Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1981 (23. évfolyam, 1-18. szám)
1981-02-02 / 1. szám
BORS NÉNI ÉS A KÖZMŰVELŐDÉS „Ami jóóó van, a világágon" — Titilla köszöntőjének szavai mi is mindezt kívánjuk Bors néninek (Dayka Margit) és barátainak, akik fergeteges játékukkal több száz gyereknek szereznek örömet egy-egy alkalommal. Ez a legnemesebb értelemben kulcsa az Egyetemi Színpad kétségtelenül legsikeresebb produkciójának. Magával ragadja és kézen fogva vezeti be a legfiatalabb nézőket a színház világába, s ez a közvetlenség lehetővé teszi, hogy elvetve az efféle erőfeszítések hagyományosan földhözragadt naturalizmusát, merész, és — ha felfüggesztjük e kifejezéssel szembeni, általában jogos előítéleteinket — igen modern eszközökkel éljenek: így repül át Bors néni cipője a nézőtér felett, s mondhatja Titilla (Verebes István): „most én vagyok az ajtó”. Nagyszerű, de — úgy érzem — pazarló ajándék ez a darab, noha bizonyára egyben jelentős kasszasiker is. Az ellentmondás nem annyira a kijelentésben rejlik, mint inkább az előadás helye és jellege között feszül. Igen különös, ha az egyetemisták egyetlen színházának legjobb előadássorozata 4—12 éves gyermekeknek szól. Sőt, félretéve az udvariasságot, ez nem csupán a legjobb, hanem — ha magas is a mércénk — az egyetlen jó produkció. Progresszívebb réteghez talán soha nem tartozott konzervatívabb intézmény, mint esetünkben. S e megállapításunk érvényes az egyetemhez tartozó szinte minden közművelődési intézményre. A Színpad féléves programját átfutva nyomát sem lelni valamiféle átgondolt koncepciónak. Egy rövid beszélgetés azt sugallta, hogy ennek felelőssége elsősorban nem a szervezőket terheli. Értelmetlen kötöttségek, bonyolult pénzügyi helyzet eredménye a számos idegennek tűnő, sokszor poros és unalmas, néha már anakronisztikus produkció. Így nagyon nehéz kialakítani a színpad sajátos arculatát, s összekovácsolni egy olyan csapatot, amely lelkesen segítené ezt a munkát. Tóth László ELTE BTK (3. oldal) (8. oldal) EGYETEMI LAPOK A RÖGBISZAKOSZTÁLY EGY ÉVE XXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1981. FEBRUÁR 2. ÁRA: 1,40 FORINT AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA DE MI KÖZE ENNEK JOHN LENNONHOZ! ? (3. oldal) INDIA A NYELVÉSZ SZEMÉVEL BUDAPEST MEGJEGYZÉSEK RAJZBAN ISMERNÜNK KELL A HALLGATÓK VÉLEMÉNYÉT Az oktató-nevelő mimika hallgatói véleményezéséről határozatot fogadott el decemberben az Egyetemi Tanács. A határozat előírja, hogy a karok vezetői a KISZ-szervezettel egyetértésben előre megadott, mindhárom karra vonatkozó, általános elvek alapján május 31-ig dolgozzák ki „a véleményezési rendszer — kari sajátosságokat figyelembe vevő,,rszervezeti formáira és módszereire vonatkozó javaslatukat”. A határozati javaslatot Szabó Kálmán rektorhelyettes terjesztette az Egyetemi Tanács elé. Őt kerestem fel, hogy a lényeges, egyetemi demokráciánkat kiszélesítő döntésről bővebb felvilágosítást kapjak. — Miért került sor az oktató-nevelő munka hallgatói véleményezésének intézményesítésére? — Napjainkban egyik legfontosabb feladatunk az egyetemi oktató-nevelő munka színvonalának emelése, reformokat vezetünk be, szabályozzuk a vizsgarendszert, korszerűsítjük a tananyagot. A munkánkban nélkülözhetetlen a hallgatók véleményének ismerete. A tanszékeknek állandó visszajelzésre van szükségük ahhoz, hogy az oktatást eredményesen végezzék. A hallgatóság, különösen a felsőbb évesek „saját bőrükön érzik” az egyes szakokon folyó oktatási tevékenység esetleges hiányosságait — például a tananyag szétaprózottságát, átfedéseket, jegyzeteket, tankönyvek hiányát, a vizsgáztatás rendszerének nem megfelelő módját stb. A diákok véleménye az oktatásról, tanáraikról ugyan legtöbbször utat is tört magának; különböző csatornákon egy részük eljutott a karok, a szakcsoportok vezetőihez és azok figyelembe is vették őket a döntések meghozatalánál. A folyamat esetlegességét küszöböli ki az Egyetemi Tanács határozata. Lehetőséget teremt arra, hogy a hallgatók szervezett keretek között, kollektíven véleményt mondhassanak az egyes tanszékeken folyó oktató-nevelő munkáról. — Megvannak-e a feltételei az egyetemen az új kommunikációs csatorna, eredményes működésének? Képesek lesznek a diákok felelősen ítéletet alkotni és a tanárok ezt sértődés nélkül tudomásul venni? — A KISZ-szervezetnek aktív szerepet kell vállalnia a véleményezés irányításában. A cél az, hogy a többség véleménye tükröződjék a közösen kialakított álláspontokban. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy megfelelő felkészüléssel, odafigyeléssel helytálló vélemények születnek. Ami az oktatókat illeti nagy részük sértődés nélkül fogadja a véleményezést. Ez természetesen nemcsak bírálatot, hanem elismerést is tartalmazhat. -AltmaterrTáTgfysi az oktatás feltételeivel kapcsolatos kritikákat a tanárok igénylik. Az oktatók személyükkel kapcsolatos észrevételekre — természetes emberi reakció — érzékenyebben reagálnak. Ezért nem mindegy, hogy hogyan fogalmazódik meg a bírálat, kifejezetten az oktató emberi magatartását, munkáját helyezik-e nagyító alá, vagy a tanszék egészének oktató tevékenységét véleményezik és ezen belül mondják el az oktatókkal kapcsolatos kritikai észrevételeket is. Az Egyetemi Tanács határozatában az utóbbi forma mellett foglalt állást. — Milyen korábbi „hivatalos” formái voltak a hallgatói véleménynyilvánításnak? Milyen előzmények után került ez a kérdés az Egyetemi Tanács elé? — A három karon eltérő formák alakultak ki. A legrégibb hagyománya a Természettudományi Karon van. Ott már a hatvanas években működtek az Oktatói Tanácsok. Minden félévben összehívták az egy évfolyamot oktatók közös értekezletét. Ezen a hallgatók is részt vettek és felvethették a tanulmányi munkával kapcsolatos problémákat. Sok esetben ezeken az értekezleteken derültek ki az előadások hiányosságai, hogy vannak olyan anyagrészek, amelyeket a hallgatók többször is hallanak, ugyanakkor vannak olyanok, amelyek kimaradnak. 1973-ban a TTK KISZ-szervezetének küldöttgyűlésén határozatot hoztak a véleményezés szervezett formájának a megteremtéséről. A kari KISZ- bizottság kidolgozta a TTK-n jelenleg is érvényben levő alapelveket. A biológus szakterületen próbálták ki az új módszert. A kari tanács 1977- es határozata óta más szakterületen is megkezdődött ez a munka. Az Állam- és Jogtudományi Karon is több éve folyik a véleményezés. Eleinte csak a végzett elsőéveseket kérdezték meg. Az utóbbi években a második és harmadik évfolyamot végzett hallgatók is részt vesznek az értékelő munkában. A bölcsészkaron a hallgatói képviseleti rendszer tölti be a véleményezés funkcióját is. Az oktató munka értékelésére mindhárom karon voltak törekvések. Azt, hogy ez a feladat intézményessé váljon, az 1978-as Ifjúsági Parlament határozata mondtaki.— 1979—Kőbán az Egyetem több állami és politikai szerve foglalkozott a kérdéssel,míg végül megszületett a határozat. — A Természettudományi Karon a tapasztalatok azt mutatják, hogy bevált az 1973- ban kidolgozott rendszer. Kívánatos lenne-e, hogy a másik két kar is ezt a formát válaszsza? — Jó lenne, ha a karok megismernék egymás tapasztalatait. A TTK módszeréből sok mindent hasznosíthat a másik két kar is. Főleg olyan elemeket, amelyek a kari sajátosságoknak megfelelnek és a jelenlegi feltételek között megvalósíthatók. Elképzelhető például, hogy a bölcsészkaron a hallgatói képviseleti rendszeren keresztül véleményezik a jegyzetellátást, a saját tantervi problémákat, a jegyzetek használhatóságát. A nagyobb lélegzetű dolgok, például tantervi reform előkészítése idején azonban más módszerhez folyamodnak. Lehet, hogy az ÁJTK-n megmarad a kérdőíves rendszer, de kiegészítik az írásos anyag szóbeli megvitatásával. — Hol fogják tárolni a véleményeket és hogyan fogják őket hasznosítani? — Tárolásukról a dékánok gondoskodnak. Megtekintésükhöz általában dékáni vagy rektori engedély kell, nem kell engedély az érintett oktatóknak, az illetékes tanszékvezetőknek a párt, és a KISZ-szervezet vezetőinek. A véleményezést nem szabad összekeverni az oktatói minősítéssel. Ez csak egy újabb szempontja lehet a tanári munka megítélésének. Ha a tanszékvezető jónak látja, a minősítésbe beépítheti a hallgatók véleményét is. A vélemények hasznosításának rendjéről a kar állami vezetői döntenek. Erről folyamatosan tájékoztatják a KISZ-szervezeteket. A javaslatok megszületése után a tényleges munka a következő tanévben kezdődik. Az Egyetemi Tanács fogja ellenőrizni a határozatok megvalósulását. Kara Nagy Irén ÚTON (Madár Eszter grafikája) KITÜNTETÉSEK Utolsó lapszámunk megjelenése óta egyetemünk számos oktatója és dolgozója részesült magas állami és akadémiai kitüntetésben. Nyugállományba vonulásuk alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést kapta Tolnai Gábor egyetemi tanár, a Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetője, a Szocialista Magyarországért Érdemrendet Tálasi István egyetemi tanár, a Tárgyi Néprajzi Tanszék vezetője, a Munka Érdemrend arany fokozatát Sinkovics István egyetemi tanár, a Történelem Segédtudományi Tanszék vezetője, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát Szemere Gyula egyetemi docens, a Mai Magyar Nyelv Tanszék oktatója, Solti Gyula, a Radnóti Miklós Gyakorló Iskola igazgatóhelyettese, a Munka Érdemrend bronz fokozatát Gecső Sándor, az Idegennyelvi Továbbképző Központ igazgatóhelyettese Dvorák Rudolfné, a Bér- és Munkaügyi Osztály csoportvezetője, Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést Priszter Szaniszló egyetemi docens, az Egyetemi Botanikus Kert igazgatója, Lengyel Béla, az összehasonlító és Világirodalmi Tanszék tudományos főmunkatársa, Horváth Lajos egyetemi docens, a BTK Neveléstudományi Tanszék oktatója, Pedagógus Szolgálati Emlékérmet Mező Pálné, a Radnóti Miklós Gyakorló Iskola tanítónője. Kovács Lászlóné, az Apáczai Csere János Gyakorló Iskola könyvtárosa. Az 1980. évben az országos és tárca szintű távlati kutatások körében elért eredményeikért az ELTE oktatói közül akadémiai jutalomban részesült: Bábosik István, a Pedagógiai Tanszék docense, Erdei Anna, egyetemi tanársegéd, az ELTE Biológiai Állomás munkatársa, Erdős Géza tudományos ösztöndíjas gyakornok, a Genetikai Tanszék munkatársa, Fogarassy Bálint tudományos munkatárs, a Szilárdtest Fizikai Tanszék oktatója, Földesi Tamás egyetemi tanár az ÁJK Filozófia Tanszék vezetője, Fülöp Márta a BTK hallgatója, Gyurján István egyetemi docens, a Genetikai Tanszék oktatója, Heleszta Sándor egyetemi adjunktus, a Közművelődési Tanszéki Szakcsoport oktatója, Kocsis Zsuzsanna tudományos segédmunkatárs, a Genetikai Tanszék munkatársa, H. Nagy Anna egyetemi docens, a Genetikai Tanszék oktatója, Nádasdi László, a Szerves kémiai tanszék tudományos munkatársa, Rényi András, az Esztétikai Tanszék tudományos segédmunkatársa, Sasvári László egyetemi adjunktus, az Elméleti Fizika Tanszék oktatója, Sándor Mátyás, az ELTE Biológiai Állomás aspiráltsa, Sármay Gabriella egyetemi tanársegéd, az ELTE Biológiai Állomás oktatója, Szilágyi Ákos, az Esztétikai Tanszék tudományos munkatársa, Tarján Tamás egy. tanársegéd, a XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék oktatója, Vargha András egyetemi tanársegéd, az Általános Pszichológiai Tanszék oktatója, Vasy Géza egy. adjunktus, a XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék oktatója, Vida Gábor egyetemi tanár, a Genetikai Tanszék oktatója. Mindannyiuknak gratulálunk és további jó munkát kívánunk.