Egyenlőség, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1890-01-05 / 1. szám
A pesti ízr. hitközség költségvetése. Az ország legnagyobb zsidó hitközségének költségvetése megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele, hogy olvasóink elé tárjuk a budget nevezetesebb pontjait, a számokat, melyek ékesszólókban beszélnek minden magyarázatnál. Csoportosítva az egyes tételeket, csak-,, hamar szembeötlik majd, hogy mennyiben felel meg a hitközség feladatának, hivatásának, lépést tart-e a korral, nem marad* * e mögötte más felekezetnek, megérdemli-e azt, hogy, büszkeséggel tekintsen reá az ország minden zsidó polgára, elismeréssel adózzék neki mindenki ? Nem habozunk annak kimondásával, hogy a hitközség haladása félreismerhetetlen; a hitoktatásra és a tanításra egyáltalában a község nagyobb összegeket szánt a tavalyinál, az ifjúsági isteni tisztelet intézményét is nagyobb költség árán kiterjeszti, bővíti, az idei szegénysegélyezés sem marad majd mögötte a múlt évinek. A deficit nem volt kikerülhető. A növekedő igények okozta költségek emelkedésével a bevételek szaporodása nem tart mindenütt lépést, ami azonban nem riasztja el a község elöljáróit attól, hogy a magasabb és fokozottabb igényeket elégítse ki, a hiány miatt nem csökkenti ama összegeket, melyeket a humánus, jótékony intézetekre fordít. Különben is a deficit aránylag csekély; oly budgetben, melyben 263,891 írtra rúgnak a kiadások, a 3,697 írtnyi hiányt könnyen lehetett volna eltüntetni, de a 260,193 írtra előirányzott bevételi tételek olyannyira megfelelnek a tényleges viszonyoknak, oly szigorúan és alaposan vannak felvéve, hogy az év folyamán biztosra vehető a bevételi többlet, mely a zárszámadások alkalmával a deficit kereskedéséi, esetleg eltűnését fogja eredményezni. Tavaly a kiadások összege 255,973 frt volt, a bevételeké 257,388 frt, az év tehát az előirányzott 8,757 frtnyi hiány daczára még 1,415 frtnyi többlettel végződött. A »szertartás« czímben 46,053 frt 98 krkiadás szerepel, ebből az összegből 30,366 frt 92 kr. jut a dohányutczai templom rendes és rendkívüli kiadásaira (tavaly 25,158 frt 92 kr.), míg a rombachutczai zsinagógára 12,436 frt 06 krt■ fordítanak (tavaly 12,100); az ifjúsági isteni tisztelet költségei 2050 frttal vannak előirá- sadalomban megint azt a helyet foglalják el, amelyet azelőtt elfoglaltak; amíg ellenben ha magunk fajtájával történik ugyanez, az Örökre elbukott, bezárulnak előtte a társadalom kapui és megszólal felette a lélekharang!« Eötvös Károly, ki az ügyészt védelme előterjesztésével követte, az indignatio és megbotránkozás szentén hangján utasította vissza ezen tárgyalási terembe nem élő modort és igyekezett elfojtani még csirájában az ádáz faji gyülölségre vezető módszert, — amennyiben erre következőkép válaszolt: — Nem követhetem a közvádló kit. ügyész logikai sorrendjét. Ott kezdem a hol ezt elhagyta. Ő itt »fajtákról« beszélt. Jegyezze meg, hogy a törvényszék előtt vádlott áll és csak igenről lehet itt szó faji különbség nélkül és a törvényszék bölcsessége meg nem engedheti, hogy a fajgyűlölet, eme társadalmi nyavalya az igazságszolgáltatás termeibe is behurczoltassék. Én pedig tiltakozom e hang, e modornak a törvényszék termeibe való hurczolása és meghonosítása ellen. Az isten és birák előtt egyformák az emberek fajra való tekintet nélkül. Ha a vádlott ellen elég bizonyíték merült fel, a bíróság ezek alapján büntesse, de sohase tekintse fajbeli származását. Ami pedig a társadalom kapuját és a lélekharangot illeti, arra csak azt jegyzem meg, hogy itt az elnöki harang a jelző és azután׳ vagy feltárulnak, vagy becsukódnak a »fo r tu n a« kapui a vádlott előtt.« Ezek voltak Eötvös Károly elöljáró szavai védelmi előterjesztésében. Az egész védelem, de különösen az idézett bevette beszéd roppant nagy hatást keltett. Maga az ügyész sietett szavait kimagyarázni és oda kívánta módosítani, hogy a »fajta« alatt a kereskedőt értette általában. Azóta sok tárgyalást kísértem figyelemmel, de ez a hang többé nem volt hallható a fortuna termeiben. Nemsokára a közvádló ügyész is más testületbe lett ki* * Viharos korszak volt az az örökké fájdalmasan emlékeztető tiszaeszlári korszak, a megpróbáltatás korszaka volt. Olyanok voltak az emberek, mint az influenza nyavalyának terjedése alatt. Aki influenzás levegőben él, megkapja azt. A gyengébbek, és incsinálók azonnal, az erősebbek később, de megkapják, csak rendkívül kipróbált erős idegzetűek menekülnek meg az uralkodó bajtól. De a bajok terjedésénél nem azok kárhoztatandók, akik megkapják, hanem azok, kiknek hatalmukban áll azt elnyomni és elmulasztják ezt.