Egyenlőség, 1933. július-december (53. évfolyam, 36-45. szám - 54. évfolyam, 1-10. szám)
1933-07-01 / 36. szám
EGYENLŐSÉG 1933 júnus 1. Szabolcsi Miksa és kora Írta: Szabolcs! Lajos Jahrzeit-mécset gyújtottunk e héten a budapesti Hősök Templomában, Szabolcsi Miksa emlékére. Mikor fellobbant a Jahrzeit halvány csillaga, a sápadt derengésben felködlött előttem egy rég elmúlt idő, messzi arcok, távoli profilok: Szabolcsi Miksa és kora . A magyar zsidóság évszázados történetének egyik legérdekesebb emberöltője. Forró, vívódó, bátor és harcos korszak. Most már idestova húsz esztendeje lesz, hogy ez a kor Szabolcsi Miksa halálával lezárult. És ami azóta történt: mintha sziklákat görgettek volna a zsidó sors útjaira, a tragédiák, a szenvedések egész évszázada zajlott le néhány esztendő alatt. * ... Tizenkilenc év előtt, egy hideg téli reggelen, 1914 november végén felhivatott Badenbe a szanatórium igazgatója és közölte velem, hogy apám állapota most már reménytelen. A családnak nincs mit remélnie. Összetört szívvel léptem be a betegszobába. A mosolygás, melyet magamra kellett erőltetnem, hogy a beteg ne vegyen észre semmit, csakhamar az ajkamra fagyott. Mert apám megszólalt: ״ A sorsom eldőlt. Tudom, hogy a szívem teljesen felmondta a szolgálatot.“ Azzal nyugodt és erős lélekkel rám bízta a lap vezetését. ״ Amíg tudok, én is írni fogok és segítek neked. Az intézkedési jog azonban már a tied. Vezessen az Isten, fiam.“ Akkor már harmadik esztendeje volt beteg. Mellette álltam, segítettem és szolgáltam őt, írással, gondolataimmal, a fiatal irodalomban való öszszeköttetéseimmel igyekeztem súlyos történelmi feladatait könnyíteni. Néhány hónapja, mind több és nehezebb munka jutott reám. És mégis, a felelősség és a hivatás, melyet most átadott nekem, ilyen teljes nyíltsággal, majdnem lesújtott. Hogyan fogom bírni? Alig voltam huszonnégy éves, Magyarország egyik legfontosabb és legtiszteltebb lapját a világháború első hónapjaiban kellett most átvennem. Apám megáldott a badeni szanato- Hum betegszobájában. Reszkető kezét, melyből annyi év után hullani kezdett a toll — pedig még azután is írt és dolgozott, folytonosan, hét hónap múlva bekövetkezett haláláig, szanatóriumról-szanatóriumra vándorolva, — reszkető kezét fejemre tette és a kohaniták ősi áldásával, mely családunknak is kiváltsága, bucsúzott tőlem. ־׳. *c .. . í ״> - Egyszerre nyílt az ajtó. Egy öreg úr állott a küszöbön. A bécsi ״ Egyenlőség“ főszerkesztője volt, az osztrák Szabolcsi Miksa. Az európai zsidóság nagy védője, a paralmenti harcos rabbi, doktor Josef Bloch, a hamisító Rohling legyőzője, aki Bécsből gyakran kirándult Badenbe, hogy beteg magyar kollégáját meglátogassa. A két férfi megindultan fogott kezet. Én történelmi képet láttam 11 magam előtt: a XIX. század osztrák-magyar monarchiájának két vezető zsidó újságíróját, Tiszaeszlár magyar harcosát és Rohling osztrák megsem- 111 isítőjét. Bloch doktor látta miről van szó. Kemény és hideg szürke szemeivel rám nézett: ״ Er wird sich taugen“ — mondotta röviden. ... Ködös téli nap volt, amikor Budapestre visszatértem. A bécsi pályaudvaron hosszú sorokban állottak tehervagonok, telve beléjük zsúfolt galíciai zsidókkal, a vagonok előtt szuronyos katonák, mert ezeket a vonatokat a hadvezetőség küldte Bécsbe, Galíciából. Nem akarta, hogy a kiürített területeken ottmaradjon a lakosság. A zsidóság közelgő katasztrófájának irtózatos lehellete csapott meg. Előérzete annak, amit át fogunk élni, amit át fogunk szenvedni. Erőt és elszántságot éreztem magamban, hogy ebben az összeomló világban népem sorsáért küzdjek és harcoljak. Mint az Egyenlőség helyettes szerkesztője, összehívtam a lap munkatársait, a zsidó felekezeti élet mértékadó tagjait. Támogatásukat kértem és közöltem velük terveimet. Csak szeretet, biztató szó és baráti tett volt a válasz. A magyar zsidóság ezer és ezer sebből vérzett és sohasem képzelt kérdések és problémák kezdtek előttem feltárulni. Az apai áldás velem maradt. És velem a szent héber könyvek, melyekbe apám vezetett be és melyek örök alapzatai minden zsidó munkának és zsidó elszántságnak ... * Mikor meghalt, akkor Ignotus, a modern magyar irodalom vezére ezt írta róla: ״ Szabolcsi Miksa egyike volt azoknak az embereknek, akik előbbre־ viszik a világot.“ Pedig ő sohasem irt a Nyugatba és az új irodalmi forrongástól, a század elején, teljesen távol állott. De Kozma Andor, a konzervatív magyar politika egyik vezetője is könnyes szemekkel állt koporsója mellett, azután felejt־ hetetlen levelet irt nekem s benne e sorokat: ״ Nekem Szabolcsi Miksa többet jelentett, mint a zsidóknak: ő a magyar nemzet egyik legfontosabb őrhelyének betöltője volt.“ Pedig ő sohasem volt kormánypárti képviselő, a Tiszákon sem csüggött kritikátlan rajongással. Herczeg Ferenc így írt róla: ״ ő szerezte a legtöbb barátot a zsidóságnak Magyarországon.“ Pedig Szabolcsi Miksa sohasem volt hitelkedő és alig jutott abba a helyzetbe, hogy nagy és híres írók udvaronca legyen. És még egy jellemzés: Balatonfüreden, a kis falusi halottasházban, ahol éjszaka felravataloztuk, egy kis öregember, akit sem ő, sem én nem láttunk sohasem, valami falubeli, vagy környékbeli boltos, tépett ruhájú kis magyar zsidó, bukkant fel a sötétben, ráborult a ravatalra és hangosan kiáltott fel: ״ ő volt a mi Kossuth Lajosunk! . . .“ Pedig az a férfi, aki akkor éjjel, ötvennyolc éves korában elindult a halhatatlanság felé, nem volt híres szónok, nem volt miniszter, nem volt politikai hatalom. Egy zsidó új.ság szerkesztője volt csupán. Szegény küzködő ember. Úgynevezett ״ felekezeti hetilapja“ volt. Mégis: a falvak, a városok zsidói éppúgy megrendültek halálhírére, mint amaga־, latonfüredi boltos. Valamit kitéptek a szívükből, mikor meghalt. A nagy־, városokban pedig, a fővárosban, mi,kor halála híre jött, sok, sok ember megállt a munkájában és elgondolkozott. Akiket nevelt, könnyeztek. Akiket buzdított, megilletődtek. Akiket támadott, megrendültek. ״ Azok közül való volt, akik előbbre viszik a világot.“ Ignotus itt megérzett valami igen nagy mélységet. Szabolcsi Miksa majdnem mindenkinek jelentett valamit itt közöttünk. Persze, egy könyönyelmű, cinikus korszakban élt, tehát a cinikusok nem tudtak vele lelkesedni, csak a fanatikusok. De ma a cinikusok nemzedékét elfújta a vihar minden felületes, goz, nősz kételkedésükkel együtt. Ma már csak a fanatikusok élnek és győznek. Szabolcsi Miksa fanatikus volt. Tehát ma itt van az ő ideje. * Mi volt e zsidó újságíró álarca mögött? Mi volt emögött az élet mögött, 3. oldal szab. Hennefeld-féle JÉGSZEMEIM, SÖRKIMIÉRŐKÉSZÜLÉKEK. Automatikus villanyhűtőszekrények.Sörkimérő-készülékek. HENNEFELD jégszekrénygyára Budapest. VI., ó-utca . Arjegyzék ingyen és bérmentye