Hídfő, 1978 (31. évfolyam, 752-775. szám)
1978-01-01 / 752-753. szám
2. oldal HÍDFO lódtak és verbuválódnak azok már magyarul is tudó vezető rétegek, amelyek a helyi magyarságot elnyomják és kizsákmányolják. Ugyanakkor a helyi magyar fiatalságot nem veszik fel ezen gimnáziumokba. Ezek szakképzetlen munkások lesznek, akik tiszta román ipari központokban jutnak minimális fizetéssel munkához. A magyar gyermekeket általában tehetségtelen oktató képezi ki. Ennek hátterében az áll, hogy minden magyar iskolát illetve tagozatot a bukaresti központi bizottság egy csoportja látogatja meg, ez kitesz mindazon pedagógusokat az állásukból, akik gerincesek, képzettek és nem hajlandók csak a korszerűtlenül primitív, hamisan megírt könyvek szerint tanítani. Legtöbbjüket a nacionalizmus vádjával leváltják. A magyar gyerekek zöme gyengén képzett, nem versenyképes a román gyerekekkel, akiket jól felkészült oktatók képeznek ki és akik az egyetemi felvételi vizsgájukat anyanyelvükön teszik. Így érthető, hogy amíg a román hivatalos hamisított statisztika szerint a magyarság az összlakosság 7,9 százalékát teszi ki, addig Takács professzor statisztikája szerint a magyar főiskolások az összfőiskolások 3,5 százalékának felelnek meg. Lehet-e ilyen feltételek mellett szó a felvételi vizsgák vagy felvételi versenyek tárgyilagos elbírálásáról ? Lehet-e tárgyilagosan versenyről beszélni, amikor az egyik anyanyelvén, a másik idegen nyelven versenyez és amikor az is perdöntő, hogy az egyiket Dimitrescunak, a másikat Nagynak hívják? Így kerül Moldva vagy Dobrudzsa területére a magyar értelmiségi, ott kallódik el és felejt el anyanyelvén beszélni, köt vegyes házasságot. A vegyes házasságokból pedig a román légkörben mindig kizáróan román gyerek születik, mert a magyar félnek tilos magyarul, beszélnie, a román fél nem is tanul meg magyarul, ez szégyenletes és lealázó lenne számára. Az államnak arra is van gondja, hogy a vegyes házasságokat kötő párokat tisztán román vidékekre helyezze és ott is tartsa. Rendkívüli sok a magas beosztású románok és katonatisztek soraiban a magyar feleség. A feleségszerzésben nem számít az eszköz. Hatalommal való visszaélés, erőszak és fenyegetés napirenden van. Az ilyen asszonyok pár év múlva nem is beszélnek anyanyelvükön. Ezek az ún. éjszakai magyarok csoportjába tartoznak, akiknek száma nem kisebb az ún. nappali magyarokénál, vagyis azokénál, akik magyarságukat nappal is merik vállalni. 10. Magyarnyelvű egyetemi oktatás ma már Romániában nincs. Mikor Marosvásárhelyre költözött a kolozsvári Bólyai egyetem orvosi kara, azzal indokolták, hogy a román tagozatnak kell Kolozsvárott a hely. Amikor a marosvásárhelyi orvosi egyetem oktatás és tudomány szempontjából stabilizálódott, akkor többnyire nem jól képzett románokból töltötték fel az egyetemi kádereket, kezdetben 1:1 arányban, későbbiek során ez az arány a román túlsúly irányában eltolódott, úgyhogy manapság az előadások csak románul folynak, kivéve azt a pár idősebb magyar tanárt, akit még nem nyugdíjaztak. Megszüntették a magyar nyelvű Orvosi Szemlét is. Magyar csak akkor publikálhat, ha román strohmant szerez főszerzőnek. 11. A magyarság elnyomásában jelentős szerep jut annak a sokszázezer orosz és ukrán menekültnek, akik a világháború végén a Szovjetuniót elhagyták, és akik a visszatoloncolás veszélye miatt nagyrészben nevüket románosították és akik Délerdélyben telepedtek le. Ezen személyek hamar megtanultak románul és Erdélyben kaptak állást. Ezek állásukat féltve hű kiszolgálói a román elnyomásnak. 12. Ami a művészeti életet illeti, egyre kevesebb lehetőség adódik, hogy a színházak hivatásukat, a magyar kultúra terjesztését betölthessék. A kommunista párt utasítására elsősorban román fordítások kerülnek bemutatásra. Magyar vonatkozású darabokat nem szabad előadniok. Ezen rendelet hátterében Pana Gheorgiu, a központi bizottság tagja és az országos szakszervezeti tanács elnöke áll. Ami a magyar színház állami támogatását illeti, példának legyen szabad a Konstanzában nyáron történtekre rámutatni. A szatmári magyar színháznak kellett volna ebben a városban 6 előadást tartani. Az első napi előadás után a színházi felszerelést szállító autó nyomtalanul eltűnt. Hat nap elteltével a rendőrség az autót elhagyott helyen megtalálta. 13. Gyulafehérváron roskadozik és megsemmisül számtalan magyar műemlék, amelyek az egyetemes európai kultúra tartozékai. Ezen műemlékek restaurálására pénz nincs, de úgynevezett dák királyi szobrok emelésére a szocializmust építő országban bőven van pénz. Pusztulás vár sok műemlékre egész Erdélyben, mert ezeknek román szemszögből értékük nincs. Romániában folyamatban van a legnagyobb fokú történelemhamisítás. A történelmi tankönyveket évente modifikálják. 14. A fenti megállapítások érvényesek a német nemzetiségűekre is. A különbség csupán az, hogy a németek mögött a Német Szövetségi Köztársaság hatalma és politikai súlya áll. A romániai németek kivándorlási szándékukban megingathatatlanok. Talán csak az öregek kivételek. Németekkel szemben nem alkalmaznak brutális verési eszközöket. De a románosítás és elnyomás rájuk is vonatkozik. 15. Általános megdöbbenést okozott Erdélyszerte az a terrorhullám, mely a belgrádi konferencia megnyitását megelőzte. Bukarestben ülésezett az úgynevezett „Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa“, amelyen többek kzött Szikszai Jenő magyar szakos brassói tanár is részt vett. A delegátusok egy része közös buszban utazott Erdélybe. Az utasok között ott volt többek között Dr. Vajda László, a brassói politechnikai egyetem tanára, Nagy Lajos, a már említett Szikszai Jenő, Dr. Benedek Géza igazgató főorvos Kovásznáról és Mogyoróssy gyári főmérnök Szentgyörgyből. Ezen az úton a bukaresti gyűlés élményanyagát beszélték meg és azt vitatták, hogy lehet-e valaki egyszerre két nemzet fia ? Ezen vita hátterében Ceausescu és a román kommunista párt azon tézise áll, hogy a románok a Romániában élő nemzetiségekkel egyetemben az úgynevezett szocialista román nemzet tartozékai. A vita konklúziója az volt, , hogy a Romániában élő magyarok ugyan a románokkal egyetemben építik a szocializmust, de a magyar magyar marad, akárhol is él, Romániában, Dél- Amerikában vagy a Fokföldön. Szikszai Jenő az ügy ilyetén lezárását az ámen szóval fejezte be, aláhúzva ezzel a tétel igazát. Rövidesen hazaérkezte után Szikszait az államvédelmi szervek kihallgatásra rendelték be. Azt a Szikszait, aki generációk sokaságát nevelte és írásait Románia magyarsága jól ismerte és becsülte. Kihallgatása elsősorban kegyetlen verésekből állott, a magát Dan Nicolescunak nevező ezredes azért verte meg Szikszait, mert ő állítólag arra biztatta a magyar szülőket, hogy gyermekeiket magyar tagozatra adják és mert előadásain -a magyar irodalomórák keretein belül — nem román írókat, hanem magyarországi írókat ismertetett. Hajánál fogva addig verte Dan Nicolescu ezredes Szikszai fejét a falba, míg eszméletlenül, össze nem 1978 január hó