Egészségügyi Dolgozó, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 30. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÁRA: 1 FORINT 1968. JANUÁR . VALAMENNYI KEDVES OLVASÓNKNAK, LAPUNK SZERVEZŐINEK BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK! AZ ORVOS- EGÉSZSÉGÜGY! DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA Az első reform-költségvetés vitája AZ ORSZÁGGYŰLÉS a karácsony előtti napokban vitatta meg a jövő évi költségvetést. Már a költségvetés tárgyalásának időpontja is jelképezi, hogy január elsejétől jelentős változás következik be a gazdaságirányítás rendszerében, s ennek kihatásaként, egész elemünkben. Az elmúlt években ugyanis a költségvetés tárgyalására akkor került sor, amikor már benne voltunk a költségvetési évben. A változás természetesen ennél sokkal mélyrehatóbb. Bár az új gazdasági mechanizmus bevezetésének feltételei évek óta érlelődtek gazdasági életünkben és — mint erre Vályi Péter pénzügyminiszteren kívül Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, dr. Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság előadója és több más felszólaló is rámutatott : az utóbbi időkben gazdasági életünk egyre inkább a reform irányában fejlődött, mégis január elsejével valóban új korszak kezdődik. A központból jövő utasítások helyett elvi irányítással, a legfontosabb tervmutatók megszabásával és gazdasági szabályozókkal biztosítják a tervben kitűzött állami célok megvalósítását, növekszik a helyi, vállalati önállóság, fontos gazdasági tényezőként lép be a piac és a verseny. Mindennek célja lépést tartani a tudomány és technika szédületes iramú fejlődésével, felhasználni a nép, az ország boldogulására. Mert a költségvetés valóban fember középpontú, méghozzá kettős értelemben. A költségvetés a nemzet gazdasági erőforrásait mozgósítja az ipar, a mezőgazdaság, a külkereskedelem további nagyszabású fejlesztésére, a vasúti és közúti közlekedés korszerűsítésére, az urbanizációval járó gondok megoldására, város- és községfejlesztésre. Nemcsak lehetővé teszi, de ösztönzi is a tanácsokat, vállalatokat, intézményeket új lehetőségek feltárására és kiaknázására. De ugyanakkor nem feledkezik meg róla, hogy a legfontosabb termelőerő mégis csak az ember. A vitában többen nyomatékkal mutattak rá, hogy a legkorszerűbb berendezések, beruházások hatásfoka az ott dolgozó embertől, kulturáltságától, egészségi állapotától füg? Ezért általános volt a vitában az a felismerés, hogy a szociális és egészségügyi, valamint a kulturális kiadásokra fordított összeg nem pusztán áldozat, amelyet a szocialista állam a maga természetéből folyólag magára vállal, hanem egyben a legfontosabb beruházás is, amely ha nem is közvetlenül mérhető módon, de kétségtelenül megtérül a termelékenységben, a nemzeti jövedelem gyorsabb ütemű növekedésében. A KÉRDÉS MÁSIK OLDALA pedig az, hogy a szocialista államnak ettől függetlenül létalapja, értelme, központi törekvése az ember boldogulása, amelyben alapvető jelentőségű a kultúra termékeinek megismerése és élvezése, valamint a minél tökéletesebb testi kondíció, a betegségek, balesetek okozta szenvedésnek a minimumra csökkentése. A jólét alapjait azonban csak az ember, vagyis az egész társadalom megértő és hozzáértő munkája teremtheti meg. Ennek jegyében jelent meg a vitában a tudomány termelőerővé válása mellett immár az egészségügy, mint termelőerő jelentősége is. Méghozzá úgy, mint olyan termelő ágazaté, amelynek terméke maga az ember egészsége. Ez pedig mint cél és mint eszköz egyaránt központi helyet foglal el értékrendszerünkben. A pénzügyminiszter, akinek feladata költségvetésünk gazdasági nyelvére fordítani a társadalmi jelenségeket, záróbeszédében kiemelte az iatrogén fertőzések elleni harc jelentőségét és már egyenesen annak szükségességét hangoztatta, hogy ki kellene dolgozni a kultúra és az egészségügy gazdaságtanát, ily módon megteremtve azt a mércét, amely eddig tulajdonképpen hiányzott, e két rendkívül fontos terület költségvetésének összeállításához, a nemzet kiadásaiban való reális részeltetéséhez. Ám ha ilyen egzakt mérték nem is állt még rendelkezésre, a párt és az állam — politikai irányvonalának megfelelően — eddig is nagy súllyal támogatta a közművelődési és kulturális, valamint a szociális és egészségügyi célok megvalósítását Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az új költségvetés kiadásainak kereken egynegyede jut e két ágazatra. A szociális és egészségügyi kiadások végösszege 24 milliárd körül van és ebből 6,9 milliárd forint jut a szorosan vett egészségügyre. A VITA MEGMUTATTA, hogy a költségvetés készítői és bírálói egyaránt tisztában vannak vele: a lehetőségek alatta maradnak az igényeknek. Az orvosképviselők, de mások is hangoztatták, hogy az egészségügy irányítóinak és dolgozóinak rendkívül nehéz a feladatuk. Orvos-ellátottságunk ugyan világviszonylatban előkelő helyen áll, de különösen a kórházak túlzsúfoltsága és higiénés helyzete, a tudományos és technikai fejlődés nyomonkövetése nagy problémát jelent. A felszólalók azonban valóban a reform szellemében saját portájukon is körülnéztek és rámutattak bizonyos lehetőségekre, amelyeknek kihasználása a költségvetés adott keretein belül. elősegítheti az egészségügyi ellátás színvonalának emelését. Nagy tartalékok vannak például, amint erre Babolcs professzor és mások is rámutattak, a gyógyszerpazarlás csökkentésében, a jobb munkaszervezésben, a kórházrendelőintézeti egység megvalósításában, ami sok párhuzamos vizsgálatot, munkát küszöbölne ki. Hasonlóképpen minőségemelő tényező a dolgozók szakképzettségének növelése. Ezért üdvözölte dr. Schnitzler József debreceni professzor, hogy a jövő évi költségvetés lehetőséget nyújt 2900 érettségizett leány egészségügyi munkába állítására, akikből magasan képzett, értékes középfokú egészségügyi dolgozók válhatnak. A kórházak zsúfoltságán lehetne enyhíteni és egyben az időszakos egészségügyi gondozásra szoruló öregek ellátását is javítani lehetne, ha az ilyen öregeket a kórházak telkein felállítható pavilonokban ápolnák, amelyekben egy ágy — Petri professzor szerint — a rendes kórházi ágyaknak mindössze ötödébe kerül. Az egészségügy kérdései iránt való érdeklődést, az egészségüggyel törődést mutatja az is, hogy a terv- és költségvetési bizottság javaslatára az országgyűlés 30 millió forinttal emelte az egészségügy költségvetését. Ennek az összszegnek az a rendeltetése, hogy egészségügyi ellátásunk egyik súlyos gondját, problémáját segítsen kimozdítani jelenlegi helyzetéből, s kiindulási alapul szolgáljon a kórházi társfertőzések, az iatrogén fertőzések elleni országos méretű küzdelemhez. Dr. Majercsik Sándor Az új esztendő feladatai 1968: A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS REFORMJA BEVEZETÉSÉNEK ÉVE, az új gazdasági mechanizmus gyakorlatának első esztendeje. 1967. év végével befejeződnek a gazdaságirányítás reformjának előkészületei, a politikai, gazdasági és szervezeti előkészítés, a jogi szabályozás feladatai. Az elmúlt évben a szakszervezeti mozgalom vezető-irányító szervei is tervszerűen készítették elő, hogy a szakszervezetek tevékenysége — az eddig elért eredményekre építve — az új gazdasági mechanizmus követelményeihez igazodjon. A tennivalók megválasztásának nehéz feladatában irányt mutató az a körülmény, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetése, ha a népgazdasággal nem azonos mértékben is, sok vonatkozásban megváltoztatja az egészségügyi ellátás feltételeit, lényegesen befolyásolja az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeit. Másik meghatározója az előttünk álló évnek, hogy szakszervezeti mozgalmunk fel kell nőjön megnövekedett feladataihoz, megtisztelő hatásköréhez, s a vele járó felelősséghez. Ennek érdekében elsőrendű feladatunk a szakszervezet választott vezető testületeinek megerősítése, tagjai aktivitásának fokozása, az ehhez szükséges tájékozottság biztosítása, tisztségviselőink felkészítése megnövekedett feladataikra, a tagság bevonása az őket érintő kérdések eldöntésébe, valamint az érdekükben és az egészségügyi ellátás érdekében elvégzendő szakszervezeti-mozgalmi és szakmai feladatokra. A feltételekhez alkalmazottan meg kell határozni a különböző szintű vezető testületek hatáskörét és feladatait Fokozott gonddal kell megszervezni és időszerű tartalommal megtölteni a tisztségviselők oktatását és rendszeres informálását. Meg kell erősíteni a szakszervezeti demokrácia formáit, a taggyűlések, munkaértekezletek aktív szerepét intézményeink életében. Elő kell segíteni az állami vezetéssel való gyümölcsöző, elvi alapon álló együttműködés feltételeit, hogy hatékonyan láthassuk el az egészségügyi dolgozók érdekeinek védelmét, és sajátos mozgalmi lehetőségeinkkel segítsük az egészségügyi ellátást, feladataink maradéktalan elvégzésében; segítsük az egész országra érvényes egészségpolitika céljai megvalósítását. ÉRDEKVÉDELMI FELADATAINK MARADÉKTALAN ELLÁTÁSA megköveteli, hogy különös tekintettel a megváltozott gazdálkodásra, és a bevezetésre kerülő olyan intézkedésekre, mint például a területünkön nagy jelentőségű gyermekgondozási segély, az eddigieknél gondosabb figyelemmel kísérjük tagságunk minden egyes rétegének életszínvonala és munkakörülményei alakulását. Lényegesen több figyelmet fordítsunk az intézmények költségvetési gazdálkodására, megkülönböztetett gondossággal kísérjük figyelemmel a kötetlenebb bérkeret-gazdálkodást. Gondos elemzés alapján foglaljunk állást a béren kívüli juttatások alakulása kérdéseiben azon elv alapján, hogy megtartsuk az eddig elért színvonalat és a feltételek kialakulásával további előrehaladást érjünk el. Változatlanul elsőrendű feladatunk a munkavédelem fejlesztése. Előrehaladást kell elérnünk a munkaerő-gazdálkodásban is, a munka jobb megszervezésével, az egészségügyi ellátásnak ez évben is biztosított létszámfejlesztés ésszerű felhasználásával, az ellátásunkban eddig is annyi gondot jelentő helyettesítések jobb megszervezésével. Gondos elemző munkával, tapasztalataink felhasználásával, kezdeményezéseinkkel és javaslatainkkal segítsük elő, hogy az egészségügyi ellátás irányításának, szabadabb gazdálkodásának előnyei teljes mértékben kibontakozzanak. A kongresszus meghatározta egészségpolitikai, szakmapolitikai céljaink közül elsősorban a következő feladatokban kell eredményt elérni: Semmelweis, a legnagyobb magyar orvos születésének 150. évfordulója évében feltétlen előrehaladást kell elérnünk az iatrogén infekciók elleni küzdelemben. Szakszervezetünknek kialakult mozgalmi módszerei vannak ehhez, ezt kell kiszélesítenünk és megerősítenünk, a feltételek megteremtésében való előrehaladással együtt. Szorgalmaznunk kell a fekvő- és járóbetegellátás szorosabb, szervezettebb kapcsolatának megteremtését, az elnökség által elfogadott, a kongresszus által megerősített elvek és módszerek alapján. Segítenünk kell a korszerű kórházi ápolási formák bevezetését, a progresszív ápolási rendszer előnyeinek megismertetésével, a megvalósítást akadályozó tényezők elhárításával. Az elnökség novemberi határozatának megfelelően, különösen a megyei bizottságoknak, szorgalmazniuk kell az illetékes tanácsoknál a körzeti orvosi munka feltételeinek, a körzeti orvosok és munkatársaik életkörülményeinek javítását. Nagy figyelmet kell fordítanunk a gyógyszertár vállalatok és az egészségügy területén működő termelő vállalatok nagy gonddal előkészített és megkötött kollektív szerződései betartására. Erősíteni kell e területeken a szocialista brigádmozgalmat és a jól bevált munkamegjavító mozgalmakat (újítómozgalom stb.). SZAKSZERVEZETÜNK KULTURÁLISNEVELŐ TEVÉKENYSÉGÉT az elmúlt években nem tekinthettük kielégítőnek. Az új feltételek közt, amikor az egyéni alkotó erő és kezdeményezőkészség érvényesülésére, a szocialista öntudat, fegyelem és erkölcs megerősítésére nagyobb szükség — és tegyük hozzá: lehetőség — van, mint eddig; meg kell erősödnie szakszervezetünk ezirányú tevékenységének is. A szakmai, politikai és általános művelődés, valamint az erkölcsi nevelés valamennyi, a mozgalom rendelkezésére álló eszközét összerendezetten igénybe véve kell előrehaladást elérni e téren. A vázlatosan felsoroltak is mutatják, milyen kemény munka, nagy erőfeszítés vár szakszervezetünk vezetésére, tisztségviselőire, tagjaira. Az új időszak céljai, perspektívái lelkesítők. Az induláskor elengedhetetlenül szükséges takarékos, igen körültekintő és óvatos gazdálkodás, bízunk benne, megteremti az új rendszerben biztosított szabadabb, célratörőbb gazdálkodás feltételeit, ezzel az egészségügyi ellátás további erőteljes fejlesztésének lehetőségeit, az egészségügyi dolgozók életének javulását. A társadalom, a dolgozók és vezetők figyelme egyaránt, nagymértékben nőtt munkánk, az egészségügyi ellátás iránt. Jól mutatta ezt a Szakszervezetek ma és legutóbb az Örseggyűlés decemberi ülésszaka. Ezekre a tényezőkre alapozva végezhetjük munkánkat. Számítunk a szervezett egészségügyi dolgozók támogatására, segítő részvételére, a mintegy húszezer tisztségviselő odaadó, fáradhatatlan munkájára. Ehhez kívánok minden egyes orvosnak, gyógyszerésznek, egészségügyi dolgozónak munkában és eredményeiben gazdag, boldog új esztendőt, jó egészséget és sok sikert! DR. DARABOS PÁL