Egyenlőség, 1926. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1926-02-20 / 8. szám
10. oldal EGYENLŐSÉG 1926 február 20. Divatkizkák Sixtus-paróval egy fogásra! Minden fagon legfinomabb kézimunka és garantáltan tiszta, tartósan hullámositott, vágott hajból készült. Kipróbálás díjtalan! Kérdezősködésnél válaszbélyeg csaholandó. — Minden árban kapható. FRITSCH hajóművészeti műterme Budapest, V., Dorottya u. 1» (Gerbeaud-palota) Henna-haj festés minden árnyalatban. FRITSCH maga f-׳ st. — Specialista. Tartós ondolácó, saját haj vezére, mosható és néhány hónapig hordható. USC Doro tt,JO״ W‘ m kX tm u Ka a• kATM stive r0 k sta/tte׳,mw. ■Mmim régi zsidó tündérmese a skorpióról A ״ Máászé nisszim(( című középkori kódex nyomán Élt egyszer Kairó városában egy jámbor, becsületes Jochanán nevű zsidó ember, aki szelíd és kegyes feleségével csöndes nyugalomban töltötte napjait és azon igyekezett, hogy az Úr parancsait híven betöltse. Jochanan öreg apja, mikor halálát közeledni érezte, magához hivatta fiát és azt mondta neki : — Én meghalok, Jochanan, de ha majd elmúlt a gyász harminc napja, menj el a vásárra s azt, amit a legelső, utadba vetődő kalmárnál látsz, vedd meg és vigyázz rá, mint a két szemed fényére !.... Az öreg meg is halt rövidesen és Jochanan, mikor a ״ selausim“ (a harminc nap) letelt, kiment a vásárra. Az első ember, akivel találkozott, kis ládikát szorongatott a hóna alatt Jochanan megszólította : — Mennyiért adod ezt a ládikát ? — Száz dénárért. — Az sok lesz. Adok érte hatvanat. — Annyiért nem adom. Jochanan elment, de hogy eszébe jutott apja parancsa, megint visszatért a láda gazdájához és száz dénár! Ígért neki érte. Most már nem adom kétszázon alul. Jochanan drágálta az árát és bosszúsan hátat fordított a kalmárnak. De megint furdalta a lelkiismeret, hogy nem tesz eleget apja parancsának, visszament hát az emberhez és elővette az erszényét, hogy kivegye belőle a kétszáz dénárt. — Ezer dénár most már az árai Egy garassal sem kevesebb ! — felelte a kalmár Jocanannak, aki kénytelen-kelletlen leszúrta a sok pénzt és hazavitte a" Eljött pészach estéje. Jochanan és felesége az ünnepi lakomához ültek és az asztalra állították a titokzatos ládikót. Eddig sohasem tudták kinyitni, most azonban egykettőre felpattant a láda fedele. A ládában még egy kisebb ládikó húzódott meg , mikor ezt is felbontották, egy icike-picike skorpiót kiáltak benne. Enni adtak az állatnak, amely visszamászott a szekrénykébe, azután rázár- ták a fedelét. Mindketten elcsodálkoztak a ládikó különös tartalmán, de elhatározták, hogy megbecsülik az elhunyt apa parancsát, enni adnak a féregnek, felnevelik s majd meglátják, mi lesz vele ? A skorpió pedig nőtt, nőtt, a ládába sem fért bele, úgy hogy utóbb már kis kunyhót kellett készíttetni a számára. De annyit evett, hogy a két ember minden vagyonát fölemésztette. Végül már köpenyegét is eladta Jochanan, az asszony pedig a kendőjét, hogy élelmet szerezzen a skorpiónak, amely már hegymagasságra duzzadt meg. Jochanan sírva imádkozott az Istenhez és így szólt : — Uram, Istenem, Te tudod, hogy mindent megtettem csakhogy apám kedvében járjak. De feleségem, gyermekeim is éheznek már... Nézz le ránk a Magasságból és segíts rajtunk ! A skorpió most megszólalt: — Az Isten meghallgatta könyörgésedet! Én tudom, mi mindent adtál nekem. Hálás leszek. Kívánj tőlem bármit, én megteszem ! — Akkor taníts meg a világ minden nyelvére ! — Úgy legyen ! De a madarak nyelvét is érteni fogod. A feleséged, aki olyan jó szívvel gondoskodott rólam, szintén kérhet, amit csak kíván. — Tégy gazdaggá, uram — szólt az aszszony — hogy eltarthassuk gyermekeinket és házunk népét. — Legyen kívánságod szerint ! Hozzatok szekereket, kosarakat és kövessetek ! Johhanán és felesége megfogadták a skorpió szavát és utána indultak a Deloc Allai-ba (Csodatevő erdőbe). Ott a skorpió 011וייז| a br'׳'־ rot־ •if:r"*A e. ׳ יل י■•ןי• kezdett, mire tömérdek csúszó-mászó hüllő bújt ki a föld alól Valamennyi aranyat, gyémántot, drágaköveket hozott a szájában, a hátán, a körmei között és letették az álmélkodó Jochanán ás felesége lába elé. •— Köszönöm neked, uram, — szólt könynyes szemmel Jochanán a skorpióhoz — de ne haragudjál, ha arra kérlek, áldj meg engem. A skorpió csak ennyit mondott neki : Az Úr óvjon meg attól a csapástól, amely ráfs leselkedik! — Milyen csapástól ? — kérdé rémülten Jochanán. De a skorpió nem felelt neki, hanem a következő pillanatban eltűnt ropogva-recsegve a ledöntött bokrok és fák sünijében. Jochanan hazatért feleségével és boldogan élt egész házanépével. Gazdagságának, okosságának hite futott szerteszét az országban s a király is igen megbecsülte, jobban, mint minden tanácsosát. A királyt, aki különben igen indulatos és kegyetlen természetű férfiú volt, az emberei mindenáron meg akarták házasítani, hogy a trón ne maradjon utód nélkül. De az uralkodó ellenállott kérésüknek s mikor tanácsosai egyre jobban sürgették, három napi gondolkozási időt kért tőlük. A harmadik napon, mikor gondolataiba mélyedve ült palotája kertjében, egyszerre egy holló kezdett keringeni a feje fölött és a madár egy aranyszőke női hajszálat ejtett a király ölébe. — Az az asszony lesz a feleségem, — kiállott ujjongva — akinek a hajából való ez a szál ! Vagy ő, vagy senki sem ! A tanácsosok azonban tehetetlenül néztek az uralkodóra. — Ki más tudja megtalálni ezt az asszonyt — szóltak — mint Jochanan. Jochanan tudta, hogy a király hivatni fogja, mert ahogy szobájában üldögélt és a szentírást tanulta, hallotta, hogy egy" holló, amely az udvaron, egy fán telepedett meg, odaszólt hozzá : Az Úr óvjon meg a rád leselkedő csapástól! — Azt hallottam, — szólt a király Jochananhoz — hogy te vagy a legbölcsebbem.