Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1976 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

ORSZÁGALAPÍTÓ cím alatt érkezett be hozzánk közlésre a Hollywoodi Magyar Református Egyház lel­készének — Trombitás Dezsőnek — egy ta­nulmánya, amelyik a Dávid & Salamon bib­liai történeteket hasonlítja össze Geyza & I. István korának tulajdonított, egyéni kiér­tékeléssel. Azzal kezdi mondanivalóját az író, hogy: „Isten a szentírást nemcsak üdvösségre ve­zető kalauzként adja a kezünkbe,... de az ótestamentumban, azaz a zsidó nép történe­lemkönyvében, mind egyéni, mind közösségi sorsunkra nézve analógiát ad.” Sajnos, hogy a valóban magyar lelkiséget mutató író nem bír megszabadulni a judai­­keresztény nemzetköziségétől, bár elismeri, hogy az ótestamentum a zsidó nép történe­lemkönyve. De ha ezt elismeri, akkor miért kezeli szentírásként... ? Miért nem szentírás Nektek a Magyar Nép Ősi Hagyománytana és történelme, hiszen ez a Mah-Gar Nép, a zsidó történelemkönyvben leírt, u.n. „isteni kinyilatkoztatások” tulajdonosa éppen annál az oknál fogva, hogy zsidóság a pátriárkák korában nem létezett. Viszont a Mah-Gar nyelven, ékírással írt 5000 éves agyagtáblák tisztán és igazán megmutatják ezeket az „Is­tenlátásokat” s nem tartalmazzák azokat a „világuralmi politikai fűszerezéseket”, me­lyekkel a jó kései judai szerkesztés azokat a bibliának nevezett könyvben plagizálta. Éppen azért nem lehet szentírásnak nevez­­ni ószövetséget, mert az 5000 éves okiratokat illeti ez a meghatározás. Ugyanis ott történt az „isteni kinyilatkoztatás”, nem a judai má­solásban. Ezért mi hamistannak minősítjük azt a félrevezetést, hogy ezt a judai „szent­írást” valaki „üdvösségre vezető kalauznak” nevezze. Annál is inkább mondjuk ezt, mert az elrohadt judai­ kereszténység materializ­musa mutatja, hogy micsoda erkölcsi fertőbe „kalauzolta” ez a „szentírás” a nyugati vilá­got. Ne nevezd hát — Trombitás testvér — így ezt a könyvet, mert az bizony lelked üdvös­ségére édes-keveset ad. Maradjunk csak meg annál a titulusnál, amit a jó „Náthán” — New Yorki főrabbi — mondott, amikor át­adta Eisenhowernek az aranyba kötött bib­­­liát, mondva: „Ez Izrael titkos fegyvere”. És ez bizony így van, mert Te is magyar erőt, jó magyar igyekezetet adsz arra, hogy ezzel a zsidó őstörténelmi könyvvel „titokzatosan” eltereld a Magyar Testvéreidet s saját őstör­ténelmüknek vallásos kegyelettel való ápo­lásától és félrevezesd őket a judai­ keresz­ténység nemzetköziségének útvesztőibe. Miután pedig a Magyar Lelkiség Lángja elolthatatlanul terjed mindenfelé és ez a Szent Tűz elsősorban ősi hagyományainkat és Népünk dicsőséges történelmét világítja meg, máris megkezditek itt is a félrevezetést fa titkos fegyver alkalmazását­ a Magyar Történelemnek „judai-kereszté­nyi” kiértéke­lésével. Itt azonban azt kiáltjuk Nektek, hogy: “ÁLLJ”. Aki, judai, az foglalkozzon a zsidók törté­­nelemkönyvével és hagyja csak meg a „ma­gyaroknak” a Magyar Történelem hirdetését és tanítását. Ugyanis nem úgy van a Magya­rok történelme, amint Te azt — mint „judai­­keresztény, magyarul beszélő lelkész” — hir­deted. Árpád nem „foglal­ Hont”, hanem vissza­tért az ősi földre, ahol nem a „nyugati, bizán­ci, sőt velencei kereskedőkkel való találko­zásból vonta le a tanulságot arra, hogy, ha lábát meg akarja vetni a „meghódított föl­dön”, akkor el kell lesnie, meg kell tanulnia az őt körülvevő országok, népek gondolko­dásmódját, stb.” — hanem az ősi tradíciókon alapuló kész államszervezet volt az, amelyik biztosította Árpád országl­ásának Európa fe­letti hatalmát. Álmost sem „áldozták” fel őseink, mert az „áldozat” fogalma és ténye a magyar néphez csak a judai-keresztény római térítéssel ér­kezett, amelyik minden misében feláldozza ma is a Mennyei Atyának azt, ami Neki a legkedvesebb — a SAJÁT FIÁT. Geyza sem jött egy „nomád világból”, ha­nem egy előtte már 100 évig nagyszerűen működő államszervezet tapasztalatával és a Magyar Papkirály bölcsességével szintén Európa ura volt addig, míg a judai-keresz­tény felesége — Adelhaid — mindenre ké­pes brutalitásának és intrikáinak „áldozata­ként” meg nem törték akaratát és elhatáro­zóképességét a ,,méregkeverés”-ben és a tu­datot megbénító italok gyártásában jártas, „speciális feladatokra kitanított” nyugati „hittérítők”. Ugyanis csakis így értelmezhető Geyza érthetetlen magyarellenes viselkedé­se, amit Adelhaid utasításaira követett el, miképpen az le van írva nagyszerűen a nyu­gati íróknak, Geyza korára vonatkozó, törté­nelmi feljegyzéseiben. (lásd: Pertz) Nem közöljük le írásodat Trombitás Tes­t­vét, mert nem hisszük, hogy „Istentől ered­nek” azok az analógiák, amiket írsz s amire rámondod az Isteni eredetet. De szeretnénk, ha a zsidók története helyett­­ kutatnád az igazságos Magyar őstörténetet. Ebben pedig arra kérünk, hogy ne a „judaiak gyűlölködé­sével” tedd azt, hanem imádkozó szeretettel. Ismerd meg a Magyar Nép Lelkiségét. Azt, amit I. István szegezett Jézus Urunk kereszt­jére. Meglátod, hogy őseinknek sohasem vol­­tak „sámánjaik”, hanem Jézus-hitűek vol­­tak s Péter Apostol Egyházában tömörültek és szerették egymást I. István előtt már 1000 éven át. Templomaik is voltak. Kiástak már egyet Pusztaszeren — másikat Somogyban a „Bánom-Völgyben” és hittek a vérükből lett Isten Fiában. Azért kérünk, hogy imádkozó lélekkel nyúlj a Magyar Őstörténelemhez, mert érezzük szavaidban az igazságot kereső

Next