Tárogató, 1993 (20. évfolyam, 7. szám)

1993-07-01 / 7. szám

3- ról, mintha nem telt volna el hazám­tól távol az a sok-sok esztendő. — Nemcsak a színész formálja a szerepet, hanem a szerep is visszahat az előadóművészre. Ebből a szem­pontból mit jelent Önnek a Szerep és az Alibi? — Nagyon sokat, mert Márai Sán­dor személyes barátom volt. Halála előtt két héttel adta a kezembe ezt a kötetet azzal, hogy most már bárme­lyik darabot eljátszhatom belőle. Az a tudat, hogy Magyarországon szólal­tathatom meg Márai Sándor gondola­tait, ez nekem Isten különleges áldá­sát jelenti. Ugyanakkor bánat is van ebben, mert ő ezt már nem élhette meg, de hiszek abban, hogy mégis tud erről, és örül neki. — Mi lehetett az oka annak, hogy Márai Sándor önkezével vetett véget életének? Sokan sajnálják, hogy így nem élhette meg hazája felszabadulá­­­sát a diktatúra alól. — Pontosan senki sem tudja, de fel-,­tételezhető, hogy a magány, az öreg­ség és a betegség játszott ebben közre. — Márai Sándor tudta, sejtette, hogy a szovjet rendszer a bukásához közeledik? — Ez rendkívül érdekes, mert ami­kor még senki sem tudta, hogy ez va­lóra válik, ő már akkor azt mondta ne­kem: „Éva! A kommunizmus megszű­nik. A Szovjetunió szétesik. De a kommunizmus haszonélvezői még so­káig köztünk fognak maradni.” Ezt olyan határozottan állította, hogy azó­ta is sokszor eszembe jut: vajon hon­nan tudta mindezt? Az összeomlás, pontos idejét ő sem ismerhette, de ál­lította, hogy a folyamat elindult, azt feltartóztatni nem lehet. Olyan volt, mintha a jövőbe látott volna, hiszen előre látta azt, amit mi most átélünk. Sokszor mondta, hogy kizárólag mun­káiban akar tovább élni, s mint sze­mély el akar tűnni a Földről. Nem akarta, hogy sírköve legyen. Azt se kérte, hogy haláláról megemlékezze­nek. Hamvait a tenger fogadta be... Ez volt utolsó kívánsága. — Most elkészült a két tévéfilm. Egy nagy feladat lezárult. Milyen mű­vészi tervei vannak a jövőre nézve? — Az elmúlt év nyarán Ameriká­ban járt a kolozsvári színház igazgató­ja, Tompa Gábor, és meghívott Ko­lozsvárra vendégjátékra, amit boldo­gan elvállaltam. A kolozsvári színház megsegítésére műsoros estet rendez­tünk Los Angelesben. A bevételt el­juttattuk a színház javára. Tompa Gá­bor és munkatársai szerették volna, ha most májusban vagy júniusban fel­lépek náluk, de ezt a kérést nem tu­dom teljesíteni, mert a Szerep és az Alibi filmfelvételei minden időmet le­kötik. Remélem azonban, hogy idén ősszel vagy jövő tavasszal — ha a Jó­isten egészséget ad — eljutok Erdély­be, nemcsak Kolozsvárra, hanem több magyarlakta városba, és tudok majd lelkierőt és örömet adni az ott élőknek, amikor megszólaltatom a magyar költők műveit. Soha de soha nem voltam még Erdélyben, így ne­kem is óriási élményt jelent majd, ha ott lehetek közöttük. BOZSIK JÓZSEF HETI MAGYARORSZÁG Az MVSZ Választmányának nyilatkozata A Magyar Világszövetségének Választmánya megelégedéssel állapítja meg, hogy a Magyar Köztársaság a körül­ményekhez képest kielégítő békés kapcsolatokat tart fenn szomszédaival és e kapcsolatok erősítésére törekszik. A szomszéd országokkal a nemzetközi jogi kapcsolatok jelenleg az 1920-as trianoni, illetve az azt szigorító 1947-es párizsi békeszerződés rendelkezésein és más nemzetközi okmányokon alapulnak. Ezekben a szerződések­ben Magyarország tényként fogadta el a számára mind történelmi, mind gazdasági, mind néprajzi szempontból tra­gikus békediktátumokban megállapított határokat, amelyekkel elveszítette területének kétharmadát, lakosságának több mint felét. Ez egyúttal a magyarság egyharmadának kisebbségi sorba taszítását is jelentette. Magyarország békés szándékainak adott kifejezést akkor, amikor — mindezen drámai előzmények után — a két békediktátum aláírásával tudomásul vett helyzetet a Helsinki Záródokumentum elfogadásával nem vitatta és is­mételten elismerte a határok erőszakos megváltoztatásának tilalmát. Mindezekre figyelemmel az MVSZ Választmánya indokolatlannak és szükségtelennek tartja, hogy Magyaror­szág jelenlegi határait újabb kétoldalú államszerződésekben garantálják, különös tekintettel arra, hogy Magyaror­szággal szemben békés úton nem vethetők fel ésszerűen elfogadható területi igények. Ugyanakkor az MVSZ állandó és súlyos feladatnak tekinti, s az ezután megkötendő kétoldalú államszerződé­sekbe is belefoglalandónak tartja a határain kívül kisebbségi sorban élő magyarság egyéni és kollektív jogainak nemzetközi szavatolását, az ENSZ legújabb vonatkozó dokumentumainak, köztük a genfi jegyzőkönyv ajánlásai­nak kellő biztosítékokkal rögzített tiszteletben tartását. A kárpát-medencei kisebbségi magyarság ugyanis több mint ezer éve él a ma általa lakott területeken, ezért is hangsúlyoznunk kell, hogy történelmi megmaradását és fejlő­dését nemzetközileg szavatoló jogok illetik meg. Budapest, 1993. április 18. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK VÁLASZTMÁNYA

Next