Egészségügyi Dolgozó, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-06 / 1. szám
I• GONDUNK VAN A FIATAL ORVOSOKRA ÉS GYÓGYSZERÉSZEKRE Szakszervezetünk Szabolcs megyei bizottsága elhatározta, hogy megvizsgálja az 1970-ben a megyébe került fiatal orvosok és gyógyszerészek életkörülményeit. Köztudott, hogy hozzánk nem jönnek nagy lelkesedéssel az ifjú szakemberek. Különösen fontos ezért figyelemmel kísérni, hogyan érzik magukat a nálunk állást vállalók. Szakmapolitikai felelősünk beszélgetett négy járás (a mátészalkai, a nyírbátori, a kisvárdai és a vásárosnaményi) tizennégy körzeti orvosával, tizenhárom fiatal kórházi orvossal, több gyógyszerésszel. A tapasztalatokat megvitatta a járási főorvosokkal és kórházigazgatókkal. Az aktivisták véleményét összegező jelentés került a megyei elnökség elé november 27-én, „Beszámoló a fiatal orvosok és gyógyszerészek helyzetéről megyénkben” címmel. Érdemes és fontos a jelentés néhány megállapítását az ország egészségügyi közvéleménye elé tárni. Nem a jelentésszerkesztés formalizmusa, hanem a valóság mondatta ki az összefoglalóban: az előző évekkel összevetve, a jelenlegi helyzet sokkal kedvezőbb. A fiatal orvosok általában elégedettek életkörülményeikkel. Lakáshelyzetük úgyszólván kivétel nélkül rendezett, vagy a közeljövőben rendeződik. A letelepedési segélyen kívül 30 000 forintig terjedő összeget kaptak bútorvásárlásra. A járási főorvosok, a tanácsi szervek beváltották ígéreteiket, és segítenek a személyes gondok megoldásában, valamint jó feltételeket biztosítanak az orvosi munkához. A fiatal gyógyszerészek helyzete viszont közel sem ilyen kedvező Szabolcs-Szatmárban. Általában nincs önálló lakásuk, és életkörülményeik javításával, normalizálásával korántsem törődnek annyit az illetékesek, mint a fiatal orvosokéval. A megyei elnökség a tapasztalatok alapján javaslatokat dolgozott ki. A fiatal egészségügyi szakemberek életkörülményeinek vizsgálata a jövőben következetes és rendszeres lesz. Az elnökség felhívta a figyelmet, változtatni kell a fiatal gyógyszerészek helyzetén is. A falusi pedagógusok lakásépítési akcióját (kamatmentes lakásépítési kölcsön) helyes lenne a falusi fiatal egészségügyi dolgozókra is kiterjeszteni. Jó volna, ha a gyógyszerészek is kapnának letelepedési kölcsönt és segélyt. A gyógyszertári központ hatékonyabban támogassa anyagiakkal a fiatalokat. Közös gond az ügyelet: helyes lenne a körzeti orvosokét az intézeti orvosokéhoz hasonlóan rendezni. Megyei bizottságunk képviselői néhány hónap múlva újra meglátogatják a fiatalokat, és ismét felteszik a kérdést: hogy érzik magukat Szabolcsban? Perecsényi Jenőné LAPOKBAN A DUNÁNTÚLI napló „Vonaton, gyalog, lovasszekéren” címmel riportot közölt a védőnőkről. Tizenhat körzetre osztották fel a szigetvári járást, illetve a várost. De csak tizennégy védőnői állást töltöttek be. A tizennégyből ketten szülési szabadságon vannak, egy beteg, egy pedig rövidesen megválik a pályától. Normális viszonyok között egyegy védőnőre hat-nyolc-tíz település jut. Ezen belül átlagosan 25 terhes, 40 csecsemő és 150 hat éven aluli kisgyermek tartozik hozzájuk. Tűző napon, jeges szélben, hóban, sárban, vonattal, kerékpárral, lovasszekérrel, de leginkább gyalog valamenynyi gondozottat havonta kétszer látogatják meg. Nem ritkán ennél jóval többször is. A NÓGRÁD „Hideg nővérszállás” címmel glosszát írt a salgótarjáni kórház ápolónőotthonának helyzetéről. Különösen a harmadik emeleten lakó nővérek panaszkodnak, hogy hideg a szobájuk, nem tudnak pihenni. Ha délelőtt vagy délután szabadok, szobájukban dideregnek, illetve kénytelenek otthonról elmenekülni. Új gondnokot neveztek ki a kórházban, aki későn értesült arról, hogy baj van a fűtéssel. A szerelők december közepén javítgatták a berendezést. De miért csak december közepén — kérdezi a lap —, hiszen már október elején is fűteni kellett? A SOMOGYI NÉPLAP meleg hangon ír Gergelyi Józsefről, a mentőállomás dolgozójáról „Húsz év a munkavédelemben” címmel. A DOLGOZÓK LAPJA a szakszervezet Komárom megyei bizottságának üléséről ad részletes beszámolót „Bölcsődék a bezárás előtt” címmel. A bölcsődei gondozónők és a technikai személyzet jövedelme annyira alacsony, hogy sokan elhagyják állásukat. Tatabányán másfél év alatt 25 szakképzett gondozónő távozott el munkahelyéről. Esztergomban a régi bölcsődei gondozónők többsége kilépett. Helyettük más vidékről vettek fel dolgozókat, hogy elkerüljék a bölcsődék bezárását. Táton és Nyergesújfalun is fenyeget a bölcsődék bezárásának veszélye. Az utóbbi két esztendőben kilépett itt a gondozónők fele. Félő, hogy ha nem sikerül pótolni hiányukat, a bölcsődék részleges bezárásával kell szembenézni. A szakszervezet megyebizottsága felkérte a megyei tanács egészségügyi osztályát, hogy a 3 százalékos soron kívüli bérfejlesztésből elsősorban a gondozónők fizetését emeljék. A lap hozzáteszi, hogy módot kellene találni arra, hogy az üzemekkel és az intézményekkel együttműködve, javítsák a bölcsődei dolgozók bérét. A KÓRHÁZI ÉLET — a Nógrád megyei Tanács kórházának és rendelőintézetének lapja — szép cikket ír Dési Huber: Madzsar József portréi címmel. — Madzsar József, a tudós forradalmár a képzőművészekkel is szorosabb kapcsolatban állott Fiatal művészek gyakran keresték fel, akiket vonzott megnyerő modora, szerénysége, meleg embersége, magasfokú műveltsége. Dési Huber István a nemesfémes szakszervezetben dolgozott, itt ismerkedett meg Madzsar Józseffel és szeminárium tartására kérte fel a kitűnő előadót. Dési Huber megörökítette Madzsar alakját, az egyik vázlat a vádlottak padján ülő Madzsarról készült, egy temperával festett portré a könyvek között ülő tudóst mutatja be. EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ TUDÓSÍTÓINK ÍRJÁK FŐORVOSOK AZ ÁPOLÁSRÓL Szakszervezetünk Heves megyei középkáder-szakcsoportja tudományos ülést tartott Egerben. Dr. Szabó Ferenc megyei főorvos megnyitójában hangsúlyozta a szakcsoport munkájának fontosságát. Méltatta a megyei kórház 25 éves eredményeit, a két évtizede megalakult tanácsok jelentőségét és szerepét Eger város fejlődésében. Dr. Szerdahelyi Ferenc főorvos az oxigénterápia fontosságáról, Dr. Szőke László főorvos az inhalációs terápia szerepéről, dr. Czirner József főorvos a tromboenthóliás szövődmények megelőzéséről és kezeléséről tartott előadást. Külön ki kell emelni a gyöngyösi kórház vezetői által forgatott filmet, amely hűen ábrázolta feladatainkat az iatrogén fertőzés elleni küzdelemben. A nagygyűlés befejezéseként filmvetítéssel egybekötött gazdag beszámolót kaptunk az olasz tájakról, a TIT rendezésében. Wynnik Mária TALÁLKOZTAK Ha valaki folyamatosan figyelemmel kíséri lapunkat, a hivatásos írók, újságírók és a szerkesztő bizottság tagjainak írásai mellett gyakran olvashat olyan cikkeket, melyeknek aláírói orvosok, gyógyszerészek, ápolónők, asszisztensek, szakszervezeti tisztségviselők. Ők huszonhárman lapunk rendszeres társadalmi tudósítói. Dr. Budváry Róbert egyetemi tanár, dr. Bugyi Balázs főorvos, dr. Frank Kálmán egyetemi tanár, Habonyi Zoltán főápoló, dr. Hardi István főorvos, dr. Horváth György főorvos, Kamarás József gazdasági igazgató, dr. Konkoly Thege Aladár főorvos, Kocsis Antal szb-titkár, dr. Kékes Szabó András tudományos kutató, Lóránd Nándor gyógyszerész, dr. Lusztig Gábor főorvos, dr. Mester Endréné, dr. Mohr Tamás gyógyszertárvezető, Molnár Sándor főmérnök, dr. Pávics László gyógyszerész, Perecsényi Jenőné megyei titkár, dr. Ragettli János főgyógyszerész, Sári Ferencné megyei titkár, Tóth Béláné adminisztrátor, Varga Katalin ápolónő, dr. Veress Sándor körzeti orvos, Wynnik Mária főnővér. Rajtuk kívül másoktól is kapunk hírt egyegy eseményről, így bővül az állandó tudósítók tábora. Lapunk második oldalát ők írják, és mert egyre többen vannak, ez már szinte kevésnek bizonyul. A sajtó napja alkalmából december 4-én baráti találkozóra jöttek el lapunk állandó társadalmi tudósítói. Hogyan dolgoztunk eddig és mire figyeljünk jobban a jövőben, ez volt a beszélgetés lényege. A tudósítás a mi lapunk életében is ugyanolyan fontos szerepet tölt be, mint a „nagy újságok”-éban. Az olvasók mindenről szeretnének ha röviden is — tudni. Az egészségügyi dolgozók — különösen az idősebbek — ismerik, számontartják egymást. Szívesen hallanak régi munkahelyükről, a volt pályatársakról. A szerkesztőség nem lehet mindenütt jelen, de ott vannak helyette krónikásai. Hogy miről írnak? Elsősorban saját intézményük eseményeiről, szakmájuk gondjairól, problémáiról. Van aki témáját érdeklődési területéről választja. Gyakran olyan nehéz dologra is vállalkoznak, mint hogy mindössze 30—50 gépelt sorban beszámoljanak egy-egy kongresszusról vagy nagygyűlésről. A tudósító, amikor ír, ugyanis önmaga szerkesztője, maga dönti el, mit tart fontosnak, említésreméltónak, mit hagy el. A tények csoportosításával foglal állást. Nem ritkán megkérdik tőlünk: miért közlünk beszámolót az egyik eseményről és a vele egyidőben történő másikról nem? Miért szerepel gyakrabban újságunkban például Mátraháza, Balassagyarmat, Pécs, Kaposvár és miért ritkább Zalaegerszeg, Békéscsaba és más nagyvárosok jelentkezése? Az őszinte válasz: ott vannak, itt hiányzanak a társadalmi tudósítók. Az új esztendőben is számítunk a régiekre, várjuk az újakat, azokat az egészségügyi dolgozókat, akik nemcsak olvasói, de írói is lesznek újságunknak. FOGÁSZATI KIÁLLÍTÁS SZEGEDEN A Szeged városi egészségnevelési csoport és a Vöröskereszt városi szervezete kiállítást rendezett a fogászati hónap alkalmából, melyet december 9-én dr. Tóth Károly, a SZOTE rektora, a Fogászati Klinika igazgatója nyitott meg. A kiállítás a szakember szemével is szépen és jól rendezett, témák szerint csoportosított volt: a fogászati hónap eseményei képekben, díjnyertes plakátok, modern eszközök a fogászatban. Az egészségügyi témájú kiállításokat általában társadalmi munkában, amatőrök rendezik. Lelkesen, ötletesen. De vajon szakszerűen-e? Tudomásom szerint nincsen speciálisan egészségügyi kiállítást rendező szakemberünk. Pedig ez nem könnyű feladat. Az ilyen tárlat eredményeket mutat be, hiányosságokat tár fel, egészségre nevel. Agitatív erőnek kell a kiállítottakból sugározni. Tanulságos lenne egyszer hivatásos reklámszakemberek véleményét kikérni erről. Sokat nyernénk vele. Amit hiányoltunk: a kiállítás nem mutatta be kellő hangsúllyal a deszki kísérletet. Deszken ugyanis csak olyan sót hoznak, forgalomba a boltokban, amihez előzőleg kilogrammonként 250 mgr fluort kevernek. Dr. Veress Sándor A KÖZPONTI GAZDASÁGI GYAKORNOKOK Nem régi a központi gazdasági gyakornokok intézménye. Az Egészségügyi Minisztériumban Pozsonyi Lajos osztályvezető irányításával működik. A minisztérium két éve központi állományban alkalmaz egyetemet vagy főiskolát végzett, esetleg érettségizett fiatalokat. Többségüket vidéki intézetekben helyezik el. Itt kétéves tematika alapján a gyakornok az intézet minden gazdasági munkahelyén hosszabb időt tölt el. Megismerkedik a helyes gazdálkodással, megtanulja a szakmához szükséges és érvényes törvényeket, rendeleteket, utasításokat. Tanulmányai során munkanaplót vezet, a jogszabályokat rendszerbe gyűjti, és megtanulja alkalmazásukat. Ahol a gazdasági igazgató és a pénzügyi osztályvezető — ők felelősek a gyakornokok előmeneteléért — megfelelően foglalkozik a fiatalokkal, ellenőrzi munkájukat, és legalább havonta számonkéri a tanultakat, ott meglepően jók az eredmények. A minisztérium általában negyedévenként beszámoltatja a gyakornokokat. A legutóbbin a fővárosból és vidékről hatvanan vettek részt. A képzéssel megbízott főelőadó megnyitója után Novák Irén, akit a gyakornokok „osztályfőnöknek” neveztek, átvizsgálta a munkalapokat és a jogszabály-gyűjteményeket A részletes beszámoló pozitív eredménnyel zárult. Két-három fiatal kivételével komoly és jó felkészültséget igazoló feleleteket hallottunk. A készületlenül érkezett gyakornokról kiderült, hogy a mulasztás nemcsak őket terheli. Kitűnt, hogy az intézetekben kartonokat vagy étlapokat másoltattak velük, és nem mint tanulókkal, hanem mint alkalmi segéderőkkel bántak velük. Így vált érthetővé hiányos jogszabályismeretük, és hogy miért nincs sejtelmük alkalmazhatóságukról. Csak sajnálni lehetett az egyébként jóképességű és rátermett, fiatalokat, akiknek lesz mit bepótolniuk. A beszámoló értekezleten megtudtuk, hogy nyolc-tíz fiatal a nyáron kéthetes gazdasági tanfolyamon vett részt, melyet a minisztérium Szegeden rendezett számukra. Mint Mátyás József főrevizor megállapította, ezek a tanfolyamok nemcsak segítik őket, de jól megalapozott tudást is adnak tanulmányaikhoz. Mi, vidéki idősebb gazdasági vezetők, örömmel figyelünk fel a minisztérium kitűnő kezdeményezésére. Kamarás József 1971. JANLAK K lwrah mmmvk mmése Szakszervezetünk laboratóriumi asszisztens-szakcsoportja nagygyűlést tartott a szakszervezet székházának Weil-termében. Dr. Gazdag Imrének, a szakszervezet titkárának elnöki megnyitója után előadások hangzottak el a kromatográfia alkalmazásáról az orvosi laboratóriumban, a maradék nitrogén és alkotórészeinek meghatározásáról, perspektívájáról. A referátumhoz többen hozzászóltak, majd Mészáros Éva, a szakcsoport titkára számolt be az évi munkáról. Ezután értékelték a pályázati dolgozatokat móronm - orvosszális kazincbarckái. A kazincbarcikai régi kórház épületéből hatvanszemélyes ápolónő otthont és harmincfős orvosszállót létesítettek. A kórház vezetősége a tanács- és a pártszervek erkölcsi és anyagi támogatásával hozta létre a korszerű, szép intézményt, melynek lakói barátságosan berendezett egy-két ágyas szobákban helyezkedtek el BELGYÓGYÁSZ-NAGYGYŰLÉS GYULÁN Több mint egy éve, 1969 szeptemberében alakult meg Orosházán a Dél-magyarországi Belgyógyász Decentrum. Ez az új regionális társaság a Magyar Belgyógyász Társaság tagjaként működik. Feladata Békés és Csongrád megye gyakorló belgyógyászainak összefogása. Évente a két megye más-más városában rendezett gyűlésen a tagok beszámolnak tudományos működésükről, és előadást tart a belgyógyászat egy-egy kiemelkedő személyisége. A vezetőség — tagjai a két megye kórházainál a belgyógyász-főorvosai, valamint a szegedi belklinikák egy-egy docense — úgy határozott, hogy a rendezvények keretében kerekasztalkonferencián esik majd szó a belgyógyászat egy-egy fontos kérdéséről, az újabb diagnosztikai módszerekről és terápiás próbálkozásokról. A kerekasztal-konferenciák résztvevőinek többsége a klinikákról kerül ki, mivel ezen kérdések felvetése és megoldása elsősorban az irányító klinikák feladata. A Dél-magyarországi Belgyógyász Decentrum 1970 májusára, Gyulára tervezte első nagygyűlését. Ez az árvíz miatt elmaradt. Ilyen előzmények után a vezetőség úgy döntött, hogy az első gyűlést szerényebb keretek között, csak egynapos konferencia formájában rendezi meg. Erre 1970. november 27- én került sor a Gyulai Városi Tanács dísztermében. Dr. Taby László megyei főorvos nyitotta meg a gyűlést, melynek díszelnökségében részt vettek a szakma képviselőin kívül az állami és pártvezetés megbízottai is. A mintegy százfőnyi hallgatóság élénk figyelemmel hallgatta dr. Magyar Imre professzor előadását az im-,munpatológia és immunterápia időszerű kérdéseiről. A legtöbb szó az idült hepatitiszről és a colitis ulcerosáról esett. Előadása után a két megye területéről következtek szabadelőadások, melyek változatos témakörükkel csaknem az egész belgyógyászatot felölelték. Ezek között az előadások között hangzott el — sajnos csak magnetofonról — a nagyváradi belgyógyászok két előadása a szívinfarktusról és a heveny glomeruloneofritiszről. Az ebédszünet után következett a dr. Winter Miklós főorvos által vezetett kerekasztalkonferencia a belgyógyászati vesebetegségek időszerű problémáiról. A közel háromórás megbeszélést a résztvevők élénk érdeklődéssel figyelték, úgyszintén a konferenciát bezáró, a hemodialízisről szóló filmet, melyet dr. Gál György docens, a kérdés egyik hazai úttörője vetített. A nagygyűlésen — egyelőre még csak megfigyelőként — nyolc szabadkai és zentai belgyógyász is megjelent. A következőre már aktív részvételt ígértek. A jól sikerült tudományos összejövetel bebizonyította, hogy a hét megye 150 belgyógyászát összefogó decentrum jó utat választott. A következő évi nagygyűlés megrendezését 1971 májusában Makó vállalta. Dr. Iványi János