Eger, 1871 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1871-10-19 / 42. szám

330 Megyei élet. A Heves és Külső-Szolnok megyének szervezetére vonatkozó munkálat lényegesebb részei ezek : a megye területe 114 □ mfld, la­kosságának száma 332,613, és 8 országgyűlési képviselőt küld. A 43 választási kerületben 25,984 választó Íratott össze, a­kik 300 bizott­sági tagot választván, minden 80 választó után esik egy bizott­sági tag. A megye 12 közigazgatási kerületet tervez, mert a nagy kiter­jedésű tiszai járás legalább kétannyi szolgabírót igényel, mint a mátrai járás, melyet pedig nagyszámú községei iránti tekintetből, két kerü­letnél kevesebbre osztani szintén alig lehetett, míg a tárnai és gyön­gyösi járások közti arány csak egy különbséget eredményez ; továb­bá, mert a gyámfelügyelői teendőkkel, a javaslat szerint szintén a szolgabirák lesznek megbízandók. A tisztikar hatásköre s munkafelosztásának szabályozásánál csak a leglényegesebb és a legszükségesebb körvonalazásáig terjesz­kedett, mert úgy van meggyőződve, hogy a részletes tiszti utasításo­kat és munkafelosztást majd az új bizottmány, vagy annak megbízá­sából az egyes szakosztályok és hivatalkörök lesznek hivatva elké­szíteni. Mindamellett igyekezett a megyei közigazgatás és bíróságok közti határvonalat megjelölni. Erre nézve azon elvet fogadta el, hogy mindaz a megyei tisztvi­selő hatásköréhez tartozik, mit a törvény, a megyei szabályrendele­tek, a törvényes szokás és élő gyakorlat oda tartozónak mutat, és mit az újabb törvények a járásbíróságokra, községekre vagy más kö­zegekre nem ruháztak. Az alispán hatáskörére nézve csak egypár megjegyzést tesz, melyek közt legfontosabb az, hogy oly tárgyakban, melyek iránt az alispán 1870. XLII. t. ez. 58. §-a d) pontja értelmében a miniszter­hez felir, és a rendeletet végrehajtotta, a feliratot a leirattal együtt részletes és a végrehajtás indokait is magában foglaló jelentés mellett terjes­sze a közgyűlés elé. A szolgabírói hatáskör szabályozásánál kísérletet tett azon moz­zanatokat megjelölni, melyekre ezen hivatal hatásköre ezentúl is kiterjed. Ezen mozzanatokat a községekre s a személy- és vagyonbátor­­ságra való felügyelet jogából, s a közcsend és rend elleni vétségek, különösen a mezei rendőri kihágások gyors megtorolhatásának szük­ségességéből vont következtetések utján jelölte ki. Minthogy azonban az 1869 : VI. t. cz.-ben kimondott elv szigorú alkalmazása mellett a szolgabirák a mezei rendőrségi ügyekben sem bírnak birói hatalom­mal, javaslatba hozatik, hogy a megye az orsz. gyűléshez kérvényt intézzen az iránt, hogy egy mielőbb alkotandó törvényben a mezei rendőrségi ügyek, tehát az azok feletti bíráskodás is a szolgabirák hatásköréhez utasíttassék; addig pedig, míg ez megtörténnék, szabály­­rendeletileg mondja ki a megye, hogy a mezei rendőrségi ügyekben a szolgabirák békebirságképen járnak el, s hozza ezt a közönség kellő tudomására. — A megyei rendőrséget a járásbíróságok és királyi tör­vényszékek is igénybe vévén, méltányosnak tartja, hogy annak fen­­tartásához a kormány is járuljon. Ez irányban felterjesztés tervezte­tik az igazságügyminiszterhez. A tisztikar filetményei ekként szerveztetnek : Alispán 2ü00 frt természetben lakás és 500 frt, utazási átalány, főjegyző 1300 frt, 200 frt szálláspénz, főügyész 1300 frt, 200 frt lakpénz, árvaszéki elnök 1300 frt, 200 frt lakpénz, főszolgabíró 1200 frt, 400 frt, utazási utal­vány, szolgabiró 1000 frt, 400 frt utalvány sat. — Ezen fizetések meg­határozásánál e megyét egyrészt azon korlátok, melyek a f. é. 2653. sz. pénzügyminiszteri rendelet folytán a megyei költségvetés alapjául szolgálandó összeg kimutatásában kiszabattak, és az ebből folyó taka­rékossági tekintetek, másrészt pedig a munka méltánylását és meg­becsülését követelő demokrat elvek vezérelték, melyeknek egymásra -4 T­Á­R­C­Z­A Vörös dáma és tökfilkó. Elbeszélés. Erdei Ödön, egyetemi pályáját sikerrel befejezve, szülővá­­rosába tért vissza, boldognak érezvén magát, hogy ismét családja kö­rében lehet, hol, szerzett jogismereteinek alapján, bebizonyíthatja, miszerint az egyetemi épület folyosóit nem hiába taposta. A városbeliek mindenütt előzékenységgel s barátsággal fogad­ták őt, mert Ödön fiatal, szép, kedves, művelt és derék ember volt, egyenesen arra teremtve, hogy a hölgyek fejecskéjét megzavarja s férfi kortársai irigységét, féltékenységét felkeltse. E mellett atyja egyike volt a város legelőkelőbb s leggazdagabb kereskedőinek, ki gyermeke boldogságának minden áldozatot meghozott, s kinek leg­főbb óhaja volt, hogy fia megnősüljön. „Fiam ! — szók­tá meg egy napon az atya Ödönt, kinek egy hó­ig tartó szerte­ látogatásai közben elég ideje s alkalma volt a város és vidék szépeit sorra hódítani, — fiam, itt az ideje, hogy megházasod­jál. Egy ügyvédnek, hogy a kliensek bizalommal forduljanak hozzá, feleséggel kell bírnia, kivált oly kis városban, mint ez a mienk. Isme­red Vámy barátomat s ennek leányát, Adélt, Ezt szántam nődül. Vá­­myék barátaink és szomszédaink, s meg vagyok győződve, hogy ké­rőd nem hiába fog náluk kopogtatni. Tehát: ad alma! fiú, ad rostra, ügyvéd ur, ime egy pompás első pör, mely megnyerésre vár, s mely honoráriumban egy gazdag menyas­szonyt hoz. A fiatal ügyvéd, bár előtte atyja óhajtása mindig parancs volt, ezúttal igen meg volt lepetve. „Az én első perem, kedves atyám — viszonzá mosolyogva, — már meg van nyerve, de nem Vámy kis­asszonynál ; s valóban el sem képzelhetem, hogyan eshetett atyám vá­lasztása épen Adélra. Hiszen gazdagság, szépség és kellem nem na­gyobb mértékben vannak-e meg Irmánál, Tavaszi úr bájos leányánál, ki szinte szomszédunk? „Igazad van, fiam, s megvallom, hogy ha nem Adél a választot­tad, Irmávali egybekelésedhez ép oly örömmel adom megegyezése­met, mert Tavaszi barátom szintén egyike városunk legvagyonosabb s legtekintélyesebb polgárainak. S ha választásom mégis előbb érte Adélt, azért volt, mert úgy vettem észre, mintha szerelmes vol­nál belé. „Tévedésben volt, édes­atyám, mert én Irmát szeretem, Irmát imádom. “ „No­ha úgy van a dolog, akkor e választás ellen sem lehet kifo­gásom, mert ez is okos választás. „C­s­a­k okos ? — kiáltott fel az ifjú szenvedélyesen, — a kinek szeme és szive van, másként nem is választhat, s midőn önnek, atyám, azt mondom, hogy ügyem nyerve van, az annyit tesz, hogy Irma vi­szont szeret engem. „Megvallotta neked ?” „Igen, három nap előtt. “ Ezúttal a család óhajtása Ödön szivével teljes öszhangzásban volt. Az öreg Erdei fia nevében, kérőül lépett fel, s Tavaszi urnak a kérő ellen annál kevésbbé lehetett kifogása, mert maga is észrevette, hogy leánya Ödönt szereti. Az atyák közt tehát az egybekelés elhatá­roztatott, s a házassági szerződés föltétetett. Tavaszi ur ez újsággal le­ányát azonnal meglepte. De mily nagy volt csudálkozása, midőn Irma elhalványult, azután elpirult, zavarba jött, s végre kijelenté, hogy Ödön neje — soha sem lesz. „De gyermekem — mondá Tavaszi — hisz te szereted Ödönt, anyádnak megvallottad. Gondold meg, hogy ennél jobb összeköttetést nem remélhetsz. „Soha, soha, atyám ! — kiálta Irma zokogva. Irma egyetlen leány volt, s teljesen uralkodott atyja felett, ez azonban nem akarta barátja, az öreg Erdei neheztelését magára vonni, s azért így szólt: „Bohó leány! majd jobban meggondolod a dolgot­ — s a menyegzőre minden készületet megten, nejének is meghagyva, hogy leánya menyasszonyi kiállításáról a legfényesebb módon gon­doskodjék. Minthogy azonban hetek múltak, s Irma mindig csak a maga „soha, soha!“ elhatározásánál maradt, az atya kényszerülve jön végre az öreg Erdeinek mindent elbeszélni, ki aztán sietett a tör­ténteket fiának azonnal tudtára adni. „No fiú, korán dicsekedtél, hogy első ügyedet megnyerted — mondá fiának, — Irma téged nem szeret! hullva.„Hogyan ! Irma ? — kiáltá az ifjú mintegy a felhőkből alá­„Hallani sem akar a veled való egybekelésről, egészen tudtán s beleegyezésén kívül történt menyegzőtöknek általunk kifőzött ter­ve, s számotokra a lakás eleve kibérlése is. „Lehetetlen­­ viszonzá Ödön. Azonnal menyasszonyához rohant, panaszokkal, s szemrehányá­sokkal halmozta el őt, s bár ennek szemeiben sem haragot sem el­lenszenvet nem látott, de igenis látott könnyeket, s Irma röviden bár

Next