Hadak Útján, 1986 (38. évfolyam, 384-389. szám)
1986-01-01 / 384. szám
- 20988 F A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXXVIII. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1986 január (Nr.) 384. szám A HAZAFEL ÉLNI EBINY. HALNI OICSOSBCI Változatlan pozíciók Az elmúlt esztendő szinte átláthatatlan zűrzavara folytatódik az új esztendőben is. Nincsen nap, hogy ne történne valami. Miniszterek villámlátogatásai, tárgyalások, tapogatózások, lázadások, forradalmak, gyilkosságok, bombarobbanások, stb. A híriözlő szervek saját érdekeiknek, vagy felfogásuknak megfelelően csinálnak a „történésből“ szenzációt, ellenkező esetben „elkenik“, vagy meg sem említik őket. A helyzetet súlyosbítja, hogy a szokottnál jóval előbb indultak meg sok helyt a választási küzdelmek. Az ellenzéki pártok — akár van rá kilátásuk, akár nincsen — mindenütt teljes bevetéssel igyekeznek a választásokat megnyerni, s így uralomra jutni. Ahol nem rendelkeznek tényleges alternatívával, azaz ahol nem tudnak olyan programot adni, ami más mint a kormányoké, és alkalmas lenne arra, hogy magával sodorja a választókat, ott semmiféle eszköztől nem riadva vissza, az indulatokat szítják, hogy a kormányokat és a kormányzó pártokat dezavuálják, vezető személyeiket támadják, mocskolják, egymás ellen uszítsák. Zenével kísérik mindezt saját hírközlő szerveik, „síppal, dobbal, nádi hegedűvel“, hogy Vojtina Ars Poétikájából idézzek Ha nem magam és kollégáim alatt fűrészelném ezzel a fát, azt mondanám, bölcs ember, aki se újságot nem olvas, se rádiót nem hallgat, se nem bámulja a képernyőt. Legalább nyugodtan alhat. Okosat, vagy igazat úgyis csak ritkán tudhat meg. Tenni csupán annyit tehet, hogy a választásokon legjobb lelkiismerete szerint adja le voksát. De ki, és mivel határoozza meg számára azt, hogy mi a „legjobb lelkiismerete?“ Csak azt tudnám javasolni az ilyen bele embereknek, de másoknak is, hogy szavazzanak „paraszti ésszel“. Az legalább reális, mert évezredes tapasztalatokon nyugszik! És benne a kétszer kettő, se nem öt, se nem három, hanem négy! Nézzük hát inkább a pozíciókat, melyekből a világ sorsát igazgatják. Ezek eddig nem változtak! Az elmúlt esztendőben szárnyaló reményeket fűztek a moszkvai „nemzedékváltáshoz“, a Kreml „mosolygó diplomáciájához“, a meghirdetett „reformtervekhez“, de ugyanúgy Reagan elnök „az erő pozíciójára“ épített politikájához, meghirdetett világűrbeli tervéhez, a „Csillagok háborújához“, novemberi genfi beszélgetéséhez, ha kellett kemény magatartásához, a dialógus újrakezdéséhez. Nem tudom van-e humanista műveltsége Reagan elnöknek, de a jelek arra vallanak hogy ismeri a régi rómaiak sarkalatos tételét: „Vim vis repellere, azaz az erőt erővel kell visszaverni.