegyverek bevetésére már pár napon belül sor kell, hogy kerüljön. Ez pedig a Nixon-Brezsney találkozó óta felette kétségessé vált. E rövid bevezető után nézzük meg, milyen erő áll a Szovjet rendelkezésére német földön, miből is áll ez a Nyugatot fenyegető szovjet „páncélos ököl“. Ez a „páncélos ököl“ hat szovjet hadseregből áll, és egy aránylag szűk területen csoportosítva, állandóan ugrásra kész állapotban állomásozik nagyjában az Elba és Odera folyók között. Eza hadseregcsoport a szovjet blokkon belül a legerősebb katonai csoportosulás és az egyetlen jelenleg is létező „front“ (azaz hadseregcsoport), összetételére, szervezetére és feladatára számos adat áll rendelkezésre. Feladatát minden különösebb mozgósítási parancs nélkül azonnal megkezdheti és végrehajthatja. Ellátására hatalmas készleteket halmoztak fel, amely három hónapra képessé teszi ezt az erőt önálló hadműveleteket végrehajtására, minden utánpótlás nélkül. — A hadseregcsoport földi és légi erőkből áll. A földi erők a következőképpen tagozódnak:. — 10 páncélos hadosztály, 10 motorizált lövész hadosztály, egy tüzér hadosztály, hét rakéta dandár, továbbá hat tüzér, egy önálló motoros lövész, egy híradó, és egy szállító dandár. Közvetlenül a hadseregcsoport parancsnokság alá tartozik még — legalább hét önálló utász ezred, hat légvédelmi rakéta ezred, hat híradó ezred, és egy légiúton szállított lövész ezred, összlétszám: 410.000 fő, ebből 12% a tiszti állomány. A fenti erők több mint 90%-a harcban közvetlenül alkalmazható katona. A „front“ élén — és ez egyedülálló a szovjet blokkon belül — békében is főparancsnok áll, jelenleg: J. F. Ivanovszki hadseregtábornok. Törzse a régi Wehrmacht bunkereiben van elhelyezve Wünsdorfban, Zossen mellett. A fenti törzs közvetlen alárendeltségébe tartozik mind a hat szovjet hadseregparancsnokság, a 24. légi hadsereg Zossenben, a 34. tüzér hadosztály Potsdamban, valamint négy önálló dandár és négy önálló ezred a földi erőktől. A „front“ páncélos ereje 6.400 harckocsit tesz ki (a szovjet korszerű harckocsi állomány egyharmada). Ezenkívül rendelkezik a „front“ 300 atomrakétával is, ennek kb. a fele azonnal hamuvá változtathatja a német városok egy részét, valamint fontosabb célokat a környező országokban. A szovjet páncélos hadosztályok zömmel a legújabb mintájú T-62 harckocsikkal vannak felszerelve, ez a típus van túlsúlyban a lövész hadosztályok páncélos ezredeinél is. Ezek a harckocsik mind úgynevezett kétéltű járművek, vagy képesítve vannak folyókon való átkelésre. Mind a 20 szovjet hadosztálynak van egyegy rakéta ezrede. Felszerelése: hat-hat „FROG-7“ rakéta, hatótáv 100 km. A hat hadsereg parancsnokság mindegyikének van ezenkívül egy-egy rakéta dandárja, felszerelés 16 db. száz kilotonos „SCUDD“ rakéta dandáronként; hatótáv 300 km. A főparancsnokság rendelkezik egy további dandárral is, felszerelése 16 db. többszáz kilotonos „SCALEBOARD“ rakéta; hatótáv 600 km. A hadseregcsoport harcászati atomfegyvereit 152 mm-es ágyúk és 240 mm-es aknavetők egészítik ki; hatótáv 20, ill. 10 km. A hadseregcsoport összes tüzér egységeinek a lövegszáma 1.220 ágyú, 288 tarack és 680 ágyú tarack. Ezt a tűzerőt 615 közepes és nehéz aknavető, valamint 320 továbbfejlesztett „Sztálin orgona“ egészíti ki. A hadseregcsoport mozgására szolgál 7835 páncélos jármű, majdnem mind kétéltű. Ezek több mint 100.000 embert szállíthatnak egyszerre és közvetlenül harcba. A szovjet csapatok mélyrepülők elleni védelmét 1300 speciális harckocsi és páncélos jármű szolgálja összesen 3500 gyorstüzelő ágyúval, tűzsebesség 600 lövés percenként.