Egyetértés, 1876. szeptember (10. évfolyam, 209-235. szám)
1876-09-16 / 223. szám
Illetékes körökben szó van a skupstina összehívásáról egy rendes ülésszakra Kragujeváczba. Az összehívás október első felében fogna megtörténni. Ha addig a béke nem köttetnék meg, a skupstina a háború folytatására szükséges összeget lesz hivatva megszavazni. A kormányhír szerint három millió aranyat kiván, mely összeggel, azt hiszi, a téli hadjárat költségeit fedezni fogja. * Mint érdekes curiosumot, fölemlítjük azon eszmét, mellyel Grant Daff indiai volt alállamtitkár a keleti kérdés csomóját kettévághatni képzeli. „Hagyjátok meg — módja a Timeshoz intézett levelében — a khalifák képviselőjének, mint európai uralkodónak czimzetes méltóságát, ázsiai birtokait, biztosítsatok neki jövedelmet, mely Brassóban vagy valahol volna kiszolgáltatandó az európai Törökország jövedelmeiből és kormányozzátok azt angloindiaikkal, kik nagy számmal vannak Angliában s nem tudnak hova lenni az unalomtól“. így gondoskodik Grant Duff az Indiában kiszolgált angol hivatalnokok ellátásáról, s hogy tervét Oroszország előtt is kedvessé tegye, indítványozza, hogy az egy orosz herczegnővel összekelt edinburgi herczeg Konstantinápolyban tétessék uralkodóvá. Az angol lapok legutóbb Derby lordnak tegnapi lapunkban közölt beszédével foglalkoznak. E beszédet a „Standard“, „Morn. Advert.“ és „Morn. Post“ kedvezőleg fogadják. A „M. P.“ reményű, hogy a kormány, miután a bulgáriai ügyben való magatartását kinyilvánította, nem fogja magát megzavartatni az agitatió által, mely Európát új háborúba bonyolíthatja. A „Times“ helyesli Derby azon nyilatkozatát, hogy a bolgárok megvárhatják Angliától, hogy a rémtettek ismétlődése ellen lépéseket tegyen. Ha a kormány határozottan sürgetni fog ez ellen való garanciákat, a „Times“ azt hiszi, mindenki nyugodtan be fogja várni az eredményt. A „Daily News“ szintén köszönettel veszi ezen nyilatkozatot, de jobban szeretné, ha az kissé határozottabban hangzott volna, de azért e nyilatkozatot nagy haladásnak tekinti az előbbi miniszteri kijelentésekhez képest. A „Daily Telegr.“ szintén kedvezőleg nyilatkozik a beszédről, s azt hiszi, hogy minden jóra fordulhat még, ha egy a kabinet és az ország közötti ilyen őszinte és teljes eszmecsere elégséges — amint hogy az is arra nézve, hogy a közvéleményt megnyugtassa, s a kormánynak visszaadja a mostani fölöttébb komoly válságban a közbizalom támogatását.* Erzerumból ezt írják a „Pol. Cor.“-nek: Trapezunton át folytonosan nagy mennyiségű lőszereket szállítanak ide. A Konstantinápolyból ide küldött bizottság főleg Erzerum, Ardegar, Kars és Bajazid várát vette szemügyre. Ezek tökéletes védelmi állapotba fognak helyeztetni. Nemcsak a régi várakat javítják ki, hanem újabb építkezések is rendeltetnek el. A vilajet kormányzósága nagy nehezen 20,000 db arany kölcsönt vett fel egy gazdag örménytől, mely összeg felszerelésre fordíttatik. Alig hihető, hogy mily kevés pénzen történnek a török hadszerelések. A munkások nem kapnak fizetést, a fegyvereket requilált fuvaron szállítják, a növelt helyőrség úgyszólván semmi költségébe nem kerül az államnak, mert sem a közkatonák, sem a tisztek nem kapnak zsoldot, lisztet és egyéb élelmiszereket pedig egyelőre hitelre vesznek. A zajongó kurdok néhány községben ismét garázdálkodtak. Ardegarnál kifosztottak két örmény falut, és lerombolták a templomokat. A kormány katonaságot küldött a haramiák ellen, ezek azonban erélyesen védték magukat. Mehmed bey ezredes rendeletet kapott, hogy minden áron csináljon rendet.* Oroszországban naponként újabb és újabb hírek merülnek fel, melyek szerint a Kaukázusban török emissariusok zavarokat törekesznek előidézni. Az orosz kormány erre vonatkozóig „kérdést“ szándékozik intézni a török portához. Az orosz cár 11-én érkezett Szergiej és Alexandrovics nagyherczegek kíséretében Odessába, honnan azonnal Haltába utazott. Itt Ignatieff tábornokot fogadta. Párisból jelentik, miszerint Rosetti, a román képviselőház elnöke, oda érkezett, hogy a franczia kormánnyal Románia magatartása felől értekezzék. Bukarestben ugyanis nagy nyugtalanság uralkodik Oroszország tervei s az ottani orosz konsul nyilatkozatai miatt. Rosetti azon kérdésére, hogy elmenjen-e Decazes herczeghez Vichybe, ez utóbbi azt felelte, hogy az ügy fontossága ezen dolognak Párisban való megbeszélését kívánja. Decazes tegnap ide érkezett Párisba s ma kellett Rosettivel találkoznia. A m. kir. pénzügyminiszter f. évi 42789. sz. alatt a következő körrendeletét intézte valamennyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz, adófelügyelőhöz és adóhivatalhoz, a régi mintázatú adókönyvecskék fölhasználása tárgyában: Beérkezett jelentések szerint az uj mintázatú adókönyvecskéknek a f. évi január hó 29-én 1851. sz. a. kelt rendelettel történt behozatala folytán az addig használatban volt adókönyvecskékből úgy a nyásaként az emberiségnek, melynek legszentebb ügyéért, szabadságart lelkesedve küzdött. Veszni hagyjuk-e hát ezeket és még azon számosokat, kik felvételükért naponként jelentkeznek s kiket vérző szívvel bár, de a szükség nyomasztó kényszere alatt kénytelen a bizottság elküldeni ? — Nem! Isten nem engedi, hogy a képzelet chacsában megvillant ezen sötét kép valósággá váljék; — él és kell, hogy éljen a magyar nemzet kebelében azon szent kötelességérzet, mely segélyére készteti sietni mindazon fiainak, kik a haza iránti kötelesség hit teljesítése mellett munka és keresetképtelenné válva, az emberbaráti áldozatkészségre joggal számíthatnak. Nincs, nem hihető, hogy legyen oly polgára a magyar hazának, ki az 1848—49-ki rokkant és munkaképtelen honvédek felsegélyezése végett kinyújtott kérő kezet el tudná magától hidegen taszítani ? E szent meggyőződésből kiindulva kötelességének tartja a honvédmenedékház bizottsága a magyar haza polgárait a múlt éveken oly lelkesedéssel megkezdett és oly sikeres eredményre vezetett adakozásainak folytatására tisztelettel felkérni, legkivált pedig azon egyeseket és testületeket, kik a fentebb megnevezett e bizottmány kezénél lévő ajánlati leveleik szerint a honvédmenedékház szükségletei fedezésére több évekre terjedő összegeket nagylelkűen ajánlottak, hogy az 1875-ik évre még hátralevő ezen tartozásukat a 1. évre eső részlettel együtt mielőbb megküldeni siessenek. Budapesten, 1875. évi szeptember havában. Az 1848—49 kirokkant honvédek menháza bizottmánya nevében Földváry Albert, alezredes és bizottsági elnök. Üllő és kalapács. — Regény. — írta: Spielhagen Frigyes. HARMADIK KÖTET. XI. Rész. (Folytatás.) De ennek nem én valék oka. Érzékeim, szivem ép oly fiatal volt, mint nyolcz, kilencz év előtt, de nem szabadulhatok a nyomasztó gondoktól, melyeket ama derék felügyelő a fűrészmalomban beszédével előidézett. Nézetei nagyon összhangoztak észleléseimmel a reggeli séta alkalmával. Mily élesen körvonalazta a kereskedelmi tanácsost, épen minőnek ez előtt és még tegnap este is láttam. Mint dicsekedett, és kétkedett, hogy e birtok értékét rövid idő alatt megháromszorozta, ötszörözte, és mennyi jót cselekszik a nép között. Meg akarta mutatni a környékbeli nemes uraknak, kik a gazdálkodás vezetésével ötven évvel visszamaradtak, mit művelhet egy üzletember, mennyire képes még ily elhanyagolt birtokot is emelni. Csupán ezen érdekből fáradozott, s ha a fiatal herczeg e birtokra vágyik, igyekezzék megszerezni, mert majd elkésik ! Ötszáz ezer tallér! fél millió! Hogyan volna ez lehetséges? Igaz, e roppant kiterjedésű birtok elhanyagolt állapotában is megért százötvenezer tallért. Most, miután jobb karba helyeztetett, és gyönyörű lakházzal többféle gyárteleppel láttatott el, értéke még annyira emelkedett. De ez előnyökkel szemben hátrányos községeknél, mint az adóhivataloknál és pénzügyigazgatósági gazdászati hivataloknál helyenkint nagy készlet maradt fen. Miután egyrészt ezen nagyobb értéket képviselő készlet elárusítás által nem értékesíthető, másrészt pedig megfelelő kiigazítás, illetőleg pótbeírás által ezen könyvecskék az egyes adózók részére még használhatóvá tehetők: megengedtetik, hogy a még készletben levő ily régi adókönyvecskék azon adózók számára használtassanak fel, kiknek az 1875. év végével hátralékuk nem maradt, vagy a mely adózók számára az egyévenkinti leszámolás alkalmából az 1876. év előtti időszakra uj adókönyvecskék állitandók ki. . Ez értelemben a községi elöljárók a kir. adófelügyelő által oly módon utasitandók, hogy a régibb minta szerinti könyvecskékbe a bennök nem foglalt adónemet a szükséghez képest pótlólag írják be, s a félnek teljesen kiigazítva adják át. Azon adózók, kik 1875. év végén adójukkal hátralékban maradtak, az 1876. január hó 29-én 1851. sz. a kelt rendelet értelmében kivétel nélkül uj mintázatú adókönyvecskékkel látandók el. A m. kir. pénzügyminiszter f. évi 35690. sz. alatt a következő körrendeletét intézte valamennyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz, a dohánycsempészetnek a gőzhajókon való meggátlása tárgyában. A közmunka- és közlekedési m. kir. miniszter urnak folyó évi julius hó 20-án 11494. sz. a kelt átirata szerint az első dunagőzhajózási társulat elfogadta azon módozatokat, melyek a pénzügyőri biztosok és pénzügyőrök díjmentes szállítását illetőleg, a hazai vaspályákon, a dohányjövedék ellen irányzott csempészetek meggátlása czéljából immár alkalmazásba vétettek, és ennek folytán körözvény útján értesítette alantas közegeit, hogy az említett közegek a közlött módozatok mellett, jövőben a hajókon is díjmentesen szállítandók, utasítván egyúttal szolgálati személyzetét, hogy a dohánycsempészet meggátlásánál lehetőleg közreműködjék. A honvédmenház érdekében a következő felhívás közzétételére kérettünk fel. Az 1873-dik év végével újonnan szervezett honvédmenház bizottsága feladatának megfelelendő, hogy a már készen átvett üres menházat lehetőleg benépesíthesse, — azon szerencsés ötletre jutott, hogy hazánk összes községeit, nyilvános pénz és iparüzlet intézeteit és tehetősb polgárait egy bizonyos évek során át fizetendő s erejükhöz mért összeg megajánlására hívja fel. Ez életrevaló eszme csakhamar sikeres eredménnyel fizeti meg a bizottság fáradozásait, — mert a több évekre menő felhívást a nagyközönség hazafias részvétére méltatván, 5, 10, 15 évre szóló ajánlataikat és az első részlet lefizetését a szent ügyhöz méltó áldozatkészséggel gyorsan és tömegesen megtették, úgy annyira, hogy a bizottságnak 1874. év végével ez adakozásokból már 20 ezer forintot meghaladó gyümölcsöző tőkével, több évre biztosított 7—8 ezer frt adakozás utjáni bevételre volt kilátása. Ily kedvező körülmények között a bizottság hozzáfogván a menház belső és külső felszereléséhez és fokonkénti benépesítéséhez, felszólította az ország összes honvédegyleteit, a nagyobb ajánlatokat tett községeket, hogy az 1848—49-évi honvédek közül leginkább segélyre szorult munkaképtelen nyomorékokat a menházba leendő felvételre ajánlják. Az ajánlottak és önkényt jelentkezők lelkiismeretes megválogatása folytán ma a menháznak 60 rendes tagja van, kik a bizottság fáradozása mellett a hazafias közönség áldozatkészsége folytán a lehetőleg kényelmes helyzetben, békés és bajtársias egyetértésben gond nélkül élik irányt-vetett életük hátralévő napjait. De fájdalommal kell a bizottságnak kijelentenie, hogy e nagy gond és fáradsággal létrehozott, berendezett, benépesített egyedüli menhelye a dicső múltú honvédség rokkatjainak ma holnap üres és puszta leend, mert a bizottság nem képes azt tovább fenntartani, miután a nagyközönség már már megfeledkezve nemzeti büszkeségeinkről, nemhogy azok nyomorékai ellátására újabb adakozásokkal sietne áldozni, de még a megajánlott évi részleteket sem küldi rendesen, ugye annyira, hogy 1. év ápril havától az ez oldalról bizton várt 4—5000 frt helyett alig annyi száz forint volt a bizottság bevétele, a rendes havi kiadás több ízben az 1000 forintot is meghaladván, a kiadások maholnap felemésztik amúgy is csekély tőkéjét. És ha az elfogy s ha a nemzet jobbjai ez ügytől megvonván további áldozatkészségüket, veszni, pusztulni hagyják az intézetet, veszni, pusztulni hagyják a nemzeti dicsőség világhírű bajnokainak azon néhány rokkantjait, kiket a bizottság a nemzet örök szégyenére úgyszólván a szemétről szedett fel, és kivetkőztetve a nyomorból őket ismét öntudatos emberekké tette, kibékítette önsorsukkal, a hazával s a nemzettel, kiért egykor oly bámulatra méltólag küzdöttek, vérzettek s később annyit szenvedtek. E nehány nyomorultnak ismét kezébe adja a bizottság a koldusbotot s kiűzi őt azon helyről, a melyről azt hitte, hogy ott végezheti be békében úgy is nyomorult életét, újra kiállítsa őket az utczák szegletére élő tanújaként e nagylelkűnek állított nemzet hálátlanságának, kínos szemre rászolgált, hogy a nagy őserdő kivágatott, és értékesíttetett. Bárhogyan számoltam és ismét számoltam, ez óriási összegre nem tudtam emelni e birtok értékét, fele körülbelül mindig hiányzott. Vájjon a kereskedelmi tanácsos egyéb adatai vagyonára nézve, ennyire igazak-e ? Ő tegnap este berlini gyárának értékét is ily arányban említé. Talán csak ámítás ama roppant gazdagság, mellyel egykor bírhatott ? Ily gondolatokkal küzdve, álltam a tengerparton, és mélyen sóhajtottam. Újabban meglepett a komor sejtelem, most itt a szabad ég alatt, körüllengve a tenger üde levegőjétől, melyet tegnap este a szoba tikkasztó levegőjében bortól lázas képzeletem alkotta rémképeknek tartottam. És miként tegnap, úgy most ama szép leányra az irigyelt, és elkényeztetett dús örökösnőre, mely örökség már talán csak az apa kérkedő hazugságaiban létezik. — De végre is, mi közöd hozzá ? Semmi, épen semmi, — gondolom, gyorsan bukdácsolva tova a part mély homokjában. Majdnem ráléptem egy halra, melyet a tenger hulláma nem rég vethetett a partra. Élettelennek látszott, de sértetlen volt, és kopoltyúja még egészen piros volt. Talán nagy erővel csapta a hullám a kőparthoz, vagy egy rozmár tévé reá első lábát. Felemelem ez élettelen állatot, s a nagy köveken át lépkedve, bedobám a tengerbe. A vízben azonnal felfordult, háttal lefelé. — Szegény pára, — gondolom— szívesen segítettem volna rajtad, de hasztalan. Most már felfalnak a sirályok; örvendnek, hogy nem élsz. — Mi közöd ez élettelen halhoz ? — okoskodom tovább, utamat folytatva s a nedves homokot lábaimról lerázva. — Semmi közöm hozzá, épen semmi. Legjobb, ha oly szivünk van, mint a sirály ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. A m. kir. igazságügyminiszter Farkas Sámuel volt fogházfelügyelőt a nyíregyházi ki. törvényszékhez írnokká, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a kecskeméti állami reáltanodához Szőke Gyula nagyváradi gymn. rajztanárt s a pancsovai állami reáltanodához Szirtes Ignácz műegyetemi tanársegédet rendes tanárrá nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter a selmecz-bányai akadémia ásványtani tanszékénél üresedésbe jött tanársegédi állomásra Knöpfler Gyula bányagyakornokot nevezte ki. — A soproni kir. pénzügyigazgatóság Jádi Gyula pápai Vl-od oszt. kir. adótisztet Vi-od osz. adóhivatali ellenőrré a letenyei kir. adóhivatalhoz nevezte ki. — A király, ki tegnap Gödöllőre érkezett nagy-szebeni utjából, holnap reggel bejön a fővárosba s itt fog időzni néhány napon át. Ez alkalommal a főváros közelében csapatszemlét is fog tartani. — A királynét 19-ére várják Gödöllőre s igen valószínű, hogy a király is akkor megy oda vissza. — Széll Kálmán pénzügyminiszter Rátótról Budapestre érkezett. — József főherczeg közelebbi kis-jenői tartózkodása alkalmával az ott működő színtársulat előadását is meglátogatta. A főherczeget nagy éljenzéssel fogadták s úgy oda mint vissza két égő fáklyával kisérték kastélyáig a különben sötét utczákon. Csak az volt kár, hogy a görög tűz, melynél fehérbe öltözött leánykák körében a főherczeg arczképét akarták a színházban bemutatni, nem sikerült ; különben a főherczeg az előadást csaknem mindvégig nézte. — Levasseur, mint már említők, tegnap Körösi statisztikai hivatali igazgató kíséretében megtekintette a városi reáliskolákat, államgymnasiumot s több polgári iskolát. A tudós, ki Párisban a kormány által az iskolák berendezésére vonatkozó terv elkészítésével bízatott meg, igen nagy megelégedéssel szemlélte meg az iskolákat, beosztásuk ellen semmi kifogása nem volt. Levasseur ma reggel utazott el fővárosunkból. — A svéd királyné hosszabb idő óta tartózkodott egészségének helyreállítása czéljából meleg ágalj alatt. Most már annyira javult, hogy orvosai reménye szerint túl van a visszaesés valószínűségén. — Károly István főherczeg, ki a tengerész-akadémiai tanfolyamot fogja hallgatni, Fiuméba érkezett. A második osztályba való felvételi vizsgát szokás szerint „kitünően“ letette, s tegnapelőtt Miramareban meglátogatta a királynét is. — Jótékonyság. Néhai Hofrichter József helyettesítési tömege feloszlatván, a tömegből a Rókus-kórház, Josefinum s szegények házának egyenkint 2370 frt 75 krral hagyományozott 7112 forint 25 kr a főv. letéthivatalnak átadatott s ott bevételeztetett. — Szilágyi István síremléke. A főv. közgyűlés pár hóval ezelőtt visszautasította Feszl építész síremléktervét s a hatóság új terv készítésével bízta meg őt. Feszi az utasításhoz képest obeliszk alakban újra elő is terjesztette tervét. E szerint a síremlék IV magas, obeliszk alakú, mauthauseni gránitból, casti márvány conzollal. Delejes módon bronzkozott öntött vas koszorúk s hasonló 12 rózsa ékesítené az emléket. Az előbbinél általában sokkal sikerültebb, ízléses és kifejező is. A középítési bizottság ma tárgyalta s elfogadta annál inkább, mert a kellő 5000 frt költségvetés keretén belül mozog, ugyanis 4960 frtba kerülne. Hozzáteszi azonban jelentéséhez a bizottság, hogy a conzolok nem épen szükségesek, a szegélykövek gránitból legyenek, s a márvány egyátalán mellőztessék. Szilágyi síremlékéhez egy névtelen mérnök meglehetős csinos két tervet küldött be szintén, miután azonnali, és éles karmaink készek mindig a prédára rohanni, melyet a hullám elénk dob. György, György ! Szégyeld magad. Hisz te úgy sem alakulsz át, csak olyan maradsz a minő vagy. De mást sem alakíthatsz át, például a kereskedelmi tanácsost. Meggyőzheted-e őt valaha nagy és nemes mestered tanairól ? A szeretet, a kölcsönös segélyezés tanáról? Soha! Vagy legfeljebb oly módon, ha meggyőződött, hogy ezzel kapcsolatosan az ő előnyeit támogatod, és ellenkező eljárással tönkre jut. Mindezt előre megjósold mesterem. Most a tanácshoz hasonló egyénekre került a sor, ők a kalapács lovagjai. Régi játék ez uj alakban, de mesterem ragyogó tekintettel jegyzé meg: de nem fog e korszak soká tartani, aztán következünk mi, kik megértettük és beláttuk, hogy létezik oly igazság, mellyel nem lehet gúnyt űzni. — Ez idő, a mi időnk jönni fog! Legalább mindazoknak megjő, kik hatalmukba kenitek, és lebegő öltönyöknél fogva megtartják. Egy sirály sivítva röpült el fölöttem, s én feltekintek, az ötven láb magas fennsíkra, melyet sürü bokrok szegélyeztek. E bokrok között valami fehér lengeséget láttam lebegni, mintha valami öltöny lett volna. Nem az volt, hanem hosszú fátyol, mely egy lovaglónő kalapjáról lengett. Láttam futólag a kalapot, a lófejét, sőt magát a lovaglónőt is, amint oldalt hajolva a meredekről lepillantott. Szívem dobogott. A helyzet veszélyesnek látszott, habár voltakép nem volt oly mérvben veszélyes, mint az azon pontról látszott, hol én álltam, figyelmeztettem legyen óvatos, de aligha meghalld kiáltásomat, mert fátyol odább lebegett, és szívem még mindig hangosan vert. Legyen Paula ezért felelős, ő volt oka, ha a szép Hermint nem láthatnám egykedvűen ötven láb magaslatról lezuhanni, még pedig az én karjaimba. ban Eeszló elfogadható, s a névtelen nem csatolt terveihez költségvetést, neki azok köszönettel visszaadatnak. — Meghívás. A „budapest-józsefvárosi szabadelvű kör“ f. év szeptember 17-én vasárnap d. e. 10 órakor saját helyiségében (Hebelt-féle ház I. em.) közgyűlést tart, melyre a tagok tisztelettel meghivatnak. — Az elnökség. — A temesmegyei rész termés szomorú következménye gyanánt Ritberg községből, melyet magyarok laknak, 200-an készülnek kivándorolni. Hét év óta még csak középszerű termés sem volt e vidéken, az oláhok már képzelhetlen keserűségben küzdenek s az idei tél talán még roszabb lesz reájuk nézve, mint az eddigiek voltak. A statisztikusok itteni időzése alkalmából tett néhány mondást lejegyezve: jellemző volt az is, mikor B.Csabán a nép örömujjongó szívélyességétől áthatva azt mondá az egyik angol, hogy sok más országban az volt az első szó, amit meg kellett tanulnia: „kérem“. — Nálunk ellenben a „köszönöm“ volt az, aminek először nyelvére kellett jönnie. — A pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlva vettük a következő, valóban méltó megbotránkozás által szült felszólalást: „Sok keserű humorral teli sorokban, úgy komolyan is felszólaltak már a lapok a dohány és szivar roszasága ellen. Bár biz’ azzal nem menthető, hogy akinek nem tetszik, ne dohányozzék, azon tény, hogy a szivarokban rongydarabokkal undorittatják el az embert, de az meg épenséggel botrányos, és magánember részéről bűntényt képező csalás, hogy egy ugyanazon jelzetű, nagyságú, és áru dohányból kétféle minőség hozatik forgalomba s pusztán a trafikos kegyétől függ, ha vájjon az ember pénzéért csakugyan oly dohányt kapjon-e, aminőt rendszerint kapni szokott, vagy oly undorító pozdorja-adagot, hogy az életkedve is elmegy tőle. — Tudva, hogy az úgynevezett „valódi török“ specialitások is a mi gyárainkban készülnek, nem csináltam abból honfiúi skrupulozitást, hogy a „finom török kir“ szívására adjam fejemet. E dohány méregdrága mennyiségéhez és minőségéhez képest, — hagyján volna azonban, ha a vevő olyat kapna, minőt vár s divatba nem jött volna pár hónap óta, hogy az egyetlen pesti „specialitásában, Sernek és Mayernél e dohánynemből ugyanazon áron kétféle minőséget árulnak, s ha egyszer legalább vékonyra nyesett káposztalevél „kirt“, de máskor meg vaczkos szemetet adnak a vevőnek. — Vájjon ily nagy mennyiségben a pénzügyminiszter úr tudtán kívül gyártják-e e dohányt úgy, és csalják vele az embereket ? — A fiumei magyar állam iskola. A Fiuméban állami költségen felállított magyar állami 4 osztályú elemi iskola —elég csudálatosan — növendékek nélkül maradt. Összesen csak 30-an iratkoztak be, minek okát hasznos és tanulságos volna megfejteni a fiumei lakosság ismeretes magyar érzelmeivel szemben. ” A diák-kongressus ügyében Párisban működő bizottság, mely a klerikalismus elleni határozatok végett nemzetközi diák-kongressus egybehivásán működik, Garibalditól a következő levelet vette az elnökre czímezve: „Kedves Massardom! Teljes szivemből állok az önök nemes elhatározása mellé, a mely az egész világ tanuló ifjúságát a klerikalizmus elleni harczra sarkalja, a mely klerikalismus a modern társadalom valódi cholera morhussa. Fogadják a párisi bizottság fiatal tagjai üdvözletemet. Caprera, szept. 7-én.“ — Furcsa logika az is, hogy a pénzügyminiszter elrendelte, miszerint az uj mintázatú adókönyvecskék behozatala előtt használatban volt adókönyvecskék, halmazkészletek feküdvén belőlök helyenként, „azon adózók számára használtassanak fel, kiknek ez év végével hátralékuk nem maradt.“ Hát a kik meg le nem birták fizetni az adójukat, azok vegyenek maguknak uj könyvecskét. — Megható erkölcsi elismerés a pontos fizetőknél, melylyel szemben a fizetésképtelen ember pár krajczár erejéig megdorgáltatik. — Petőfi összes költeményeinek illustrált diszkiadása, melyet két év előtt Bucsánszky „irodalmi vállalataihoz“ méltó mázolás alakjában készült képekkel adott ki az „Athaeneum“, karácsonyra uj kiadásban s a rész képeknek újabbakkal való pótlásával fog megjelenni. — A fővárosi szüret tárgyában az első és második kerületi elöljáróság tegnap értekezletet tartott, melyben a budai szüretelés megkezdését a jövő hó elsejére határozta. Ma reggel 8 órakor a Concordia malom irányában a Dunaparton egy fiatal, állítólag Kövér Márton nevű kocsis 20 méter fát kocsijára rakván, ügyetlen fordulattal a Dunába hajtott, hol lovai s kocsija csakhamar elmerült, maga a kocsis a vízből kimenekült s gyorsan elfutott. A lovak vízbe fuladtak s csak néhány hasáb fát lehetett a vízből kihalászni. — A főkapitánysághoz egy egészen szőr nélküli fekete „afrikai“ eb hozatott be, melyért — Ej no, — gondolom — ismét a mentés eszméje foglalkoztat? És kiket, miket akarsz megmenteni ? Ravasz kereskedelmi tanácsosokat, élettelen, buta halakat, elbizakodott szép leányokat? Neked mindegy, csak beavatkozásodnál ujjaidat megégethesd, és lábaidat nedvesíthesd. Mennyi ideje, hogy ugyan e helyen a vad megmentése véget futottál a vámőrök elől ? Talán a lábnyomok még láthatók volnának, ha szél és hullám el nem söprötték volna, de te nagy bolond Jankó, felleled azt, a régi jelek nélkül is. így okoskodám és elhatárzom rögtön visszatérni a kastélyba, és kijelenteni a tanácsosnak, hogy semmi feltétel alatt nem maradok tovább nála, hanem sietek vissza a fővárosba. Ezen elhatározással, melynek kivitele életemnek egészen más irányt adott volna, — álltam meg a krétabánya előtt, mely meredeken emelkedett fölöttem. E vállalatot szemlélve, úgy véltem, mégsem volna illő tőlem, ha most távoznám, mielőtt megfelelnék annak, amiért ide hívtak. Megindultam tehát felfelé, a kréta sziklába helyezett falépcsőzeten, míg a fennsíkra jutottam, hol az őrház mellett volt a nyílás, melyen a bánya belsejébe lehetett bocsájtkozni. A művelettel annyira haladtak már, hogy vízforrásra bukkantak, és kezdetleges készületű szivattyúval nem háríthatták el. — Kérdés, hogy az ön gépével czélt érünk-e, — mondá az időtől megviselt vén felügyelő, körülvezetve a bányaüregben. — De hogyan is történt a vizfakadás ? — Hogyan történt ? — válaszolt a felügyelő, — hát a kréta mögül buggyant föl, épen itt, nézzel s ezzel egy, a földbe szúrt faoszlopra mutatott, mely a forrást jelzé. — Homok réteg ez, mely a túloldalon az ingoványokkal van kapcsolatban, honnan a vizet, mint szivacs magába szívja. Mi a tulajdonos a 15. számú hivatalszobában jelentkezhetek. — A finánczok ezentúl a hajókon és a vasutakon is díjmentesen szállíttatnak a dohánycsempészetnek megakadályozása czéljából. A dunagőzhajózási társulat arra is utasította közegeit, hogy a fiuanczoknak a csempészet meggátlásában segédkezet nyújtsanak. Egy megszökött végrehajtót keresnek. A neve Janovics Gyula, Miskolczról lábolt el nagyobb mennyiségű hivatalos pénz elsikkasztása után. Janovics előbb honvédből közös hadseregbeli őrmester, majd pénzügyőr, telekkönyvi helyszínelő, azután kereskedő, végre a miskolczi törvényszéknél végrehajtó volt. Tarka életpályáján hét gyermeknek apja lett. Zsidó volt, de kitért a kath. vallásra. Őszülő barna zömök férfi, néhány évvel az ötvenen fölül. Különös ismertető jele, hogy homlokától kezdve a feje kopasz. Beszél magyarul, tót kiejtéssel, németül, héberül, lengyelül, olaszul, és tótul liptói kiejtéssel. — Furcsa tréfa. Miskolczon egy Balog nevű vasúti lakatos neje, a mint egy nap a piaczról hazatért, az asztalon krétával felírva e sorokat találta : „Feleség! Ha látni akasz valamit, nézz föl a kéménybe.“ — A feleség felnéz s ott látja férjét felakasztva. Rövid hírek. Csernovics Ármin biharmegyei, 600,000 frtra becsült birtokát Kégl György képviselő vette meg 392,000 frtért. —Gyulán e hó 11-én tűzvész volt, melynek alkalmával 3 ház és sok takarmány elégett.— Derecskén oly mértékben dühöng a vörheny, hogy 90 betegségi eset közül két hét alatt 22 meghalt.— N.-Váradról egy mészáros eltűnt családja köréből azon üzenettel : „majd ha megkeresem a mivel tartozom, visszajövök.“ — Kötegyán biharmegyei községben roppan zivatar döhöngött. — Margittán a műkedvelők közelebb előadást tartottak a tűzoltó-egylet javára. Egy tanárjelölt, ki a nevelés terén teljes jártassággal bír, ajánlkozik helyben akár nevelőintézetekhez, akár magántanulókhoz. Bővebb értesítést ad a szerkesztőség. Hatvan vitéz kalandjai, r. hadbiztosság utasította az I. magy. kir. honvédzászlóaljat, hogy az aug. hóban az őszi gyakorlatra bevonult legénység részére, a náluk 1869. óta használatban levő 220 tömött szalmazsák, a fegyvergyárba vitessék, s ezek helyett a magok részére temessenek meg újakat. A parancsnak elég tétetett. Folyó hó 11-én az őszi gyakorlatra bevonult legénység szabadságra menvén, ugyancsak a hadbiztosság utasitá az I. m. kir. honvédzászlóaljat, hogy a fegyvergyárban létező 220 szalmazsákot helyezze el a raktárba, a benne levő szalmát pedig (körülbelül 1760 kéve) értékesítés tekintetéből a Ludovica-Akadémia előtt rakassa le s onnan hordássá át a m. kir. lovasosztályhoz alomszalmának. Az I. honvédzászlóalj a szalmát a Ludovica-Akadémia előtt lerakatván, kirendelt 60 legényt 60 lepedővel, hogy a szalmát hordják el a lovasosztályhoz. Haberhauer törzsőrmester jön a munka vezetésével és felügyeletével megbízva. Szept. 13-án d. u. 1 órakor ment el Haberhauer őrmester 60 legénnyel a helyszínére, ott minden ember megrakván lepedőjét, a L. akadémia előtt végig menve vitte az első 60 lepedő szalmát a lovas osztályhoz. Máté főhadnagy fogadá a tömött lepedővel megérkező 60 katonát, ki miután írásbeli rendelete nem volt a szalma átvételére, a 60 legényt lepedőstülszalmástul visszarendelé. Eközben John őrnagy a L. akadémia igazgatója az akadémiából lejővén, meghagyta Haberhauer törzsőrmesternek, hogy a L. akadémia előtt végig ne merje hordatni a szalmát, hanem kerültessen ki az üllői útra, az elszórt szalmát pedig szedesse föl szálanként. Ekkor ért vissza a 60 legény szalmával megrakva. Haberhauer beküldött egy altisztet a L. akadémiába az iránti kérdezősködés végett, hogy mit tevő legyen a szalmával. Egy törzsőrmester kijővén a L. akadémiából azt mondá, hogy valószínűleg a lovasosztály írásbeli rendeletet nem kapott, ezért szóbelileg értesíteni kell és a szalmát hordássa el azonnal. Ekkor Haberhauer őrmester a 60 legényt a szalmával tömött lepedővel 2-szer indittatá meg útnak, kikerültetve őket az üllői uton végig. A vámnál levő hadosztályhoz megérkezve, Zoltán kapitány fogadá, ki miután írásbeli rendelete nincs, a maga felelősségére nem vállalta el a szalmát, hanem a 60 legényt szalmástul visszaküldő. A 60 legény 2-szer ment vissza terhestül a Ludovica elé. Zoltán kapitány pedig kiküldé Stassiák hadnagyot még egy más hadnaggyal, hogy kérdezzék meg Haberhauert, mit akar a szalmával. Ez elmondá a rendeletet. Ezután jött vissza John őrnagy igazgató, ki újból erélyesen kijelenté, hogy miután ezen szalma által a Ludovica Akadémia tűzveszélyesnek van kitéve, ezt az épület előtt meg nem tűri. Ha nem fogadja el a lovasosztály, úgy szórja le annak udvarában a legénység a szalmát. Ekkor a legénység terhével 3-szor kerül ki az üllői útra a lovasosztály laktanyája felé. A kapuban 4 huszár állt kivont karddal, kik a 60 embert terhükkel 3-adszor is visszatérésre kényszerítők. Ekkor érkezett meg az I. zászlóalj küldöncze azon meghagyással, hogy ha a lovas osztály nem fogadja el a szalmát, úgy rakja azt le a legénység az épület előtt. Ekkor a 60 legény negyedszer ment ki a lovasosztályhoz, hogy a szalmát a szarvasmarhák tudták azt mindannyian, de urunk nem hitte, és azt vélte, hogy előnyeitől megfosztani szándékunk, amidőn azt tanácsoljuk, hogy ez oldalon ne hatoljon beljebb, bár itt a kréta rendkívül jó volt. Most meg van nagy kára. — Most meg van nagy kára! — Ugyanígy beszélt a fürészmalom felügyelője, pedig mindkettő becsületes, ügyes ember volt. Ők őszintén örvendtek volna a sikeren, és most komolyan aggódtak az ellenkező miatt. Miért nem hallgatott uruk az ő tanácsukra ? Miért ? Ugyanazon okból, amiért elvetette Snellius orvos indítványát a beteg és temetkezési egyletek alakítására nézve. Ugyanazon okból, melyből visszautasítá a gyárigazgató javaslatát, hogy a kor kívánalmai szerint a gyármunkások fizetése emeltessék. Mindezt gúnnyal utasítá vissza, és mindig egy okból, szerfeletti önzésből, melytől vezérelve, sem jobbra sem balra nem tekintett, hanem sovában mindég egy czélra függesztő szemeit, egész a káprázatig. — Most aztán nagy kára van, ismétlő az öreg, mintegy megerősítve saját eszmemenetemet, nehézkesen haladva a falépcsőn le a tengerpart felé. Egyedül valók, és mély gondolatokkal foglalkoztam, mintha egy világ megalkotása volna rám bízva. És valóban nem kellett-e itt egy világot megteremteni, melynek eddig csupán alapja volt megvetve? Fürészmalom, krétabánya, szeszgyár, az ingovány megkötése ! Mindez mily nagyszerűvé válhatnék, ha oly szellemben és szándékkal müveltetik, hogy a szegény népnek keresetforrás nyílnék általa, s a nyomorral küzdő népben bizalom támadna a vállalat iránt, és arról lenne megyőzhető, hogy midőn látszólag urának dolgozik, saját érdekében teszi azt. (Folytatása következik)