Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. május (1. évfolyam, 28-50. szám)
1875-05-23 / 45. szám
45. szám. IX. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagj helyben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre . . . . 10.— Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . l. 11) Egy szám S krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször. 10 kr. Bélyegdij minden hidetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. Vasárnap, 1875. május 23. Szerkesztői iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el, Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek Kiadó-Hivatal: Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodianer F. nyomdájában Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR UJSÁG“-ra. April—juni évnegyedre . . . 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April— deczember 3 negyedre . 15 frt. — kr. April—május két hóra ... 3 frt. 60 kr. Egy hóra..................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfizetése a múlt hó végével lejárt, tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjen. MP: Egyszersmind azon t. előfizetők kik a negyed évre 4 frtot küldöttek be, tisztelettel kéretnek fel méltóztassanak az 1 forint pótlékot posta utján beküldeni. Kelt Budapest, márczius 30. Budapest, május 21. A függetlenségi párt országos végrehajtó bizottsága megalakult s megkezdte működését. Tagjai: Simonyi Ernő, Mocsáry Lajos, Madarász József, Helfy Ignácz és Csávolszky Lajos. Közeledik az idő, midőn a nemzet önmaga gyakorolhat döntő befolyást sorsára az átalános képviselői választások utján. E perek roppant fontosságától áthatva hazafiúi bizalommal hívjuk fel hazánk mindazon polgárait, kik az ország állami önállóságának és függetlenségének megszerzésére törekednek, miszerint használjanak fel minden alkotmányos eszközt arra, hogy nézeteink és elveink többségre juthassanak a közelebb összeülendő országgyűlésen. Tisztelettel hívjuk fel elvtársainkat, hogy községenkint vagy választókerületenkint, ahol eddig még nem történt, párttá alakuljanak és mint párt szervezkedjenek, s mind a már megtörtént mind az ezután történendő pártalakulásokról a végrehajtó bizottságot értesíteni szíveskedjenek. Az országos függetlenségi párt végrehajtó bizottsága a függetlenségi köröknek, kerületeknek, sőt egyeseknek is felvilágosításokat mindig örömest ad, és erkölcsi támogatással készséggel szolgál. Különösen figyelmeztetjük a különböző kerületekben levő elvtársainkat, hogy képviselőjelöltjeiket gondosan megválasztva, mielőbb kitűzzék s azok neveit a végrehajtó bizottsággal haladéktalanul szíveskedjenek tudatni. A leveleket és megkereséseket következő czim alatt kérjük küldeni: „Az országos függetlenségi párt végrehajtó bizottságának Budapesten, muzeum utcza, 8. sz.“ Budapest, május 20. 1875. Az országos függetlenségi párt végrehajtó bizottsága. Budapest, május 22. Ma tartotta utolsó érdemleges ülését az 1872. érdemleges választott parlament. Mától fogva örökbe veszi azt a história, hogy életének egész tartalmáról tényeinek összegéről, nyilatkozatainak teljességéről befejezett ítéletet nyújtson.Milyen szomorú lesz itt a történelemnek tiszte. Ha a parlamentnek egyes tettei különkülön felzaklatták lelkünket és lázba hozták vérünket, most, az összefoglaló visszatekintés előtt egy óriási és végtelen árny terül el, mely a leggyászosabb megdöbbenésbe ejtés kétségbeesést szül a haza sorsa felett. Sehol egy fénylő pont, egy biztató sugár, egy kitörő láng, mely nemzetünk jobb természetét árulná el, az ország örök geniusának jelenlétéről tanúskodnék; csak a bűnök hosszú éjjele, a hazugság diadala az árulás uralma, a szemfényvesztés és ármány végetlen hadjáratai. A történelem sok parlamentről jegyzett fel jelzőket, melyek végzetes jelentőségüket megmagyarázzák. Angliának volt hosszú parlamentje és Francziaországnak találhatóan kamarája. Az országgyűlésnek, mely 1872. év őszétől 1875. nyaráig együtt ülésezett, úgy volna megadva a legjellemzőbb megörökítés, ha az utókor számára az öngyilkos parlament nevet nyerné. Talán nem létezett még soha népképviselet, mely oly következetességgel harczolt volna saját lételve ellen, oly kiengesztelhetlen ellentétet képezett volna önnön teremtő okához. A parlament egy örökös negatiót jelentett a Parlamentarismus fogalma ellen. Sokszor történik meg, hogy az egyes parlament élete összeütközésbe jő a Parlamentarismus állandó érdekével. Ezért van megadva az alkotmányosság rendszereiben a feloszlatás joga, mely az elvet kifejező közeg árán megmenti magát az elvet. Se mily kiegyenlítetlenül maradt nálunk az iszonyú meghasonlás parlament és parlamentarizmus között. Rajta voltunk, hogy megtartsuk a parlamentet, és minden ténnyel, mely a parlamentnek nyomorult életét tengette, halálos döfést ejtettünk a parlamentarizmuson. Hogy a parlament perczekkel tovább éljen, talán egész évtizedekre lett megrontva a Parlamentarismus valódisága. Az életpályáját ma befejezett parlament nem akart úgy kimúlni, hogy utána fölhangozzék a kiáltás: Le roi est mert vive le roi! nem akarta, hogy halálával meg legyen óva az alkotmányosság erkölcsi és jogi tényezőinek folytonossága. Élt saját lételvének és intézményes alapjának kárára, s most hogy megyen, nem támad fel uj bizalom utódja iránt, — nem éledünk föl reményben az intézmény erejéről. Undor kapott lábra országszerte az alkotmányos élet gyümölcsei iránt és megvetéssel mérlegelik a parlamentáris rendszer hirdetett hasznát. Gúny rágondolni, hogy parlament volt ez is, népképviselet volt ez is! Ahogy született, ahogy élt, ahogy meghalt, mindennel meghazudtolta származását, meggyalázta hivatását és megsemmisítette jogát. Mint fattyú jött világra, elfecsérlette örökét és öngyilkossággal vetett véget éltének. Azok az 1872-ki választások példátlan erőszakkal, az irtóztató vesztegetésekkel a számtalan törvényszegés és jogfosztással mindjárt kezdetben kétessé tették törvényszerű jogosultságát. A többség, melynek a parlamentáris hatalmat gyakorolnia és az alkotmányos legislatió feladatait teljesítenie kelle , egy ocsmány hamisításnak volt productuma és nem állott összhangzásban a választó nemzetnek valódi akaratával. És ahoz a többséghez, mely már eredetében inparlamentáris alapon állott, járult később egy kisebbség, mely a helyes parlamentáris alapot, elrúgta lábai alól. Azokkal, kik a leggyalázatosb erőszakot követték el a választókon, hogy a parlamentbe juthassanak, egyesültek azok, kik a parlamentbe jutva csúful elárulták választóikat, kijátszták az adott szót és megszegték az esküvel fogadott ígéreteket. Kik a hatalom bűnének daczára jutottak a dicső feladathoz, hogy a törvényhozásban a jogérzet el nem fojtható tiltakozását hangoztassák az elkövetett bűn ellen : bűntársakká lettek, csakhogy osztakozhassanak a hatalom birtokában. A választók gyengébb része, mely anyagilag nem független, szellemileg tájékozatlan, a választásokban félre lett vezetve, meg lett fizetve és ijesztve; a választók szine-java, mely tűrt, ellenállt, szenvedett és harczolt az elvekért, a választások után meg lett csalva. Választónak lenni annyi, mint megvesztegettetni és kijátszatni; képviselőnek lenni annyi, mint vesztegetni és kijátszani, így épül fel a magyar parliamentárizmus. És az ily parlamentáris alapnak felelt meg a törvényhozás hatalomgyakorlása. A parlament lehető keveset dolgozott, de lehető sokat fondorkodott. A személyes érdek korlátlan uralomra tett szert. A többség személyes fractiókra oszlott, melyek versengése táborában untalan palota forradalmakat támasztott; a kisebbség egy condottieri csapattá fajult, mely egyedül vezérének irányadása szerint indult zsákmánynak szerzésére. Napirendre kerültek a miniszterválságok és minden miniszterválság a parlamentarizmusnak egy újabb megsértését okozta. De itt nevezetesen megállapítja a lefolyt parlament tényét, hogy az épen az elkövetett inparlamentáris tényekből nyert életképességet s szükség volt a Parlamentarismus megsértésére, hogy a parlament megmaradhasson. Kétszer avatkozott be a király a parlamenti élet körébe, kétszer járult hozzá, hogy új pártokat, úgy programmokat és új elveket alkossanak. És ha a király így nem cselekszik, a parlamenti tevékenység még hirtelenül és erőszakosan megakad. A parlament oly természetet tüntetett ki, hogy a legalkotmányosabb gondolkozású államférfiúra nézve is szükségessé tehette az államcsínyt és egyszersmind a legabsolutabb érzelműnek fölöslegessé tehette azt. Nem volt kormányozható az alkotmányosság elveivel, de szolgailag meghajolt minden illetéktelen túlkapás, az önkénynek minden rendelkezése előtt. Harczának a parlamentarismus valódisága ellen praegnáns kifejezést adott törvényalkotásaiban is, midőn a választói jogosultságot vetette kemény csonkítás alá. Itt a jogfosztás, a néphatalom lerombolása, a képviseleti fogalom ledöntése, a legfőbb alaki érvényt nyerte. De az inparlamentáris saturnáliák célpontja a fusiónak és az uj pártalakulásnak ténye volt. Kormánypárt és ellenzék egyesültek egy közös varázsszerben: a hazugságban. Új tünemény volt a pártok természetrajzában. A hazugság oly fegyver, mellyel rendesen előbb hatalmas, de már hanyatló többségek szoktak élni. Itt van a hazugságnak stádiuma Ellenzék vele nem igen élhet, mert a hazugság csak védelmi fegyver és mint ilyen is nyomorult. A Deákpárt már eléggé fenyegetve volt uralmában, hogy hazugságokhoz folyamodjék. Ámde az volt nálunk a példátlan eset, hogy magával szemben oly ellenzéket talált, mely két évi „taktikai“ hadjáratában hazugságokkal még jobban lejárta magát. Ez a fúziónak nevezetes története. Az egyesülés a corruptió szomorú apotheózisa volt. Most mennek. A nemzet ki fogja mondani ítéletét: kezdődött törvénytelenséggel, végződött hazugsággal. A törvénytelenség után a feloszlatás látszott indokoltnak. A hazugság után ismét úgy tűnt fel, mintha a nemzet egy XIV. Lajost, ki ostorával kergetné szét parlamentjét, egy rangra helyezhetné Jézussal, ki korbáccsal űzte ki a templomból a piarizmusokat. Mezei Ernő: A „függetlenségi párt“ ma tartott értekezletében elhatározta felhívást intézni az ország függetlenségi párti választóihoz, miszerint minden választókerületben, hol a függetlenségi párt részéről legalább száz választó van, képviselőjelölt állíttassék föl. Lehet, a küzdelmet nem követi nyomban a siker, de az igaz ügy melletti küzdelem előbb vagy utóbb de okvetetlen győzelemre vezet. Kitartás a küzdelemben, állhatatosság az elvek mellett — legyen és maradjon mindig jelszavunk. A képviselőház ma d. u. egy órakor tartott zárt ülését Ghyczy Kálmán elnök megnyitván, a miniszterelnök előterjesztést tett az országgyűlés bezárási módjára nézve. E szerint hétfőn d. e. 10 órakor tartandó ülésében a képviselőház bevégzi még hátra levő teendőit ; a szentesített törvényczikkek kihirdettetnek, — a főrendiház szintén elvégzi teendőit, s azután 1 órakor a két ház összegyűl a főrendiházban, hol a trónbeszédet a kir. biztos felolvassa. Közvetlenül az országgyűlés berekesztése után közzé fog — mint a „R.“ hallja — tétetni s a törvényhatóságoknak megküldetni a legfelsőbb királyi kézirat, mely az 1875—1878-iki gyűlést junapésire, folyo évi augusztus hó 28-ára összehívja. Ezt követendi a belügyminiszternek a választási törvény 56-ik §-a értelmében kibocsátandó rendelete, mely az átalános képviselőválasztások törvényszerű tíz napi határidejét julius 1 —10-ére tűzi ki. A főrendiház elnöksége értesíti a főrendeket, hogy a király meghagyásából a magyar országgyűlés jelenlegi utolsó ülésszaka f. hó 24-én fog berekesztetni. A monori választókerület tisztelt választó közönségéhez! A jövő országgyűlési választások július hó első napjaiban megtörténnek. Itt az ideje, hogy hazánk nagy fontosságú elvei képviselete végett a monori választókerület tisztelt választó közönsége is értekezzék. Alulírottak, Monoron e hó 27-kén azaz csütörtökön Űrnapján délután 3 órakor fogadó helyiségében tartandó értekezletre ezennel tisztelettel meghívjuk mindazokat, kik a baloldali elveket tovább is fentartani óhajtják. Kelt Budapesten, 1875. május hó 20-ik napján.— Gubody Sándor: Simonyi Ernő, Katona Lajos._________ Illetékes helyről megkérettünk, hogy a képviselőház t. tagjainak figyelmét arra hívjuk fel, hogy Budapestről leendő eltávozásuk előtt lakásaikat az utolsó posta kitételével a ház irodájában a végett jegyeztessék fel, hogy a nyomatás alatt levő irományok biztosan utánuk küldethessenek. Miután Patay István, kit Debreczen választ meg, kijelentette, hogy a hajduszoboszlói kerület képviselőjelöltségét el nem fogadja, a kerület Csanády Sándort kérte fel a képviselőjelöltség elfogadására. ______ Budapest, május 22. Tisztelt szerkesztő úr! Lapja mai számában támadás intéztetik ellenem azért, mert a „szabadelvű párt“ f. hó 18 án tartott értekezletén elnököltem, a midőn a többek között a keleti vasút ügye is tárgyaltatott. Én a keleti vasút igazgatótanácsosául 1871. október hó 21-én választattam meg és lemondásomat 1873. deczember 16-án az igazgatótanácsnak benyújtottam, s az elfogadtatott. Már ebből is látható, de különben is kétségtelenül beigazolt tény, hogy akár a hírlapirodalom, akár a képviselőházi bizottság, akár a részvényesek részéről neheztelés alá vett eljárás — egyikében is semmi részt nem vettem. És mert ez köztudomású tény volt, az említett értekezlet alkalmával nyugodt lélekkel elnökösködhettem, miután az ezen kötelesség teljesítése alól felmentetésemre semmi alapos okot föl nem hozhattam volna. Ezt igazolja azon körülmény is, hogy midőn a múlt 1874. év elején a balközép értekezletén a keleti vasút ügye került tárgyalás alá, és én kértem a fentebb előadott körülményeknél fogva, hogy az elnökség e tárgy fölötti tanácskozás tartama alatt másra ruháztassék, a párt egyhangú kívánsága következtében az elnöki széket elfoglaltam, miután kimondatott, hogy e tárgybani elfogulatlanságom, függetlenségem semmi körülménynél fogva sem vonulhatok kétségbe. Ennyit egész tárgyilagosan az ügy állására nézve, kérvén, hogy ezt becses lapjában fölvenni szíveskedjék. A czikknek személyeskedő sértő részére nem ez után felelek. Budapest, 1875. május 21. — Tisztelettel maradtam. Várady Gábor: A szabadelvű párt ma d. u. 6 órakor értekezletet tartott a pártszervezkedés tárgyában. Gór éve a párt elnökévé választatott, kívüle megválasztattak a sport végrehajtó bizottság tagjai, valamint az országos nagy bizottság tagjai is; ezen kívül kimondatott, hogy a nagy bizottságnak tagjai, a vidéki szabadelvű körök elnökei, s a főrendi szabadelvű párt felszólítandók, hogy a maguk részéről szintén válasszák meg tagjaikat mindkét bizottságba. A közlekedési minisztérium műszaki közegei pár nap alatt megkezdik a helyszínen való tanulmányozását a kormány definitív elhatározása szerint a Duna balpartján vezetendő budapest zimonyi vasútvonalnak. A közlekedési minisztériumban az a nézet uralkodik, hogy a lehető gyorsasággal folytatandó munka abba a helyzetbe juttatandja a kormányt, hogy biztos támaszték alapján még július hóban megkezdhesse s be is fejezhesse az alkudozásokat a nevezett vonal kiépítésére ajánlkozott Reed Brothers és társa bankházzal vagy esetleg más vállalkozóval, s így a vonal kiépítésére vonatkozó előterjesztést közvetlenül az új országgyűlés megalakulása után a törvényhozás elé terjeszthesse- Nemzeti politika, ír. Déva, május 21. De épen ezen egészséges szellem hiányzik korunkban, midőn volt vezéreink adják a példát elvváltoztatásban, hitszegésben, árulásban és szószegésben, s hogy erkölcstelen uralkodásukban a nép által támogatva legyenek, rendszeresen terjesztik a demoralizatiót. A demoralizatio pedig bő anyagot talál a jogtalan igények eláradásában. És itt mi a nép vagyunk a főbűnösök, kik a felülről jövő ragálynak nem bírunk ellenállani. Nevelési rendszerünk ferde, sőt veszedelmes. Gyermekeinket azon biztatással csalogatjuk a tanulásra, „tanulj fiam, hogy az legyen belőled“, ahelyett, hogy azt mondanók: „tanulj fiam, hogy tisztességes munkád vagy mesterséged által képes légy becsületesen élni és lehess hasznos tagja a társadalomnak.“ Innen gyermekeinkben már az ábéczénél megfogamzik az a rögeszme, hogy neki iQ,ga van üíí auaiu címűm, va^jr polgártársai VeitíS velGJtC-kén kényelmesen pöffeszkedni. Felnő az ifjú, s minthogy az apa ígérete a legnagyobb résznél nem teljesedik, azonban az úrhatnám vágy kínozza, s a mellett látja, hogy a romlott kormány romlott embereket használ, politikus kezd lenni, elfojtja legnemesebb érzelmeit, mik anyagi törekvéseinek útjába állanának, hypocritá lesz s eladja magát annak a ki megveszi. Ezt bizonyítja a folyamodások azon roppant sokasága, ami hivatalért benyujtatik. Hát az a sok csalás, hizelgés, rágalom, stb. stb. mi a hivatalvadászattal egybe van kötve. Nőnevelésünk még roszabb. Leányainkat legelőbb is az osztrák tisztek nyelvére tanítjuk. A legelső benyomás a leány keblére idegen, korcs, nem pedig hazaszeretet. Mindennek neveljük a leányt, csak jó anyának, jó feleségnek és jó honleánynak nem s hogy a rész befejezve legyen, korán rászoktatjuk a fényűzésre, már pedig a fényűzés oly országban, mint a mienk, honnan a pénz az utolsó gombostőig csaknem minden czikkért kivándorol, rettenetes csapás. (mikor lesz Magyarországnak egy Pombal minisztere ?!) Hogy a fényűzés minő bűnöknek és nyomoroknak szülő anyja, tudjuk mindnyájan. Innen származik azon minden csapás feletti csapás, hogy ifjaink kezdenek nem házasodni s ha házasodik is, többnyire speculatioból, hogy maga is élhessen s a fényűzést is győzhesse. A nőtlenség eláradása oly nagy bűn, mit ha meg is bocsát a kegyelmes isten, de a természet soha, de hogy is bocsátaná meg a természet ezen nemzetellenes nagy bűnt, midőn a nőtlen ember a teremtés lánczolatát szakítja ketté. Az isten ugyanis a dolgoknak csak kezdetét teremtette meg közvetlenül, azóta az egyik dolog szüli a másikat, vagy teremti azt, a nőtlen ember pedig az emberteremtés lánczolatát szakítja ketté s megöli magában mindazon embereket s azoknak ivadékait, kik különben tőle származtak volna. A mily nagy ezen bűn, oly nagy a büntetés; egész nemzeteket kitöröl az isten az élő nemzetek sorából, hol a nőtlenség elárad; Róma bukása is innen eredt. Ne tessék mosolyogni urak ! mert amit mondok, az a magyar nemzet életkérdése , hiszen jól tudják önök, hogy mig nemzetünknek első erénye volt a családi élet s annak tisztasága, kiállott mongol-tatár-török, s az ezeknél is kegyetlenebb jó barát-pusztitást; mig ma az erkölcsbomlás következtében elég egy Tiszának ballépése, hogy az erőt veszett lankadt nép őt a fegyverlerakás gyalázatos műtételében saját magánk — a nemzetnek — sírjába kövessse, saját magát megtagadja; a haza becsületét és létjogát, s mindazt, ki e mellett még szót emel — kigúnyolja. „Az ily erkölcsi praedicatio nem hírlapi czikkbe való“ mondhatná valaki. Lehet, de miután mi nemzeti politika vázolásához fogtunk, ismernünk kell a bajokat, mikkel meg kell küzdenünk, és én nemzeti politikánk legfontosabb tételének tartom: az erkölcsök megtisztítását, s eltávolítását a lehetőségig mindazon kóranyagoknak, melyek a nemzettest erkölcseit elmérgesitik. Most az egyletek alakulása napirenden van, melyek többé vagy kevesebbé hasznosak is lehetnek. Én felállítanám — hitem szerint — a legszükségesebbet, s ez lenne az erkölcsmentő egylet; és ezen egyletnek az lenne a feladata, hogy a tisztességes házasságot elősegítse, a tanintézeteket nem annyira szaporítsa, mint jó irányba terelje, az ifjúságot a kora romlottságtól megóvja, s a népesedést és erkölcsösséget elősegítő más módokat találjon és tartson fen. Ha mi az erkölcsök megtisztításában nem vagyunk képesek magunkon segíteni, akkor ne szidjuk se Tiszát se mást, mert az aféle jogfeladások, elvtagadások, capitulatiók mind csak a nemzettest betegségének kórjelenségei, s ezen veszélyes jelenségek ezután is egy vagy más alakban ismétlődni fognak, míg a halálharang mindennek véget nem vet. Ugyan kérem, ha 67-ben az akkori országgyűlés egy egészséges és kitartó 14 milli lelket számláló ország parlamente volt volna, let volna e oly bölcseség a világon, amely azt az átkos XII. t. czikket csak meg is merte volna pendíteni? Vájjon a bécsi merev politika a birodalmi főváros fölényének tovább fentartása iránt nem vonult volna-e még akkor vissza a maga odvába ? — és vájjon legközelebb Tisza Kálmán, ha a nép romlottságában, vagy ronthatóságában nem bízik vala, merészelte volna-e az általa formulázott bihari pontokat a nép szeme közé dobni ? Bizonyosan nem, ő ma is egyike volna a legelhatározottabb közjogi ellenzékieknek. Tessék elhinni, hogy igaza volt aki mondta, hogy minden nemzet megérdemli a maga sorsát, és tessék elhinni azt is, hogy nyomorainknak és megaláztatásunknak a bűne leginkább minket — a népet — terhel, mert hogy többet ne említsek — hányadik az képviselőink közül, kit kirekesztőig képessége és jóakarata tekintetéből választottunk? Hát nem a tekintély, atyafiság, pénz, bor, pálinka, a képviselőben vetett anyagi remény, sokaknál a gyávaság és butaság vezérelt inkább minket választásainkban, mint a haza java, és becsülete?Már kérem, ha mi a nép nem vagyunk képesek embert küldeni az országgyűlésre, tessék eltűrni a közös ügy nyomorait; tessék eltűrni a leggyámoltalanabb, s legrosszabb kormányzást, tessék eltűrni az ország és szt. koronája megaláztatását, tessék eltűrni az ősök hamvainak megszégyenítését, tessék Bécs városának adófizető rabja lenni. Ez csúf philippha úgy e ? megcsalnám nemzetemet, ha az igazat ennek is meg nem mondanám. Megmondom, mert még mindig reményieli ezen nemzet jövőjében, de csak úgy, ha minden honpolgár, minden honleány megment legalább a maga személyében egy honpolgárt, vagy egy honleányt a hazának, s kikerüli azon bűnöket, mik képtelenné tennék, hogy a hazának ép, erős, és egészséges fiakat és leányokat adjon, s mint egy Hercules győzedelmeskedik minden kisérteten, szóval, ember marad a talpán. Tudják meg polgártársaim, hogy valakit az ördög — akarom mondani, a hatalom — kisérteni kezd, arról előre felteszi, hogy romlott, vagy elrontható, az erőset kerüli igazán, mint az ördög a tömjént. Ezen — tán unalmas— erkölcsi praedicatiót el kelle mondanunk, hogy azok, kik a nemzet sorsát kezükbe veszik, ne feledjék a nép erkölcsét számí»tásaikban, mint legbiztosabb tényezőét a nemzet megmaradásának. És itt mi kimondjuk mint az eddig mondottak corollariumát , hogy nemzeti politikánk legelső, és legfontosabb feladata nem vesztegetni, mint napjainkban történik, hanem megtisztítani a népek erkölcseit. Ezzel kapcsolatban oda ..~OJ - .. - X • oJ »U.UV-J»«. Ugyde hogy vagyonosodik ez a nép, melynek vállai a rész és bűnös államgazdálkodás és az idegen érdekekre fordított költségek terhe alatt máris roskadozik. A szegénység csak a regényekben szép, de a gyakorlati életben nagyon prózai portéka ; és ha a szegénység annyira megy, hogy az egészséges étel, ital, ruházat és lakás hiányzik, elsatnyul az ember, kinek aztán hasznát senki sem veszi. Nagy csábító az a szegénység az erkölcsi romlásra is. Azonban én ismertem akárhány szegény embert, ki nélkülözések közt született és élt, de magában az embert soha meg nem gyalázta; de olyant, ki kényelmes állapotból szegénységre jutott, még egyet sem, ki erkölcsileg is el ne bukott volna. Vigyázzanak az illetők s úgy szegényitsék a népet, hogy egy válságos időben nem lesz kinek hasznát venni. Ha azt akarjuk tehát, hogy Magyarország népei erkölcsösök, vagyonosok, s így haszonvehetők legyenek, függetlenitni kell az országot minden idegen befolyástól; fel kell menteni az idegen érdekek javára minden adózástól; az államháztartás költségeit oda vinni vissza, hogy azokat a nép könnyen hordozhassa. Nagy tényező a nép jellemére a nemes ambitio is; úgy de egy alárendelt ország népe — mint mi vagyunk — csak szolgalelküségre, de nemes ambitiora nem tehet szert, s igy elvész a lélek, mi válságos időkben a nemzettestet eleveníti. Tessék csak visszaadni a népnek azon öntudatot, hogy az ő hazája az isten Legyelmén túl csak saját józan akaratától függ: lesz ezen népnek esze, vagyona s lesz ereje és biztonsága a királyi széknek. Valameddig Magyarország a maga függetlenségi jogaiba gyakorlatilag visszahelyezve nem lesz, addig egy erős és határozott irányú kormány is képtelenség. Ugyan mit kívánunk mi ettől a gyámoltalan kormánytól a közösügyesnek mondott, voltaképen illuzórius közjogi alapon, midőn ennek a miatyánkot sem szabad elmondania, mig nem bizonyos abban, hogy az a bécsieknek ne lesz ellenére , hogy kívánhatunk ettől határozott programmot, például a vám és bankügyben, midőn azon s más kérdések a bécsiek érdekébe ütköznek? Tessék elhinni, hogy ezen szegény kormány — mint kormány — inkább szánakozást,mint szidást érdemel. Nem adhat ez,s még a századik sem a mostani alapon más programmot, mint amit adott: „teszünk a mit lehet, azonban annyit ígérünk, hogy ha a hazán nem is, de engedelmes szolgáinkon segíteni fogunk.“ De nem is kormány ez, milyennek egy kormánynak lennie kell; ez csak osztrák praefectura, melynek feladata Bécs város érdekeit Magyarországon képviselni. S aztán nem is jut be abba a kormányba senki, míg bűneit azaz honfiúi érzelmeit meg nem gyónja, s fogadást nem tesz, hogy ezentúl jó gyermek lesz, mint ezt a Tisza őrmnga példájából láthatjuk. Ezen nyomasztó állapot, mi roszabb a jóakaratú absolutizmusnál, tovább nem maradhat. Magyarországnak vagy független államnak, vagy ha már nem életre való, osztrák tartománynak kell lennie. Mi azt akarjuk, hogy legyen független állam a függetlenség minden kellékével. Álljon a király, mint a nemzet test feje, megoszolhatatlan egységben a hazával. Akarjuk ezt, mert elévülhetlen jogunk van ehhez, mert ezt kívánja szent koronánk sérthetetlensége, a haza jóléte és a nemzet becsülete. Nem kevésbé fontos feladata nemzeti politikánknak : a béke a honpolgárok között, s bizalom egymás iránt, mi ismét nem lehetséges igazság és méltányosság nélkül. Adjuk meg hát a nemzetiségeknek az alkalmat a szabad mozgásra a maguk individuális érdekeik érvényesítésére , sőt segítsük őket ebben. De ha megadjuk a nemzetiségeknek a mi az övék, adjuk meg a hazának is, és ez: az államegység mego szolba táti aus4g.a,-fe?