Egri Népujság, 1921. január-június (28. évfolyam, 1-145. szám)
1921-05-08 / 103. szám
Ära 2 korona.XXVIII. évf. 103. sz. Eger, 1921. május 8. vasárnap. Előfizetési dijak postai szállítással . Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Egyj hóra 40 K.Negyed évre 110 K. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: BREZNAY IMRE. Felelős szekesztő: BARSY KÁROLY dr. Szerkesztőség t Eger, Líceum. Kiadóhivatal» líceumi nyomdás Telefonszám 11. Gazdák és földmivesek! Folyó hó 8-án (vasárnap) délelőtt 1ll órakor a Keresztény Szociális Egyletben (a Mecset mellett) Czettler Jenő dr., nemzetgyűlési képviselő, az Országos Magyar Gazdaszövetség igazgatója és Nagy János dr., kerületünk nemzetgyűlési képviselője, előadást tartanak a gazdák és földmívesek számára. Legyünk ott mindnyájan! i- -r- ....—^ t ..4i~ - i h'-n»in mum—um» 111 nn-n« - - --i— «Ham A béke és a népszavazás. A tiroliak szinte egyértelemmel a Németországhoz való csatolást követelték. Pedig nem ez volt az első eset, hogy nem úgy üt be az antant számítása, mint ahogy azt elgondolták. Hasonlóképen történt már Karinthiában és Felső-Sziléziában is, hol a szavazás eredménye szintén az antant kudarcát jelentette. A népek önrendelkezési jogának hangzatos jelszava alatt akarták minél jobban megcsonkítani Németországot, a népakarat megnyilatkozása pedig Németország megnagyobbodását eredményezi. Ámde a győzők a népakarat megnyilatkozását nem engedik érvényesülni. Nem engedik, még ha a saját maguk által diktált békeföltételeket kell is halomra dönteniök. Az ő általuk megszabott békeföltételek szerint Felső-Szilézia a népszavazás eredményéhez képest vagy egészen Németországhoz, vagy egészen Lengyelországhoz csatolandó. Mikor pedig megnyilatkozott a népakarat, akkor az antant azonnal kész volt sutba dobni a békeszerződést és most azon mesterkedik, hogy kettéossza Felső-Sziléziát. Ezért egész Szilézia forrong. Puska, gépfegyver, revolver-ágyú szól az egész tartományban, mert a százezrek nem bírnak belenyugodni abba, hogy a győztesek róluk és nélkülük határozzanak. Tirolt sem csatolják oda, ahová a népszavazás eredménye szerint csatolni kellene. Ausztriának is inkább éhen kell pusztulnia, mintsem odacsatlakozzék, ahová csatlakozni akar: a Német birodalomhoz. Fiume is megnyilatkozott, nem ugyan népszavazással, hanem önkormányzatának alkotmányos választásában és ez a megnyilatkozás azt árulta el, hogy Fiume sem olasz, sem délszláv nem akar lenni. Láthatja már az ántánt, hogy minden rendelkezése visszafelé sül el s nyomában pusztulás és nyomor támad. Pedig mindannyit a *jog,* az «igazság,* a méltányosság* és a «népek szabad önrendelkezési joga» nevében erőszakolták rá a legyőzöttekre. Most már értjük. Most már tudjuk, hogy világcsaló hazugság és képmutatás volt mindaz, amit ellenségeink az ő «emberséges« háborús céljaikról hirdettek. Nem népek fölszabadítása kellett nekik, hanem országok rombolása, népek pusztulása, millióknak nyomorba juttatása. A népakarat megnyilatkozását úgy sem veszik tekintetbe, ha az nem úgy nyilatkozott meg, ahogy kívánják. Legyőzhetjük tehát fölháborodásunkat, elnémíthatjuk azon való fájdalmunkat, hogy a mi hazánk elszakított fiainak nem adták meg a népszavazás jogát. Megnyugodhatunk, mert látjuk, hogy azok a népek sem jártak jobban, amelyeknek módjukban volt akaratukat szavazással kifejezésre juttatni. Az ő akaratukat éppen úgy nem veszik tekintetbe, amint nem vennék tekintetbe Észak Magyarország, Erdély, Bácska, Temes és a nyugati vármegyék akaratát sem, amelyet népszavazás nélkül is mindenki ismer. A népszavazás — bár egyhangúan a mi javunkra dőlne is el — csak zavart, csak bajt hozna reánk . . . Egyelőre tehát éljünk a békének és ne várjuk, ne kívánjuk a népszavazást, mert a kettő homlokegyenest ellenkezik egymással. Egy közérdekű levél. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. évi ápr. 25-diki közgyűlésében főkivánatait fejezte ki Szmrecsányi Lajos dr. érseknek 70. születésnapja alkalmából. * A Főpásztor most levelet intézett Isaák Gyula alispánhoz, melyben megköszöni a törvényhatósági bizottság jókivánatait s mely levél egész terjedelmében a következő: Nagyságos Alispán Úr! Hevesvármegye tisztelt közönsége, valamint tavaszi közgyűlését tartó törvényhatósága, megsokasodott közérdekű teendői mellett is kegyes volt megemlékezni arról, hogy Isten jóvoltából túlhaladtam a 70. esztendőt és az élet útjának e magábaszállásra késztető határkövénél, jókivánataival halmozott el. Hálásan köszönöm és lelkem mélyéből viszonzom bőséges mértékkel mért jóságuknak e nekem nagyértékű megnyilatkozását. 70 esztendőm javarészét a történeti dicsőség koszorújával ékes Hevesvármegyében engedte leélnem a Mindenható, feladatkörömhöz illő részt juttatva e vármegye öröméből és megpróbáltatásaiból egyaránt. Hosszú évtizedek oktattak meg reá, hogy akár a honfenntartó nemzeti érzület, akár az örökkévalóság hitén felépült vallásosság fogyatkozik meg a szívekben, egyiknek úgy, mint a másiknak romlását a közjó, az egész ország sínyli meg, amire csonkára szabdalt ezeréves hazánk a megdöbbentő bizonyság. Hevesmegye mindig hazafias és mindenkor istenfélő közönsége velem együtt mélyen átérzi, hogy az igaz magyar szívben szétválaszthatatlanul egybeforrott e kettős érzelem ápolása és megszilárdulása az a közös cél, amelyért össze kell fognunk mindnyájunknak és nemzeti hagyományaink hű tiszteletben tartása mellett szakítanunk azzal a kártevő hagyománnyal, mely a széthúzás üszkét szította nemzedékről-nemzedékre egy évezreden át. A megértő és céltudatos együttmunkálkodásra — éltem fogytáig mindenkor készen — óhajtom hanyatló életkoromban is hűen szolgálni egyházamat és hazámat, bizalommal kérve ehhez Hevesvármegye tisztelt közönségének eddig is hálásan tapasztalt jóindulatú támogatását. Hazafias üdvözlettel, Eger, 1921. évi május hó 2-án Dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek. Kölcsönkönyvtár. Az Egri Keresztény Sajtószövetkezet, fölismerve azokat az erkölcsi és közművelődési szükségleteket, amelyeket a haladni és fejlődni óhajtó társadalomban csak a könyvek elégíthetnek ki: a Propaganda vállalat helyiségében (Érsek-utca 1. szám, Hírlap-üzlet) kölcsönkönyvtárat létesített. A kölcsönkönyvtár használati díja havonkint 10 korona, ezenkívül egyszer és mindenkorra 50 korona biztosíték teendője. Ez ugyan inkább csak alakiság, mert úgyszólván egyetlen könyve sincs, amit kötve 50 K-ért meg lehetne venni. Ma, amikor a könyvek legkisebb átlagára 80—100 korona, de nem ritkák a 300—400—450 koronás könyvek sem, valóságos áldást jelent a művelődésre és a szellemi táplálékra vágyó közönségre nézve, a Keresztény Sajtószövetkezetnek ez a vállalkozása. Annál inkább fontos ez a vállalkozás, mert nemcsak a Sajtószövetkezet üzletrészesei használhatják e kölcsönkönyvtárt, hanem minden felnőtt személy, akiben kezesség van arra, hogy a könyvekre vigyázni tud és vigyázni akar. A kölcsönkönyvtárban helyet találnak úgy az újabb, mint a régibb tudományos és szépirodalmi művek, úgy, hogy a tudományok kutatói, a gyakorlati ismeretekre vágyók és a szépirodalomban gyönyörködni óhajtók egyaránt föllelhetik benne barátaikat. Ma, amikor az élet gondjai és nyomorúságai százszorosán megtörték bizodalmas hitünket, kifárasztották lelkünk ellentálló erejét és kételkedővé tették úgy az egész emberiséggel, mint önmagunkkal szemben is, százszorosan szükségünk van e jóságos barátokra, a könyvekre. Szükségünk van reájuk, hogy fejleszthessük és gyarapíthassuk tudásunk és ismereteink erőtartalékait; hogy a hit vigasztalásának forrásaiból felüdülhessen elbágyadt hitünk és hogy a valódi szépirodalom termékeinek olvasgatása mellett megpihenhessen elfáradt agyunk. Magyarországot önmagunknak, saját erőnkből kell újjáépítenünk. Ehhez pedig szükségünk van arra a hatalmas kultúrfölényre, ami elnyomóinkkal szemben eddig is diadalmasan biztosította a magyar faj felsőbbségét, az alacsonyabb kultúrájú szomszéd államok, jelenlegi «legyőzőink« felett. Ezen a téren szent kötelesség, szent hivatás vár a magyar társadalom minden egyes tagjára, különösen pedig a művelt középosztályra, amelynek úgy önmaga művelésében, mint a kevésbbé iskolázott néprétegek felvilágosításának és támogatásának munkájában, hatalmas támaszt nyújt a kölcsönkönyvtár bőséges könyvanyaga Ha megértjük az idők szózatát és tudatos akarással ragadjuk meg a művelődés alkalmait, akkor-de csakis, akkor — valósággá teljesülhet Széchenyi lánglelkű jóslata: «Magyarország nem volt, hanem lesz !« „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Ámnen.