Eger, 1880 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1880-04-22 / 17. szám
XIX. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt—kr. Félévre. . . 2 „50. Negyed évre . 1 „301 Egy hónapra. — 45* Egyes szám — 121> 17. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, 1880. április 22-én. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit— sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petitsorhelyért 15 kr fizetendő. Felelős szerkesztő: H r_ ^elsete Ferencz. Főmunkatárs: X-lőrincz ± 3r János. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooser féle ház) és Szolsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr. A magyar képzőművészet érdekében. Senki sem tagadhatja, hogy az a sok s valljuk be méltán hangoztatott panasz és gáncs, mely az anyagi érdekek terén való elmaradásunkat dedlarálta, nem maradt teljesen hatás nélkül! Bárhogy elismerjük is, hogy az ország bizony-bizony alig bírja az adóterheket, hogy a földműves, iparos, kereskedő már-már roskadozik az ezerféle czimen rá rótt adók súlya alatt, szóval hogy gazdasági életünk elemei és tényezőiben a múlhatatlanul szükséges egyensúly, a productio és consuntio arányos s organicus kifejlődése megzavarva van, mégis, aki számot akar tartani a páratlanul ítélő czimére, be kell látnia, hogy úgy a kormány, mint a törvényhozás, karonfogva magával a legnagyobb erővel, a társadalommal, itt is, ott is pótolni iparkodott a hiányt, helyrehozni igyekezett a mulasztást és elmaradást. Hazudik az, ki ellenkezőjét merné állítani annak, hogy a magyar társadalom megtette a maga kötelességét hazánk anyagi érdekeinek biztosításában. Nem egy-két egyesület, de egész csoportja ezeknek hirdeti, hogy a magyar társadalom rég megszűnt csak azt teljesíteni, miről ellenei vádolták, s mit jeligéül Devonshire herczeg Eustache üde hires szakácskönyvére íratott: „Csak együnk, emésszünk és — aludjunk !“ Ma egy szebb, dicsőbb jeligeért lelkesedik e sokat gúnyolt társadalom! Ott tündöklik e jelige számos egyesületen, mely a magyar ipar s iparos szakoktatás érdekeiért küzd. Ott vannak például a pozsonyi, az erdélyrészi, a tisza-völgyi, az erdővidéki, a szepsi-szentgyörgyi és a felvidéki egyesületek, melyek közül az első, a pozsonyi, iparműhelyeket teremtett Nagyszombatban, Zsolnán, Körmöczbányán, Baánban Bitsén, Szakolczán, Érsekujvárott és Zay-Ugróczon, s az utóbbi, a felvidéki egyesület pedig Kassán köz- és szövészeti, Rimaszombatba műfaragászati, Jolsván kőesztergályozó és csiszoló, Sátoralja-Ujhelyen és Homonnán kosárfonászati tanműhelyeket alkotott stb. stb. Vagy elmondjuk-e még, hogy gr. Széchenyi István fellépése óta soha sem fordítottak épen a társadalmi téren a közgazdasági érdekek iránt annyi figyelmet, mint jelenleg, midőn szerencsés tanúi lehetünk oly üdvös gyakorlati czélú mozgalmaknak, melyek az ország legkülönbözőbb részeiben a vidéki érdekű vasutak létesítése körül indultak meg. így, a baja-szabadkai, a berettyómenti, a nagyvárad-mihályfalvi, a nagykároly-zilahi, a reszege-margittai, a nyíregyháza-mátészalka, a nagykároly-mátészalkai, a miskolcz-debreczen-nagyváradi, a makó-szegedi, a szathmár-nagybánya-hátszegi, a garamvölgyi, az apahid-deési és legközelebb a pápa-keszthelyi vasút. *) A magyar társadalom megteszi az anyagi érdekek terén kötelességét. Hanem hát a növény csak úgy élhet, ha a víz és napfény segítségével alkatrészeinek egy részét a földből, de másik részét a légkörből veszi! A szellemi érdekek tere nem csekélyebb fontosságú az állam-társadalmi életben az anyagi érdekek terénél! S e téren vajmi keveset tett még a magyar társadalom. Csak e napokban nyílt meg újra a magyar képzőművészet palotája hazánk fővárosában, hogy közszemlére tegye ki, mit tudnak produkálni a hazai művészet apostolai, és máris félünk, nem kell-e bezárni a kaput, melyet a kissé feléledt műízlés, műélvezet és műpártolás hét évszázad szellemi hátramaradásunk pótlásául, s egyúttal a polgárosodás dicső missiójának teljesítéséül megnyitott?! Óriásilag nagy aestheticai fejlettségünk hátramaradása hazánk vidékein. Innen és túl a Tiszán, Dunán csakúgy mint Erdély bérez övezte vidékén teljesen közönyös a társadalom a magyar képzőművészet iránt. A megyék, a városok, a casinók, az ezerféle társulatok és egyletek édeskeveset törődtek mindeddig a magyar művészettel; pedig a nagy királyok és hős hadvezérek mellett egyformán tündököl a közműveltség apostolainak dicsősége ! így szól a pápák dicsősége mellett Dante és Raphael dicsősége az olaszoknak; a Mediciek és Machiavelli mellett Benvenuto Cellini, Doria mellett Guido Reni s a velenczei dógék oldalán Titián iskolája hirdeti nagyságát Italiának ! Oraniai Vilmos s III. Vilmos nem tevék nagyobbra Németalföldet, mint Hugo Grotius, Rembrandt és van Dyck, és a mint Ruyter és Tromp tudtak örök csatákat nyerni a tengeren, úgy Willem van der Velde és Bakkuisen meg tudták azokat örökíteni művész-ecsettel! Nos, a magyar nemzet is tudott és tud szülni teremtő géneket! Bécs, München, London, Páris egyformán kiállítják erről a fényes bizonyságot! Tőlünk, a magyar társadalomtól függ, hogy ha büszkék vagyunk fiainkra, ne engedjük azokat idegen atyák által örökbe fogadtatni. Ne engedjük, hogy kis nemzetünk nagy fiai kényszerülve legyenek idegen népnek szolgálni zsámolyul a dicsőség piedestáljához ! Nemzeti érdek kivánja, hogy a nemzeti érték itt benn e hazában s e hazának kamatozzék! Gondolkozzunk erről és — tegyünk, mig nem késő! Dr. Fenyvessy Ferencz. *) Sajnos, hogy e sorozatból az eger-nádasdi összekötő vasút hiányzik__ Szerk. A jövedelmi adó kivetéséhez. A rendes állam-költségvetés főkelléke, hogy annak rendes szükségletei a rendes bevételek által fedeztessenek. Ennek igazságától egykor annyira át volt hatva maga az országgűlés is, hogy midőn az 1873 évi költségvetés rendes kiadásainak fedezetlensége ki lön mutatva, nem habozott a már különben is magasra csigázott egyes adónemeknek felemeléséhez beleegyezését adni. Tette ezt egyrészről azért, hogy az ország hitelét a külfölddel szemben fentartsa, sőt emelje azáltal, hogy hazánk a legnagyobb mérvű beruházások, garanciált s törlesztések évében is képes legyen ezen, néhány évig költségvetésünk állandó rovatát képező kiadásokat rendes jövedelméből fedezni, másrészről azért, mert akképen volt meggyőződve, hogy a forgalmi eszközök szaporodása, a közlekedés gyorsasága s a külfölddel való összeköttetés által adóképesebbekké lettünk, s ezen nem nagy mérvű adófelemelést elbírjuk. Hogy az országgyűlés nem riadt vissza az adófelemeléstől, hogy a rendes szükséglet hiányait kölcsön útján ne kelljen fedezni, helyesen tette, s az ellen alig lehet valakinek kifogása; mert kétségtelen, hogy az állam, mely elégtelen bevételeinek kiegészítésére a hitelt kénytelen igénybe venni, csakúgy, mint azon gazda, aki rendes évi kiadásait kölcsönökkel fedezgeti, néhány év alatt a bukás szélére jut. De valamint az állam megköveteli adózó polgáraitól, hogy a rájuk kirótt adót befizessék, épen úgy megkövetelik az adózók az államtól, hogy a kíméletlen zaklatásoktól, az igazságtalan, törvényellenes megterheltetéstől megkímélje. Mindenki tudja, hogy a törvény rendelete szerint a helybeli