Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1960 (2. évfolyam, 1-44. szám)
1960-01-16 / 3. szám
Alberto Moravia: A megalkuvó A NYÁRON JELENT MEG ez a regény magyarul (Füst József fordításában), és azóta már sokan elolvasták. íróját, Alberto Moraviát az egyik legnagyobb élő olasz írónak tartják, s ha írói sajátosságairól, módszeréről beszélünk, azonnal szembetűnik, hogy regényeinek lényege a lélekelemzés, a lélekábrázolás. A magyar közönség ugyanezt könyvelhette el róla másik magyarul megjelent regénye, a „Római lány” alapján is. ..A megalkuvó” története is úgynevezett lelki téma, egy öröklött lelki serdülés története a főhős életének három epizódján keresztül. A második, a középső epizód a legterjedelmesebb. Cselekménye igen gyors, izgalmas, akár egy detektív-história cselekménye is lehetne. Politikai gyilkosságról van szó, amibe a főhős, Marcello Clerici élete minden ellentmondása és kilátástalansága belesűrűsödik, így itt kapja a legerősebb hangsúlyt a könyvön végigvonuló lélekrajz, de a történet eddigi politikai háttere is ezen a ponton lép hirtelen előtérbe, érzékelhetővé válik, a lélektani és politikai kérdés egy pontba fut össze. S így a tétel általánosságának erejével fogalmazódik meg a könyv politikai mondanivalója: a fasiszta funkcionáriusok lelkileg elferdült emberek voltak, a fasizmus szándékosan ezeket kereste ki magának, NINCS KIÚT, nincs más választás — ezt elemzi részletesen a könyv. Marcello tulajdonképpen heroikus küzdelmet folytat önmagával. Kora gyermekkorától tudatában van annak, hogy nem normális, s ha környezete is igazolná ezt előtte, akkor a tudat biztonsága, a normalitás és abnormitás pontos ismerete elég lenne neki ahhoz, hogy megmentse önmagát. Nem normális voltára való rádöbbenés rányitja szemét a külvilágra, s abban ugyanazt a borzalmas elferdülést látja, mint önmagában. Természetellenes hajlamait szüleitől örökölte, így tőlük hiába várja, hogy eligazítsák. Egész ifjúságában arra törekszik, hogy átlagember módjára átlagéletet éljen, mint a többi normális ember. S mikor mindent felépített magának, ami élete normális menetét biztosítaná, akkor kiderül, hogy ezek a körülmények átlagosak ugyan, de nem normálisak. Az sem segít, ha valaki igényeit, vágyai körét a lehető legszűkebben vonja meg, mert nem tudja kivonni magát az őt körülvevő világ fertőzőte alól. Ezt bizonyítja a főhős feleségének, Giuliának példája. De Marcello ekkor már a fasiszták szolgálatában áll, mert úgy képzeli, hogy a kötelességteljesítés is a normális átlagemberek sajátja. Miért gondolhatja ezt? Amikor apját, aki már dühöngő őrült, meglátogatja az elmegyógyintézetben, az orvos kimondja, hogy a fasizmus maga az őrület. De az orvos azt is megfogalmazza, hogy az őrület mindenkire ráragadt, a fertőzöt mindenkit elért. Ez az általános. Marcello apja Mussolini miniszterének képzeli magát, s az orvos azt mondja kedélyesen: „Kérem, mindnyájan az ő bolondjai vagyunk.” Aztán egy pillanatra felmerül előtte a nagy szerelemben a szépség és a humánum. De perceken belül eltorzul ez is, megmutatva igazi arcát: az is velejéig perverz. Marcello egészen eddig a percig habozott. De az egész világ lelke beteg részét ismeri el, fogadja el valódinak és természetesnek. Nem is saját örökölt lelkiferdesége, hanem a világnak ez a magatartása az az ellenállhatatlan erő, ami a fasiszta merényletben való részvételbe löki. EGYETLEN EGÉSZSÉGES, normális ember nincs a könyvben; semmi nincs, ami Marcellót megválthatná. Marcello azért nem tud kilépni saját természetellenes voltából, mert az azonos, az őt körülvevő világgal, s lényének igaz részét megöli. S ha lélekben azonosulnia kell evvel a világgal, a fasizmus világával, törvényszerű, hogy sorsában is azonosul és elpusztul. Hosszan sorolhatnánk a legnagyobb írók neveit Thomas Manntől kezdve, akiknek fő f/lVWJIO mert fyrr ferdülése volt. Szinte azt mondhatnánk, a minket közvetlenül megelőző kor általános nagy témáját dolgozza fel Moravia is — legszélső végleteiben. Mert nincs a könyvben egyetlen pont sem, ami, ha csak apró részletében is, a mi bensőnkből fakadna, amivel egy pillanatra is teljes szívvel rezonálni tudnánk. Semmi egészséges, semmi emberi. A kor az ember legelemibb ösztöneit, is eltorzítja, megkeseríti. Egyedül azt a küzdelmet kísérjük rokonszenvel, amit Marcello magával és a világgal vív hasztalan, s amelynek Giulia is részese. De hogy az író a témát tökéletesen feldolgozta, azt talán semmi sem igazolja jobban, mint hogy valójában nem érezzük a regényt magunkénak. Tudjuk, hogy a regény tökéletes, de a hatás egészen más: szenvedélyesen várnánk az emberséget, az egészséget, valami csekély jelét a megszabadulásnak. De ilyen nincs. Nagy mű, mert éppen ezt az egészséges életérzést kelti fel, még a saját légkörével, témájával ellentétben is ezt tudatosítja bennünk. A három epizód három drámai csomópont — ebből áll a könyv. És a drámai szerkesztés mellett ezt a különös katharzist is eléri az író. Rihlanszky Edit sabb tettet hajt végre, mintha nem menne, hiszen isten tudja hány honfitársát válthatja meg a haláltól, nyomorékságtól. Lássa be... 7-IBBEN A PILLANAT- B BAN a szolgálatvezető altiszt lépett be a sátorba. — Őrnagy úr jelentem, a közvetlen vonalon keresik. Az őrnagy felugrott. Kisietett, de előbb hangosan utasította az altisztet, hogy távolléte alatt őrizze az algériai fiút. Nem Algírból, hanem Párizsból keresték. — Halló, itt Vincent tábornok. Ön az, Laubnier őrnagy? Jól hall engem? — Igen tábornok úr, parancsoljon velem. — Közölték velem, hogy ön irányítja a kulcsfontosságú Gorbeck-hegység elleni támadást ... — Igenis tábornok úr. — No, akkor helyben vagyunk. Ma délelőtt felkeresett a mi ultráink egyik befolyásos személyisége. Közölte velem, hogy holnap estére a párt nagy tüntetésre készül a pacifisták és a baloldal ellen. Kellene valami nagyobb győzelmi jelentés. El tudná foglalni holnap délig a Gorbeck-hegyet? ... Mondanom sem kell, hogy tudnánk értékelni szolgálatait. Különben ön tagja volt a közügy-bizottságnak is, ugye? — Igen tábornok úr... Ami az egész ügyet illeti, biztosat nem mondhatok. Egyáltalán nem reménytelen a dolog ... Természetesen minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, de ez még nem ígéret. — Helyes ... ennyi nekem elég. Tudtam, hogy számíthatok a mi ejtőernyőseinkre. Hát akkor isten vezérelje. És holnap déli egy óráig feltétlenül keressen meg! — Igenis tábornok úr... LASSAN LETETTE a Aj kagylót és egy percre mélyen elgondolkodott. Aztán — mint aki határozott — felpattant és visszasietett a sátorba. — Köszönöm törzsőrmester, elmehet! Leült szembe a diákkal, aki tenyerébe hajtott fejjel töprengett. — Algírból hívtak — mondta jelentős hangsúllyal. — Holnap délutánra ígérték a füstbombákat. Ember, értse meg, hogy én nem akarok ötven ember oktalan mészárosa lenni! Menjen fel!... Az algériai mélyet sóhajtott, de még mindig hallgatott. — Nézze, ha nem akar az ellenséggel együttműködni, kereshetnénk valami közbevető megoldást... például felvihetne egy rádióadót és érintkezésbe léphetnénk honfitársaival ... A fogoly ekkor felemelte a fejét: — Ne próbáljon tovább rábeszélni, uram. Már akkor döntöttem, amikor kihívták a telefonhoz... Fölmegyek hozzájuk. Hogy miért? Azért mert igaza van. Ha ön félti az emberei életét, én is féltem az enyémeket. Most véletlenül találkoztak az érdekeink. Holnap már könyörtelenül füstbe fojtaná őket. Nincsenek illúzióim... Mondja meg mit kell tennem. Az őrnagy alig tudta leplezni örömét. — Meglátja, megegyezünk velük. Most megyek a rádióért ... Otthagyta a diákot őrizet nélkül. TÍZ PERC MÚLVA jött vissza. Hátizsákot, hozott, amely egy négyszögletes tárgyat rejtett. — Tessék, itt a készülék.. Különben el is felejtettem megkérdezni: ért valamit az elektrotechnikához? — Sajnos egyáltalán nem. Filozófia szakos voltam. — Hát akkor... na mindegy. Nézze, itt lóg két oldalon ez a drót, meg ez a dugó. Ha felér hozzájuk, először is dugja be a drótot a dugóba, aztán húzzák ki az antennát és utána már menni fog a dolog. Csak két gomb van rajta, a kereső, meg az erősítő és oldalt az adás-vétel kapcsoló. — Majd csak kiigazodunk rajta ... Akkor most menjek? — Nem adok kísérőt, megbízom magában, hiszen most egy a célunk ... így mondta, ugye? Az őrnagy a tábor széléig kísérte a fiatal algériait, majd izgatottan sietett vissza. A sátrába ment. A lőszeres tiszt keserves ábrázattal nézett rá. Már szólni akart, amikor a háta mögöt megkérdezte a rádiós: — Milyen hullámhosszra állítsam a vevőt, őrnagy úr? — Várjon. Kár idegeskedni. Még fel sem érhetett a barlanghoz. A lőszeres tisztről elfeledkezve kilépett a sátor elé és járkálni kezdett. Percenként nézte az óráját. A barlang irányába figyelt, mintha valami éteri üzenetet várna. Túsz perc múlhatott el,z amikor hatalmas dörrenés hallatszott. Mély volt a hangja és valahogy alulról jött, tompán, mint a földrengés. A tisztek értetlenül siettek hozzá. — A hátizsákban tizenkét kiló dinamit volt — mondta kurtán. — Rögtön fölrobbant, amint beledugta a drótot a dugóba... Telefonon utasítást küldött és az ejtőernyősök hét perc múlva elfoglalták a barlangot. Egyetlen élő embert sem találtak. FÉNYEK ÉS ÁRNYAK Egyre jobban neonosodó fővárosunk ragyogó, villódzó, pislogó reklámai rengeteg kellemes meglepetést szereznek az utcán szemlélődő egyetemi polgárnak. Régen elmúlt már az az idő, amikor a Dohány utcáig kellett zarándokolni, hogy az elfásult szem egy üdítően humoros feliratot pillanthasson meg ... (Ebben az utcában működött ugyanis az a kézikocsikölcsönző, aki a következő felirattal buzdította a járókelőket üzlete támogatására: A legolcsóbb szórakozás! Három forintért egy óráig húzhatja a kiskocsit!) Ma már a technika legújabb vívmányai, a többszínű fényreklámok eljutottak a legeldugottabb utcácskába is, hogy mosolyra fakasszák a jámbor sétálókat. A Madách Kamaraszínház reklámja például rövid tőmondatban közli, hogy a Tragédia halhatatlan szerzője a menyasszony. A felirat ugyanis enynyi: Madách .. .ara. A Sirály vendéglő cégéréből eltűnt a sir szócska — lehet, hogy pesszimista tartalma miatt törölték — és jelenleg, igaz, hogy egy kicsit egyéni helyesírással, megállásra szólítja fel az arra menőket. A legváratlanabb meglepetés azonban tegnap ért. Mit sem sejtve bandukoltam a Madách téri pampákon, amikor teljesen váratlanul, valaki rámkacsintott. Egy nő. Meghökkenten torpantam meg. De nem, semmi kétség: csak rám kacsinthatott! A nő. Egy cukrászda cégéréről... Ugyanis pont az a neoncső pislogott a reklámból, amelyik a hölgy szemét képviselte. Véletlenül pont az ... Vagy talán nem is véletlenül? (s ik) A NAGY PILLANAT — Most pedig felolvasom a legújabb versem ... BUDAPEST FELFEDEZÉSE Hídjaink Hídjainkban okozta a legnagyobb pusztítást a háború. A megvert fasiszták vad rombolási dühe nem ismert kegyelmet: most tizenöt éve, hogy egy hideg, szeles januári napon egymás után robbantak fel, zuhantak a Dunába a magyar főváros büszkeségei. Amikor elhallgattak a fegyverek és Budapest felszabadult, hét hídja helyén csak üszkös, kiégett roncsok meredtek az égre... A felszabadult városnak feltétlenül szüksége volt az öszszeköttetés megteremtésére a két városrész között. Pontonhidakon, ladikokon bonyolították le, úgy-ahogy, a forgalmat, de fenyegetően közeledett a tél ... Megindult a hősies, emberfeletti munka: állandó hidat teremteni a fővárosnak! Kevesen hittek benne, hogy sikerülni fog. A „jólértesültek” gúnyosan vonogatták a vállukat, a fiatal népi hatalom ellenségei a kezüket dörzsölték... De a munkások megvalósították a lehetetlent: mire beállt a tél, a Kossuth-hídon már megindult a forgalom. A Kossuth-híd ideiglenesen, tíz évre épült, ma már nem vesz részt a forgalomban. Nagy hirtelenjében összeállított, egyszerű szerkezete már nem illik bele a fejlődő városképbe, nemsokára lebontásra is kerül, de egy pillére megmarad, hogy hirdesse az újjáépítés hősies erőfeszítéseit, a munka dicsőségét. A legrégibb híd Budapesten a Széchenyi kezdeményezésére épült ♦ Lánchíd. Hosszú viták előzték meg az felső állandó összekötő kapocs ♦ megépítését Pest és Buda kö♦ zött, mert — óh szörnyűség! — s ezen a hídon az adómentes ♦ kutyabőrös nemesnek is adót kellett volna fizetni. A Clark ♦ Vilmos tervezte, Clark Ádámvezetése alatt épülő híd sok ♦ viszontagságot élt át: 1849-ben j Hentzi tábornok, a fasiszta ♦ pusztítók méltó előde fel akartta robbantani, szerencsére, si♦ kertelenül. 1849 novemberében ♦ adták át végül a forgalomnak városunk legszebb hídját, és ♦száz évvel a megnyitás után, afasiszta pusztítást követő ne♦ gyedik évben újra a közönség szolgálatába állt. ♦ ♦ ♦ * 1 külseje szintén lánchidat sej♦ tét, pedig technikailag rács- J szerkezetre épül, ugyanolyan ♦ szerkezetre, mint például a Kossuth-híd ... A modern épí♦ tészet tagadja az ilyen rejtett ♦ megoldásokat, feltétlen őszinteséget követel, de ha ennek ♦az elvnek nem is felel meg a ♦ Szabadság-híd, ha be is „csapja” a nézőt, azt nem lehet letagadni, hogy szép. A Margit-hídhoz♦ ♦ ♦ a fejlődő magyar kapitalizmus ♦alkotásához, amelynek terveita párizsi Eiffel-cég készítette ♦ el, szinte hozzá tartozik a ma-gyar kapitalizmust bíráló „Hídavatás”, Arany János cso♦dálatos balladája. Az elesett, ♦ elnyomorodott, szerencsétlen öngyilkosokat idézi a vers, a ♦ pénz korlátlan uralmának ál♦ dozatait, akik minden új híd avatásán megjelennek ... A kapitalizmus kegyetlen ki- t zsákmányolása sok embert jut♦ hatott olyan helyzetbe, hogy J egyetlen kiutat tudott csak el♦ képzelni, a Dunát... Sok em♦bernek nyújtott ebben szomorú segítséget a legtöbb budapesti híd. Különösen a régi, Ferenc József nevét viselő, mai Szabadság-híd turul madaráról vetették magukat sokan a vízbe. Az öngyilkosságról cikkeztek az újságok, beszéltek róla a parlamentben, de az okokat senki sem kereste ... Egy megoldást tudtak csak: őrszemet állítani a hídra. Dunai hídon dobta el magától az életet Cholnoky László, a fiatal, tehetséges író, mert nem búja tovább a nyomorgást. A Margit-híddal kapcsolatban még egy szomorú emlék tódul az emlékezetbe: 1944 őszén „idő előtt ", a csúcsforgalom alatt felrobbant a híd egyik szárnya. Ekkor vesztette életét Kabos Endre olimpiai bajnokunk, és rajta kívül még nagyon sokan ... A német hadvezetőség „sajnálatos balesetről” beszélt. Felszabadulás előtt hét híd szelte át a Dunát; jelenleg, a hivatását betöltött Kossuth-hidat leszámítva, ugyanennyi. Megépült a háború előtt csak tervekben, elképzelésekben létező Árpád-híd, amely Óbudát és Angyalföldet köti össze, újjászületett a Budát és Angya, újjászületett Petőfi-híd, bekapcsolva Lágymányost a nagyváros életébe, a vasúti forgalmat két összekötő híd bonyolítja le ... És a második ötéves tervben eltűnik az utolsó roncs is a főváros területéről, már épül az Erzsébet-híd. (mesik) A Szabadság-híd is A Szabadság-híd. A Lánchíd. SZERKESZTŐI ÜZENET Ötven éve a politechnikai oktatás szolgálatában címmel megjelent cikkünkkel kapcsolatban B. A. olvasónk kéri, hogy ismertessük dr. Orel Géza eddig megjelent munkáit. Kérésének az alábbiakban teszünk eleget: Könyvei: Műhelynevelés Párizs iskoláiban és középiskoláiban (1914). Pályaválasztásról — mezőgazdasági oktatásról (1936). Ipari és mezőgazdasági szakoktatás köréből (1937). Gazdasági szellemre nevelés (1940). Egy szó a felsőkereskedelmi iskolák reformjához (1926). Februárban és márciusban megkezdődik egyetemünk minden karán az MSZMP VII. kongresszusa anyagának ismertetése és feldolgozása előadásokon és konzultációkon. ★ Hétfőn, január 11-én ülést tartott az ELTE pártbizottságának végrehajtó bizottsága. Az ülésen az alapszervezeti titkárok is részt vettek.