Egri Egyházmegyei Közlöny, 1872 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1872-05-16 / 10. szám
Negyedik évfolyam, 10. szám. Tartalom :A kath. papság vallási befolyásának tényezői. — Az oratiók és commemoratiók a 77. misében. — A gyöngyösi nő-kolostorok. — Lelkipásztori esetek és kérdések. — Irodalom. — Egyházmegyénk és hitélete köréből. — Vegyesek. Megjelenik : minden hó 1-én és 16-án 1>. ivén. Eger, 1872. Május 16. Az előfizetési díj és a lapot érdeklő minden közlemény e czim alatt : „Az Egri Egyházmegyei Közlöny szerkesztőségének Egerben, az érseki finöveldében“ küldendők. Előfizetés : Egész évre 3 írt. Fél évre l írt 50 kr. EGRI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY. A kath. papság vallási befolyásának tényezői. (Folytatás.) S a fegyelem, mely oly hatalmas a kath. egyháziban, a felekezeteknél úgyszólván egészen ismeretlen. Eltekintve a kisebb nagyobb mérvű egyéni tökélyektől, melyek a protestáns egyházak polgárainál találhatók , bátran állíthatjuk, hogy valódi fegyelem náluk sohasem létezett. Tekintély nélkül ugyanis nincs fegyelem ; hierarchia nélkül nincs tekintély, és nincs hierarchia központi fej nélkül. E szerencsés összhang egyedül a kath. egyházban létezik. Ha a fegyelem megvettetek, lábbal tapodtatott is időközönkint, erejét azonban mindig föntartá; találkoztak mindig határozott lelkek, kik elég bátorságot éreztek magukban arra hivatkozni, és a kihágások ellen tiltakozni ; találkozott mindig hatalmas hang, mely a rész kiirtását, a bűnösök megbüntetését sürgeté. Az egyháztörténelem legszomorúbb időszakában is állandóan látható a reactio, a nemes, reform utáni törekvés, melynek feladata a rész gyógyítása volt. VII. Gergely, sz. Bernát, sz. Bonaventura előhírnökei valának a trienti zsinatnak. Az igazhivő az egyházban előfordulható, sokszor tán megdöbbentő rendetlenségekből sohasem formálhat józanul alapot azon vélelemre, hogy Isten egyházát az ősz. Lelke tán nem is kormányozza többé ; nem fogja szükségesnek tartani a javítás kedvéért a rombolást, egy új alap létesítését azon kívül, melyet az isteni építő vetett. Ha sötét fellegeket látunk olykor nehezülni a szellemekre ; ha a romlás a szivekig hatva, lenyűgözi az akaratot ; ha az egyház hajója a szelek és hullámok által mármár elboríttatni látszik, s a bennlevőket a kishitűség félelme szabja meg : fölemelkedik Jézus és szava mindig parancsol a szeleknek és nyugalom tér újólag az emberi szívbe. Nem személyesen jelenik meg, de támaszt Hildebrandokat, Bernátokat, Borromeokat és kiárasztván fölöttük kegyelmeinek bőségét, megújítja általuk a föld színét. Legyenek akár egyesek, akár egész sorok, melyekben a romlás lelke dúl, terjedjen bár az a magasb régiókig; a reformátori szellem sohasem fog elmaradni, hogy fölemelje szavát a visszaélések ellen, és Jeruzsálem falai százszorosán visszhangozni fogják e szavakat... Ami ma csak egyszerű óhaj, a felebaráti szeretet által sugalt őszinte vágy : az egyházi törvényhozásban lassankint határozott formát ölt, s a sz. fegyelem egyik czikkét fogja képezni. Ki ne ismerné a csodás jelenségeket, melyek fegyelmi tekintetben különösen a XVI-ik századtól az egyházban mutatkoztak? a csodás változásokat, melyek a trienti zsinat határozatai által mindenütt ép oly gyorsasággal, mint hatállyal keresztülvitettek ? A fegyelemről szólván: a Coelibatus intézménye nem egyik hatalmas emeltyűje-e a klérus befolyásának? Nem czélunk itt a papi nőtlenség kérdését, mely hosszabb tanulmányt igényel, kimeritőleg tárgyalni, csak azon befolyási erőre akarunk egy futó pillantást vetni, melyet a klérusnak kölcsönöz. Első pillanatra látszik, hogy a papi nőtlenség nagy áldozat, mely a vallás oltárán Isten dicsőségére s a hívek üdvére van hozva; nagyszerű jelképe az önmegtagadásnak, melynek a vallás szolgáit jellemeznie kell, — ama szigorít kötelességet vonván maga után, hogy gyakoroljon egy erényt, mely az evangéliumban egyszerűen aláiratik, s a szentírásban mint az angyali élet ismérve állíttatik föl. Az érzéki örömek e feltétlen legyőzése, a lemondás a családi életről, a reményről lényünket utódainkban folytathatni : a föld kötelékeiből teljesen kiragadnak, hogy annál erősebben csatoljanak az éghez. A szív nem szorong az aggály és gondok miatt, melyek a családfőt nyomni szokták ; a szellem szabadabb, függetlenebb, és így képesebb magát föltétlenül azon gondolatoknak szentelni, melyek az.