Egri Riport, 1998 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1998-08-14 / 33-34. szám
33.Eskín Huron 1 nap alatt 101 hét alatt 70 1 hónap alatt 300 filmet nézhet óriási kedvezménnyel, ha az HBO-Telestar-Amstel Sörfesztiválon (1998. augusztus 20-22-ig), vagy augusztus 17-31. között ügyfélszolgálati irodánkban fizet elő az HBO-ra. A sörfesztivál idején szintén kedvezménnyel fizethet elő az EBS (lll as) programcsomagra. A korábban kikapcsolt lakások esetén is különleges kedvezménnyel vehető ismét igénybe kábeltelevíziós szolgáltatásunk. Keresse munkatársainkat a HBO-Telestar-Amstel Sörfesztiválon és ügyfélszolgálati irodánkban. Kedvezményes akciónk az 1998. május előtt kábeltelevíziós rendszerünkhöz csatlakozott előfizetőinkre érvényes. §4 TELESTAR-KÁBELKOM KFT Eger, Törvényház u. 15. Tel.: (36)412-275 6. oldal Könyvesboltok, trafikosok, viszonteladók figyelem! ÚJRA MEGJELENT az Eger és környéke Útikalauz második kiadása! Megvásárolható: Grafotip Kft. Eger, Deák E u. 59. y Tel.: (56)420-266, 413-122 J . A király, aki nem tudott sírni v_______________________! Élt egyszer egy király, aki soha nem tudott sírni. Akármilyen nagy bánat érte, egy könnycsepp nem sok, de annyi sem jött a szeméből. Ennek a királynak volt egy felesége. Már három éve, hogy összeházasodtak, de gyermekük még nem született. Titokban mindketten azt remélték, egyszer majd fiuk lesz. Ahogy telt-múlt az idő, a király és a királyné egyre jobban vágyakozott a gyermek után. Minden királyságukat, minden gazdagságukat odaadták volna érte cserébe. És egy napon álmuk valóra vált. A királyné fiúgyermeket hozott a világra. Nagy volt a boldogság a királyi palotában, de nemcsak a palotában, hanem az egész országban. Mindenki ünnepelt. Nagy lakomákat csaptak és három napig tartó táncot táncoltak. De volt a palotában egy gonosz boszorkány, aki nem nézte jó szemmel a király boldogságát. Egy éjszaka odasettenkedett az alvó király ágyához, és fülébe súgta gonosz, varázslatos szavait: - Megátkozom a fiadat! A hetedik születésnapján magammal viszem, soha többé nem láthatod! A király minden szót tisztán hallott, de azt hitte, csak álmodik. Mikor kinyitotta szemét, látta az ágya mellett görnyedő banyát, akinek arca félelmetes csúf volt. És gúnyosan mosolygott, miközben folytatta szörnyűséges szavait: - Átkom akkor nem teljesül, ha fiadat hétszer megfürdeted könnyeiddel a hetedik születésnapján! A király tudta, hogy a boszorkány gonosz hatalma ellen semmit sem tehet. Másnap reggel minden tudóshoz eljutott a hír. De egyikük sem talált a tudományában olyan bölcsességet, amivel segíthetett volna. A király nagy bánatában majd megszakadt a szíve, de sírni mégsem tudott. Megsajnálta egy kismadár és azt mondta: - Ne búsulj, király! Elmegyek a világba és hozok neked könnyet, amivel megfürdetheted hetedik születésnapján a fiadat - azzal elrepült. A király hitte is, nem is a madár szavait. Mégis reménykedett. A kismadár először a forráshoz repült. - Forrás! Adj nekem egy cseppet a vizedből, hogy vihessem a király arcára könnynek! A forrás halkan csobogta: Adok neked egy cseppet magamból, de azt hiába viszed a királynak, mert az nem lehet az ő könnye. A madárka tovább repült a folyóhoz. De a folyó is ugyanazt válaszolta, mint a forrás. A kismadár gondolt egyet, nekivágott a leghosszabb útnak. Egészen a tengerig repült. - Tenger! Adjál nekem egy cseppet tengervizedből, hogy vihessem azt a király arcára könnynek! - Adok egy cseppet magamból - zúgta a tenger -, de azt hiába viszed a királynak, mert az nem lesz az ő könnye. A kismadár riadtan csapkodott szárnyaival, kitől tudna még könnyet kérni! Akkor hirtelen eszébe jutott a vihar. És repült, csak repült. Aztán mikor odaért a viharhoz, sokáig szólítgatta, mert bármilyen hangosan kiáltozott, a vihar úgy tombolt, hogy csak nehezen hallotta szavait. - Vihar! Mondd meg nekem, hol van a nagy, öreg eső, mondd merre találom?! - Ha átrepülsz rajtam - dübörögte a vihar -, pontosan vele találkozol! A kismadár minden erejét összeszedte és átrepült a viharon. Egyenesen szembe találta magát az esővel. - Adok neked egy cseppet magamból, de azt hiába viszed a királynak, mert az nem lesz az ő könnye. Mit volt mit tenni, a kismadár visszarepült a királyhoz. Hiába repültem a nagyvilágba. Nem tudtam könnyet hozni az arcodra, mert neked magadnak kell sírnod a könnyedet. A király megsimogatta a kismadarat. És nagyon halkan csak ennyit mondott: - Eltelt hét év, hogy elmentél és nem találtál nekem könnyet. Köszönöm, hogy segíteni akartál. Igazi barátom vagy. Összehúzta magán a királyi palástot, mintha fázna és így folytatta: - Holnap lesz a fiam hetedik születésnapja, és én nem tudom megmenteni az átoktól. Elviszi majd a boszorkány. A király ébren volt egész éjszaka. Kisfia ágya mellett ült. Nézte, hogyan alszik. Nézte gyönyörű arcát, simogatta, csókolgatta a kis kezét. Már világosodott, mikor a király elkeseredetten futott ki a palotából ki a kertbe. Nem veszíthetem el egyetlen fiamat! Eső, legalább te segíts! Zuhogtasd cseppjeidet! Az eső meghallotta, hogy hívja a király. Jött is nagy zivatarral. A király arcán végigfolytak az esőcseppek. - Miért nem tudok sírni? - kiáltotta, és lehunyta szemét. Olyan végtelen volt már a bánata, hogy azt hitte, a szíve megreped. Hirtelen elállt az eső. És ahogyan ott állt behunyt szemmel a király, érezte, hogy forró könnycseppek gördülnek végig az arcán. Igen. Sírni kezdett. Sírt, csak sírt. És hétszer fürdette meg könnyeivel a fiát, aki azóta már a világ legnagyobb királya lett. ____________________ Anga Mária 1998. augusztus 14. Baracklekvárok ideje Az Isten tudja miért ragaszkodunk évről-évre a megszokásainkhoz. Most is lám, már csomagolni kellene a bőröndökbe nyaralás előtt, miközben barackot hámozok, magozok, s az édes sárga lé végigcsorog a kezemen, amint egyenként helyezem a fazékba a lekvárnak, a télire valót. Milyen ősi mozdulat ez. Kapaszkodás a múltba. Hiszen anyám, nagyanyám is ezt tette ilyen nyár derekán. S most - eszemmel meg nem magyarázhatom miért - én is. Mert az ő idejükben még nem létezett konzervipar, nem voltak fagyasztószekrények, s egyáltalán az élet egyszerűbben és közvetlenebbül szólt az élelemtermelés és tartósítás, egyáltalán a folyamatos létfenntartás dolgairól. (Áttételesen, persze mos is erről van szó, de ez most más.) Miért szedem és rakom üvegekbe évről-évre a barackot? Nem, nem valami gurmanság, túlfejlesztett gasztronómiai különcség okán. Nem, hanem így kapaszkodók a valóságba. A kert, a növények a legközvetlenebb közelséget hozzák a Teremtővel. Látni és érezni bennük a teljességet, a tökéletlenséget és tökéletességet, s a romlást, az enyészetet is, s legfőképp az élet felelősségét. Ha egy barackfát nem ápolunk, gondozunk kora tavasztól késő őszig, akkor virágát elhullatja, vagy féreg emészti, vagy gyümölcse rothad el. Épp így van az élet dolgaival is. Közel kell hozzá menni, megtapintani a maga valóságában: barackot hámozni, ízlelni, marcangolni, kifőzni, eltelni nehezebb időkre. A sors úgy hozta, hogy több ismerősöm, egykori középiskolai vagy egyetemi évfolyamtársam lett politikussá, zsurnalisztává, vezetővé valamilyen poszton. Egyszóval „magasra nőttek”. A közakarat, a jószerencse, vagy szaktudásuk emelte a többiek fölé, vagy mindhárom egyszerre. Sorsuk, pályájuk különféleképp alakult, figyeltem őket messziről. Előbb csak a buszbérletet nem váltották újra, hiszen szolgálati autóval jártak, aztán a lakótelepi lakást cserélték új házra, aztán szép lassan megváltoztak a szokások, a barátaik is. Már nem lehetett csak úgy felhívni őket telefonon, később már a találkozás megszervezése is nehézségekbe ütközött. Az évfolyam találkozókra sem jöttek el, pedig az ő nevük állt vastag betűvel nyomtatva a meghívó élén. Aztán már lehet, hogy eljöttek volna, de többek nem hívták, telefonon nem kerestük őket. Minek is. Elszakadtak a valóságtól. Persze akad, akadt köztük másmilyen is, de ő nehezebb utat járt be. Nem mondott le a régi barátairól, az élettel való kapcsolatáról. Felszállt a buszra, kijárt a kertbe. Az az igazság, hogy közülük még kevés maradt meg azon a magas poszton. Szóval feloldhatatlannak látszó ellentmondás ez, de azt hiszem mégsem megoldhatatlan, megvalósíthatatlan. Új kormányunk van, új a szereposztás a politikában, s a stáblista is még csak most formálódik a közélet színpadának hátterében. (Vagy előterében? Szeretném elkerülni a képzavart.) Úgyhogy, mindazok akik fő, vagy akár csak epizódszerepre vágynak nem árt, ha most még kimennek a kertbe, figyelik a növények életét, s szemmel tartják az embereket. Most, még nem kerülnek bele mókuskerékbe: ideje van a szemlélődésnek, a szemlélődésnek van itt az ideje. S noha özönével ott vannak a környezetükben a készen kapott politikai konzervek, azért néha visszatérnek a természethez, közel a dolgokhoz. Ilyesmik jutnak eszembe lekvár főzés közben. A gyümölcs szép sárga, érzem az illatát, ahogy rotyog a fazékban. Jó lesz majd e percekre rágondolni télen, nehezebb és emberpróbálóbb időkben. Jámbor Ildikó S fs BÉprafea ÚJ HELYRE KÖLTÖZÖTT, az egri Koháry u. 11. szám alá, a régi üzlettől 20 méter távolságra! -Ág" Szeretettel várják i gid a régi és a leendő vásárlókat. 6/q l V[~~ Yj A nyitva tartás a régi: ú Hétfőtől péntekig 9-től délután 17-ig l/j 1 SZOMBATON ZÁRVA! ) 1\\ SZILÁNKOK... A Titanic részvényesei feszülten várták az osztalékot... Ott jött a lék...! *** Gyakran volt négyzeteltérésem a matektanárommal. *** Orbán a FIDESZ parancsnoka.