Egyenlőség, 1889 (8. évfolyam, 1-49. szám)
1889-01-06 / 1. szám
9. Zsidó magyar művészek. Szerkeszti : Feleki Sándor. VI. BÁRKÁNY :MIA-Bt Csak márczius havában töltötte be huszonkilenczedik életévét s már tiz évnél több, hogy a színművészet eme jelesének nevét ismerik mindenfelé. A szó szoros értelmében mindenfelé. Párisban, úgy mint Szt.-Pétervárott, Londonban és úgy mint Rómában. A merre csak megfordult,— s majdnem minden évben tesz hosszabb művészi körutat, — útja valóságos diadalmenet volt. Nem egy ízben történt meg, hogy a világ leghírnevesebb művészeivel versenyzett ugyanegy időben ugyanazon városban, s mindenütt a kritika s a közönség elismerése vagy azon művészek mellé, vagy fölé sorolta. így Pétervárott egy estén lépett fel Sarah Bernhardt-tal, s az ő művészetét sokkal jobban csodálták, előadását sűrűbben látogatták mint a hírneves franczia tragikáét. A magyar közönségnek is nem egy ízben volt alkalma művészetében gyönyörködni, így a múlt év őszén is, midőn a német színházban egész színműsorozatban lépett fel, s meghódította a közönséget és kritikát egyaránt. Egyáltalán Bárkány Mária igazi szeretettel ragaszkodik szülőhazájához, Magyarországhoz. Szépen bizonyítja ezt azon önéletrajza, melyet a „Magyar Saon“-ba irt. »Noha távol élek édes hazámtól, — így kezdi sorait, — mégis mély szeretettel csüngök rajta.« Majd pedig: »Otthonomnak nevezem a magyar földet, ámbár nem részesültem abban a szerencsében, hogy neki szentelhessem művészi erőmet. Nem mondom, hogy ez a körülmény nem bántott, de most már belenyugszom; ragyogó példányképek mutatják, hogy külföldön is szolgálhatjuk a múzsát, anélkül, hogy le kellene mondani a hazai polgárjogról.« Ily nemesen gondolkodik a nagy művésznő a haza iránt való kötelességről és szeretetről, s bizony, bizony sokan emlékükben tarthatnák e szavakat, kik a hazai földet elhagyva, arról többé mit sem akarnak tudni. Bárkány Mária született Kassán. A Bárkány név nem magyarosított. Atyját és nagyatyját szintén JANUÁR 6. EGYENLŐSÉG kötelességét a zsidó, ép úgy teljesítette mint más honlakos, szóval: magyar lett testestől-lelkéstől. S mert ebben nem lehetett kifogásolni valót találni, hamisított talmud-fordításokból és a boszorkány-porok történetéből kellett ellenök fegyvert kovácsolni, és ezzel elérték ugyan azt, hogy a zsidó polgárok életét és vagyonát egy fanatizált tömeg támadásainak tették ki, de befeketítették egyszersmind történetünk évkönyveinek néhány lapját és meggyalázták igazságszolgáltatásunk templomát a 19. század végén egy boszorkány-pörrel. A magyarosítás munkájában egy vallásfelekezet sem vett nagyobb részt a zsidóságnál. — De az antiszemitizmus a társadalomba is belevetette az égő üszköt s nem beszéltek többé magyar és nem magyar, hanem zsidó és nem zsidó társadalomról. A magyarság ily mesterséges módon történt szétszaggatásának következménye volt az is, hogy a nemzetiségek a magyar állammal szemben soha követelőbben nem állottak elő, mint ez évtizedben. Pusztító munkát végzett mindenütt e harcz, amint hogy a gyűlölet csak rombolni tud és nem teremteni. S hogy viselkedett a zsidóság e mozgalommal szemben? Még az antiszemiták táborában sem találkozott senki sem, ki azt merte volna állítani, hogy e mozgalom képes volt a magyar zsidók hazafiságát csak megingatni is. A szabadságharcz történetének egyik legszebb lapját képezi az akkori zsidó nemzedék küzdte me, kik, bár nem voltak egyenjogúsított fiai az édes hazának, mely őket csak tűrt gyermekeinek tekintette, de azért mint egy ember állottak a szent ügy szolgálatába. Az abszolut kormány büntető hatalma és a nagy száműzött még most is nyilvánuló elismerése tesznek tanúságot e mellett. S mégis bátran merem állítani, hogy a hazai zsidóságnak ez utolsó évtizedben tanúsított magatartása még fényesebb bizonyságot tesz házasságuk mellett, mint önfeláldozásuk a szabadságharcz alatt. Nap nap után ki voltak téve a legaljasabb gyanúsításoknak, a legvakmerőbb támadásoknak ; s ha ezek ellen segélyért folyamodtak, érzékenységüket vetették szemükre, sőt mi több, az állam közegei és a kormány tagjai között is találkoztak olyanok, kik a zsidóság ellen intézett segyenletes hajszát bizonyos jóakaró mulasztásokkal, ha nem is nyilvános fellépéssel támogatták. S a hazai zsidóság tűrt s bizott a magyar nép józanságában. Bizalmában nem csalatkozott, s az antiszemitizmus lejárta magát. A szeretett haza ezeréves fennállásának ünnepén mi is résztvehetünk, kiknek az ország bajaiból úgy is eléggé kijut a részük. Részt vehetünk és részt is kell vennünk, de nem minden keserűség nélkül. Az alkotmányos aera megadta az egyes zsidó egyenjogúsítását, de megtagadta mind ezideig a felekezettől. Hazafiságunkban nem kételkedhetnek, a jelen állapot számtalan ferde helyzetbe juttatja az államhatalmat ép úgy, mint felekezetünket, s jogos kivánatunkat mégis megtagadják. Gondolkodtam felőle, hogy mi lehet ennek oka s nem tudom magyarázatát találni. De talán mégis ... Az a sötét felhő, mely felekezetünk egén a mesterségesen szított testvérharczot jelzi, nem-e ez áll útjában annak, hogy a nap jótékony hatását teljes mértékben élvezzük? S ha igen, nem-e legszentebb kötelessége minden