Egészségügyi Dolgozó, 1974 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-04 / 1. szám
NÉPESEDÉSPOLITIKA SZÁNDÉK ÉS TENNIVALÓK Mi az új a Minisztertanács 1040-es határozatában? Hogyan látják a rendelet hetijét és szellemét a gyakorlatban megvalósító orvosok ? Mit várnak a felelősséget követelő munkától? A népesedéspolitikai feladatok jelentős részét az egészségügyi dolgozók kapták útravalóul 1974-re. Gondolunk itt a család- és nővédelmi tanácsadásra, a művi vetélésekkel kapcsolatos módosításokra, s az ifjúság körében végzendő sokoldalú felvilágosító tevékenységre. Akik a felkészülés időszakában válaszoltak: dr. Fülöp László főorvos, Budapest II. kerületének AB-elnöke és dr. Viktor Ágostom a Schöpf-Mérei Ágost kórház és anyavédelmi központjának főorvosa. Dr. Viktor: — Nálunk új fogalom honosodott meg az utóbbi években : a terhes alkalmassági vizsgálat. És hogy milyen nagy szükség volt ennek a „házon belüli” módszernek a kiterjesztésére, azt az orvosi gyakorlat igazolja. Ha valaki rúgni akarta a bőrt , elküldték sportorvoshoz. Orvosi igazolást vitt magával az is, aki a pult mögé állt, viszont sehol nem vizsgálták, alkalmas-e a fiatalasszony a női szervezetre oly nagy megpróbáltatásokat jelentő terhesség elviselésére. Nem szükséges bizonyítanom, a tanácsadásnak ez az oldala a leendő anyák és a születendő nemzedékek legjobban felfogott érdekeit hivatott szolgálni. — Mit várok 1974-től? Először is azt, hogy sikerüljön lerakni a népességnövekedés gazdasági, etikai, morális és orvosi alapjait, olyan közszellemet teremteni, amelyben közös nevezőn van az egyén és a társadalom érdeke. Mert számomra az egymásratalálás azt jelenti, hogy mi kevesebb, a szülészek több munkát kapnak. Dr. Viktor: — Mindazokra, akik részt vesznek a család- és nővédelmi tanácsadásban, nagy feladat vár. Úgy kell a fiatalokkal foglalkozni, hogy elfogadják, megvalósítsák az itt hallottakat! Szembenézni a kezdeti gúnyolódással, lekicsinyléssel, talán sértéssel is. Tudjuk azonban, hogy a tanácsadás fontos és szükséges, de időre van szükség ahhoz, amíg a módszert egyértelműen helyeslik és elfogadják. Mert ahogy igazolódnak a tanácsadó szavai, úgy növekszik majd a társadalmi hatás, amely számunkra az eredményt jelenti. Itt véget ér a január elseje előtt készített riport! Mire e sorok megjelennek, már elkezdődött a sokismeretlenes egyenlet megoldásának időszaka. Mert okvetlen szólnunk kell arról, hogy állnak kérdőjelek a megvalósulás útjában: például az orvosok és védőnők felkészítésének rövid, alig 6 hetes időszaka, vagy az újfent fenyegető rém, a tetemes adminisztráció, amely nemcsak az egészségügyieket terheli. A rendelet sikerre juttatásában nagy szerephez jutnak — különösen a falvakban dolgozó — védőnők. Nemcsak teljes értékű segítőtársailesznek az orvosoknak, hanem intimebb és bensőségesebb kapcsolatok teremtői is a házasulandók, különösen a nők körében. Sok évtizedes tapasztalatuk, tapintatuk és körültekintésük nélkül elképzelhetetlen a határozat megvalósítása. A helyszíneken győződtünk meg róla: az orvosok és védőnők felelősségérzetében nincs hiány. Őkét is, akárcsak a törvény valamennyi alkotóját, a szándék és a tennivalók egységének igénye hatja át. Van rá lehetőség, távolítsuk el a kérdőjeleket! * Kiss Emil Dr. Fülöp: — Az előző AB-rendeletaz akkori helyzetből indult ki: lehetőséget nyújtott a nem kívánt terhesség steril körülmények közötti megszakítására. Dr. Viktor: — Amikor a család- és nővédelmi tanácsadásról beszélünk, hangsúlyoznunk kell a társadalmi szükségességet, amelynek alapján ez a törvény napvilágot látott. Az új rendelet olyan igényt elégít ki, amely szoros kölcsönhatásban van a szemlélet alakításával, a nemzeti felelősség növelésével, az egészségesebb generációk létrehozásának igényével. Dr. Fülöp: — Az akkori jó szándék ellenkezőjére fordult, mert gyakran hiányzott a felelősségtudat. A gyermekszeretet helyett a kényelemszeretet dominált. A bizottság pedig csak tanácsadó, a szándékot megakadályozni nem tudó szerv volt. Ha jól visszaemlékszem, évente a 2500-ból legfeljebb négy-öt jelentkezőt sikerült jobb belátásra bírni. Dr. Viktor: , , Amikor megjelent a rendelet, abból indultunk ki: a törvényt tartalmában kell sikerre vinnünk, megőriznünk társadalmi hitelét. Intézményünkben két feltételt szabtunk. Az első: úgy kiképezni a tanácsadásban részt vevő orvosokat, védőnőket, hogy megfeleljenek a várakozásnak, másodszor pedig tapintatosan kell dolgoznunk, mert ez az eredmény egyik záloga, hiszen a „kötelező” stressz hatását nekünk kell feloldanunk, hogy a házasulandók érezzék: a tanácsadás az ő érdekeiket szolgálja. Dr. Fülöp: — Hosszú évek tapasztalatai alapján mondhatom: a régi AB-törvény bizonyos időszak után már a profilaxis ellen hatott. Kevesen éltek a fogamzásgátlókkal, az első terhesség iránti felelősségről nem is beszélve, mert a könnyen megszerzett engedély erre inspirálta a jelentkezőket. Dr. Viktor: — A család- és nővédelmi tanácsadás elsődleges célja a megfelelő felvilágosítás. Mit értek ezalatt? Azt, hogy a házastársak alkalmazzák a megelőzést, használják a megfelelő fogamzásgátlókat, tudjanak családot tervezni, akkor szülessen a gyerek, amikor erre a legoptimálisabbak a feltételek. Mint tanácsadó orvos, azt mondom: kívánatos a szükségtelen művi vetélések számának csökkentése. Voltaképpen — ha ez még kevésbé fogalmazódott meg az emberekben — valamennyiük jól felfogott érdeke. Mi a szándékot és a tennivalót hangoljuk össze, amikor elbeszélgetünk a fiatalokkal. Dr. Fülöp: — Az elmúlt években egyre több riasztó jelzést kaptam a nőgyógyászoktól: szembe kellett néznünk a művi vetélések torzító hatásaival, a meddőséggel, a koraszüléssel, a sérült gyerek világrahozatalával, és mindezekkel szoros összefüggésben a következményként fellépő lelki megrázkódtatásokkal. Azt mondhatom, fordult a fegyver, a népességszaporodás látta kárát a nem mindig megfontolt lépésnek. Dr. Viktor: — A házasság előtti tanácsadás általunk kidolgozott módszerében a személyi adatokon kívül egyebek között ilyen kérdések szerepelnek: Milyen a család helyzete? Sportol-e? Dohányzik-e? Kapott-e vérátömlesztést vagy vérinjekciót? Milyen betegségei voltak? Igen lényeges tudnunk a foglalkozási ártalomról, de az sem közömbös, hogy a családban volt-e örökletes vagy krónikus betegség. Az adatokat az adminisztráció kartonja rögzíti, amelyről az orvos azonnal látja, hol kell segítenie a jövendő házasoknak. Gondolok például az RH-differenciára, szív-, máj-, epebetegségre, amikor is javasoljuk a megfelelő szakorvosi vizsgálatot a terhesség megkezdése előtt. Dr. Fülöp: — Az egészségügyi hatóságok idejében észrevették, hová vezethet a liberális gyakorlat, így az új rendelet differenciál. Pontosan körülhatárolja, kinél lehet elvégezni és kinél nem a terhességmegszakítást, így a bizottság határozott döntéseket hozhat. A hatósági jogkörrel való felruházás pedig lehetővé teszi, hogy döntéseit minden körülmény, lakás, családi környezet stb. alapos feltárásával és elemzésével hozza meg. Az I. és II. fok megalkotása pedig az állampolgári jog kiterjesztését jelenti, mivel megtámadható az elsőfokú határozat vonalának emelését célozza. Mert nem fér kétség hozzá: a legjobb orvosi szándék is megbukhat a közömbösségen, a felelőtlenségen, míg a hatást megsokszorozhatjuk az egészséges szellemű, morálisan rangos környezetben. Dr. Viktor: — Az ifjúságot következetesen kell nevelni a házassággal, a szexualitással, az utódokkal kapcsolatos felelősségre. Ezt a maga valóságában tárjuk fel, elkezdve az általános iskolában, folytatva a gimnáziumban, szakmunkásképzőkben. Bizonyos, hogy az ilyen fokozatokon túljutott ifjúság már másképpen fordul a tanácsadóhoz, és gyermekeit is modern szellemben neveli majd. — Rendkívül fontosnak tartom a törvénynek azt a részét, amely a társadalom, főleg az ifjúság körében végzendő biológiai, egészségügyi, etikai és morális ismeretek mennyiségi és minőségi szín- Dr. Fülöp: Dr. Fülöp: tS *c$ -tCMGSufcfl 2© S3MIfiCO p 0 A MINISZTERTANÁCS HATÁROZATAIRÓL A Minisztertanács december 22-i ülésén határozatot hozott az államigazgatási és igazságszolgáltatási dolgozók munkajogi helyzetéről. Szabályozta ezen dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseit, és elfogadta az egységes bérrendszerükre vonatkozó előterjesztést is. A bérpótlék megszűnik, összegével az alapbért kiegészítik. Az alapbért a munkában eltöltött idő elismeréseként háromévenként automatikusan emelik. A bérrendszerek egységesítésével párhuzamosan 1974. július 1-vel béremelésre kerül sor a tanácsi szerveknél, a társadalombiztosítás területi szerveinél, a KSH, a népi ellenőrzés, valamint az igazságszolgáltatás területén. A kormány megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a munkaügyi miniszternek a kutatóintézeti dolgozók béremelésére és egységes bérrendszerük bevezetésére vonatkozó előterjesztést. Az 1974. április 1-től esedékes béremelés közel harmincezer kutatót, munkást és alkalmazottat érint. A bérrendszer egységesítése érdekében a bérpótlék megszűnik, összegét az alapbérhez csatolják. Az alapbért háromévenként meghatározott összeggel automatikusan emelik. A bértételeket úgy kell megállapítani, hogy azok az összehasonlító területek munkaköreivel összhangban legyenek. Valódi szolgálat A debreceni egyetem szemészeti klinikáján egyre gyakrabban esett szó arról, hogy szocialista brigádot kellene alakítani. A beszélgetések vége az lett, hogy az ápolónők bejelentették szándékukat a klinika vezetőinek is. Úgy állapodtak meg, hogy a női és a férfi osztályon próbaidőre alakuljon egy-egy brigád. A próbaidőt egy évben határozták meg. A „névtelen” brigád azután bebizonyította létjogosultságát. Röviden ez az előzménye annak, hogy 1971 májusában megalakult — most már hivatalosan is — a Blaskovits és a Kossuth Zsuzsa brigád Máltai Zsoltné és Oláh Ilona ápolónők vezetésével. 1973-ban elnyerték a szocialista brigád címet. A két brigádnak 88 tagja van, mindkettőben 5 ápolónő és 3 orvos. Munkájukról rendszeresen beszámolnak a klinika pártcsoportjának, a szakszervezeti osztálybizottságnak, a DOTE szakszervezeti bizottságának, kapcsolatot tartanak dr. Gyöngyösei Gáborral, az szb újítási és munkaversenyfelelősével. Az előre meghatározott felajánlásokon túl napi munkájukban igyekeznek eleget tenni a hármas jelszónak. Munkabeosztási problémát nem ismernek — a brigádtagok osztálycsere esetén is együtt maradnak —, a zökkenőmentes betegellátást tartják a legfontosabbnak. Amikor az egyik szakképzett ápolónőnek beteg lett a kisgyermeke, a brigád elhatározta, hogy a gyermeket az egyik szakképzetlen fogja ápolni, mivel ő könnyebben pótolható a munkában. A kisgyermekes nővéreket mentesítették a délutáni műszak alól. Ha szükséges, átöltöznek és takarítanak; a higiénére is vigyázva, megfelelő tisztálkodás után végzik osztályos munkájukat. Rendszeresen látogatják a nyugdíjasokat, s három nap után a betegeket virággal, csokoládéval a maguk pénzéből s a klinika betegalapjából, amelyre minden dolgozó havonta 50 fillért ad. A klinika környékét parkosították, s a munkához csatlakoztak brigádon kívüli dolgozók is. A betegekkel az ápoláson túl is foglalkoznak. A glaukomás betegeknek rendszeresen előadásokat tartanak, megtanítják őket a helyes életmódra. Távozáskor mindegyikük stencilezett lapon részletes felvilágosítást kap a csepegtetés módjáról, a helyes étkezésről stb. A kancsal gyermekek tulajdonképpen nem betegek. Mozgékonyságuk levezetésére a brigád tagjai meséket olvasnak fel, diaképeket vetítenek, sétáltatják őket. Egy alkalommal egy még iskolába nem járó 13 éves kis betegük úgy távozott a klinikáról, hogy a kezelés alatt megtanították írni-olvasni. A műtéten túljutott felnőtt betegeknek az újságból felolvassák a napi híreket. A betegek között sok az idős, az egyedül álló, a rossz szociális körülmények között vagy vidéken élő. Régebben gyógyszer- és szemüvegrecepttel a kezükben távoztak, s gyakran előfordult, hogy hetek múlva kapták csak meg a szemüveget. Két év óta recept helyett gyógyszerrel, szemüveggel hagyják el a klinikát. Ezt a sok fáradsággal járó feladatot a brigád tagjai vállalták. Hosszú időbe került, amíg megteremtették az OFOTÉRT-tal a jelenlegi kapcsolatot, a szükséges adatokat telefonon bejelentik, és három nap múlva kész a szemüveg. Közösen látogatják a kiállításokat, kirándulásokat szerveznek, megtekintették a BNV-t, ez évben mindegyik brigádnak két-két színházbérlete van. Minden brigádgyűlés után diavetítéses élménybeszámolót tartanak a nyári élményeikről. Az egyetem más szocialista brigádjával közösen minden évben részt vesznek a lövészversenyen. 1972-ben 1. és 3. helyezést értek el a szellemi vetélkedőn. Igénylik, kezdeményezik a politikai oktatást, továbbképzést, tájékoztatást. A nővérek közül ketten marxista középiskolába járnak, ketten nyelvtanfolyamra. A nyelvtudást fontosnak tartják, mert gyakran van külföldi betegük is. Orosz, német, angol nyelven már közölni tudják az ápolás közben adódó tennivalókat, de gyarapítani és tökéletesíteni szeretnék nyelvtudásukat. Sokat tettek már — de ők úgy érzik, még mindig nem eleget... Németh Enese egészségügyi dolgozó 1974. L 4. 3