Egészség, 1988 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1988-02-01 / 1. szám
tait. Kiadványaink összehangoltan készülnek, csakúgy, mint a terjesztéseink. „A családi életre nevelés” c. kötetünk, amely elsősorban előadóknak, pedagógusoknak készült, ugyancsak közös munka eredménye. Megyei, városi szakosztályaink együttműködése is példás. Gyakran szervez a Vöröskereszt előadásokat, összejöveteleket, ahová a TIT-szervezet küld előadót. A sárospataki vándorgyűlés írásos anyaga, amely mindenekelőtt az ifjúság egészségügyi felkészítésével foglalkozik és rövidesen kikerül a nyomdából ugyancsak közös terjesztésre vár. A felszólalók sorában többen voltak diákok, fiatalok. Nemcsak az utánpótlás harcosai ők, hanem a jelen harcosai is, így örömmel üdvözöljük a KISZ „Természtesen-egészségesen” jelszóval meghirdetett programját, mely remélhetőleg egyre szélesebben terjed majd a fiatalok soraiban. Nem kevésbé szívhez szóló a szabolcsiak jelmondata: „Szívügyem az egészségem”. E példák a sok-sok okos kezdeményezés közül mutatják, hogy mennyi erő, bizakodás és tettrekészség van a tudományos ismeretterjesztés, az egészségmegőrzés önkéntes terjesztőinek soraiban. A közeljövő nem biztat nagy anyagi lehetőségekkel, de lelkesedéssel, a valós célok érdekében végzett, meggyőződéssel vállalt feladatok átsegíthetnek bennünket a nehézségeken is. A két rokon szervezet tagjainak közös munkája új erőt, lendületet ad mindnyájunknak. Ez a soha ki nem fogyó tettrekészség jellemezte a Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusát. A szervezet vezetőségének, tagságának jó egészséget, eredményes közös munkálkodást kívánunk. Dr. Somogyi Endre Dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter, a PB tagja köszöntötte a Vöröskereszt kongresszusát Fordítsunk figyelmet az időskorúakra! A vöröskeresztes tevékenység egyik fontos feladata a családvédelem. A VI. kongresszus is iránymutatóan feladatként jelölte meg a családvédelemmel kapcsolatos tennivalókat. Ennek szellemében és a helyi társadalmi szükségszerűség felismerése alapján 1983. februárjában Csépán a Vöröskereszt vezetőségének tagjaiból és aktívákból megalakították a Családsegítő Közösséget. Célja: elsődlegesen a magukra maradt idős házaspárok, idős személyek segítése, mentális gondozása és a veszélyeztetett családok életének figyelemmel kísérése, segítése. Feltérképeztük - a tanácstagok segítségével - hogy a falunkban kik azok a magukra maradt idős emberek, akik koruknál vagy állapotuknál fogva a megfelelő életvitelük megvalósításáéhoz segítségre szorulnak, de szervezetten, állami úton semmilyen szociális segítségben, juttatásban nem részesülnek. Ők azok, akik szerény nyugdíjukból beosztással megélnek, de az életükben felmerülő problémákat nehezen, vagy nem tudják megoldani és nagyon magányosak. A közösség tagjai egy-egy házaspár vagy személy gondozását titoktartás mellett elvállalták. Ez a gondozás a következőkből áll: rendszeresen - legalább havonta egyszer - a közösség tagja meglátogatja gondozottját. Először maga az a tény, hogy érdeklődünk sorsuk után, igen meleg fogadtatásra talált. A rendszeressé váló látogatásokkal vállaltuk a felmerült családi - jogi - hivatalos ügyek intézéséhez a segítségnyújtást. Tehát nem a Közösség tagjai oldották meg ezeket a problémákat, hanem a megoldás útjához nyújtottak segítséget, a megoldás lehetőségét keresték meg. Pl.: a rokkantnak ORFI-beutalókat szereztek, a tanácshoz kérelmet készítettek, a tető javításához mestert szereztek, a nagykorú gyermekeket szüleikkel kibékítették stb. A Közösség tagjaihoz orvos, gyógyszerész, pedagógus, jogász, nyugdíjas, tanácselnök is tartozik, így a látogatások során felmerült problémákat megbeszéléseink kapcsán a szakember-tag Dr. Surányi Lajosné községi Vöröskereszt-titkár (Szolnok megye, Csépa község) írásba juttatta el az itt következő felszólalását a Kongresszushoz .