Édes Anyanyelvünk, 1990 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1990-07-01 / 3. szám

Tanulmányok a századforduló stílustörekvéseiről Szerk.: Fábián Pál és Szathmári István, Tankönyvkiadó, 1989. Ezzel a 360 oldalas kötettel tovább gyarapodott , az utóbbi évtizedekben szépen gazdagodó stilisztikai irodalmunk. 1971-ben az ELTE mai magyar nyelvi tanszékének stilisztikával foglalkozó oktatóiból, 1979-től pedig más intézményekben dolgozó kutatókat is bevonva, stíluskutató csoport alakult. A munka megindulásakor az impresszionista stílus vizsgálatát választották, a továbbiakban aztán mintegy „körüljárták" az impresszionizmust, kezdeteitől a posztimpresszionizmusig. A tagok által készített dolgozatokat megvitatták, javították, átdolgozták, így lehet mondani, hogy egyéni és kollektív alkotások. A szerkesztők a kötet anyagát a következő fejezetekbe sorolták: Elméleti megközelítés, A nyelvi háttér, Alkotói stílusportrék, Egyes művekről, Módszerek. Az alkotók közt Justh Zsigmonddal, Csáth Gézával, Ignotussal, Juhász Gyulával találkozunk, az elemzett művek sorából Herczeg Ferenc Pogányok című regényét, Molnár Ferenc Az ördög című vígjátékát, Krúdy Gyula Szindbád-novelláit és Szabó Lőrinc Tücsökzene című kötetét emelem ki. A nyelvi, stilisztikai vizsgálatok és elemzések az utóbbi évtizedekben új területek felől és új módszerekkel gazdagodtak. A szövegtan, a kommunikációelmélet, a pszicho- és a szociolingvisztika szempontjai ilyen vagy olyan mértékben, formában megjelennek a kötet elemzéseiben, de találkozunk olyan új elemzési eljárásokkal is, mint a strukturalista, a számítógépes és a hálózatos módszer. Az egyes tanulmányok világos felépítésűek, jól áttekinthetők, stílusuk könnyed, élvezettel olvashatják őket az irodalom barátai, s haszonnal forgathatják magyar szakos kollégáink. Egy rövidre szabott ismertetésben lehetetlen a kötet stilisztikai elemzéseiről külön-külön szólni, így csupán Fábián Pál és Szathmári István írását emelem ki, melyben a magyar nyelvnek a századforduló körüli alakulását vizsgálják. Fábián Pál - annak a javaslatának alátámasztására, hogy a kiegyezés évét, 1867-et tekintsük a századvégi új nyelvi fejlődési szakasz kezdetének - figyelemre méltó körképet vázol fel a gazdasági fejlődés mellett számottevő kulturális, társadalmi változásokat előidéző tényezőkből (belső vándorlások, városiasodás, a közigazgatás nyelvének magyarrá válása; az irodalom, a színházi élet, a sajtó, az oktatás kiterjedése, fellendülése stb.); rámutat arra is, hogy több nyelvi részrendszer jött egyidejűleg mozgásba (erőteljesen gyarapodott a szókincs, egyszerűsödött az igeragozás, eluralkodott a szóösszetétel). A nyelvi változások több területén bemutatja, hogy az általános változásból mit foglalt magába, illetve mit segített elő az irodalom kiemelten vizsgálja a nyelvjárási szavaknak, a frazeológiai egységeknek és a szakszókincseknek a század végén megfigyelhető mozgását és az irodalmi nyelvhez, a szépirodalomhoz való viszonyát. Szathmári István arról ír, hogy a századfordulót milyen nyelvi mozgás jellemezte, s ezt hogyan tükrözte a nyelvészeti szakirodalom, illetve a szépirodalom. Megállapítja, hogy a nyelvészeti és az irodalomtudományi szaktekintélyek (Nyr., MNy., Horváth János) a korabeli nyelvi élet jelenségeit legalábbis részben elítélő módon szemlélték, kivéve a legnagyobbak nyelvét, Adyét, Móriczét, Babitsét, Oláh Gáborét. A kötet egyébként - mint a Bevezetés megállapítja - szerves folytatása a mai magyar nyelvi tanszék négy hasonló összeállításának. Ezek: Tanulmányok a mai magyar nyelv szófajtana és alaktana köréből, 1974; Tanulmányok a mai magyar nyelv mondattana köréből, 1977; Tanulmányok a mai magyar nyelv szókészlettana és jelentéstana köréből, 1980; Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana köréből, 1983. Mindegyiket Rácz Endre és Szathmári István szerkesztette, és mindegyik a Tankönyvkiadónál jelent meg az Egyetemi segédkönyvek című sorozatban. Bencédy József Dallos képes szótára: Privátszféra ÉDES ANYANYELVÜNK 11 Szaknyelvi divatok Szerk.: Bíró Ágnes. Gondolat, Budapest, 1989. 298 o. Magyar nemzeti nyelvünk használata mindannyiunk számára természetes. Az is nyilvánvaló, hogy a társadalomba munkánk, tevékenységünk kapcsol bennünket, vagyis így-úgy mindenki valamilyen szakmai közösséghez tartozik vagy tartozott, lett légyen autószerelő, háziasszony, jogász, kereskedő, segédmunkás vagy éppenséggel zsebtolvaj. Az egy szakmához tartozók nyelvhasználatában, főképpen a szókincsükben számos közös vonás van, s éppen ezek alapján szokás e csoport- vagy rétegnyelveket összességükben szaknyelvnek nevezni. A szaknyelvek megléte tehát természetes dolog a nemzeti nyelvben. Anyanyelvünknek a szaknyelv nagyon gyorsan változó rétege, s a maga természetes életét élve olyan jelenségeket is mutat, amelyek a nyelvi divatozás területére tartoznak. Ezek széles körét mutatja be a Bíró Ágnes szerkesztette kötet. A szerkesztő és munkatársai (Felde Györgyi, Kemény Gábor, Seregy Lajos, Tolcsvai Nagy Gábor) jól eligazítják az olvasót az idetartozó kérdésekben, mint ahogyan néhány éve a Nyelvi divatok című kötet tette, amely mintegy előzménye a jelenleginek. A munka három részre tagolódik. Először a szaknyelvi jelenségek színét és fonákját mutatják be. Alapos tanulmány szól a szaknyelv mibenlétéről, a szaknyelvekben közszájon forgó idegen szavakról a boutiquetól az alternatíváig. Az idegen szavak használata kapcsolódik a számítógépekkel összefüggő és egyre többeket érintő és érdeklő nyelvhasználat gondjaihoz. E szaknyelv angol fogantatású, és sokszor nehezen megy a magyarosodása és magyarítása, így például a hardware és a software minden kísérletezés ellenére sem helyettesíthető mindezideig magyar kifejezésekkel. A sok-sok példa közül a két szó azért is érdemes a figyelemre, mert föllelhető bennük a hard és a soft, amely szavaknak magyar megfelelőik immár húsz éve divatos szaknyelvi elemmé váltak, főként az amerikai angol kifejezések tükörfordítása, illetőleg átvétele kapcsán (kemény valuta, kemény drog, kemény rock, kemény társadalomtudományok - lágy társadalomtudományok). Hadd gazdagítsam itt a könyv példatárát, újabban a Rákosi-éra kemény és a Kádár-korszak lágy diktatúrájáról is hallhatni. A tanulmányok második része: Görbe tükör (szak)íróknak és olvasóknak. A sajtónyelv és a sportsajtónyelv divatos fordulataira és vadhajtásaira Itt is ráismerhetünk (a sírból hozza vissza az egyik bajnoki pontot, kapujához szögezi a védelmet). Külön fejezetet szenteltek annak a kérdésnek is, hogy vajon a nyelvészek szaknyelvi stílusa milyen, mindig jól írnak-e. A nyelvészek szaknyelvében is megtalálható az idegen szavakban való bővelkedés - olyannyira.