Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1976 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1976-01-01 / 1. szám
ORSZÁGALAPÍTÓ cím alatt érkezett be hozzánk közlésre a Hollywoodi Magyar Református Egyház lelkészének — Trombitás Dezsőnek — egy tanulmánya, amelyik a Dávid & Salamon bibliai történeteket hasonlítja össze Geyza & I. István korának tulajdonított, egyéni kiértékeléssel. Azzal kezdi mondanivalóját az író, hogy: „Isten a szentírást nemcsak üdvösségre vezető kalauzként adja a kezünkbe,... de az ótestamentumban, azaz a zsidó nép történelemkönyvében, mind egyéni, mind közösségi sorsunkra nézve analógiát ad.” Sajnos, hogy a valóban magyar lelkiséget mutató író nem bír megszabadulni a judaikeresztény nemzetköziségétől, bár elismeri, hogy az ótestamentum a zsidó nép történelemkönyve. De ha ezt elismeri, akkor miért kezeli szentírásként... ? Miért nem szentírás Nektek a Magyar Nép Ősi Hagyománytana és történelme, hiszen ez a Mah-Gar Nép, a zsidó történelemkönyvben leírt, u.n. „isteni kinyilatkoztatások” tulajdonosa éppen annál az oknál fogva, hogy zsidóság a pátriárkák korában nem létezett. Viszont a Mah-Gar nyelven, ékírással írt 5000 éves agyagtáblák tisztán és igazán megmutatják ezeket az „Istenlátásokat” s nem tartalmazzák azokat a „világuralmi politikai fűszerezéseket”, melyekkel a jó kései judai szerkesztés azokat a bibliának nevezett könyvben plagizálta. Éppen azért nem lehet szentírásnak nevezni ószövetséget, mert az 5000 éves okiratokat illeti ez a meghatározás. Ugyanis ott történt az „isteni kinyilatkoztatás”, nem a judai másolásban. Ezért mi hamistannak minősítjük azt a félrevezetést, hogy ezt a judai „szentírást” valaki „üdvösségre vezető kalauznak” nevezze. Annál is inkább mondjuk ezt, mert az elrohadt judai kereszténység materializmusa mutatja, hogy micsoda erkölcsi fertőbe „kalauzolta” ez a „szentírás” a nyugati világot. Ne nevezd hát — Trombitás testvér — így ezt a könyvet, mert az bizony lelked üdvösségére édes-keveset ad. Maradjunk csak meg annál a titulusnál, amit a jó „Náthán” — New Yorki főrabbi — mondott, amikor átadta Eisenhowernek az aranyba kötött bibliát, mondva: „Ez Izrael titkos fegyvere”. És ez bizony így van, mert Te is magyar erőt, jó magyar igyekezetet adsz arra, hogy ezzel a zsidó őstörténelmi könyvvel „titokzatosan” eltereld a Magyar Testvéreidet s saját őstörténelmüknek vallásos kegyelettel való ápolásától és félrevezesd őket a judai kereszténység nemzetköziségének útvesztőibe. Miután pedig a Magyar Lelkiség Lángja elolthatatlanul terjed mindenfelé és ez a Szent Tűz elsősorban ősi hagyományainkat és Népünk dicsőséges történelmét világítja meg, máris megkezditek itt is a félrevezetést fa titkos fegyver alkalmazását a Magyar Történelemnek „judai-keresztényi” kiértékelésével. Itt azonban azt kiáltjuk Nektek, hogy: “ÁLLJ”. Aki, judai, az foglalkozzon a zsidók történelemkönyvével és hagyja csak meg a „magyaroknak” a Magyar Történelem hirdetését és tanítását. Ugyanis nem úgy van a Magyarok történelme, amint Te azt — mint „judaikeresztény, magyarul beszélő lelkész” — hirdeted. Árpád nem „foglal Hont”, hanem visszatért az ősi földre, ahol nem a „nyugati, bizánci, sőt velencei kereskedőkkel való találkozásból vonta le a tanulságot arra, hogy, ha lábát meg akarja vetni a „meghódított földön”, akkor el kell lesnie, meg kell tanulnia az őt körülvevő országok, népek gondolkodásmódját, stb.” — hanem az ősi tradíciókon alapuló kész államszervezet volt az, amelyik biztosította Árpád országlásának Európa feletti hatalmát. Álmost sem „áldozták” fel őseink, mert az „áldozat” fogalma és ténye a magyar néphez csak a judai-keresztény római térítéssel érkezett, amelyik minden misében feláldozza ma is a Mennyei Atyának azt, ami Neki a legkedvesebb — a SAJÁT FIÁT. Geyza sem jött egy „nomád világból”, hanem egy előtte már 100 évig nagyszerűen működő államszervezet tapasztalatával és a Magyar Papkirály bölcsességével szintén Európa ura volt addig, míg a judai-keresztény felesége — Adelhaid — mindenre képes brutalitásának és intrikáinak „áldozataként” meg nem törték akaratát és elhatározóképességét a ,,méregkeverés”-ben és a tudatot megbénító italok gyártásában jártas, „speciális feladatokra kitanított” nyugati „hittérítők”. Ugyanis csakis így értelmezhető Geyza érthetetlen magyarellenes viselkedése, amit Adelhaid utasításaira követett el, miképpen az le van írva nagyszerűen a nyugati íróknak, Geyza korára vonatkozó, történelmi feljegyzéseiben. (lásd: Pertz) Nem közöljük le írásodat Trombitás Testvét, mert nem hisszük, hogy „Istentől erednek” azok az analógiák, amiket írsz s amire rámondod az Isteni eredetet. De szeretnénk, ha a zsidók története helyett kutatnád az igazságos Magyar őstörténetet. Ebben pedig arra kérünk, hogy ne a „judaiak gyűlölködésével” tedd azt, hanem imádkozó szeretettel. Ismerd meg a Magyar Nép Lelkiségét. Azt, amit I. István szegezett Jézus Urunk keresztjére. Meglátod, hogy őseinknek sohasem voltak „sámánjaik”, hanem Jézus-hitűek voltak s Péter Apostol Egyházában tömörültek és szerették egymást I. István előtt már 1000 éven át. Templomaik is voltak. Kiástak már egyet Pusztaszeren — másikat Somogyban a „Bánom-Völgyben” és hittek a vérükből lett Isten Fiában. Azért kérünk, hogy imádkozó lélekkel nyúlj a Magyar Őstörténelemhez, mert érezzük szavaidban az igazságot kereső