Egyenlőség, 1918. január-június (37. évfolyam, 1-25. szám)
1918-01-05 / 1. szám
mm*.׳־ ■. : ׳ ■׳ ■■:׳: ;•: ״•..'■ •׳ :׳׳ ' ־ «•■ . ■ ■■• ■■׳׳■•. ■ $£*;?־■•• ־ ... * / ?;י•3&rovatai voltak ebben a segítő társai. Hasábjain a nemzettel való együttérzésünk örök tanúbizonyságaivá váltak : a vérrózsákat termő, világrengető küzdelmek zsidóhitű hősei; eleven életet él a talmud és midrás, valamint a többi hagyományos zsidó irodalom kultúrája. A saját hitbeli ethnográfiai egyéniségünk bontakozik ki az Egyenlőség belletrisztikai virágos kertjében, melynek legjobb íróinktól származó regényei, novellái és versei a család minden tagját, nőinket és a magyar Izrael jövendő reménységeit fűzik szoros kötelékekkel felekezetünk közösségébe. Meglepő az eredmény, amelyet az emberszerető, segítő munkák terén elértünk. Pénzgyűjtéseink végsummáját olvasóinknak szavunkra mindig megmozduló szíve az elmúlt évben 129.000 koronáról 350.000 koronára emelte, vagyis ez évben jótékony célokra 220.000 koronát gyűjtöttünk, bizonyságául a hatásnak, amelyet még akkor is kelteni tudunk, amikor ez anyagi áldozatokat igényel. Könyvkiadóhivatalunk ebben az évben papírhiány miatt csak két új könyvet adhatott ki, melyeket a közönség szeletettel fogadott és melyek az utolsó példányig elkeltek. Uj, érdekes, oktató és gyönyörködtető művek várnak kiadásra könyvkiadóhivatalunkban. Minden sikerünk a leglehetetlenebb küzdelmek bére. Az ujságcsináláshoz ma az akaraton és rátermettségen kívül fizikai lehetőségek is kellenek, amelyek még nem is mindig az újságkiadás áldozatkészségén múlnak. Az a papírmennyiség, amire az Egyenlőség mondanivalói, fegyvertára szorulnak és az a nyomdatechnikai munka, amivel rendszeres közzétételük jár, fölfedhetlen erőfeszítéseket követelt tőlünk. Emellett a gondolatszabadságnak is vannak korlátai, melyeknek szemmeltartása háborús kötelesség. Ily körülmények közt lapot csinálni és vele eredményeket kiküzdeni: véres verejtékes munka, fölér a frontok harcaival s ha van valami, amiben megnyugvást keresve és találva, h■további küzdelmekre vállalkozunk, az az, hogy meggyőződésünk szerint kötelességeinket a világtörténelmet szövő időkben is híven teljesítettük, hogy rendületlenül állottunk helyt minden égzengés és minden vihar közepette és hogy olvasóink növekvő tábora nemcsak számával, hanem a nagy idők követelte áldozatkészséggel is megbecsülő szeretetében fogadott és tartott meg bennünket. Ez a mi talizmánunk, amelyet a jövőre is kérünk s amellyel az új idők méhéből előretörő feladataink teljesítésére készülünk. Programmunk a múltnak és annak eredményei maradnak, jelszavunk: kifelé, a felekezet ellenségeivel szemben, ha kell, a küzdelem befelé, a felekezet körében, még áldozatok árán is a mindent megtermékenyítő béke. Evvel emeljük magasra a zászlót, mely hófehér maradt a kezünkben, a háború jegyében álló negyedik év második felében. Istennek nevében, tartson velünk, aki osztja nézetünk. ... • / '■ ' AZ egyenlőség. A magyar zsidók missziója. Irta: Mezei Ernő. Az emancipáció még az én gimnáziális iskolavégzésem nagyszerű emlékezete. Közeledtem a fel-, szabadító érettségihez, küszöbén állottam a pályaválasztás oly kritikus momentumának, amikor a lélekben a legmerészebb álmok és föltevések gomolyognak és mégis először sejtjük a világ kemény valóságait is, amelyekkel csendesen megalkudni leszünk kénytelenek. Az emancipáció első érzése úgy hatott reám, mintha a világosságtól a jövő látóköre végtelenül kitágulna és az uj nemzedéknek biztos delejtji mutatná meg minden nemes és igaz emberi érzés útját. Mintha az érettségi szabadságlevele ezzel nyerte volna igazi pecsétjét. Az alaktalanul gomolygó vágyak, a zavaros képzelődések között egy vezérelv állott tisztán előttem: a hazafiakkal hazafias eszmékért küzdeni, más vallási polgártársakkal a polgári haladás munkájában mindenkor közösséget vállalni. Azt hiszem, az a zsidó nemzedék, amely velem egy időiben került ki az iskolából és lépett be ־ egészében úgy fogta fel az egyenlő! ' ־ kölcsi kihatását. A c gyarapodását láttuk tünk oly gondolat, b szempontból nézzük törekvés, már t. i. a annyira kicégérezet Teljesen ilyen érz׳ mint a függetlenségi ן később a parlamenti szággyűlésből tompái Győző egy antiszemitak az országból egy lamba való kivándon megtörténhetnék, azt vetette. Csak nevették tán nem látszott és ne ilyen antiszemita csőd ilyan foglalkoztathatná, zsidóra feladatot róhaj lőtt a rettentő rém, az hydrája, száz fejből , nyombaji vonaglási vezete. Ennek a sz’kér a tiszaeszlár’sát megjelölni"