Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1989 (31. évfolyam, 1-5. szám)
1989-02-13 / 1. szám
HELFEN SIE HELFEN! Mr. M. J. Martenson főtitkárhelyettes úrnak az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága Elnökének a Nemzetek Palotájába Genfbe Tisztelt Főtitkárhelyettes Úr! Mr, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatói mélységes felháborodásunkat és aggodalmunkat fejezzük ki amiatt, hogy Románia Szocialista Köztársaságban évek óta lábbal tiporják az alapvető emberi és nemzetiségi jogokat. Mindezt a brutális és pszichológiai fegyvereket egyaránt alkalmazó elnyomó, diktatórikus politikát kiteljesíteni kívánja a román vezetés az ún. településrendezési, valójában falurombolási programmal, amely közismert, hogy milyen óriási veszteséget jelentene az egyetemes emberi kultúra számára. De a valódi veszély, hogy ahol átvágják a kultúra gyökereit, ott átvágják az emberi lelket és a kötődés lehetőségét, amely az életet jelenti. Napjaink Európájának realitása, hogy Románániában él e földrész legnagyobb lélekszámú nemzetisége, a csaknem 2,5 milliós magyarság. Ugyancsak realitás, hogy veszély fenyegeti őket, hiszen elveszik nyelvüket, otthonukat, kultúrájukat, megfosztják őket az emberekhez méltó élet lehetőségétől. Nagy magyar írónk és költőnk Illyés Gyula mondta már 1978-ban: „két fajta genocídium van. Az egyik fajta a hitleristáké: emberek kiirtása krematóriumban, emberek szappanná és lámpaernyővé alakítása. A másik finomabb: az emberek nyelvének elrablása, a múltjuk elferdítése egyszerűen a kultúrájuk ellopása”. A magyar könyveket és újságokat elkobozzák a román határon. A híres, régi kolozsvári egyetemet bezárták, a falvakban eltűnnek a magyar iskolák és a román nyelv ismerete nélkül semmilyen karrier nem lehetséges. Ez a kulturális gyilkosság természetesen politikai probléma. Mindez Erdélyben olyan területen történik, amelyet az európai történelem régóta a szabad gondolkodás és tolerancia hazájaként tisztel. Szívből üdvözöljük, hogy Európa és a világ népei, kormányai ma már felemelik szavukat a jogsértések láttán és tiltakoznak, közöttük őszentsége II. János Pál pápa is, aki újévi beszédében tett hitet a nemzetiségi jogok tiszteletben tartásáért. Hosszasan sorolhatnánk a magyar, a német, a szerb és más nemzetiségek sérelmeit, de szót kell emelnünk a román népért is, hiszen az ő jogaik sem biztosítottak, és ahogy ezt a bécsi utótalálkozó záródokumentumával kapcsolatban a román Ioan Totu külügyminiszter felszólalása tükrözi, nem is léteznek azok. Az ő és kormánya szavait a történelem fogja megítélni és az ítélet nem kétséges. A felelősség alól, amit népükkel szembeni politikájukért viselnek nem bújhatnak ki. Főtitkárhelyettes Úr! Úgy érezzük, a kibontakozó „karthágót” csak a világ népeinek és kormányainak kollektív fellépése állíthatja meg. A fajüldözés, a rasszizmus, amely ellen Románia is oly hangosan lép fel (tehát nem tekinti például Dél-Afrika belügyének) éppúgy az egész emberiség ügye, mint a kisebbségiek üldözése az ember jogainak sárba tiprása. Ezért nyomatékosan kérjük, hogy az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága tűzze napirendjére a kérdést, és alapos kivizsgálás után tárja az ENSZ közgyűlése elé. A vizsgálatot személyes részvétellel, a tények, adatok bemutatásával bármikor szívesen segítjük. Hisszük, hogy a Nemzetek Palotája aktív segítséget tud nyújtani a szerencsétlen embereknek, öregeknek, anyáknak és gyermekeknek, őszinte tisztelettel A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Állam- és Jogtudományi Kari Bizottsága Az egyetemi tudományos szféra (I.) 3. old. Pályázat A KISZ ELTE BTK szervezete pályázatot hirdet FÜGGETLEN KARI HALLGATÓI LAP szerkesztésére A LAP CÉLJA: — Foglalkozzon az egyetem életével kapcsolatos mindenféle kérdéssel (pl. tudományos, kulturális, egyetempolitikai problémákkal). — Tükrözze a hallgatók mindenkori aktuális nézeteit, érdeklődését, véleményét, problémáit és sérelmeit. A lapindítás feltételei: A szerkesztőbizottság minden tagja legyen egyetemi hallgató. A lap nagypolitikával nem foglalkozhat. Pályázás: Jelentkezni egy kész lappal lehet, de szükséges még egy féléves előzetes programtervezet. A pályázatokat a KISZ ELTE BTK irodájában lehet leadni (I. em. 60.) Kovács Róbertnál vagy Kovalovszki Zoltánnál. A pályázat leadásának határideje: 1989. február ... Egyéb tudnivalók: A lap a KISZ védnöksége alatt működne, amely nem azt jelenti, hogy a KISZ saját értékrendjét kívánja ráerőszakolni a mindenkori szerkesztőségre, hanem csak a kizárólag a pályázatban meghirdetett feltételek teljesítését kéri rajta számon. A BTK KISZ két fővel képviselteti magát a szerkesztőbizottságban. EGYETEMI AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA LAPOK Politikai hiri program és Pelikán állásfoglalás parlamentje 4-5. old. 6. old. XXXI. ÉVFOLYAM, 1. szám 1989. FEBRUÁR 13. ÁRA: 3 FORINT Kukkoló hiéna 3. old. A közös „Európa-ház” HANS-DIETRICH GENSCHER SZÖVETSÉGI KÜLÜGYMINISZTER BESZÉDE AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEMEN A DÍSZDOKTORRÁ TÖRTÉNŐ AVATÁSA ALKALMÁBÓL BUDAPESTEN, 1988. DECEMBER 15-ÉN. Hálásan köszönöm Önöknek azt a nagy megtiszteltetést, amit Egyetemük díszdoktori méltóságának adományozásával juttatnak kifejezésre. Köszönetet mondok Önöknek azokért a baráti szavakért, amelyekkel ezt a kitüntetést megindokolták. A méltatásból elég világosan kitűnik, hogy engem nem valamiféle tudományos teljesítményemért részesítenek ebben a kitüntetésben, hanem azért a külpolitikáért, amelyet országom folytat. Ez a politika nem más, mint európai békepolitika. Paul Claudel francia költő mondotta: „Németországnak nem az a rendeltetése, hogy a népeket megossza, hanem az, hogy mindazokkal a nemzetekkel, amelyek körülveszik, éreztesse, hogy nem élhetnek egymás nélkül.” Politikánk szándéka, hogy európai békerendet teremtsen az Atlanti-óceántól az Ural hegységig, amely lehetővé teszi Európa népei számára, hogy békés versenyben élhessenek egymással. Látomás ez, vagy csupán illúzió? Gondolkozhatunk így, amikor mindkét oldalon óriási nukleáris, vegyi és konvencionális pusztító potenciálok halmozódtak fel? Erre a kérdésre világos igennel válaszolok. Felteszem az ellenkérdést: van elfogadható alternatívája az európai békepolitikának? Nem tettük-e meg már az első lépést egy jobb európai rend felé, amikor aláírtuk a helsinki záróokmányt? Elképzelhető lett volna húsz évvel ezelőtt, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság külügyminisztere itt, Budapesten ebben a kitüntetésben részesül, lehetséges lett volna, hogy itt tárja Önök elé gondolatait, amint ezt én teszem? Elképzelhető lett volna, hogy államuk képviselője az „Északatlanti Tanács” előtt beszédet mond, amint ezt Horn államtitkár 1988. november 15-én tette Hamburgban? Mennyi előítéletet, sablonos gondolkodást, kishitűséget és kicsinyességet kellett eltávolítani az útból, hogy ez lehetővé válhasson! A világ akkor még egész egyszerűen fehér és fekete részekre volt felosztva. És ami itt fehér volt, az ott feketének tűnt — és fordítva. És a nyelv itt is és ott is besulykolta a fejekbe a képzetet a fehérre és feketére osztott világról. Ugyanazokat a szavakat használtuk, de ezek az egyik oldalon mást jelentettek, mint a másikon. Ma ott tartunk, hogy közös nyelvet fejlesztünk ki a nemzetközi politikában. Ez világtörténelmi horderejű folyamat. Ha hidat tudunk verni a fölött a szakadék fölött, amelyet a nyelv hasított az emberek tudatába és gondolkodásába, képesek leszünk olyanoknak érzékelni egymást, amilyenek valóban vagyunk. És csak akkor, ha ez sikerül, nyílik lehetőség arra, hogy közös problémákat közösen oldjunk meg. Kétségtelen, hogy Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa államaiban többé-kevésbé átfogó reformokat hajtanak végre, melyeket Gorbacsov főtitkár a Szovjetunióra vonatkoztatva nem alaptalanul nevezett „forradalmi”-nak. Forradalmakra mindig akkor van szükség, ha elviselhetetlenné vált az addigi állapot, ha senki nem hiszi már, hogy jövője lehet. Azt látjuk, hogy a szocialista államokban a helsinki záróokmány elemi kötelezettségei most fokozott mértékben megvitatásra és megvalósításra kerülnek, ha nem is egyenlő mértékben. Szó van a szabad véleménynyilvánításról, a sajtószabadságról, pluralizmusról, jogállamiságról, emberi jogokról, az igazságszolgáltatás függetlenségéről, a magánkezdeményezések támogatásáról a gazdaságban, szabadságról a művészetben és a bírálatban, valamint a vallás szabadságáról stb. Ha a helsinki záróokmányban foglalt célok megvalósításáról beszélünk, nem olyan eszmék exportjáról van szó, amelyeket először Európa egyik részén munkáltak ki, és amelyek most utat találtak Európa másik részébe. Arról van szó, hogy az, amit egész Európában gondoltak, ami történelmünknek, kultúránknak, filozófiánknak tartalmaz (Folytatás a 2. oldalon) BOMBARIADÓ Február 1-jén, 7 óra 40 perckor, a Rákóczi út 5. szám alatti ELTE Természettudományi Kar telefonközpontjába a városi vonalon telefonhívás érkezett. Egy ismeretlen férfihang közölte, hogy bombát helyezett el az Egyetem téri Jogtudományi Kar épületében. A rémült ügyeletes azonnal kapcsolta a Rektori Hivatalt, ahol ez idő tájt csak a takarítónő volt jelen. A hang neki is megismételte a bejelentést, hozzátéve, hogy a robbanás a Hivatalt fogja a legerősebben érinteni. A takarítónő értesítette dr. Tóth Mihály főrendészt, a főrendész pedig az V. kerületi Rendőr-főkapitányság biztonsági vezetőjét, Majoros századost. A rendőrségi szakértő 1/39-re érkezett a helyszínre. Az épület biztonságáért egyetemi szinten a Kar dékánja, dr. Földesi Tamás a felelős, aki a szakértővel és a főrendésszel folytatott megbeszélés után, az épület szakszerű átvizsgálása mellett döntött. Az ilyen bejelentések ugyan már napi jelenségnek számítanak, s szerencsére minden esetben valótlannak bizonyultak, a figyelmen kívül hagyás kockázatát azonban mégsem lehet vállalni, így 9 órakor 5-6 rendőr speciálisan kiképzett kutyákkal megkezdte a vizsgálatot, melynek során semmit nem találtak. A névtelen telefonáló személyének kiderítésére sajnos nincs mód, így a jegyzőkönyv felvételével az ügy lezárult.