Egyetemes Filológiai Közlöny – LXI. évfolyam – 1937.
Értekezések - Koltay-Kastner Jenő: Leopardi Magyarországon
Pr.: Ember, eszetlen vagy? Hát tenyéredet fölfalod? V. e.: Dehogy a magamét, az övét, hiszen azért hoztam őt világra és azért neveltem fel. Pr.: Hogy fölfaljad? V. e.: És mi van ezen csodálni való?... (Magyar Szalon, 1888. IX. 75—79. 11.) A sötét párbeszédeknek egyetlen fordítása ez még ebben a korban, de olvasásuk nyomát itt-ott megtalálhatjuk pesszimista líránkban. A magyarországi „fortuna di Leopardi" e második időszakában a pesszimizmus költője háttérbe szorította a régebbi hazafias apostol-képet. A búsongó líra bizonyos fokig kisajátította és a maga nyelvére ültette át költészetét. Az egykorú kritika is ezt az új Leopardit mutatta be. A Magyar Philosophiai Szemle 1882-i évfolyamában (47—54, 109—134. 11.) Buday József kitűnő filozófiai megalapozottságú cikket ír „Leopardi gróf mint a német pesszimizmus előfutárja" címen, mely a költő életművének és a rávonatkozó irodalomnak jó ismeretéről tanúskodik. Prózai munkáiból maga fordít, költeményeiből Bartók és Dengi fordításában iktat be szemelvényeket. Igaz, hogy ő már hangot ad a magyar lélek elutasító álláspontjának „a pesszimizmus gyászos filozófiájával" szemben, mely sajnosan terjed, mint „elegáns betegség a palotákban és magas műveltség szalonjaiban", de vannak rajongók is, akik Schopenhauer ítéletét idézik: „Senki e tárgyat oly alaposan és kimerítően nem fejtegette, mint napjainkban Leopardi. Egészen el van telve vele és áthatva általa; mindenütt a lét gúnyja és nyomora az ő tárgya. Munkáinak minden lapján foglalkozik vele, mégpedig a formák és fordulatok oly bőségével, a képek oly gazdagságával, hogy sehol sem kelt unalmat, sőt mindenütt élvezetes és megindító."17 Baboss László a „Szerelem és Fájdalomköltők"-ről írva (Budapest, 1895) pedig hangsúlyozza, hogy Leopardit „merész, hatalmas egyénisége kiemeli a fájdalomköltők közül — vagy helyesebben azok fölé emeli —, de tény, hogy a fájdalom költője, tán ennek az iskolának, mely e címen neveztetik, első költői apostola Byron után". A magyar pesszimista líra rokonságérzete élénk érdeklődést váltott ki a külföldi Leopardi-irodalom iránt is. Akad fordítója Paul Heyse „Nerina" című életrajzi novellájának,18 ismertetője Teresa Leopardi 1881-ben megjelent könyvének, s az egyenest úgy tartja, hogy Schopenhauer már csak rendszerbe foglalta, amit Leopardi kifejezett.19 így Fináczy Ernő, Pindaros ódaköltészetét akarva meg 17 Boross Gábor nagyszebeni tanár eredeti tárcájában. Magyarság, 1889. november 10. 18 Tóth Sándor, Otthon. Beszélyek, költemények és ismeretterjesztő olvasmányok gyűjteménye. Budapest, 1875. I. 256—292. 11. A novellába szőtt költeményeket németből fordítja. 19 Dr. Darvas Móric, L. a szülői házban. Comtesse Teresa Leopardi, Notes biographiques sur L. et sa famille. Paris, 1881. Fővárosi Lapok, 1882. 33. sz.