Hadak Útján, 1973 (25. évfolyam, 293-304. szám)

1973-09-01 / 301-302. szám

A szovjet öböl fenyegetése A Helsinkiben megtartott európai biztonsá­gi és együttműködési konferencia, no meg Brezsnyev amerikai látogatása után, a kelet­nyugati enyhülési politika túljutott a látvá­nyos nyitányon, talán az első felvonáson is. A következő lépés előtt állunk, aminek meg kellene indítania a haderőcsökkentést Euró­pában, mégpedig a kiegyensúlyozottság és a kölcsönös biztonság alapján. Bár az egymást érő NATO konferenciákon a tagállamokat képviselő miniszterek váltig hangoztatják, hogy enyhülés és leszerelés csak az erő helyzetéből kiindulva és csak kölcsönös­ségi alapon valósítható meg, a nyugati védelmi szövetség mégis a bomlás csíráit kezdi felmu­tatni. A sajtó és a tömegmédiumok által ala­posan megdolgozott nyugati közvélemény az örök béke illúziójában ringatja magát és szak­értők konkrét adatait félretolva, nem is haj­landó tudomásul venni, hogy keleten a varsói paktum katonai felkészültsége ma nagyobb, mint valaha. Tovább tart a bizonytalanság Washington terveit és szándékait illetően. A részleges ame­rikai csapatcsökkentés Európában már befe­jezett ténynek számít, anélkül, hogy a Szov­jetunió vagy bármelyik csatlósa a legkisebb célzást is tenné a katonai erő csökkentésére. A Pentagonban terveket dolgoztak ki Európa védelmének újjászervezésére, kiindulva abból a teljes alaptalan elképzelésből, hogy a Nyugat 90 napig képes lenne­­ atomfegyverek beve­tése nélkül — a szabad Európát megvédeni Ke­let katonai ereje ellen. Ezzel szemben tény, hogy a NATO konvencionális erőkkel még 30 napig sem tudja a rábízott védelmi felada­tot ellátni és az előnyomu­ló szovjet erőket feltartóztatni. Ebből kifolyólag tehát komo­lyabb konfliktus esetén a nukleáris fegyverek bevetésére már pár napon belül sor kell, hogy kerüljön. Ez pedig a Nixon-Brezsney találko­zó óta felette kétségessé vált. E rövid bevezető után nézzük meg, milyen erő áll a Szovjet rendelkezésére német föl­dön, miből is áll ez a Nyugatot fenyegető szovjet „páncélos ököl“. Ez a „páncélos ököl“ hat szovjet hadsereg­ből áll, és egy aránylag szűk területen cso­portosítva, állandóan ugrásra kész állapotban állomásozik nagyjában az Elba és Odera folyók között. Ez­­a hadseregcsoport a szovjet blok­kon belül a legerősebb katonai csoportosulás és az egyetlen jelenleg is létező „front“ (azaz hadseregcsoport), összetételére, szervezetére és feladatára számos adat áll rendelkezésre. Feladatát minden különösebb mozgósítási pa­rancs nélkül azonnal megkezdheti és végre­hajthatja. Ellátására hatalmas készleteket hal­moztak fel, amely három hónapra képessé te­szi ezt az erőt önálló hadműveleteket végre­hajtására, minden utánpótlás nélkül. — A hadseregcsoport földi és légi erőkből áll. A földi erők a következőképpen tagozód­nak:. — 10 páncélos hadosztály, 10 motorizált lö­vész hadosztály, egy tüzér hadosztály, hét ra­kéta dandár, továbbá hat tüzér, egy önálló motoros lövész, egy híradó, és egy szállító dandár. Közvetlenül a hadseregcsoport pa­rancsnokság alá tartozik még — legalább hét önálló utász ezred, hat lég­védelmi rakéta ezred, hat híradó ezred, és egy légiúton szállított lövész ezred, összlétszám: 410.000 fő, ebből 12% a tiszti állomány. A fenti erők több mint 90%-a harcban közvet­lenül alkalmazható katona. A „front“ élén — és ez egyedülálló a szovjet blokkon belül — békében is főparancsnok áll, jelenleg: J. F. Ivanovszki hadseregtábornok. Törzse a régi Wehrmacht bunkereiben van el­helyezve Wünsdorfban, Zossen mellett. A fen­ti törzs közvetlen alárendeltségébe tartozik mind a hat szovjet hadseregparancsnokság, a 24. légi hadsereg Zossenben, a 34. tüzér had­osztály Potsdamban, valamint négy önálló dandár és négy önálló ezred a földi erőktől. A „front“ páncélos ereje 6.400 harckocsit tesz ki (a szovjet korszerű harckocsi állomány egyharmada). Ezenkívül rendelkezik a „front“ 300 atomrakétával is, ennek kb. a fele azon­nal hamuvá változtathatja a német városok egy részét, valamint fontosabb célokat a kör­nyező országokban. A szovjet páncélos hadosztályok zömmel a legújabb mintájú T-62 harckocsikkal van­nak felszerelve, ez a típus van túlsúlyban a lövész hadosztályok páncélos ezredeinél is. Ezek a harckocsik mind úgynevezett kétéltű járművek, vagy képesítve vannak folyókon való átkelésre. Mind a 20 szovjet hadosztálynak van egy­­egy rakéta ezrede. Felszerelése: hat-hat „FROG-7“ rakéta, hatótáv 100 km. A hat hadsereg parancsnokság mindegyikének van ezenkívül egy-egy rakéta dandárja, felszere­lés 16 db. száz kilotonos „SCUD­D“ rakéta dandáronként; hatótáv 300 km.­­ A főpa­rancsnokság rendelkezik egy további dandár­ral is, felszerelése 16 db. többszáz kilotonos „SCALEBOARD“ rakéta; hatótáv 600 km. A hadseregcsoport harcászati atomfegyvereit 152 mm-es ágyúk és 240 mm-es aknavetők egészí­tik ki; hatótáv 20, ill. 10 km. A hadseregcsoport összes tüzér egységeinek a lövegszáma 1.220 ágyú, 288 tarack és 680 ágyú­ tarack. Ezt a tűzerőt 615 közepes és ne­héz aknavető, valamint 320 továbbfejlesztett „Sztálin orgona“ egészíti ki. A hadseregcso­port mozgására szolgál 7835 páncélos jármű, majdnem mind kétéltű. Ezek több mint 100.000 embert szállíthatnak egyszerre és közvetlenül harcba.­­ A szovjet csapatok mélyrepülők elleni védelmét 1300 speciális harckocsi és pán­célos jármű szolgálja összesen 3500 gyorstüze­lő ágyúval, tűzsebesség 600 lövés percenként.

Next