Eger, 1867 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-08 / 32. szám

Augusztus 8-án 1867. V. évfolyam. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft - kr. Félévre . Negyedévre ... 2 „ 50 „ • 1„30„ Egy hónapra •­­ 44 „ 32. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 ki fizettetik. Kiadó­hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad­­ a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedése s minden cs. kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő, egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Az egervárosi III-ik szakosztály javaslata a mezei rendőri ügyben. A folyó ért junius 17-én és 23-án tartott képviselői ülés vég­zésénél fogva, a városi teendők, s különösen a mezei rendőrség körül szükséges javítások tárgyában véleményes javaslat tételé­vel e szakosztály lévén megbízva, tisztelettel jelenti, hogy au­gusztus hó 4-ik napján e szakosztály egybegyű­rvén, kitűzött tár­gyát tanácskozás alá véve, mindenekelőtt a mezei rendőrség kö­rül javítást igénylő tárgyakat e pontokban állapította meg, u. m. 1) A szőlőhegyeket illető minden adózási terhek arányosan osztassanak fel; 2) A szőlőterület rendes felügyelet­i őrzés alá helyeztessék ; 3) A szőlők közt lévő utak jó karban tartassanak; 4) A szőlőhegyeken szükségelt jó rend tekintetéből hozott, vagy hozandó szabályok végre is hajtassanak. Az 1-ső pontra nézve e szakosztály nem tud tökéletesebb, s így czélszerűbb javaslatot tenni, mint azt, hogy a szőlőbeli egyes birtokok dűlőnként mérnökileg vétessenek föl. Jól tudja ugyan e szakosztály azt, hogy a szőlőbirtokosok is adóbeli ter­hekkel, s városunk adósságokkal annyira terhelve van, hogy a szőlők mérnöki fölvételének mintegy 4000 írtra terjedő, s fele­részben a város, s ugyancsak fele részben az egyes szőlőbirtoko­sok által viselendő költségeit első tekintetre terhesnek, s majd­nem elviselhetlennek találandja; de megfontolva azt, hogy sző­lőhegyeink több mint 8000 holdat tévén, a fent említett 4000 írtból egy holdra legfölebb 50 kr. esnék, szem előtt tartva azt, hogy minden más, javaslatba hozandó eszköz, u. m. a szőlőbirtokoknak soronkénti felolvasása, vagy egyes birtokoknak szemmérték utá­ni fölbecslése, lépésseli fölmérése, s ezen eljárások eredményéből egy birtokkönyvnek szerkesztése szintén sok költségbe kerülne, s mind a mellett­e munkálat épen oly tökéletlen lenne, mint a mostani cataster:­e szakosztály a mérnöki fölvételt ajánlja már csak azon átalános szempontból is, hogy minden hiányos és így tökéletlen munka, ha csekélyebb költséggel eszközöltetik is, drá­gább a bár több kiadást igénylő, de tökéletes munkánál. Kívána­tossá teszi a szőlőbirtokoknak mérnöki fölvételét az is, hogy nem csak a szőlőörzési költségek terhelik az egyes szőlőbirtokokat aránytalanul, hanem minden más közterhek és adózások is, mely aránytalanságok az adósságoknál épen úgy, mint a pásztorjárá­sok felosztásánál, csak rendes fölmérés által lesznek gyökeresen s czélszerű­en orvosolhatók. Nem hallgathatja el e szakosztály a szőlőbirtokok felméretésének azon maradandó jó következményét sem, hogy a felmért birtokokról rendes térképek és birtokköny­vek készíttetvén, a szőlőbirtokoknál előforduló határvillongások, közutaknál teendett foglalások csak e térképek segedelmével lesznek visszafoglalhatók, s igazságosan elintézhetők. A 2-ik pontra nézve: A szőlőhegyeknek jelenlegi hanyag őrzése nem a pásztor fizetésének csekély voltából, vagy a pász­torjárásoknak nagy kiterjedéséből, hanem a szőlősgazdák által a pásztorbérnek be nem fizetése, és így pénzhiányból származik, mert a pásztornak egyéb élelmi forrása fizetésén túl nem lévén, ha ezt rendesen nem kapja, önfentartás ösztönénél fogva kényte­len munkája által napi kenyerét keresni, az őrzésére bízott he­gyet felügyelet nélkül hagyni. A nem őrzött hegyen gyakori károk fordulnak elő, s a károsodott gazda — holott talán épen ő is a pásztorbérrel több évekre adós — kárát követeli, s ez neki meg­­itéltetvén, a pásztor azon csekély bért is, melyet a rendesebb gazdák által befizetett pénzből nyerhetne, kártérítésre lévén kö­teles fordítani, évi fizetéséből semmit sem kap, és így egyik baj a másikat szülvén, a végeredmény az, hogy jóravaló ember pász­tornak nem ajánlkozik, s a szőlőhegyek nem őriztetnek, nem azon gazdák birtokai sem, kik rendes fizetők. A szőlőhegyeken tapasz­talt rendetlenségek, közutak elfoglalása, elkeskenyítése s több­­féle bajok, az illető rendőri tisztviselők részéről kötelességmu­lasztás következményei, mert a mezei rendőri kapitány, a hegy­bírók, a pásztorbér beszedésével, sürgetésével lévén elfoglalva, felügyeleti kötelességeiknek meg nem felelhetnek. Ha a bajnak oka feltaláltatott, az orvosság is megjelölve, van, és­pedig a jelen tárgynál a hanyag őrzés a pásztorok fizetésé­nek elmaradásában, a más rendetlenségeknek oka pedig a felügyelő személyzetnek egyéb elfoglaltságában rejlik. A pásztorok tehát rendesen fizetendők, s a felügyelő személyzet oly teendőktől, melyek fő rendeltetésöktől őket elvonják, felmentendők. Köztudo­mású dolog, hogy utóbbi években a szök­örzési dijaknak beszedése — melyet azelőtt a városi házipénztárnok teljesített — sőt még a közmunka kezelése is, a m. r. kapitányra ruháztatott; ezen uj teendők teljesítésével mind ő maga, mind a hegybirák annyira el vannak foglalva, hogy eredeti rendeltetésüknek meg nem fe­lelhetnek. A szakosztály nézete szerint tehát, a mezei rendőri ka­pitány a pásztordíjak beszedésétől, s főleg a közmunka kezelé­sétől — mely az ő feladatával legtávolabbi összeköttetésben sem áll­­­ fölmentendő. Ha ezen javaslat folytán a felügyelő személy­zet e mellék-, s nem köréhez tartozó foglalatosságtól fölmentetik, s eredeti rendeltetésének visszaadatik , ha a pásztorok fizetései rendesen kiadatnak­ a szőlőhegyek őrzése körül tapasztalt hiá­nyokon, megtartván az illetők a város által elfogadott mezei, rendőri szabályokban részekre megírt kötelességeket, segítve, sőt azok megszüntetve leendnek. A 3-ik pontot, vagyis a szőlőutakat illetőleg — a szőlőhe­gyek közt elhúzódó utak kétfélék , u. m. a szomszédközségekkel is közlekedésiek, vagy csupán a szőlőtulajdonosok által használt belső utak; a szomszédközségekbeli közlekedésül is szolgáló utak, miután az 1840-ik évi IX. t. sz. 36-ik §-a egyedül a gaz­dasági szempontból szükségelt dőlő- és mezei utak fentartását teszi a községnek, s különösen az azt használóknak kötelességé­vé, a szomszéd községekkel is közlekedésül szolgáló utak tehát városi közköltségen, a szőlőbeli utak pedig a szőlőtulajdonosok költségén fentartandók. Tapasztalásból tudjuk, hogy szőlőutaink a viz által évről évre mélyittetvén, annyira elszű­külnek, hogy maholnap vizárkoknak lesznek inkább, mint utaknak tekintendők; sőt egynémelyeknél az oldalárkok a viz által már oly mélységre mosattak ki, hogy az egész ut megsemmisülésnek van kitéve ; a szakosztály nézete szerint e bajon maradandólag úgy lenne se­gítve, ha a szomszéd községekbeli közlekedésre, úgy a szőlősgaz­dáknak kizárólagos használatára szolgáló utak meredekebb ré­szein, és­pedig az előbb említetteknél a városi közpénztárból, az utóbbiaknál a szőlőőrzés költségeivel együtt kivetendő összegből, vízcsatornák burkoltatnának. A szőlőutak ilynemű fentartása, de egyéb évenként előforduló igazítása tekintetéből is szükséges lenne, hogy a szőlőhegyekre vetett rendes őrzési díj — ha e czélra már bizonyos összeg kivetve nem volna — évenként 3 —400 frttal szaporittassék; mely összeg, ha száraz időjárás alkalmával egészen föl nem használtatnék, az ily maradvány pótolná a nedves nya­rak által okozott nagyobb utrongálások helyreigazításának, rész­ben árokburkolásoknak költségeit. A mi végre a 4-ik pontot, vagyis a szőlőhegyeken fentar­­tandó rendet illeti, lévén már, mint fentebb is mondatott, váro­sunknak a közönség által elfogadott, sőt a megyehatóság részé­ről is megerősített mezei rendőri szabályai, s a mi rendőrséggel

Next