Egri Est, 1993 (3. évfolyam, 1-13. szám)
1993-03-12 / 1. szám
2. oldal Düh (Folytatás az 1. oldalról.) És ahogy most írom ezeket, izzad a tenyerem, szaporább a szívverésem, dühös vagyok, határozottan dühös, de az én indulataim nem mozgatnak meg hegyeket, az én indulataim elpuffognak, legfeljebb néhány sorral több lesz egy papíron, vagy egyáltalán: lesznek sorok... És indulatos otthon a munkanélküli, indulatos Csurka, és indulatos a kereket leeresztő ember, és a védtelent verő részeg vadállat. Indulatos Zwack, indulatos Jeszenszky, Antall is indulatos, ha az ellenzékről van szó, pedig amúgy hát nyugodtnak néz ki - de azért mindenkit ki lehet hozni a sodrából, libatollal kell piszkálni az orrát, biztosan begurul. A libatoll persze allegória - kedv szerint helyettesíthető garantált sikert hozó kifejezésekkel. Már csak az az én bajom, hogy a jogos düheink kicsinyes hőzöngésekbe csapnak át, hogy nemhogy hegyeket nem hömbölgetünk, de egy kavicsot se bírunk odébb dobni, mert felháborodásainkat nem bírjuk elegánsan "tevésre" váltani: csak leeresztünk egy kereket, leanyázunk egy politikust (persze csak a tévé előtt, halkan). De ez itt most nem valami agitáció, cseppet se akarok én cselekvésre szólítani, dehogyis, azt se tudom, mit kéne csinálni. Csak szomorú vagyok, de megértem, végül is mit ugráljunk, lett abból már valaha is jó, ha ugrálni kezdtünk, csak ránkfogták, hogy már megint nyüzsgünk, és mit akarunk itt világot megváltani... Úgyhogy én csak szomorú vagyok. És már egyre kevésbé dühös. Egri Est Van egy híre? Küldje be, hozza be vagy mondja el másnak. Egri Est 1993. március 12. péntek Bonyodalmak a hőforrás körül Reumás szerződés Az Állami Vagyonkezelő Rt. hallgat Meglehetős hosszú vita után sikerült csak megegyezniük az érdekelt feleknek az egerszalóki hőforrás tulajdonlási kérdéseiben. Végül, még a múlt évben, megszületett a döntés, melynek értelmében a hőforrás osztatlan közös tulajdont képez az egri és az egerszalóki önkormányzatok, illetve a Mátra- Nyugatbükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság között, 40-40-20 százalékos arányban. Úgy tűnt, ezzel sínre került az ügy, megkezdődhet a sokak által kedvelt fürdő hasznosítása, hiszen jelentkező üzletemberek, tőkeerős vállalkozók bőven voltak. Készült egy projekt is, mely bemutatja a hőforrást, Szalókot, Egert, a környéket, méghozzán nem csupán magyar, hanem angol és német nyelven. A projekt szerint egy négymilliárdos beruházást képzelnek el a szakemberek: egy kétezer fős strand, egy gyógyszálló, üdülőfalu és sportlétesítmények épülnének a helyszínen. Az idei év elején azonban, mint derült égből a villámcsapás, levél érkezett Egerbe, a polgármesteri hivatalba az Állami Vagyonkezelő Rt.-től. (Ez a cég az erdőgazdaság privatizációja okán kapcsolódott be a dologba.) S amint azt dr. Teleki Pál, az Rt. elnök-vezérigazgatója a levélben tudatta, nem áll módjában jóváhagyni a fentebb említett megállapodást. Ennek értelmében tudniillik az erdőgazdaság révén az állam és a két önkormányzat közös tulajdont hozna létre, ami pedig dr. Teleki Pál szerint ellentétes az állami és önkormányzati tulajdon szétválasztásának általános céljaival. Mindemellett a MEFAG tulajdonának és az állami föld kezelői jogának tisztázása is szükséges, s mivel a MEFAG társasággá alakítása folyamatban van, és az is várható, hogy az új földtörvény másképpen szabályozza a kezelői jogot, az elnökvezérigazgató javasolta, hogy az érintettek később rendezzék a hőforrás tulajdoni helyzetét. A levélre az egriek februárban választ küldtek, melyben kérik az ÁV. Rt. vezetőjét, hogy változtassa meg álláspontját, és hagyja jóvá a megállapodást. Ahogy a napokban megtudtuk, még nem érkezett a Vagyonkezelőtől visszajelzés, ami legalábbis gyanús, mert korábban, egy másik, a hőforrással kapcsolatos egri levélre alig egy hét alatt válaszolt az Rt. A mostanira meg már három hete nem. A tervek szerint a jövő héten Habis László, Eger alpolgármestere és dr. Vincze István személyesen keresik fel az ügyben dr. Teleki Pál elnök-vezérigazgatót. Csík Gy. Városházi vígságok Nagy sebbel-lábbal köszöntötték Ringelhann polgármestert barátai abból az alkalomból, hogy a budapesti víziemberek sikeres puccsal élére kerítették a Magyar Úszók Szövetségének, miközben a magyar úszók Ausztráliában úsztak. De csitt, a negatív hangokkal, hiszen talán még uszodája is lehet városunknak a váratlan fordulatból. Igaz, talán gyanús lenne, hogy az új elnök-polgármester rögtön uszodát intéz városának. A posztra őt felkérők ilyen támadási felületet nem engednének. S ha a nagyfiúk visszejőve a távoli földrészről esetleg kiebrudalnák az új szövetséget polgármestereitől, akkor meg nézhetünk, mikor kap pénzt a város uszodára. Rosszarcú városi megfigyelők szerint a poszt elválalása rontja az új egri uszoda esélyeit. Persze a kibicnek semmi sem drága, meg különben is: kuss. Kalmár úr meg napirend előtt azon kesergett, hogy ha viszszakapja — már visszakapta — az egyház a Deák Ferenc iskolát, a főiskolai gyakorlókból meg gimnázium lesz, akkor lőttek az önkormányzati iskoláknak a Hatvani bóstya környékén. Van ez így. Döntöttek a nagyemberek arról is, hogy 40 forintért parkolhatunk a belvárosban, szemetünket meg drágábban kell elvitetnünk. Nagy az adakozás a Szociális Bizottság házatáján, hiszen az új elnök, Mandák úr, ki az MDF frakciót is vezeti, olyan segélyezési akcióba kezdett, hogy tán még aranyba is foglalják nevét a rászorulók. A méltányossági láz még a polgármestert is magával ragadta, mert korábbi elutasító javaslatait jó télapó módjára megváltoztatva javasolta, hogy mégiscsak segíteni kéne azokon, akiknek a rendelet nem ad módot segélyre. Volt, akinek jogosítvány nélküli vezetésért kiszabott bírságot kellett városi pénzekből kifizetni. A szociálisan elérzékenyült első ember kiadta a jelszót: „jobb ha mosógépet vesz, mintha kocsmában költi el a pénzét!” Tényleg jobb. Persze nem kizárt, hogy van a városban olyan is, akinek se mosógépre nem tellik, se jogosítvány nélküli vezetésre, de még kocsmára sem. Segélyért kiincselni meg nem kíván, mert nem viszi rá a lélek. (szoc.demag.) Kijelöltek sok-sok lakást meg házat eladásra. Egy interpelláló képviselő megtudhatta, hogy az Egriport című lap már megjelenése előtt azért kapott kétszer annyi pénzt reklámszerződés címén, mint a többi, mert ez a legolcsóbb. A városatya ezt nem értve inkább azt sejtette, hogy a lapkiadó és a városi vezetés bensőséges kapcsolata lehet a szerződés alapja. Ezúttal két szavazattal többen hittek a polgármesternek.