Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1976 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1976-01-01 / 1. szám
ŐSI GYÖKÉR Magyar Kulturális Szemle Megjelenik kéthavonként. IV. évfolyam, 1 szám, 1976. La Raíz Ancestral Revista Rimestral de la Cultura Húngara Director: Prof. Francisco Jos Bading PA-TE-SI Ebbe az egy szóba sűrítették bele — az ékírással író — sumirnak nevezett, Mah-Gar őseink azt a három fogalmat, amit annak a földi halandónak a feladatául hittek, aki szellemi és lelki világuk bizalmasa, gondjaik viselője és az ISTEN igazságának hirdetője volt. PA-.. .fogalma a mai „pásztor”-t jelenti. A gondoskodót, a nyájat terelőt és a rá vigyázót. TE-. . .azonos az ősi „temen” (tömény) szavunk értelmével, mely a jó erősre döngölt fundamentum maga. Sí.. .fogalomjegye az „égi hatalomtól nyert láthatatlan fejek”. Amikor a római pápa ,,apostoli koronát” adományozott egy uralkodónak — ennek a ,,Sí” fogalomnak egyházpolitikává változtatott hasonlóságát gyakorolta. De a különbség óriási. „Sí” — az égi ajándék, a TUDÁS MAGA, a „glória” mely megkoronázza a tudós fejet s így ragyog az korona nélkül is. Viszont az „apostoli királyok” gyarlósága még arany koronával ékesítve sem szolgált az Isten áldására. * * * Az évfordulókkor az őszfejűek rendszerint számadást tesznek önmagukkal. Mi volt helytelen az ó-évben és mi legyen jó az Új Esztendőben. Meddő szándékok temetése és új remények, erős elhatározások szülője ez a pillanat. Mindenkinél így van ez. Tudatosan, vagy tudat alatt megy végbe — de VAN. Nálad is — nálam is. Mennél nagyobb a tudatosítása a jószándéknak — annál nagyobb az erő is és a boldogság is. Nálad is — nálam is. így fordulunk új életre, lelünk új erőre és közeledünk bátran s félelem nélkül az úr felé. Az Istenhez való jutás biztos útja ez, mert Igazságát, Törvényét tudatosan akarod szolgálni. Erre teszed elhatározásodat, erre építed terveidet az új esztendőben. És jól van így. * * * A nagyvilágba szétszóródott Magyar Testvéreket Magyar Lelkiségben összetartani akaró Magyar Egyházunk az 1976. esztendőt a MAGYAR KULTÚRFORRADALOM évének hirdeti azért, mert azt akarja, hogy a Magyarság megszabaduljon minden olyan ideológiától és tanítástól, ami kárára van és nem megmaradását, hanem a nyugati nemzetköziség szolgaságába való felszívódását szolgálja. Ebben a felvilágosító munkában vállal vezető szerepet a Magyar Egyház abban a tudatban, hogy a „vezetés” alapja a felelősség. A felelősséggel végzett tanítást viszont mi hivatásnak érezzük és tudjuk és ez magyarázza meg azt, hogy mindazok, akik a Magyar Egyház valamilyen tisztségét töltik be — nem társadalmi állást, nem címet, hivatalt, vagy méltóságot viselnek , hanem ebben a felvilágosító, tanító és az igazságot kereső és hirdető munkában olyan nagy feladat elvégzésére és olyan nagy hivatás betöltésére vállalnak kötelezettséget, mint amilyen terjedelmű az a bizalom, amit a Magyar hitű Testvérek beléjük vetettek, így a Magyar Egyházfői hivatás sem „papi méltóság”, hanem az igehirdetés, a felvilágosítás és a Magyar Igazság tanításának legmagasabb feladata, bizalommal és Magyar Hittel várt teljesítése. Az igaz útra igyekezőknek azon elhatározása ez, amikor annak adják kezébe a világító fáklyát, akitől remélik, hogy azt erősen fogja, jól is világít, de gondoskodik a világító anyagról is, hogy hatalmasabb erejű legyen a fény, mely az Igazság útját mutatja. Így válik a Magyar Egyházfői Hivatást végző személy az IGAZSÁG TANÍTÓJÁVÁ, akinek nincsen szüksége se bíborra, se méltóságra, hanem csak az Úr Kegyelmére, a Testvérek szeretetteljes hitére, bizalmára és az igazság továbbadásában való segítő munkájára. De tudatosítva lesz az ősi hagyomány is, 1