Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

Dr. Heckenast Dezső: Nyugat-Magyarország — Burgenland — Minden, ami itt látható, magyar történelem — a valaki Burgenlandban jár és meglátogatja a Rozália-hegység egy kiugró szikláján épült álom­szép fraknói Esterházy-várkas­­télyt, csodálatos élményben lesz része minden vonatkozásban. A széles várárok fölött fahídon jutunk a külső várkapuhoz, ahol hatvan évvel ezelőtt még medvekucsmás őrök állták el a hívatlan vendég útját. A kapu két oldalán lévő fülkékben Szent István, Szent Imre, Szent László és Szent Ven­del (a pásztorok védőszentje) kőszobra áll. A következő kapu fölött márványtáblán latin nyelvű felirat (inkább figyelmeztetés a felejtésre szoktatott jelenkornak), amely magyar fordításban így hang­zik: „Engem, akit Magyarország koronájáért adtak idegennek, gróf Esterházy Miklós nádor ritka hű­sége adott vissza ugyanannak a koronának, őriz­zetek meg épségben!” — Az előudvarból egy har­madik kapun lépünk be a vár központjába, a belső udvarra, ahol Szent Erzsébet és Szent Margit szob­rait és középen Esterházy Pál 1687-ben készült lovasszobrát láthatjuk. A belső udvarról keskeny lépcsőház vezet fel a várkastély emeleti termeibe. A termekben, amerre csak nézünk, mindenhonnan magyarruhás főurak és nagyasszonyok festményei tekintenek le a falakról. A családi arcképcsarnokban az Esterházy grófok és hercegek között találjuk Thököly Imre és felesége, Zrínyi Ilona képét is. Ekkor jegyzi meg az osztrák idegenvezető a címünkben idézett mondatot, magyarul: „Minden, amit önök itt látnak, a ma­gyar történelem ...” A lovagteremben őrzik Közép-Európa leggaz­dagabb fegyvergyűjteményét: koronázási, esküvői és hadilobogók borítják a falakat. Középkori ma­gyar tornapajzsok, vértek és nehézlovassági kardok láthatók itt, majd a szomszédos vadászszobában a fejedelmi trófeák mellett változatos formájú nyilak, dárdák, vadhálók és lőporos fegyverek sokaságát szemlélheti meg a látogató turista. Rendkívül gaz­dag a vár fegyvergyűjteménye: különösen a har­mincéves háborúból és a napóleoni időkből őriznek itt nagyszámú magyar és zsákmányolt idegen fegy­vert. A több emelet mélységű pincében, ahova nyi­korgó csigalépcsőn jutunk le, puskák, ágyúk, vala­mint különböző méretű vas- és kőgolyóbisok, töm­zsi mozsarak és puskapor-malmok tanúskodnak a rég letűnt időkről. Szomorú hangulatot áraszt a hó­hér egykori birodalma: bilincsekkel, kínzóeszkö­zökkel, csigával, nyaktilóval és pallossal. Azonban vidámabb hangulata van az eredeti formájában megőrzött pékműhelynek és konyhának, ahol a szé­les kemence látható, körülötte sütőlapátok, dagasz­tótálak és sziták sokasága, a konyhában pedig a hatalmas tűzhely körül rézserpenyők, sómalmok, vágótőkék és fatálcák őrzik a régi szakácsművészet tárgyi emlékeit. Fraknó várában hiába keressük a kincstárat, a várkastély legértékesebb műkincseit az első világ­háború végén Budapestre szállították és a Várban, a Tárnok utcai Esterházy-palotában helyezték el. A kincsek közt volt: Miksa és II. Lajos király kard­ja, Hunyadi Mátyás és Oláh Miklós esztergomi érsek mentéje, Esterházy László páncélinge, Lóránt­­ffy Zsuzsanna bársony ágyterítője, valamint több értékes ötvösmunka, így Mátyás király serlege, a Zápolya-serleg és a Losonczy-kanna. A Tárnok ut­cai Esterházy-palotát a háborúban lebombázták, de Fraknó, Esterházy-várkastély 1980. JANUÁR KRÓNIKA 23

Next