Hídfő, 1980 (33. évfolyam, 800-824. szám)
1980-09-01 / 817-819. szám
10. oldal „Londonban sem számos az utca“ — Ez nem stimmel, mert nem számos, hanem számtalan. London kiterjedését statisztikai adatokkal nehéz érzékeltetni. Nagy Budapest területe 525,2 négyzetkilométer, London 1869 négyzetkilométeren terül el, tehát több, mint három és félszerese a magyar főváros nagyságának. Aki Londont az utazási irodák reklámfüzeteiből próbálja maga elé képzelni, annak a valóság csalódást okoz, mert azon a két tucat középületen kívül, amelyek fényképei világszerte ismertek, inkább egy szétfolyó vidéki kisváros benyomását kelti. Olyan, mintha az ember a József- vagy Ferencvárosban járkálna, éppen csak az épületek stílusa más. A csalódásért természetesen nem London a felelős. London olyan, amilyen. A látogató a hibás, aki Nagy-Britania fővárosáról mást képzel, mint amit kapott. Grandiozitás helyett vásári mutatványos bódék előtti turisták hullámzását, akik a világ minden sarkából eljöttek, hogy megnézzék a Towert, a Big Bent, a Trafalgar teret a Nelson emlékművel. A lovassági laktanya kapuja elé kiállított, színes egyenruhába öltözött lovas testőr úgy fest, mint a vidéki cirkuszok bejárata elé odaállított mutatványszám. Egyfajta csalogató reklám, hát csak tessék tessék nagyérdemű közönség. Ez maradt Nagy-Britaniából, mert a kulisszák mögött más van. Egyes ipari központok, mint pl. Manchester ipari negyedei, úgy néznek ki, mint Budapest az ostrom után. Mindenütt romok szenny, hulladék, elhagyott, kihalt épületek, amelyek között az egykor oly forgalmas hajózási csatornák olajos vize csillogott. Angliát az ipari bázis teljes öszszeomlása fenyegeti. 1980 első három hónapjában 1488 vállalat ment csődbe, 17 százalékkal több, mint a megelőző évnek ugyanebben az időszakában. A vállalatok nyeresége 1980-ban a felére csökkent, a kölcsönök drágák, és a befektetések ebből kifolyólag drasztikusan visszafejlődtek. A fogyasztási árak emelkedése átlagban havi 5 százalékot tesz ki, pillanatnyilag 22 százalék az előző évhez viszonyítva. A termelékenység az előző év plusz 1,57 százalékához viszonyítva, az 1980-as esztendő végéig 2,50 százalék mínuszt fog mutatni. Hogy hol a hiba? Nehéz tárgyilagos lenni ott, ahol a tények beszélnek. Na és mik ezek a tények? Ott, azokban az államokban, ahol a szakszervezetek még nem uralkodnak olyan kizárólagos hatalommal, mint Svédországban és Ang- Levél Albionból Kában, lehet, hogy a dolgozókat ilyen, vagy olyan szemszögből nézve „kizsákmányolják“, de — ésezen a de-n van a hangsúly — a gazdasági élet virágzik, az ország valutája jó, a külkereskedelmi mérleg egyensúlyban van és a termelékenység emelkedő tendenciát mutat. Pillanatig sem akarjuk azt állítani, hogy a kommunista gazdálkodás és a nyugat-európai munkásság önvédelmi tömörülése között összefüggés van, de — és ismét a „de“ a lényeg — mert akár keleten, ahol az állam akadályozza meg a magánkezdeményezést, akár nyugaton, ahol a szakszervezetek gátolják meg a kapitalizmus „elfajulását“, a gazdasági élet visszafejlődik. Adva van egy gyár, ahol mondjuk ezer ember dolgozik. Ebből száz csavarokat esztergál, de már annyi csavar van raktáron, hogy fel sem tudják használni. Erre elbocsájtják a száz esztergályost, és a szakszervezet inkább fizeti a munkanélküli segélyt, mintsem a gyár ama részlegében engednék őket dolgozni, ahol valami más munka adódnék, például összeszerelni valamit. A szállítás lemarad, mert az összeszerelők viszont nincsenek készen, mivel kevesen vannak. Fürgébb nemzetek, — ahol a szakszervezetek fái még nem nőttek az égig — mindezt kihasználják jobb, gyorsabb munkával, időben való szállítással. Hogy Angliában az árak és a bérek között nincs meg az egyensúly és a termelékenység a fent említett visszafejlődést mutatja, nem lehet kizárólagosan a szakszervezetek számlájára írni. Az egész mai angliai életet egyfajta elmaradottság jellemzi. A hétköznapi élet tele van a tradíciókhoz való ragaszkodás és az új keresésének furcsa keverékével. Úgy néz ki, hogy az angolok tudják, hogy az, amit csinálnak és ahogyan csinálják, már nem felel meg a ma követelményeinek, de mégis csinálják, mert attól tartanak, hogy ha nem így cselekednének, feladnának magukból valamit és nem lennének már azok akik tegnap voltak. Pedig ez a „tegnap“ — az egykori világhatalom — már visszavonhatatlanul a múlté. A szocialitás az infinitum kierőszakolása, ahol az egyén műfogsorától a szemüvegig, a tyúkszemvágástól a vakbéloperációig mindent az államtól vár, az önámítás egyik formája, mert mindezeket az ingyenes szolgáltatásokat végső fokon az egyén fizeti meg adó formájában, és az adók Angliában 33-83 százalékig fölözik le a bevételeket. A tőke viszont, amelynek megvannak a maga belső törvényei, ebben az esetben természetszerűen visszahúzódik. Az angolok viszont mindezeket a jelenségeket azzal a bizonyos „angol hidegvérrel“ egyszerűen negligálják. Angliában a kellemetlen dolgokat egyszerűen tudomásul sem veszik. A hideg, esős, rossz időről nem ildomos beszélni, ilyenkor arról beszélnek, hogy nemsokára melegen süt a nap. Rendkívül udvariasak és tartózkodóak. Ha valaki bő gatyában, burjaszájú ingben, árvalány hajas pörge kalappal a fején, kezében fokossal végig sétálna egy kisváros utcáján, még csak tudomást sem vennének róla. Róluk el lehet azt mondani, hogy mindenki a „maga háza előtt söpör“. Kár, hogy az elmúlt századokban, amikor az angol világbirodalom akart a világ minden táján „más háza előtt söpörni“, ez a tulajdonságuk még nem fejlődött ki eléggé. Andrej Amalrik írja egyik tanulmányában a szláv gondolkodásról, hogy a másik embertárs sikere érzékenyebben érinti az orosz embert, mint a saját sikertelensége. Az átlagos orosz, ha azt látja, hogy a másiknak jobban megy, nem azon igyekszik, hogy azt utolérje, hanem arra törekszik, hogy a másiknak is olyan rosszul menjen, mint neki. Hogy az angolszász lélek hogyan reagál a másik sikerére, azt rövid három hetes ott-tartózkodás után nem igen lehet kianalizálni, de tény, hogy az első világháború egyik indítóoka az volt, hogy a németek túlságosan „tüchtigek“ (alaposak, gondosak, rendszeretők) voltak. Az angolokról ezt a „tüchtigséget“ nem lehet elmondani. Ők is „dolgozgatnak“ és a munkaadók „fizetgetnek“ — és ez sokat megmagyaráz. 1 Zsinay Mór HÍDFŐ V 1980. szeptember KERESÜNK valódi vagy átképzett • SZERSZÁMKÉSZÍTŐKET 9 SZERSZÁMLAKATOSOKAT 9 GÉPLAKATOSOKAT nagy karosszéria szerszámok gyártásához. 6 hét próbaidő. — Véglegesítés után lakásszerzésben segítünk. DR. ME LE GH Y KG. Werkzeugbau und Presswerk 5070 BERGISCH GLADBACH ___________________________________________J