Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1981 (9. évfolyam, 1-5. szám)

1981-01-01 / 1. szám

La Raiz Ancestral ŐSI GYÖKÉR Revista Bimeetral de la Cultura Húngara IX. évf. 1. szám jan.-feb. 1981 Director: Prof. Francisco Jos Bading Magyar Kulturális Szemle Megjelenik kéthavonként. Arccal Kelet Felé Évekkel ezelőtt írtam ezzel kapcsolatban és úgy véltem, hogy akár „kelet” — akár „nyugat” felé fordulásunk előtt. . . talán előbb forduljunk magunk felé. „Talán előbb szeressük és becsüljük egy­mást MI MAGYAROK és az új életre talált Magyar Lelkiség nemzeti öntudatával össze­tartva, összeállva — határozzunk”... — mondtam. Azóta nagyon sok levelet kaptam, melyek többsége azt ösztönözi, hogy „forduljunk Kelet felé”. „Meg kell szorítanunk keleti, turáni testvéreink kezét és ők majd kisegíte­nek minket minden bajból. . .” írják a levelek és bizony van köztük olyan is, mely erősen meg is fed engem, hogy nem teszem meg az erre való első lépéseket. E sorokban szeretnék választ adni a levelek­re is és magát a „fordulás” lehetőségét és mikéntjét is megvilágítani. Tudva azt, hogy olyan „turánizmus”, mely csak levélpapíron és „csak” magyarok között létezik, sohasem vezet eredményre, mert nem a „tudásra”, henem a politikai érvényesülés­re van építve — én a „turáni tudás-kincs” útján kezdtem meg „kelettel” a kapcsolat felvételét. Nem politikai, hanem tudományos vonalon. Elkészítettem a „Turáni Népek Ethnográfiai Térképét” — (melyben még a jó Imaoka Gyulcsiró segített). Az egyetem, ahol tanítok, ki is adta ezt a térképet és az argen­tínai orientalista küldöttség ezt a térképet magával is vitte a 27. Orientalista Világkong­resszusra (1967, Michigan University) és a Kongresszus minden egyes tagjának ajándékul átadta, (összesen 1500 térképet, az 1500 tag­nak.) Miután e Kongresszus résztvevőinek csak­nem 40%-a japán orientalista volt, így Japán­ban sok egyetemen ki is van függesztve ez a térkép. Következő lépésem Austráliában, a Can­berrai Orientalista Világkongresszuson volt, amikoris az előadásomat végighallgató királyi fennség, a japán császár kisebbik fia, barát­ságos szót váltott velem és ott — több jelen­lévő ausztráliai magyar akadémikus társa­ságában — hivatkoztam a királyfi előtt a japán-magyar rokonságra. A herceg válasza elutasító volt — így: „én ilyenről nem tudok és ezt most hallom elősször.” Meghökkenve húzódtam vissza ettől a témától és kerestem a visszautasítás miértjét. Ugyanis rokonságunk fennáll — de a keleti népek részéről történő visszautasításnak fel­tétlen nyomós okai lehetnek — véltem, így mindazoknak a munkatársaknak, akikkel kap­csolatban vagyok, azt ajánlottam, hogy a „turáni testvérnépekkel való kapcsolat­felvé­tel semmi esetre sem legyen politikai színeze­­tű és az összműködés kizárólagosan kulturális vonalon történjen.” Ugyanis a törököknél tapasztaltam, hogy — az izlám bizonyos fokú nemzetiesítése ellenére is — a „turánizmus”-t politikai irányzatnak minősítik. (Ez a megál­lapítás a legutolsó, leköszönt kormányra vo­natkozik. A jelenlegi török állam­vezetés még nem nyilatkozott erre vonatkozólag.) A kínaiakkal való kulturális találkozásaim alkalmával azonban meg kellett állapítanom azt, hogy náluk minden kultúr­működés és összeköttetés politikai irányítása és a kultúr­­kapcsolat csupán a politikai együttműködés egyik eszköze. Főleg a magyar-kínai őstörté­neti lehetőségek, származási területek és ázsiai népmozgások felemlítése alapján és főleg a HUN vonalon annyira jutottam kínai ismerőseimmel, hogy nyíltan értésemre adták a magyarokról való ismereteiket. Ezek szerint ők minket hun-ivadékoknak tartanak és az avarokat is hun-népnek tudják. Főleg Atilla személye közismert náluk és úgy tanít­ják, hogy Atilla édesanyja egy kínai herceg­kisasszony volt. Az ujgurokat is kapcsolatban tudják az 1000. év előtti vezetőréteggel, (te­hát a Géza és I. István előtti Árpádháziakkal.) Az elmúlt 1000 év alatt Magyarország ré­széről soha sem történt meg valami őstörténeti kapcsolat­felvétel a kínai területeken lakó népekkel és az utolsó 150-200 év alatt né­hányszor megkísérelt kínai közeledés a ma­gyar kultúrkörökhöz­­ Magyarországon tel­jesen elutasító álláspontba ütközött. A 2. világháború még jobban elszakította e két népet egymástól azzal, hogy Magyaror­szágot a Szovjet-Orosz érdekkörbe csatolta. Ennyit a múltról. Amikor a jelenre tértem — azt a választ !

Next