Egészségügyi Dolgozó, 1973 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-06 / 1. szám
DR. DARABOS PÁL: Terveink és feladataink Amikor központi vezetőségünk decemberben megvitatta az új esztendő főbb feladatait, abból indult ki, hogy a mozgalom egészének legfontosabb teendője a tagság érdekében hozott határozatok megvalósítása, végrehajtásuk ellenőrzése és ha lehetséges, meggyorsítása. Az elmúlt években több, az egészségügyi dolgozók helyzetén könnyítő határozat született. Az 1971. évi bérrendezéssel egyidőben kiadott új bérutasítás alkalmas a szocialista bérezés elveinek megvalósítására. Ezért el kell érni, hogy — a jól ismert nehézségek ellenére is — érvényesüljenek az új bérrendszer előnyei, hogy az éves bérszintfejlesztés a szükséges egyéni differenciálást szolgálja. Napirenden kell tartani a még megoldatlan bérpolitikai kérdéseket, mint például a tudományos intézetek dolgozóinak béremelését. Következetesen érvényt kell szerezni a helyettesítési rendeletben biztosított előnyök megvalósításának. Érdekvédelmi problémáink közül az új évben talán a legfontosabb a munkaidő-csökkentés bevezetése. Arra kell törekednünk, hogy elhárítsuk a késleltető akadályokat, hogy létrejöjjenek a rövidített munkaidő szervezeti, személyi és munkamódszerbeli feltételei. A központi vezetőségi ülésen Cseterki Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács titkára bejelentette, hogy a kormány 1973 második felében megtárgyalja az általános munkaidő-csökkentés megvalósításának feltételeit, ezen belül az egészségügyi dolgozók rövidített munkaidejét is. Szakszervezeti tagságunknak háromnegyede nő. Ebben az esztendőben is folytatnunk kell helyzetük javítását szolgáló erőfeszítéseinket. A szakszervezet központi vezetősége önálló témaként fogja megtárgyalni a nőpolitikai határozat végrehajtását és azokat a javaslatokat — óvodák, bölcsődék, nővérotthonok számának gyarapítása stb. —, melyek valóban könnyítettek a dolgozó nők helyzetén, enyhítik az egészségügy munkaerő-problémáit. Előre kívánunk haladni a fiatal dolgozók fokozott segítésének útján is, és továbbra is megkülönböztetett figyelemmel fordulunk a nyugdíjas egészségügyi dolgozók felé, akik múlhatatlan érdemeket szereztek a szocialista egészségügy építésének nehéz időszakában. Minderre alapvető határozatok, munkaügyi és társadalombiztosítási szabályozások adnak alapot. A mozgalomnak erőteljesebben kell segíteni a jobb munkaszervezést, a korszerű vezetési és szervezési gyakorlat kialakítását. Ezzel összefüggésben feladatunknak kell tekinteni az új évben is a munkahelyi légikör javítását, a demokrácia kiteljesítését, szorgalmazni a tartalmas munkaértekezleteket és az egész tagságot megmozgató taggyűlések rendszeresítését. Az intézményi demokratizmus elmélyítésének egyik eszköze a tájékoztatás. A dolgozókat időben és nyíltan kell informálni szakterületük fejlődéséről, az új szervezési módszerek bevezetéséről, helyzetük, munkájuk várható alakulásáról, az intézet gondjairól, terveiről. Ez a feltétele annak, hogy a dolgozók aktív közreműködését, okos javaslataikat a vezetés megnyerje. Össze kell gyűjteni és hasznosítani a vezetés és munkaszervezés helyi kezdeményezéseit, kutatási eredményeit, nemzetközi tapasztalatait. A beruházások tervezésében és megvalósításában adódó hibák jelentősen hátráltatják az egészségügyi ellátás fejlesztését. A szakszervezeti mozgalom egy évtized alatt kialakult eszközeivel, módszereivel segíteni kell a beruházások megvalósítását, főként az akadályok elhárításával. A negyedik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítása nagy erőfeszítéseket kíván. Az egészségügyi állami vezetés nem nélkülözheti a szakszervezeti mozgalom segítségét. Fontos helyet kell biztosítani munkánkban az egészségügyi törvény végrehajtása segítésének és ezzel összefüggésben az egészségügyi dolgozók rendtartása hatékonyabb érvényesülésének. A mozgalom feladata a szocialista erkölcsnek megfelelő magatartás és légkör kialakítása érdekében végzett hatásos nevelőmunka, az etikai helyzet javításáért folytatandó küzdelem. A szocialista egészségügyi alapelvek által megkövetelt humanista szemlélet és magatartás az orvosi munkában nem tűr felületességet, hanyagságot és tudatlanságot. Megköveteli, hogy az orvosok és más egészségügyi dolgozók korszerű szakmai felkészültségükkel, hivatástudattal és emberszeretettel tegyenek meg mindent a betegekért. Fel kell lépni az orvosbeteg kapcsolatban jelentkező anyagiasság ellen; gátat kell vetni a jogtalanul kért és adott előnyöknek, a lélektelenségnek, mindenfajta, az ellátást sértő magatartásnak. Ezek az elvek vezették, elnökségünket, amikor az új egészségügyi törvényhez alkalmazkodó statútumot dolgozott ki és fogadott el az orvosetikai bizottságok működésére, abban a helyzetben, amikor az állami vezetők önállósága, felelőssége megnövekedett az etikai helyzet megjavításában. Csupán néhány főbb feladatot emeltünk ki szakszervezetünk VI. kongresszusa, valamint az MSZMP Központi Bizottsága novemberi ülésén hozott határozatok szellemében. Természetesen úgy kell dolgoznunk, ezek érdekében, hogy ne hanyagoljuk el a szakszervezeti mozgalom más, fontos teendőit sem. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az ismertetett tennivalók megkövetelik, hogy minden szinten növeljük a választott testületek munkájának hatékonyságát. Segítsük a szakszervezeti jogok és hatáskörök érvényesülését. Fokozottabban törekedjünk a tanácsokkal való együttműködésre, ami különösen a járásokban és a községekben jelent számottevő feladatot. Elvi alapon kell tisztázni és megjavítani a kapcsolatokat az egészségügyi ellátás és az egészségügyi dolgozók érdekében. Terveink és feladataink sokasodnak, együttes erőfeszítéseink döntik el, mennyit valósítunk meg belőlük. Boldog új esztendőt, jó egészséget kívánunk minden kedves olvasónknak! Világ proletárjai, egyesüljetek! Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Innia VII. EVF. ara: 1 FT. iaW“ 1. SZ. 1973. I. AZ EGÉSZSÉGÜGYI TÖRVÉNYRŐL, AZ 1973-AS ÉV FŐBB FELADATAIRÓL: Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter nyilatkozata Szakszervezetünk elnöksége decemberben egyhetes továbbképző tanfolyamot rendezett a függetlenített tisztségviselők számára. Az elnökség felkérésére dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter az egészségügyi törvényről és megvalósítását elősegítő tevékenységről tartott előadást. Ehhez csatlakozik az Egészségügyi Dolgozó szerkesztő bizottságának néhány kérdése. Az elmúlt esztendő legjelentősebb eseménye számunkra az egészségügyi törvény beiktatása volt. Majd háromnegyed év telt el azóta. Hogyan értékeli miniszter elvtárs a törvény eddigi megvalósítását? — Ha egy törvény jó — és úgy hiszem az új egészségügyi törvény valóban az —, akkor hosszú időre meghatározza a feladatokat. Az egészségügyi törvény hosszabb távra magában foglalja társadalmunk leglényegesebb egészségpolitikai céljait; szabályozza a lakosság, az egyes szervek, az orvosok, a gyógyszerészek és az egészségügyi szakdolgozók jogait, kötelességeit és teendőit. Ezért megvalósításának eredményeiről vagy hiányosságairól korai lenne még szólni. Többet mondhatunk viszont a törvény fogadtatásáról, válaszolva néhány — ennek kapcsán felmerült — kérdésre. — A fővárosban és a megyékben orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi dolgozók ezrei vettek részt azokon az értekezleteken, amelyeken a törvényt ismertették. Ezeken gyakran hangzott el például az a kérdés: adottak-e már ma a végrehajtás feltételei, miképpen biztosítja az egészségügyi kormányzat a törvényben megfogalmazott egészségpolitika megvalósításának tárgyi, dologi, személyi feltételeit? A törvény tekintetbe vette fejlődésünk eddigi eredményeit, dinamikáját és várható alakulását. A célkitűzések megvalósításához szükséges további dologi, személyi feltételeket a közép- és hoszszú távú tervek hivatottak megteremteni. Ezekben kell megoldanunk a népgazdaság egészében kialakult, és az egészségügyi beruházásokat is terhelő problémákat is. Azon dolgozunk, hogy ezeket áthidalva, a tervezett fejlesztés megvalósuljon. — Hogyan alakul 1973-ban az egészségügyi ellátás? Miben és hol lépünk előbbre? — Ismeretes, hogy az 1973. évi költségvetés egészségügyi és szociális célokra 9,5 százalékos növekedést tartalmaz. A fejlesztési tervek szerint a fekvőbetegeket ellátó gyógyintézeti hálózat várhatóan 850 ággyal gyarapodik; a tanácsok tervei szerint a napi szakorvosi óraszám 1180- nal növekszik; új rendelők nyílnak meg, csupán Budapesten előreláthatólag három új szakorvosi rendelőintézet építését fejezik be. Elkészül a Debreceni Orvostudományi Egyetem elméleti tömbje, folytatódnak a Semmelweis Orvostudományi Egyetem elméleti tömbjének és Kardiológiai Intézetnek építése, a "Robert Károly körúti kórház szülészeti pavilonjának munkálatai, a kiskunhalasi, a nagyatádi, a nagykanizsai és a kisvárdai kórházak építkezései. Az 1973. évi beruházási előirányzatok megfelelnek a IV. ötéves tervben rögzítetteknek. Az új évben megkezdődik az V. ötéves terv előkészítése. Beruházási programunkat természetesen saját országunk lehetőségeiből, nemzeti jövedelméből kiindulva kell kidolgoznunk. Ebből kell kiindulniuk a beruházóknak is és abból, hogy csak olyan feladatokra dolgozzanak ki fejlesztési terveket, amelyek nem haladják meg a fejleszteni tervezett intézmények mennyiségi és minőségi feladatkörét, gazdasági, technikai lehetőségeink realitását. — Hogyan segítette elő az Egészségügyi Minisztérium — a tanácstörvényt szem előtt tartva —, hogy a szakirányítás egységesen érvényesüljön? — A törvény előkészítésére és a végrehajtását szolgáló rendelkezések és jogszabályok kidolgozására — különösen az elmúlt két évben — a minisztérium jelentős erőt és munkát fordított. A törvény és a végrehajtási rendeletek és ezek ismerete biztosíthatja, hogy ki-ki a maga területén követhesse az egészségügy fejlődésének irányát, egészségpolitikánk, a szakellátás feladatai az irányítás minden szintjén egységesen valósuljanak meg. Fokoznunk kell — ennek érdekében — ellenőrző tevékenységünket. Ezért határoztuk meg a jövő év egyik fő feladataként az ellenőrzést, és javasoltuk ugyanezt munkatervi feladatként a megyei tanácsok egészségügyi szakigazgatási szerveinek. A fejlődés, az előrehaladás egyik sarkalatos kérdése, hogy a szakellátás, az alapellátástól a gyógyintézetekig, jól összehangolt egységként működjék. Mindez a szakellátás további összehangolását igényli, egyben hatékonyságának fokozását is eredményezheti (Folytatás a 3. oldalon) Károlyi András grafikája