Krónika, 1981 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11. szám
Helyzetjelentés A Kultúrközpont anyagi helyzetéről szeretnék rövid beszámolót adni. Szükség van erre, elsősorban azért, mert többféle hír van forgalomban és sokan vannak, akik várják az őszinte szavakat. Jelenleg körülbelül 140 ezer dollár adóssága van a Kultúrközpontnak. Ez az adósság még abból a bankkölcsönből maradt fenn, melyet 1974-ben kellett felvennünk, amikor az épületet megvásároltuk. Házunkat 1974-ban 650 ezer dollárért vettük, s időközben legalább 300 ezer dollárt költöttünk az épület átalakítására és a javításokra. Ma a Magyar Ház legalább másfél millió dollár értéket képvisel. De mivel annak idején a banktól csak két évre vettük fel a kölcsönt, így többékevésbé érthető, hogy jelenleg a bank igen erősen szorítja a Magyar Ház igazgatóságát egy nagyobb arányú törlesztésre, illetőleg a kölcsön teljes kifizetésére. Sajnos, vannak, akik ezeket a pénzügyi gondjainkat szándékosan félremagyarázzák és olyan kósza híreket terjesztenek, hogy a Magyar Ház gyakorlatilag már elveszett és el kell adni. Ez a rémhír nagyon messze áll a valóságtól. Néhány héttel ezelőtt a Kultúrközpont igazgatósága elhatározta, hogy egy gyűjtési kampányt indít, mely ez év november végéig tart, s engem nevezett ki e kampány elnökének, így tehát ez a 1981. NOVEMBER pénzgyűjtési kampány most már folyamatban van. Célunk, hogy november végéig 50 ezer dollárt gyűjtsünk össze, s ezt a gyűjtött összeget teljes egészében Házunk még fennmaradt vételári adósságának törlesztésére fordítsuk. Sajnos, meg kell mondanom, nyíltan és őszintén, minden barátunknak, tagjainknak és támogatóinknak, hogy alig határozta el az igazgatóságunk a kampány megindítását, mindjárt megindult egy alattomos aknamunka a Kultúrközpont, mint intézmény és annak vezetői ellen. Szinte fölösleges feltenni a kérdést, vajon honnan fúj a szél és kinek az érdeke, hogy ezt a gonosz támadást megrendezzék ellenünk. Nem nehéz kitalálni, miféle emberek állnak e szégyenteljes bomlasztó munka hátterében, a névtelenül szétküldözgetett körlevelek mögött, mert e néhány megtévedt és szerencsétlen bajkeverőnek semmiféle magyar kezdeményezés sohasem volt jó, mint ahogyan nem volt jó nekik a Magyar Ház vezetősége sem, — a múltban éppen úgy, mint a jelenben. Félrevezető és zavart keltő, hamis körlevelekkel és hazug hírek terjesztésével nem akarnak elérni egyebet, mint azt, hogy a torontói magyarság egységét megbontsák, cselekvő és segítő erejét lemorzsolják, s minden közérdekű építő akciót megbénítsanak. Aki, vagy akik a bomlasztást tartják feladatuknak, azok valójában lelkileg beteg emberek. Minden becsületesen gondolkozó honfitársunknak meg kell bélyegezni a rágalmazó körlevelek terjesztőit. De zárjuk le a negatív kérdésekkel való foglalkozást, és térjünk rá a segítés útjára. Az igazgatóság vagy a közgyűlés által hozott határozatok lehetnek a legjobbak, de csak testvéri összefogás lendítheti be a cselekvéseket, és csak a pénzügyi helyzetünk megjavítása hozhatja meg a kívánt eredményt. Hozzátok küldjük hívó szavunkat, akik már számtalanszor megmutattátok, hogy ha kell, nem zárkóztok el a segítés elől. Hozzátok szólunk, akik velünk együtt egyazon szeretett Hazából származtok, s a Haza örök szeretetét a szívetekben hordjátok. Miután minden gondolatnak és érzelemnek a A magyar emigráció történetének egyik meggyőző erejű fejezete volt a torontói októberi ünnepségsorozat, az 56-os magyar szabadságharc huszonötödik évfordulója alkalmából. — A Kultúrközpont főbejárata: KRÓNIKA 3