Új hídfő, 1987 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
1987. február Az úttörő szívesen dolgozik és takarékosan kezeli a nép vagyonát. ” (Az úttörőket később átveszi a KOMSZOMOL, Magyarországon a DISZ.) ,,A komszomolsta ifjú minden erejét az állam iparának és mezőgazdaságának fejlesztésére fordítja, a termelőeszközök tökéletes kihasználásával. Magáévá teszi a kommunista alapigazságot, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. A komszomolista ifjú külső megjelenésében tiszta, egyszerű és ízléses, viselkedésében udvarias és tisztelettudó. Gyűlöli szovjet hazája ellenségeit, ezért legjobb tudásával elsajátítja a honvédelemhez szükséges ismereteket." (Leninskij komszomol, Moszkva, 1969.) Az orosz fiatalemberek természetesen álmukban sem gondolnak pacifizmusra, vagy a kapitalista ellenség számára exportált békeszólamokra, így hangzik a kötelező katonai eskü: ,,Én, szovjet polgár, esküszöm és ünnepélyesen fogadom, hogy becsületes, bátor, fegyelmezett és éber katona leszek; az államtitkokat megőrzöm, a katonai előírásokat megtartom és elöljáróimnak parancsait ellentmondás nélkül, azonnal végrehajtom. Esküszöm, hogy a katonai tudományokat megtanulom, a rámbízott fegyvert gondosan kezelem, szovjet hazámat és annak kormányát utolsó leheletemig szolgálom. Minden időben készen állok a szovjet kormány védelmére, ezért véremet és életemet a végső győzelemig nem kímélem. Ha megszegném eskümet, akkor sújtson a szovjet törvény ereje, a nép gyűlölete és a munkásosztály megvetése!" Nobel-díjat érdemel az a nyugateurópai politikus, aki a Szovjetunió belső használatára alkalmazott, és a „kapitalista-imperialista” országok felé irányított kettős propagandája közötti alapvető ellentmondást nemcsak észreveszi, hanem a közvélemény előtt bátran ki is merészeli mondani. FIGYELEM! FIGYELEM! Megjelent A HIT CSODÁJA (az akroni Lorántffy Otthon képes története) Közel 400 oldal, 180 kép, az adakozók névsora, Reagan elnök levelével, színes fedőlappal, kemény kötésben. Történelmi dokumentum a magyar emigráció legnagyobb teljesítményéről. A könyv ára $2000 postázással együtt. Megrendelhető az ár előzetes beküldé sevel: LORÁNTFFY OTTHON 2631 Copley Road, Akron, OH 44321 ej HÍDFŐ AZ ÉREM MÁSIK OLDALA Véletlenül a kezembe került a Központi Tájékoztató egy régebbi példánya, s Haynalné Kesserű Zsuzsánna sorait olvasva, elgondolkoztam... Tényleg, miért is lettünk ilyenek? Azaz: „talajtalanok”, „cinikusak”, „szemtelenek”, „álmodozók”, „lázongók”? Volt-e egyáltalán talaj a lábunk alatt, ami kicsúszhatott volna alóla? Igen. Amennyiben a hazugság, az álszenteskedés, a korrupció alapköveiből lerakott lápos, ingoványos mocsarat „biztos” alapnak lehet tekinteni. A múltunk Egy évvel az 1956-os forradalom előtt születtem, s így a „Befejezetlen Forradalom” eredményeként „demokratizálódottliberális” Kádár-rendszer neveltje voltam egészen 1981 februárjáig, amikoris a „könynyebb utat” választva — mert nem tudtam megszokni, hát — „megszöktem”. Mint ilyen, szeretném egy kicsit megvédeni magamat — magunkat. Megpróbálom megmagyarázni, mik is voltak az okai annak, hogy „ilyenek” lettünk. Az igaz, hogy örökségbe kaptuk az 1848-as szabadságharcot, és az 1956-os forradalmat, de mit is tudhattunk róluk? Csupán azt, amit tanítottak nekünk, és ahogy tanították „pedagógusaink”. Ezúttal az elnevezés változása pontosan mutatja a tartalom módosulását. Egyre kevesebb — sajnos — az igazi, hivatástudattal átitatott tanár, tanító. Részint „kihalnak”, részint belefáradnak a hiábavaló szélmalomharcba. Helyüket a párt által kiképzett pedagógusok foglalják el, akik magukévá tették „szakképzőik” pártos elveit. Örökségünk Milyen irodalom, milyen (tan)anyag állott rendelkezésünkre, ha örökségünket meg akartuk ismerni? Az 1848—49-es szabadságharcot — évszámok, helyszínek szempontjából — a valóságnak megfelelően oktatták. Csak éppen sohasem felejtették el, hogy ezek jelentőségét, hatását megkérdőjelezzék, az őszirózsás forradalommal, a Tanácsköztársasággal összehasonlítva — hát csak természetes, hogy ezek voltak a sorsformálóbbak, a haladóbbak. A 48-as szabadságharc egyik „főszereplőjét”, Petőfit pedig egyenesen kigúnyolták, ilyen és ehhez hasonló gúnydalokkal, mint például: „Petőfi Sándor gatyában táncol...” S mit tanítottak, mit szajkóztak únosontalan az 1956-os forradalom történelméről? Erre egyetlen szóval lehet csak válaszolni: HAZUGSÁGOT!!! Ami 1956 irodalmát illeti, elég ha csak arra gondolunk: a Walesi bárdokhoz fogható alkotásnak nem sikerült a „liberális” Kádár-éra cenzúráján átcsúsznia. Haynau cenzorai liberálisabbak, demokratikusabbak voltak, mint késői utódaik... Lehetőségeink , kilátásaink És a követendő példa, amit számunkra a felnőttek, az idősebb generáció tagjai nyújtottak? — Belépni a pártba és ott tevékenykedni — s akkor karrier, márkás kocsi, nyaraló, nyugati utazás az ölünkbe hullott. — Pártonkívülinek, semlegesnek (?) maradni — s a kommunista klikktől irigyelt kiváltságokért — velük ellentétben — robotolni. Egy fizetésből mindenre nem telt (ma sem telik) a főnökök, a fejesek viszont „kegyeskedtek” engedélyezni a másodállásokat, a maszekosítást. Persze, mint mindennek az életben, ennek is ára volt: semmit sem szabad szóvá tenni, mindent, ha hallgatólagosan is, de helyeselni kell — a „kéz kezet mos” elve alapján. Fellázadni — minden ellen. Csatlakozni Demszkyékhez, vagy a hozzá hasonlókhoz. Hátat fordítani mindennek! Az összes hidat felégetni, abban a reményben, hogy majd egyszer — a szabad világban — „visszafizetünk” mindenért: a tudatos félrevezetésért, az általános hazugságért, ideáljaink elrablásáért és azért, hogy megfosztottak bennünket az istenhittől is! Az eddigiek összegezése alapján talán az derül ki, hogy igaza van Haynalné Kesserű Zsuzsannának: ténylegesen megvan minden okunk és jogunk a meghasonláshoz. Mégsem ezt tesszük, inkább jelentkezünk a „stafétabotért”! Mi aztán ismerjük - hiszen abban nőttünk fel —, milyen is a valóságban a kádári idénkért. De azt is mi tudjuk legjobban, mi az igaz abból, hogy Magyarország a „legvidámabb” barakk a keleti blokkban. Szilvássyné Kovács Zsuzsanna 5. oldal KÖNYVKERESÉS Az Új Hídfő szerkesztősége sürgősen keresi az alábbi két könyvet: Milotay István: A magyar fa sorsa Fiala Ferenc: Zavaros évek Ha valaki nélkülözni tudja könyvtárából a keresett két könyvet, úgy nagyon kérjük az illetőt, hogy költségmegtérítés mellett mielőbb küldje meg a saarbrückeni szerkesztőség címére. Előre is köszönet!