Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1983 (25. évfolyam, 1-18. szám)
1983-01-31 / 1. szám
ÉRTELMISÉGI MUNKAKÖZVETÍTŐ — Nem tudnak valami jó újságírói állást? — volt az első kérdésem a Fővárosi Munkavállalási Tanácsadó irodában, vagy ahogyan röviden nevezik az értelmiségi munkaközvetítőben. — Nevetni fog — válaszolta az illetékes hölgy — nemrégen kelt el egy. Az OTP keresett üzemi lapjához újságírót. Egy időre abba kellett hagynom a kérdezősködást, mert egy álláskereső fiatalember érkezett. Ruhaipari mérnök. Jelenleg bedolgozó, mert az előző vállalatnál nem jól érezte magát. Már másodjára jár a tanácsadóban. Reménykedik, de kissé szkeptikus az itt található állások minőségét illetően. Néhány címmel és egy ajánlólevéllel a zsebében távozik. 1982. november 1-én alakult meg az értelmiségiek munkába állását segítő hivatal a Rajk László u. 16. sz. alatt Korábban is munkaközvetítéssel foglalkoztak az itt dolgozók, de főleg a középfokú végzettségű és fizikai dolgozók elhelyezése volt a gondjuk. Az induló tőke 5—600 munkahely volt. Azóta 1200-ra növekedett az állások száma. A munkalehetőségeket folyamatosan kutatják. Jó tudni, hogy tanárok és egészségügyi szakemberek elhelyezkedésével nem foglalkoznak. Ez továbbra is az illetékes tárcák feladata. . — Kezdjük talán a legizgalmasabb kérdéssel — fordulok Schweininger Józsefnéhez — milyen szakemberek fordulnak önökhöz hiába vagy kevés reményei? — Jelenleg nagyon kevés vegyészmérnöki, fizikus, geológus, geodéta és pszichológus állásunk van. Viszont ezek a szakmák a legkeresettebbek most a „piacon”. — Melyek azok a szakmák, amiből sok ajánlatuk van? — Nagyon sok elemző-, mérnök-, egyéb közgazdászt, mérnököt, elsősorban gépészmérnököt keresnek. A jogászok is egyre nagyobb reményekkel fordulhatnak hozzánk. — Kutató szakemberek iránt van-e kereslet? — Igen. Pl. a KFKI, a Geodéziai Kutatóintézet, az Energiagazdálkodási Intézet stb. — A emberben felvetődik a kérdés: nem csupán a maradék, a kevésbé elit állásokat hirdetik meg ezen az úton? — Ez nem elsődleges munkaszerződési forrása a vállalatnak. Egyébként a közvetítésről szóló rendelet szerint a vállalatnak elsősorban saját hatáskörében kell a szükséges munkaerőt megszerezni, s ha így nem sikerül, csak akkor kötelező meghirdetnie a Tanácsadóban. . — Kik jönnek ide és milyen feltételeket keresnek? — A jelentkezők 98%-a munkaviszonyban van és jobb állást keres a mostaninál. Elvétve lép csak be hozzánk egyegy munkaviszonnyal nem rendelkező érdeklődő, a többség 10-15 éves gyakorlattal rendelkezik. A hozzánk beérkező álláskínálatok viszont elsősorban kezdő szakemberek számára előnyösek, főképpen a kárfeltételek miatt. Persze akad néhány betöltetlen vezetői állás is a fiókban, de azok nem számottevőek. — Egyetemistáknak érdemes-e jönni? — Természetesen. Ha a pályázati rendszerben felajánlott állások nem felelnek meg nekik, nálunk is szerencsét próbálhatnak. A vállalatok nem szívesen vesznek fel embereket az utcáról. Ezért az állások betöltésére az ismeretségi körből kérnek tanácsot, ami sokszor a protekcionizmus melegágya. Vajon hogyan fogadják a tanácsadó ajánlólevelével megérkező jelentkezőt. Mennyire tudnak önök informálódni a jelentkezőről és van-e tudomásuk elfogadásáról vagy elutasításáról? — Mi elbeszélgetünk ugyan vele, de a jövendő munkatárs alaposabb megismerése továbbra is a vállalatok feladata. Garanciát nem tudunk adni egyik félnek sem. Az ajánlólevélben kérjük a vállalatok felelős vezetőit, hogy értesítsenek minket a fejleményekről. A munkahelyek 80%-a ezt meg is teszi. Sőt az elutasítást még meg is indokolja; túl sok bért kér az illető, nem rendelkezik megfelelő nyelvtudással stb. — Csak főállásokat közvetítenek? — Mellékfoglalkozást, részfoglalkoztatást és bedolgozást is. Kutatjuk az ilyen lehetőségeket, de nagyon kevés a bejelentett igény. Szerintem jóval kevesebb, mint amennyi a valóságban van. — Mit tudnának nekem ajánlani? — Keresnek kódolókat a postán, de a megszokott 8 órás munkaidőben foglalkoztatnák őket. Nőnek tulajdonképpen csak takarítást tudok felajánlani. Férfiaknak rakodómunkát, kukaürítést. — Ezekhez viszont nem kell felsőfokú végzettség. — Mellékfoglalkozásokat mindenkinek ajánlunk. Az a tapasztalatunk, hogy elsősorban a középfokú végzettségűek keresnek a főálláson kívüli elfoglaltságot. — Fordulnak-e önökhöz különleges igényekkel? — Általában a hosszabb munkaviszonnyal rendelkezőknek vannak különleges igényeik , rugalmas munkaidőt szeretnének, magasabb fizetést, nyelvpótlékot.★ Nos, azt hiszem ezek egyáltalán nem különleges igények. A rugalmas munkaidő, ha a munka természete megengedi , felesleges idő- és energiapocsékolástól ment meg. A nyelvtudás nem kis befektetés, megérdemli a díjazást, és magasabb fizetésre való vágy sem elítélendő. Elgondolkodtató az is, hogy a vállalatok nem kapkodnak a „beért”, 10-15 éves gyakorlattal rendelkező szakemberek után, holott józan ésszel elgondolva, belőlük húzhatnák a legnagyobb hasznot, betanításukkal sem kellene bajlódniuk. A „bérfeltételek” azonban a pályakezdőknek kedveznek, rámutatva ezzel a fiatal diplomások „olcsóságára”. Ottjártamkor egy építőmérnök fiatalember lépett fel különleges igénnyel. Líbiában dolgozott egy évig, de családját nélkülöznie kellett, ezért olyan helyet keresett, ahol külföldi kiküldetést remélhet, ezúttal családostól. Rajta sem tudtak segíteni. Az illetékes is megmondta, a vállalatok ilyen helyekre nem az utcáról — ezek szerint nem is a tanácsadó segítségével — vesznek fel embereket. Egyelőre úgy tűnik, az irodában tanácsot kérni lehet, de az „elit”, a jó állásokról továbbra is csak baráti körben érdemes tudakozódni. — kara — VIZSGÁZNAK A PROGMATOSOK Tanulási módszerek: B-nek az a szokása, hogy amihez nincs kedve, azt nem tanulja meg. Egy tantárgyból ezért egymás után kétszer is kivágták. Fél év múlva csoda történik és B. megtanulja az anyagot. Kiválóan felel, a vizsgáztatónak sehol sem sikerül megfogni, de látszik rajta, hogy haragszik a diákja régebbi hanyagságáért és nem akar neki jó jegyet adni. Hosszas töprengés után kivágja magát: — kivételesen jól vizsgázott, de nem adhatok ötöst, mert már kétszer megbukott nálam. ★ Vizsgáztatási módszerek: Szalay Mihályt igen humánus vizsgáztatónak tartják. Szívesen segít, ha valaki elakad. A baj csak akkor kezdődik, ha valaki újból elakad. Akkor Szalay megint segít. És ez így megy 5-6 órán keresztül. ★ Fóti Ákos elővizsgáztató módszeréről sokan és sokféleképpen meséltek. Egy változat a sok közül. Az utolsó szemináriumon Fóti kiültetett bennünket, elővizsgázókat az első padba. Körbejárt és szóban kiosztotta a tételeket: — a legkönynyebb témát, a legnehezebb témát! Természetesen a témák nehézségi fokának megítélése a vizsgázók lelkiismeretét terhelte. Az fázott rá — mondják —, aki valóban a legnehezebb témát választotta. Persze az is ötöst kapott, csak jobban megszenvedett érte. ★ Az abszolút naiv tanár, Y.nak az a szokása, hogy egyszerre 5-6 embert vizsgáztat. Ez persze elhúzódik. Az egyik leányzó ugyancsak nyögdécselt, nem ment neki a tétel,, izgult, meg egyéb gondjai is támadtak. Hosszas vívódás után kikéredzkedik. Y. szó nélkül kiengedte. Még meg is sajnálta, hogy egyszerre annyi baja van. A többiek — ismerve Y. jószívét — megkérdezték: — de tanár úr, mi lesz, ha kinn megnézi a tételét? Y. kikerekedett szemmel bámult vissza rájuk: — Hát az nem lehet. Az csalás. ★ Egy matematikus a műszakis múltjára emlékezik: — volt egy szigorú vizsgáztatónk. Elég keményen bánt velünk. Egy írásbeli vizsgán 30 pont volt a maximum és 27-et kellett elérni ahhoz, hogy szóbelizhessünk. Csak néhányunknak sikerült, szerencsére köztük voltam én is. Tanárunk feltűnően komor volt és igen vörös volt az arca. Én persze ezzel nem sokat törődtem, teljesen elmerültem a tételeim kidolgozásában. Egyszercsak nagy zuhanást hallok. A tanár az asztal mögött elterült Hirtelen egy kéz nyúlik fel, megragad egy széket és lerántja. Berohan néhány tanársegéd — nyugtatgatják és felsegítik. A tanár kiment, félóra múlva visszajött és mindenkit kivágott a vizsgáról. ★ Még egy sztori a BME-es Prominens oktatónkat „Véreskezű”-ként aposztrofálják immár évek óta, áldozatai. Egy magánbeszélgetésben valaki tudtára adta, hogy milyen jelzőt akasztottak rá a bukott vizsgázók. Vette a lapot, másnap szobájában a négy jelölt, reszkető térdekkel várta a felelet utáni értékelést. A professzor beírta a négy érdemjegyet, felállt székéből és nagyot sóhajtva rámutatott a legkevesebbet tudó hallgatóra: — Maga pikkel rám. Most mit tetek megint kezet mosni.— Kételes jogi tárgyból vizsgázik a hallgató. A fiatal oktató minden próbálkozása hiábavalónak bizonyul: a jelölt kitartóan hallgat a mentő kérdések után is. Végül az oktató: — Szereti ön a dzsesszt? — — Ó, hogyne, nagyon rajongok érte — feleli oldódva a múltról. — Ádám Katalinnál vizsgáztam éppen és a vizsga elhúzódott Kint már türelmetlenül vártak rám a barátaim. Izgultak értem és belestek a terem tejüveg ablakán. Nem hiszem, hogy sokat láthattak belőlem, de Ádám Katalinnak feltűnt a nagy leskesődés. Kiment és megnézte, hogy kik azok és mit akarnak. Mondták, hogy rám várnak. Á. K. végignézett rajtuk, megakadt a szeme a barátnőmön és így szólt: — na, ha ez a csinos lány is rá vár, akkor átengedem, így is történt.★ Két évvel ezelőtt egy talán ráesett diák az Anal II. Tan,széken Szigetinél vizsgázott, akiről azt tartja a fáma, hogy, kicsit szórakozott. Kettesével hívta be aznap az embereket., B. egy lánnyal együtt került le, de mielőtt Szigeti tételt adott volna, kiment a büfébe., Viszajött és folytatta a vizs-, ■vizsgázó. — Állandóan azt hallgatok otthon. — — Látja-látja. Ezután próbáljon meg improvizálni is... ★ Az I. éves hallgató hebegve, pontatlan válaszokat ad a kérdésekre. A professzor nem bírja tovább: — Mi van magával, kollegina? Év végi izgalmak? — — Nem tudom, mi történt professzor úr úgy összezavarodtak a gondolatok bennem. — — Ez lehetetlen. Látott már maga üres pohárban zavaros vizet? Az önérzetes hallgatót megállítja társa az aulában: — Hallom, megbuktattak? — — Mi az, hogy megbuktattak? Én magam buktam meg i —gáztatást. Feltűnt neki, hogy B. társnője igen ideges: — Mi lelte, kollegina? Nem tudja a tételét? — Még nem is kaptam tételt, tanár úr kérem. — Ja! Van még valaki, aki nem kapott tételt? Csend. B. hallgatott, majd ötösre vizsgázott, i ★ Z. egyesek szerint utál vizsgáztatni. Egyszer az utolsó vizsganapon a hivatalosan meghirdetett 8 órára idegesen toporogtak ajtaja előtt az emberek. 3/4 9-kor kilépett az ajtaján és megkérdezte, hogy mire várnak. — Vizsgázni szeretnénk. Z. megadta magát. Az első három ember elvérzett. ★ — Aki megálmodta. — lineáris algebrából egy hétfői napon kellett beszámolni. Rendben is ment minden. Illetve volt egy tétel, ami sehogyan sem fért a fejembe. Mondtam is a gyakvezéremnek, hogy magyarázza el. Elmondta egyszer, kétszer, háromszor. A végén már szégyelltem szegény tanárt ott tartani és rámondtam, hogy értem. Magamban már lemondtam erről a tételről. Igenám, de éjszaka arra ébredtem, hogy összeállt bennem a bizonyítási eljárás. Kiugrottam az ágyból és gyorsan lejegyeztem. Ezután aludtam tovább, mint a bunda. Másnap reggel a vizsgán: — dolgozza ki kérem! És itt következett a megálmodott tételem. Meghallgatta és lejegyezte: Kara Nagy Irén Egy jogászkislány mentegetőzik: — Ne haragudj, de nem mondhatok neked vizsgasztorikat, mert azt mondták a Prókátor szerkesztőségében, hogy nem szabad kiteregetni a kar belső ügyeit az Egyetemi Lapokban. Te jó isten! Mik történhetnek ott? DOSSZIÉ VIZSGAIDŐSZAK — AVAGY: MINDENKI MÁSKÉPP CSINÁLJA! Másnak „csomókban hull a hajaszála” — ha a lényegbe ás... Vannak, akik rámutatnak az anyag lényegére... Lehet, hogy tényleg átvándorol a lényeg a fej alól — a fejbe?