Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)
1970-10-19 / 13. szám
t Óvári Miklós a KB tagja üdvözölte a küldöttértekezletet és a KB Tudományos és Kulturális Osztálya nevében jó munkát kívánt az egybegyűlteknek, felhíva figyelmüket küldötti tisztségükkel járó felelősségükre. Felszólalásában beszélt a X. kongresszust előkészítő munka jelentőségéről és az elmúlt hónapokban megnyilvánuló széles körű politikai aktivitásról. Visszapillantva az elmúlt évekre, hangsúlyozta: .— A VII. kongresszuson azt mondottuk, hogy konszolidálódott nálunk a helyzet és célul tűztük ki a szocializmus alapjainak lerakását. A VIII. kongresszuson megállapítottuk, hogy leraktuk a szocializmus alapjait és fő célunk annak megszilárdítása. A IX. kongresszuson megállapítottuk, hogy leraktuk a szocializmus alapjait és felépítjük a szocialista társadalmat. Most, a X. kongresszus előtt, joggal megállapíthatjuk, hogy elkezdtük a szocialista társadalom teljes felépítését és ezt a munkát magasabb színvonalon, következetesebben tovább kell folytatnunk. Ebből a gondolatsorból is láthatjuk, hogy az út, amelyre léptünk, majd csak a jövőben fog elvezetni a fejlett, szocialista társadalomhoz. Ez azt is jelenti, hogy társadalmunkban fellelhetők még meg nem oldott ellentmondások, feladatok és ez a helyzet tükröződik ideológiai és kulturális életünkben is. Az előttünk álló feladatok sok tekintetben bonyolultabbak, mint a megelőző években voltak. Amikor az volt a kérdés, hogy munkáshatalmat akarnak-e, vagy nem, egyértelmű volt a válasz: igen. Ugyanez történt a földreform, az államosítás idején és később a mezőgazdaság szocialista átszervezése folyamán. Nehéz feladat volt ez, de az alapvető válasz megadása viszonylag mégis egyszerűbb. Ma, amikor mindezeken túl vagyunk és a fejlett szocialista társadalom felépítése a cél, nemcsak egyfajta válasz születik, hanem vitákon, sokszor helytelen nézeteken, tévedéseken keresztül születik meg az a válasz, hogy mi is a teendő, hogyan kell ezt a fejlett szocialista társadalmat építeni. Úgy gondolom, hogy ez az objektív helyzet is hozzájárul ahhoz, hogy ideológiai életünkben problémák jelentkeznek. Óvári elvtárs ezután a fejlődést gátló, szubjektív hibákról beszélt és hangoztatta a fegyelmezettebb munka szükségességét. Ezután rátért az egyetemünkkel kapcsolatos néhány politikai kérdésre, mindenekelőtt a párt vezető szerepéről beszélt. — A kérdés eldöntésénél azt hiszem, abból kell kiindulni, hogy a párt politikája érvényesül-e az egyetemen vagy sem. Megvalósul -e az, amit a párt elvár ennek az egyetemnek kommunistáitól, minden dolgozójától. Megvalósul-e az, amit röviden úgy nevezhetünk, hogy: marxista szakemberképzés. Felkészült-e erre az egyetem, vagy sem. Felkészült-e erre az egyetemi pártszervezet. Úgy gondolom, hogy általánosságban igennel lehet válaszolni. Hozzá szeretném azonban azt is tenni, hogy amikor ilyen komoly kérdésről van szó, nem elég általános választ adni. Mert akkor az is idekívánkozik : lehetne-e jobban csinálni mindezt, és úgy kell válaszolnunk, hogy részleteiben sok mindent lehetne jobban! A továbbiakban Óvári elvtárs az ifjúság körében végzett politikai nevelőmunkáról beszélt, majd így folytatta: — Úgy gondolom, hogy a hallgatók sorában nemcsak politikai vagy ideológiai közömbösség tapasztalható, hanem olyan politikai érdeklődés is, amelyet, sajnos, még nem tudtunk eléggé kielégíteni... Az egyetemre az ország legjobb fiataljai, a legtehetségesebbek, kerülnek. Ha viszont azt tapasztaljuk, hogy nincs elég érdeklődés akár a szakma, akár a politika, akár az ideológia iránt, akkor azt is meg kell néznünk, hogy vajon mindent megtettünk-e ennek az érdeklődésnek a felkeltésére, elég érdekesen oktatjuk-e a szaktárgyakat, az ideológiai tárgyakat. Befejezésül Óvári elvtárs az egyetem oktatóitól jogosan elvárt hármas követelményről beszélt, felhívta a figyelmet arra, hogy akkor lehet igazi eredményeket elérni, ha mindhárom területen egységes színvonal-követelményt szabnak meg. AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA Beszámolt a négy esztendős munkáról és megválasztotta a 41 tagú pártbizottságot az ELTE MSZMP küldöttértekezlete Október 10-én ült össze egyetemünk MSZMP küldöttértekezlete, hogy summázza az elmúlt négy esztendő munkáját, megvitassa a következő időszak feladatait és megválassza a 41 tagú pártbizottságot, majd az új pb a 9 tagú végrehajtó bizottságot. A küldöttértekezlet elnökséget választott, ahol az egyetem párt- és állami vezetőin kívül helyet foglalt Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB tudományos és kulturális osztályának vezetője, Peják Emil, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője, Kurucz Imre, az V. kerületi pb első titkára, Rakulits László, a MVM főosztályvezetője és Lehoczki István, az V. kerületi KISZ-bizottság agit-prop. titkára. A küldöttértekezlet elnökéül Székely György professzort, a BTK dékánját választották. Az elnök megnyitója után Kirschner Béla, a pb titkára ismertette a küldöttértekezletet megelőző időszak munkáját Tizenkét alapszervezetben 55 elvtársat választottak a vezetőségbe és tizennyolcan lettek tagjai a csúcsvezetőségnek. A régi vezetőségi tagok közül huszonegyet választottak újjá. A számszerű adatok ismertetése után köszöntötte az új pártvezetőségi tagokat és megköszönte a leköszönő vezetőség értékes és áldozatos munkáját. A továbbiakban néhány megjegyzést fűzött a pártbizottság beszámolójához, melynek rövidített változatát közöljük. A négy esztendő munkájáról A négy évvel ezelőtt megválasztott pártszervek a párt vezető szerepének egyetemi érvényesítésénél két következtetésből indultak ki. Az egyik, hogy pártunk általános irányvonalának megfelelően, elvipolitikai állásfoglalásokkal, a fejlődés irányának meghatározásával, az akadályok, ellentmondások feltárásával, s a helyes megoldások általános feltételeinek az elősegítésével kell biztosítani ezen objektív szükséglet megvalósulási folyamatát. A másik, hogy az elemzéssel és a végrehajtásnál a pártvezetés nem veheti át az állami szervek feladatait, ellenkezőleg, biztosítani kell az állami vezetés meghatározott értelmű önállóságát, s a konkrét együttműködési formák kialakításánál nem lehet szem elől téveszteni, hogy a pártnak, az állami és társadalmi szerveknek sajátos, önálló feladatai vannak. Az első következtetésből jött létre azután az az álláspont, amit a VB és a PB első ülésein körvonalazott, hogy olyan mechanizmust kell teremteni, amely lehetővé teszi, hogy az egyetemi pártszervekben, alapszervezetekben megszületett elgondolások azonos irányba alakuljanak, s ezek koordinálása és általánosítása alapján történjen meg a szubjektív szándékoktól mentes koncepció kialakítása. A második következtetés pedg egy munkaokmánynak az elkészítéséhez vezetett, amely — a rektor elvtárssal egyetértésben — meghatározta a különböző egyetemi szervek közt az együttműködés elveit, kereteit. A mechanizmus kialakításánál a VB, illetve a PB abból indult ki, hogy a feladatkör oly szerteágazó, hogy a VB, a PB minden tagjának erőfeszítése, a munka közvetlen folyamatában való részvétele és széles körű aktívahálózat működtetése nélkül funkciójának nem tud megfelelni. A munkabizottságokról Ez szükségessé tette, hogy a PB, VB tagjai közvetlenül is együttműködjenek a titkár elvtársak mellett a vezetőségek reszortfelelőseivel, s az alapszervezeteken kívül olyan szervezeti keretet hozzunk létre, amely lehetővé teszi, hogy az alapszervezetek azonos munkát végző felelősei is megismerjék egymás munkáját, felhasználják egymás tapasztalatait, s betekintést nyerve a VB munkafeladataiba, képet kapjanak egy-egy munkaterület egészéről, s közvetlenül is befolyásolják a döntéseket. Ennek megfelelően több munkabizottság létesült, egyegy VB-, illetve PB-tag vezetésével, amelynek a PB-tagokon kívül, alapszervezeti vezetőségi tagok és más elvtársak, valamint a KISZ és a szakszervezet egyes tisztségviselői is tagjai lettek, amennyiben párttagok voltak. Később annak következtében, hogy az állami vezetés struktúrájában bizonyos változások mentek végbe, s kialakult az egyes területek tartalmi irányításának koncepciója, egyes bizottságok működésének megszüntetésére került sor, illetve több közös bizottság létesült. Ebben az időszakban — hangsúlyozta a beszámoló — olyan feltételek alakultak ki, hogy az egyetemi kérdésekben a vezető pártszervek körültekintő, a valóságos problémákat feltáró álláspontokat alakíthattak ki. Természetesen a megoldás elveinek megfogalmazásában és gyakorlati megvalósításában lényeges szerepet játszott az állami vezetés. E folyamat a párt egyetemi konkrét vezető szerepének érvényesülésével volt egyenlő. Kétségtelenül a vezető szerep tükröződésének tekinthetők többek között az egyetemi reformot elősegítő intézkedések: így például a „kiscsoportos” oktatás megvalósítása, az oktatás színvonalának növelését célzó módszerek kutatása és meghatározása, a korszerűsítés követelményeinek alkalmazása, az anyagi-technikai bázis növelése, a különböző szintű és keretű tudományosideológiai viták rendezése, a tanszékek nevelési feladata irányának kialakítása. A hallgatók politikai, világnézeti stb. fejlődésének vizsgálatát, a jelentkező problémák sokoldalú feltérképezését célzó lépések, a kollégiumok világnézeti programjának kialakítása és végrehajtása. A fizikai dolgozók gyermekeivel kapcsolatos feladatok meghatározása, a népfrontpolitika konkrét egyetemi megvalósítását elősegítő elvi és gyakorlati feltételek megteremtése, amikor számos nézet és megközelítés került bonckés alá, a kádermunka elvi kérdéseinek kimunkálása stb. Az együttműködés fontos formái voltak a tanévelőkészítő értekezletek, a rektori tanács és a párt VB, illetve az egyetemi tanács és a pártbizottság adott kérdésekben tartandó ülései, illetve közösen hozott határozatai, valamint a rektor, rektorhelyettesek és a pártbizottság titkára részvételével tartott megbeszélések, ahol az egyetem előtt álló kérdések megoldása szerepelt és tervszerű egyeztetésére került sor. Hasonló szerepe volt a kari dékáni tanácsüléseknek, s a kari dékánok és a pártvezetőségek konzultációjának, közös álláspontjának. Több esetben került sor természetszerűleg a VB és a szakszervezeti intézőbizottság megbeszélésére is, s a rektori tanács, párt- és KISZ VB együttes tanácskozására. Ezután a beszámoló az állami vezetés és a pártszervek együttműködésének különböző formáival foglalkozott, ismertette az eredményeket és a megoldásra váró feladatok sorrendjét. Az ideológiai munkáról A pártmunka, pártélet értékelését illetően a beszámoló elsőként az ideológiai munka néhány kérdését érintette. A négy évvel ezelőtt megválasztott pártbizottság e téren abból indult ki, hogy a pártszervezetek eszmei-politikai munkájának arra kell irányulnia, hogy 1. fokozza a párttagság ideológiai és politikai felkészültségét, segítse elő a párt irányvonalának, ideológiai-politikai célkitűzéseinek minél teljesebb megismerését, megértését és végrehajtását; 2. ösztönözze a párttagokat, hogy a közvetlen munkakapcsolatok és kibontakozó viták során nyerjék meg a párt politikájának a pártonkívülieket, a hallgatókat, s meggyőző módon lépjenek fel a megingásokkal, a célkitűzéseikkel ellentétes nézetek és eszmei áramlatok ellen; 3. hatékonyan segítse elő a tudományos, oktató- és nevelőmunka olyan irányú fejlesztését, amellyel lehetővé válik, hogy a társadalmi és ideológiai kérdésekhez is helyesen eligazodó, a szocialista rendszert igenlő, azért tevékeny- kedni képes és kész kommu-nista szakemberek kerüljenek ki az egyetemről. A pártbizottság, amikor célkitűzését megfogalmazta, természetesen tudatában volt annak, hogy a különböző kérdések tisztázása sem jelent mindenki számára azonosulást a helyes ideológiai elvekkel, hogy az egyes meghatározott kérdésekben való egyetértés nem jelenti szükségszerűen a tennivalókról való egységes felfogás azonnali kialakulását, s emellett az egyes régebbi problémák újabb megjelenése sem kerülhető el, s az eszmei harcnak a folyamatát nem lehet úgy felfogni, mint amelyben a helyes határozatok, álláspontok lehetetlenné teszik a negatív tendenciák, jelenségek felszínre kerülését. Ugyanakkor azonban lehetségesnek tartotta, hogy meghatározott feltételek kialakításával, változatos módszerek, keretek alkalmazásával, az egzakt érvelés erejével, alkotó vitákkal az egyetemi ideológiai front úgy alakuljon, amelyben a meghatározó a marxilleniai ideológia befolyásának a növekedése, a helytelen nézetek, álláspontok viszont átmenetiek. A beszámoló kitért az elmúlt évben a bölcsészkaron jelentkező mozgolódásra, amelyben a helyes igény mellett helytelen nézetek keveredtek. A különböző káros hatások megakadályozásánál, az egységes vitaszellem kialakításánál a kari KISZ-vb nem állt feladata magaslatán — állapította meg a beszámoló. Az a tény, hogy a nemzetközi munkásmozgalom s szocialista társadalmunk építésével kapcsolatos legfontosabb ideológiai-politikai kérdésekben sikerült pártunk álláspontját elfogadtatni, s a fiatalok különböző csoportjainál jelentkező helytelen nézetek jelentősen vesztettek erejükből. töb(Folytatás a 3. oldalon)