Egyenlőség, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-09 / 41. szám
f: 2. évfolyam. :Szerkesztőség és kiadóhivatal: : Budapest, V.Vácid körut 23 hova minden küldemény intézendő. I _____ SZERKESZTI : ::ז,-/״ י’• זיז ל Í ־י ץי A • i'Í Budapest, 1891. október 9. 41. szám (Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve . . 8 írt — Félévre...................... . . 4 » — Negyedévre...........................2 » — Egyes számra 16 kr. MI X I K N 1״ 1J X TK K R N. n 1. .1 KU1MI 14 Tartalom: Az elmarcadt örömünnep. Mezei Ernőtől. — Engesztelő : napon (Vers). Makai Emiltől. — Néila. (Vers). Kiss Artolltól. — A kisenesi próféta Budapesten. Szabolcsi . Miksától. Aki zsidónak hazudja magát. Le-Vay-tól. —A zsildókérdéshez. — Géber Ede. Dr. Feleki Sándortól. — Bős. Hassonó M . . .-ron. — A devecseri izraelita templom és iskola felavatásáról. — Arnsteiner ur háztűznézőben. Kompert Lipót beszélye. — Hazai hírek. — Külföldi hirek. — Hirdetések. Naptár. Vasárnap (1891. október 11) 5052 Tiszi hó (30 napos) 9-ike. Erev Jomkippur. Este «Kölnidre)). Hétfő 10-ike. .10111ki||0 111. Kedd 11-ike. Szerda 12-ike. Csütörtök 13-ika. Péntek 14-ike. Szombat 15-ike.Szakász-ünnep első napja. SZABOLCSI MIKSA. Az elmaradt örömünnep Francziaországban két év óta egymást követik ;a nagy forradalom megváltó lényeinek jubiláris emlékünnepei, de a zsidók felszabadításánakszázados évfordulójára nézve a franczia zsidó konzisztórium úgy találta, hogy megünneplése nem volna tanácsos. Ne beszéljünk arról, helyesen cselekedett-e a konzisztórium, így, vagy amúgy , ez az elhatározás felel meg a franczia zsidók általános hangulatának. Óh, ez a hangulat! Mértnem kelti a riadó öröm érzelmét ama napemléke, mely egy század előtt megoldotta az ezredéveken át hordott rabbilincseket? ! Tán a franczia zsidók nem gondolnak abüszke biztosság érzetével arra, hogy már a nagyapáik sem ismerték azt a szolgaságot,melyet akkor a nemzetek és a kormányok még mindenütt a zsidóság elörülhetlen végzetének , istentől rámért örök átkának vallottak ? Talán nem is emlékeznek már arra, hogy valaha az elnyomatás legsötétebb mélységeiben felrengtek ? Vagy talán a szabadság nem tűnik-e föl többé oly isteni megváltásnak, a javak javának, minőnek az emberi ész mámoros kinyilatkoztatása hirdette? Egészen az új francziák érzése szól-e belőlök, mely nem ismer kapcsolatot a múlttal, vagy még egészen a régi zsidók eszmevilága uralkodik-e rajtuk? Mindezekre a kérdésekre kézenfekvő a felelet. A franczia zsidók igenis egész lélekkel francziák, de egész lélekkel zsidók is. Örvendnek a szabadság áldásának, annál is inkább, mert élénken emlékeznek őseik szomorú szolgaságára, de emlékeznek arra is, hogy czivilizált földrészünkön millió számra léteznek olyanok, kikre nézve megújult az atyák minden szenvedése és az üldöztetés megnyílt örvényéből kiáltanak segélyért a felvilágosult emberiség szelleméhez. Milyen szomorú jubileum? Egy szörnyűséges ellentét képe zárja be a zsidóemanczipáczió százados történetét. Akik a százéves szabadság élvezését kívánják ünnepelni, megriadva látják maguk előtt fölemelkedni a kindulla arczokat, melyek már sok század előtt eltűntek az incluszitió árnyaival. És a franczia zsidóknak sajgó fájdalommal kell látniok, hogy szabad hazájuk önfeledt szövetséget köt azzal az állammal, mely I²׳- n ismer emberi igazságot hitsorsosaik iránt. Bizonyára azok a nagylelkű gondolkozók és dicső hősök, kik száz év előtt a forradalom eszméit kihirdették, ha még oly lassúnak kép- Lapunk mai száma 10 oldalra terjed.