Egészségügyi Dolgozó, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-05 / 1. szám
"Tadósítóink * írják... Jubileumi ünnepség a XX. kerületben Szinte az ország minden részéből érkeztek a volt dolgozók, orvosok, nővérek a XX. kerületi Gyermekkórházba, ahol az alapítás és a fennállás huszonötödik évfordulóját ünnepelték. A kis külvárosi kórház azokban a nehéz években kezdte meg munkáját, amikor el volt pusztulva a kórházak jelentős része, s járványok tizedelték a legkisebbeket, a csecsemőket és gyermekeket. Ahhoz, hogy a kórház egyre javuló körülmények között láthassa el teendőit, szívós munkára volt szükség. Az áldozatkész szervezőkre, vezetőkre és dolgozókra emlékezett a gyermekkórház 25 évét öszszefoglaló beszámolójában dr. Szolnoki György igazgatófőorvos. A nyolcvankétágyas intézményben — mint mondotta — a hajdani szegény és elavult felszerelés helyett ma már modern és korszerű eszközökkel gyógyítanak. Ennek eredményeiről és távlatairól tartottak be, számolót a kórház hajdani és jelenlegi orvosai. Elsőként dr. Boda Domokios, a kórház egyik alapítója, a Szegedi Orvostudományi Egyetem gyermekklinikájának professzora tartott előadást a gyermekorvosi tevékenység távlatairól. Dr. Romhányi József, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Gyermekklinikájának docense, aki 1952— 53-ban a kórház vezető főorvosa volt, a leukémia modern terápiáját ismertette. Dr. Szolnoki György főorvos a fülműtétek gyermekgyógyászati problémáival foglalkozott, melynek anyagát a kórház sok éves tapasztalatából gyűjtötte öszsze munkatársainak, a kórház jelenlegi orvosainak, dr. Saliga Margitnak, dr. Kovács Ferencnek és dr. György Lászlónak segítségével. Dr. Végh Endre főorvos nevéhez fűződik a kórház egyik fontos eredménye: a háborús felszerelésből megmaradt röntgengéppel már 1946-ban megkezdődtek a röntgenvizsgálatok is. Élénk érdeklődés kísérte előadását a csecsemő- és kisgyermekkor mellkasi daganatai felismerésének nehézségeiről. Figyelemre méltó volt dr. Kápolnási Józsefnek, a kórház gyermekgyógyász főorvosának előadása a variola vaccinatio szövődményeiről. Az ünnepséget a régi dolgozók találkozása és emlékezése tettebensőségessé. Bicskei Beatrix Élelmezési ankét Szolnokon A gazdasági és ügyviteli dolgozók szakcsoportja és a Szolnok megyei Kórház tudományos bizottsága december 9-én nemzetközi részvételű élelmezéstechnikai ankétot rendezett. A Tiszamenti Vegyiművek művelődési házát megtöltő közönség előtt dr. Czinege Mátyásnak, a megyei egészségügyi osztály vezetőjének megnyitója után dr. Csépányi Attila igazgató-főorvos tartott előadást „A gyógyítás és a kórházi konyhatechnika kapcsolata" címmel. Ezt követően hangzott el a szentesi kórház gazdasági igazgatójának referátuma a modern élelmezési törekvésekről. Az előadásaik sorát Walter Harriesnek, a Voss-Werke igaz- gatójának vetített képes előadása zárta be, amely bemutatta a vállalat által készített konyhai berendezéseket. Az előadásokhoz felkért hozzászólóként Kiss Ferenc, a VBKM főmérnöke szólt hozzá. Ismertette azt a kooperációs lehetőséget, amely a Voss-Werke és a VBKM között kialakulóban van, és ami lehetőséget nyithat a közeljövőben a bemutatott berendezések forintért való beszerzésére. Ugyancsak felkért hozzászólásában Molnár Sándor, a László Kórház főmérnöke az alkalmazotti étkeztetés általánosan alacsony színvonalára hívta fel a figyelmet. Rámutatott arra, hogy a kulturált étkeztetés a dolgozók megbecsülésének egyik eszköze. További hozzászólások és az előadók válasza után az ankétot Magyari Miklósné, szakszervezetünk Szolnok megyei bizottságának titkára zárta be. (—r—r) Egy nővér levele Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy a szigetvári kórház sebészeti osztályának ápolónőit képviselhettem előadóként a pécsi középkáder-nagygyűlésen. Öröm volt találkozni néhánnyal azok közül, akikkel annak idején együtt tanultunk a Pécsi Tudományegyetem keretében működő munka melletti betegápolónő-képzőben. Az iskolaigazgató Kovács Erzsébet volt. Lelkiismeretes, okos pedagógus, emberséges, felejthetetlen. Annak idején pár hónapos volt a kislányom és Szigetvár—Pécs között jártam az utat. Az igazgatónő sokat segített abban, hogy a munka, a bejárás, a tanulás mellett gyermekemre is jusson időm. Nem tudom, hol dolgozik ma, de talán eljut hozzá hálám és köszönetem. Sok nagygyűlésen vettem részt, de a mostani abban különbözött a többitől, hogy az orvosokon kívül ápolónők és más középfokú képzettségűek is előadást tarthattak. Fóris Mária talpraesett, őszinte hangú, tapasztalatokkal tele előadást tartott az intenzív terápiáról. Én dr. Vándor Tamás szociálpszichológushoz kapcsolódtam. A pszichoterápia szerepe a nővér—beteg kapcsolatban címmel. Tizenhárom éves tapasztalataimból indultam ki. Nem lehetett mindent tíz perc alatt elmondani, a lényeget talán igen, Paracelsus szavaival szólva: „A szeretet a legjobb gyógyszer!" A szigetvári kórházból még Kozma Gyuláné belgyógyászati ápolónő és Iggert Frigyesné vezető védőnő volt jelen. Egy kezdeményezés született a nagygyűlésen. A pécsi ápolónők — elsősorban a fiatalok — állandóan kapcsolatban lesznek az egészségügyi szakközépiskolásokkal, hogy megszeretessék velük hivatásunkat. Sokadmagammal úgy jöttem el a nagygyűlésről, hogy hasznos és tanulságos volt. Kálócz Gézáné Szigetvár EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 1972. I. 5. FELNŐTTEK A FELADATOKHOZ (Jubileumi középkáder nagygyűlés Baranyában) Baranyában a középkáderek továbbképzésének évtizedes hagyományai vannak. Megyénkben 20 évvel ezelőtt alakult meg a középkáder szakcsoport. Ebből az alkalomból november 25-én és 26-án a szakszervezet megyei bizottsága és a megyei egészségügyi osztály szervezésében kétnapos továbbképző nagygyűlést tartottunk. E rendezvénnyel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot elmondani, ami nyilvánosságot kíván. Mindaddig, amíg a nővértovábbképzés nem vált állami feladattá, megyei bizottságunk hatásosan támogatta a szakcsoport ez irányú munkáját. 1961—64-ig például hét kategóriában indítottuk meg a továbbképzést. Támogatták kezdeményezésünket a megye, a város és a Pécsi Orvostudományi Egyetem állami vezetői, az egyetem szakszervezeti bizottsága pedig kidolgozta a szerteágazó, sokszor speciális tematikát. A laboratóriumi asszisztensnők például az első évi együttes oktatás után szakosított továbbképzésben részesültek (klinikai, laboratóriumi, bakteriológiai, kórszövettan tárgyköréből). A három év leteltével a tanfolyam hallgatói — amennyiben a bizottság előtt eredményesen levizsgáztak — igazolást kaptak a tanfolyam elvégzéséről. Attól kezdve, hogy a középkáder-továbbképzés állami feladat lett, évente nagygyűlések rendezésével járultunk hozzá a tagság szakmai ismeretének gyarapításához. 1966-ban például egyhetes kongresszust tartottunk, 1967—69 között évente 2—2 napos nagygyűlést. A témák kiválasztását közvéleménykutatás alapján középkádereinkre bíztuk. Az előadók a szakmáit prominens képviselői voltak (professzorok, osztályvezető főorvosok). Ezeken a gyűléseken a nővérek előadóként még nem szerepeltek. Köztudott, hogy előzetes írásbeli megbízatás alapján és megfelelő orvosi kontroll mellett ma már mind több, az orvosi tevékenység körébe tartozó ténykedéssel bízhatunk meg ápolónőket. Ezért szakítva az elmúlt évek hagyományaival, a megyei egészségügyi osztállyal egyetértésben úgy döntöttünk: a 20 éves jubillumi továbbképképző nagygyűlésen — néhány orvosi előadáson kívül szerepeljenek a középkáderek. Voltak aggodalmaskodók, akik úgy vélték, hogy erre aligha képesek. Mi azonban bíztunk bennük és nem is csalódtunk. A nagygyűlésen az előadások két szekcióban zajlottak le. Összesen 54 előadás hangzott el, melyek közül hatot gyógyszertári asszisztens tartott. Ezekre az előadásokra egy-két környéki megyéből is eljöttek. A többi 48 előadó közül mindössze öt volt főorvos, (a belgyógyászat, tüdőgyógyászat, anya- és csecsemővédelem, valamint az aneszteziológia tárgyköréből) akikhez két-három középkáder kiselőadással csatlakozott. A szakmai problémákon kívül sok más kérdés is felmerült. A nővér-betegkapcsolat, a hivatástudat, a lelkiismeretesség, az újonnan végzett nővérek munkaköri problémái, a társadalmi szervek szerepe az egészségügyi középfokú képzettségű dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításában. Nemcsak a klinikák és kórházi osztályok nővérei, aszszisztensei szerepeltek az előadói pódiumon, hanem a bölcsődék, és a szociális otthonok egészségügyi dolgozói is. Nagyszámú, értékes előadással jeleskedtek a vezető és területi védőnők is. Amikor összegeztük a nagygyűlés értékét és jelentőségét, örömmel állapíthathatjuk meg: középkádergárdánk felnőtt a magasabb igényű követelményekhez, feladatokhoz és mindenképpen rászolgál a bizalomra. Mind formailag, mind tartalmilag olyan előadásokat hallottunk, amelyek közül nem egy orvos-előadónak is becsületére válna. A jubileumi nagygyűlés kedvező tapasztalatai alapján úgy döntöttünk, hogy az évi szakmai összejöveteleket a jövőben is hasonló módon fogjuk megrendezni. Így válnak valódi középkádernagygyűléssé. Dr. Páli Kálmán Ismerkedési találkozó A gyulai megyei kórházban évek óta sok az üres orvosi állás, s betöltésük csak részben sikerült. Az állományban levőkre így egyre több teher és feladat hárul. Az orvosutánpótlás érdekében a kórház vezetősége elhatározta, hogy megfelelő kapcsolatot alakít ki a Szegedi Orvostudományi Egyetem hallgatóival, megismerteti őket a kórház helyzetével, perspektívájával. Baráti találkozóra a Békés megyeieket hívták meg, mert az a tapasztalat, hogy ők inkább megmaradnak a szülők, a rokonok közelségében, az ismerős környezetben. Ilyen elgondolások alapján november 4-én ismerkedési találkozót rendeztünk a IV., V. és VI. éves orvostanhallgatók részére. A hatvanhárom meghívottból negyvenen jöttek el. Megjelentek a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanulmányi osztályának, a megyei tanács egészségügyi osztályának, az orosházi és a békéscsabai kórháznak a képviselői is. A megnyitót a megyei kórház igazgatója, dr. Sáró András tartotta. Elmondta a találkozó célját, majd felkérte dr. Kiss Endre megyei főorvoshelyettest, hogy tájékoztassa a megjelenteket az orvosok elhelyezkedési lehetőségéről 1975-ig. Dr. Deli László főorvos ismertette a kórházi osztályok gyógyító munkáját, az elért eredményeket A gazdasági helyzetről, a kórház közeli és távlati fejlesztéséről, az orvoslakások építéséről Szilágyi István gazdasági igazgató beszélt. A délutáni órákban több osztályt meglátogattak a vendégek. Nagy volt az érdeklődés az ideg-elme-pszichiátriai osztályok, valamint a röntgen-, izotóprészleg iránt Megtekintették a Várfürdőt, s a modern reumatológia munkájáról dr. Aranyosi Margit főorvos tájékoztatta a részvevőket A program befejezése a SZOT szálló megtekintése volt Váradi György Pályázati felhívás Az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság pályázatot hirdet az alkoholizmus elleni propaganda modelljének kidolgozására. A pályázat témája: A serdülő korúak védelme az alkoholizmus veszélyei ellen. Célja: gyakorlati módszerek kidolgozása a serdülő korúak (14—18 évesek) alkoholizmus elleni nevelésére. A pályamunka tartalmazza a középiskolai nevelés folyamatában (közismereti, szakmai oktatásban, osztályfőnöki munkában, ifjúsági szervezetben, tévében, rádióban stb.) alkalmazható módszereket. Részproblémák is feldolgozhatók. A dolgozatokat szakzsűri bírálja el. Pályadíjak: I. 6000 forint II. 4500 ” (2 db.) III. 3500 ” (4 db.) Beküldési határidő: 1972. június 1. Beküldendő: a Magyar Vöröskereszt Alkoholizmus Elleni Országos Bizottságának titkárságára, Budapest V., Arany János u. 31. Végezetül még egy megjegyzés: kár, hogy nem többen vettek részt az értékes, hasznos rendezvényen.2 Az akarat és a kitartás jutalma Fejes András gyöngyösi kórházi laboratóriumi asszisztens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának pszichológia szakos hallgatója az egyetem „Jó tanulással, jó sportolással a szocializmusért” elnevezésű örökös vándordíjáért folyó versenyben I. helyezést ért el. A kitüntető oklevelet december 2-án a kari tanács ülésén ünnepélyesen adták át. Fejes András egészségügyi dolgozó neve a hazai és a nemzetközi rokkantsport területén elért kimagasló eredményei alapján jól ismert. Egyetemi tanulmányaiban elért hasonló, kiváló haladása tette méltóvá arra, hogy gerincsérült rokkantként, hazánkban elsőnek kapjon ilyen kitüntetést. Ezzel is bebizonyította, hogy a súlyos balesetet szenvedettek erős akarattal, a rehabilitáció segítségével rokkantan is hasznos, sőt kiemelkedő tagjaivá válhatnak társadalmunknak. Kiss Ferenc kórházi főgyógyszerész Új óvoda Debrecenben December 4-én ünnepélyesen felavatták a Debreceni Orvostudományi Egyetem új óvodáját. Két és fél millió forint beruházással készült, 75 gyermeket fogadnak benne korszerű, kulturált körülmények között. A régi, elavult óvodát lebontották, és a nyíradonyi ktsz szakemberei ez év tavaszán kezdték meg az új építését. Az átadáson részt vettek az egyetem vezetői és a szülők. Dr. Kesztyűs Loránd rektor avatóbeszédében kiemelte: ......az egyetem vezetőinek célja az, hogy megkönnyítse a dolgozó anyák munkáját, segítse a gyermeknevelést. Ezt szimbolizálja a most elkészült kis intézmény is.” A lektor Czepere Zoltánná vezető óvónőnek és Majoros Mihály szülői munkaközösségi elnöknek adta át az óvodát. A kicsinyek műsorral köszönték meg a sok játékot, az új otthont. Németh Emese szervező titkár , MEDIKUS NVELLAPRIMT A budapesti Orvosegyetem című lap hallgatói melléklete — a VISUS — medikus novellapályázatot hirdet. A pályázaton részt vehet bármely budapesti, debreceni, pécsi vagy szegedi orvos-, fogorvos-, gyógyszerészhallgató. A beküldött novellák maximális terjedelme tíz gépelt oldal — 230 gépelt sor — lehet. Egy szerző több novellával is pályázhat. A pályázat jeligés, a beküldött elbeszélésekhez mellékelni kell egy kisalakú lezárt borítékot, amely a szerző nevét és lakcímét tartalmazza. A beküldési határidő február 28. A pályamunkákat postán vagy személyesen az Orvosegyetem szerkesztősége, Budapest, VII., Üllői út 25. címrekell eljuttatni. Pályadíjak: 500 forint 300 200 „ A pályázatokat irodalmárokból álló zsűri bírálja el és dönt a díjak odaítéléséről. A legjobb novellákat az Orvosegyetem közli. Harmat Pál Diétás nővérek gyűlésén December 8-án a Weil-teremben megtartott rendezvényen dr. Gazdag Imrének, a szakszervezet titkárának megnyitója után Nyirjessy Mariann titkár ismertette a szakcsoport vezetőségének beszámolóját Előadását az érdeklődők az Egészségügyi Munka egy későbbi számából ismerhetik meg. Itt csak annyit, hogy a szakcsoport munkája folyamatosan fejlődik, a diétás nővéri munkával és a szakcsoport tagjainak élet- és munkakörülményeivel egyre rendszeresebben és eredményesebben foglalkozik. Öröm ezt hallani azoknak, akik ismerik azt a sok munkát, törődést áldozatot, amellyel egy szakcsoport életben tartása, működtetése, fejlesztése jár. A diétás nővérek szakcsoportjának előző rendezvényein egészséges türelmetlenséggel találkoztunk. Keresték a diéta helyét a gyógyításban, a diétásnővérek szerepét az egészségügyi intézményekben, a betegélelmezés megfelelő szervezeti felépítését, kereteit, felszerelését, a célravezető, gazdaságos megoldásokat. Most dr. Rigó János egyetemi docensnek (Dietetikai Intézet) „A kórházélelmezés időszerű feladatai” címmel tartott előadásából jó néhány már bevezetett vagy a megvalósuláshoz közel járó intézkedésről s olyan tervekről hallottunk, amelyek fontos lépéseket jelentenek az egész betegélelmezés és a diétás ellátás javításában. Beváltak a már sok helyen működő befejező konyhák. Ezeket csak a pavilonrendszerű intézményekben helyes alkalmazni, a blokképületekben a központi konyha és ennek kiegészítéseként a teakonyha a célszerű megoldás. Hallottunk a modern gépesítés kedvező és elérhető lehetőségeiről is. Ennek sokféle előnye között a legnagyobb érdeme, hogy közvetlenül az étkezés előtt készíthetőek az ételek. Új típusú ételszállító kocsikat gyártanak, tálcás megoldással, praktikus, tartós, ízléses tálaló edényekkel, a tíz éve nagy vívmányként bevezetett, de drága és nehézkes jénai edények helyett. A szakemberek szorgalmazzák a központi mosogatás feltételeinek megteremtését, ami — egyebek mellett — biztosítaná, hogy a betegek intézeti evőeszközzel étkezzenek. Az előadásokat hozzászólások követték. Dr. Tarján Róbert professzor, az OÉTI igazgatója további jó munkára buzdította a diétás nővéreket. Úgy kell dolgozniok — mondotta többek között hogy a beteg szívesen és jó étvággyal fogyassza el a gyógyulását elősegítő ételeket. Többen beszéltek arról, hogy lassanként növekszik az érdeklődés és a megbecsülés munkájuk iránt. Az eddigi szinte kizárólag adminisztrációs tevékenység helyett idejüket a képzettségüknek megfelelő munkára fordíthatják. Ezzel szakszerűbbé tehetik a betegélelmezést, az ételek elkészítését, tárolását, szállítását, tálalását. De ez még nem mindenütt van így. Számos intézetben ma sincs gazdája a diétának, sok orvos sem ismeri eléggé jelentőségét. A szakcsoport további programjában is fontos helyet kap a színvonalas és rendszeres továbbképzés (amelyhez mind az OÉTI, mind az Országos Dietetikai Intézet orvoskollektívájának támogatására számítanak). A diétásnővérek élet- és munkakörülményeivel való beható foglalkozáshoz érdemleges segítséget adhat Bócza Katalin szegedi vezető védőnő előadása a Nógrád megyei diétásnővérek helyzetének felméréséről. (A nagygyűlésen elhangzott.)