Hungarista Mozgalom - Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata, 1957 (3. évfolyam, 6. szám)
1957-06-15 / 6. szám
920.június 4. Amikor ezt a dátumot leírjuk, ugyanakkor emlékeznünk kell a félárbócra egedett nemzeti lobogónkra, Kelet, Dél, Észak és Nyugat szobor alakzatain Budapesten a Szabadság téren. A szovjet csatlósok eltávolíthatták az emékműveket, de nem törölhették ki a magyarság lelkéből Trianon bűneit. A éktelen hatalomvágy és a rablási szándék végrehajtása nyomán az első vlágháború "győztesei" mérhetetlen ostobaságukban szétrombolták Európa legökéletesebb földrajzi, gazdasági és állami egységét; a trianoni országsonk létesítésével megakadályozták Hazánkat ezeréves feladatának továbbteljesítésétől, a Kárpátok nélkül a keleti ellenséget nem lehet feltartózatni és a bolsevizmus ázsiai hordái rátörnek Európába. Ma a trianoni csodaság nyomán keletkezett ’’utódállamok" szintén a vörös rabszolgaság igáéban vergődnek és azok az "államférfiak", akik hatalmi tébolyukban ennek közói voltak és a második világháborúban az istentelen szovjet rendszeres politikai házasságot kötöttek, ennek keserű gyümölcseit kénytelenek magaratni. Népek és nemzetek ellen elkövetett bűnök következményei előbb úgy utóbb az előidézők fejére szállnak és Európa csak úgy remélhet további létet, ha a hatalmon levők végre ráeszmélnek arra, hogy csak egy erkölcsi és szellemi megújhodás hozhat boldogabb jövőt az emberiségnek, amikor is megalázott nemzetek elégtételt kapnak és Hazánk a bolsevizmus gyalázatabán a trianoni igazságtalanságtól megszabadulva újra betöltheti történelm küldetését a magátok medencéjében. AZT ÜZENJÜK, Bu gyötri az öreg Mátrát, Amióta bolsik járják. Nem süt oda a napsugár, Erdő mező már nem zöld, S a halvány napfény alatt Vértől ázik ott a föld. Föld is, hold is, ég is gyászol, A nagy kaszás sújt és számol. Azt üzenjük, öreg Mátra, Teneked is, szőke Tisza, Süt még a nap a Cserhátra, Lesz a te vizei is tiszta. Kárpátalja, magyar fenyő, Álmodó vén Balaton? Ne sirjátok, lesz még jövő Vidám dal a hantokon. Haragosan zug a Tisza, A bitorló hadat szidja. Sok feneked a panaszod, Vörösök szolgája lettél, Dallamosan nem zug habod, Te is elfutni szeretnél, Szomorúak mind a füzek, Csak lógatják bus fejüket. A Balaton régen alszik, Szabadságról álmodoz, Mert két csendes, bus partján a Rabighorda táboroz. Kárpátokban zug a fenyves, Rabigától nyög a bükk Sir hozzá a nyírfa erdő, Meddig kell, hogy ezt tűrjük. Hegyről-völgybe jajszó hallik, Százszor sirva visszhangzik, És a szélvész továbbadja, Idehozza el nyugatra. Ne hullajtsátok, több könnyet, Jönni fogyik, ne féljetek. Hasad már lassan a hajnal, Szabadultok magyar dallal. Szárnyat bont majd a vén Turul, Innen indul most nyugatról, Ezreken leszünk, mint ördögök, Kemény állat, kemény öklök, Nem lesztek már soká rabok Folyók, hegyek erdőségek, Visszatérnek a magyarok, Nagypénteknek vége szakad. Bartha Kálmán. 6.szám. "Cum Deo pro Patria et Libertate A HUNGARISTA MOZGALOM TÁJÉKOZTAT® SZOLG ÁL A T A III. évfolyam 1957 junius 15.