Egyetemes Filológiai Közlöny – XXII. évfolyam – 1898.
III. Philologiai programmértekezések - Sárffy Aladár, Jókai írói jellemzéséhez, Gyulai Ágost
A programmértekezést vagy a tanuló ifjúságnak, vagy a szakköröknek szánja írója. Erről az értekezésről egyiket sem mondhatjuk: a szakember a bővebb és teljesebb értekezésnek fogja hasznát venni, a gymnasiumi tanulóban pedig az ilyen száraz kivonat nem kelt semmiféle érdeklődést, s nem is tanulságos rá nézve. BALASSA JÓZSEF. 13. Sárffy Aladár dr. : Jókai írói jellemzéséhez. (Lőcsei áll. főreálisk. 3—18.1.) — Két régebbi alkalmi felolvasást — melyeknek alkalmán, Jókainak 1894-ben ünnepelt 50 éves írói jubileumán régen túl vagyunk — foglal össze a szerző fönnebbi czím alatt. Az elsőt, melynek czíme « Jókai és az iskola», a lőcsei főreáliskola Jókai-ünnepén olvasta föl a szerző 1894. január 11-ikén ; a másikat, mely a Jókai mint regényíró» czímet visel, pedig a lőcsei kaszinó Jókai-ünnepén 1894. január 6-ikán. Mindkettő alkalmas azonban, hogy iskolai értesítőben programmértekezés formájában megjelenjék, mert a sikerült, csinos előadású felolvasások, melyek szinte szónoki lendülettel bírnak, arra valók, hogy élvezhető szép formában adott olvasmány útján összefoglalólag ismertessék az ifjúsággal Jókait. Az első értekezés Jókainak életéből és műveiből is, azon momentumokat válogatja ki, melyek — bizonyára nagy paedagogiai értékkel a tanítványokra nézve— bizonyítják, hogy Jókai szívesen emlékezik az iskolai életről. A momentumok közül különösen a Petőfivel kötött barátságról szól bővebben, mely az iskolában kötött, de az életre is kiható barátságok egyik remek példaképe. A felolvasásnak ezután következő része Jókai azon két elbeszélésének tartalmi ismertetése s fejtegetése, melyeknek tárgyát a különböző korok iskolai életéből merítette. Ezek a «Peregrinus» és «A nagyenyedi két fűzfa». Ez a felolvasásnak rövid menete s átlátszó ügyes szerkezete. Végül csak Jókainak azon néhány remek mondását reproducálja, melyeket 50 éves írói jubileumán az előtte megjelent magyar tanuló ifjúság üldöttségének mondott. Ε felolvasásnak előadása, stílusa világosan mutatja, hogy tanulók számára készült, s e tekintetben közlése az értesítőben épen helyén való. A másik felolvasás sem marad mögötte az elsőnek szépstílus és élénk előadás dolgában. Ε dolgozat azonban egyúttal az előbbinél mártermészetszerűleg jóval tartalmasabb is. Sikerült egymásutánban, ügyes elrendezéssel beszél Jókai korszakáról, regényeinek színhelyéről és koráról, Jókai fantáziájáról, stílusáról, költői igazságszolgáltatásáról, regényhőseinek jellemzéséről, végül legbehatóbban humoráról. Állításai mind igazak s bennök és ügyes, kaleidoscopszerű elrendezésükben jól tükröződik Jókai regényírói kharaktere, úgy hogy e szép nyelven megírt dolgozatból mély végtére is nem a beható tudományos kritika módszerével dolgozik s nem annak igényeivel lép fel — könnyed s élvezhető módon tanulhatják meg tanítványai Jókai regényköltészetének ismeretét. Bizonyos dolog az, hogy Jókai regényírói munkásságát programmértekezés keretében csakis ilyen általánosságban lehet jellemezni s azért Sárffy értekezését e nemben sikerültnek nevezhetjük. Dr. GYULAI ÁGOST.