Egyetértés, 1877. szeptember (11. évfolyam, 221-250. szám)
1877-09-11 / 231. szám
r A háború. A plevnai nagy ütközetről eddig csak annyit tudtunk, hogy folyik, ma már azonban részleteiről szóló tudósítások is vannak előttünk, melyek összevetéséből a következők derülnek ki: Plevnánál egyrészről 70,000 orosz és 32,000 román 280 ágyúval, másrészről 80,000 török 240 ágyúval vesz részt az ütközetben. Ami az oroszok számát illeti, az valószínűleg jóval nagyobb az előadottnál. Miután az ütközet terve és napja az orosz főhadiszálláson megállapíttatott, ezt Gorni-Sztudenből áthelyezték Poradinba. E terv lényege Ozmán pasának teljes bekerítésében s egyidejűleg minden oldalról való megtámadásában áll. Erős orosz hadszakaszok gyors menetekben siettek azon főút megszállására, mely Lukoviczán és Jabloniczán át Szófiába vezet; a Vidinnel való összeköttetés elvágása pedig a románokra bízatott. Miután Plevna minden oldalról bekenhetett. f. hó 6-án az oroszok a sötétség beálltakor Plevnához közeledtek, s az éj folyamában ütegeket állítottak fel a török védműveket környező magaslatokon. F. hó 7-én reggel 7 órakor az oroszok megkezdték az ágyúzást a törökök jobboldali és középső állásai ellen, s a Pelisátnál, Zgalniczénél és Vrbiczánál működő orosz ágyuk kivált a középső védművekben tettek igen nagy kárt. Török részről ellenben a szárnyakon levő ágyuk okoztak nagy károkat az oroszoknak. Ez alkalommal, mint egy tegnapi távirat jelentette, az orosz ütegek parancsnoka elesett s két tüzértiszt megsebesült. F. hó 8-án reggel nagy erővel megújult az ágyuharcz s az oroszok gyalogsága előnyomult a törökök szélső állásainak elfoglalására. Az ágyúzás egész nap tartott. Mint egy orosz távirat jelenti, este az orosz balszárny a Plevnától délre eső magaslatokat megszállotta, miközben 500 embert vesztett. Az orosz centrum s a jobb szárny a török erődítményekhez 6— 700 fonalnyira közeledett. — Usicza falut az oroszok megszállották és sikerült Badisevo és Plevna közt több magaslatot, melyek gyöngén voltak védve, elfoglalniuk. Az ütközet nagy elkeseredéssel folyt, minek következtében a veszteség mindkét részen máris jelentékeny. Hir szerint a törökök eddigi vesztesége 300 halott s 1S00 sebesült, az oroszokés románoké együtt több, mint 12.000 halott és sebesült. A főtámadás tegnapra volt határozva. Megtörtént-e s minő eredménnyel, még nem tudjuk. Az oroszokat nagyon aggasztják az utólagosan érkező török csapatok, melyek mind Szófiából Berkovczán át Lom-Palánka felé tartanak, tehát az orosz-román sereg plevnai állásának háta mögött gyülekeznek. Mint egy bukaresti távirat jelenti, maga a cár is Plevna közelében tartózkodik, jóllehet az orosz főhadiszállást hátrahelyezték Asa-Lidzánba, mely Gorni- Sztudentől 3 mértföldnyire fekszik a plevnai uton. A plevnai ütközet, illetőleg az ebben résztvevő románok miatt roppant izgatottság uralkodik Bukarestben. A templomokban isteni szolgálatokat tartanak a román fegyverek győzelméért. A conservativ lapok panaszkodnak, hogy román ifjúság virága haszon nélkül áldozatozik fel; szt mondják, hogy Románia, mely körül van véve szláv elemektől, előbb-utóbb el fog ezek által nyomatni. A „Central News“ egy pérai távirata szerint a Lováczból kivert török csapatok tetemesen megerősködve támadást intéztek az ott levő oroszok ellen. Kezdetben visszavezettek ugyan, de azután szuronyszegezve sikerült a várost visszafoglalniuk. Mohemed Ali f. hó 7-én és 8-án újabb és jelentékeny győzelmeket vívott ki a Lom és Janka között. Mozdulataiból az látszik ki, hogy a Duna és az oroszok közé akarja ékelni magát, és így érintkezésbe jönni Ozmán pasával, hogy az oroszok visszavonulását a Duna felé elvágja. Azért minden utólagosan érkező orosz csapatot Plevnához küldenek, hogy Ozmán pasát lehetőleg megbénítsa. Szulejman pasáról azon hír érkezett, hogy főhaderejét a Balkánon innét, Trojánnál concentrálja. Ruscsuk és Gyurgyevo közt már kilencz nap óta tart az ágyuharcz s Gyurgyevo már teljesen elpusztult. Tegnap vettük azon leverő hirt, hogy Niksics vára megadta magát. A további hősi védelem, ámbár évek óta tartott, nem a helyőrség és a lakosság vitézségén múlt, hanem a vízhiány idézte elő a megadás kényszerűségét. — A montenegróiak, minthogy a védők vitézsége miatt minden kilátásról lemondtak, hogy a várost valaha fegyverrel vehessék be , elvezették a Nikszicsen keresztül folyó patakot. A legutóbbi napokban a víztartókból minden esővíz kifogyott, s így az ott uralkodott szárazság következtében a védőknek nem maradt egyéb hátra, mint a megadás és a szomjanhalás közt választani. A közös bank alapszabályzata. — A képviselőház bankügyi bizottságából. — — szept. 9. Kerkapoly a módosítások ellen nyilatkozik. A főtanácsnak vétó jogát a censorok ellen azonban szintén nem találja igazoltnak s a bankra nézve sem tartja előnyösnek. Horváth Gyula elfogadja a §-t, de kivánja, hogy a Magyarországon alkalmazott tisztviselők magyar állampolgárok legyenek. Chorin a tisztviselők kinevezésére nagy súlyt fektet úgy az üzletvezetés, mint a magyarság szempontjából, az igazgatóságoknak semmi tekintélyük s befolyásuk nem lesz a tisztviselőkkel szemben, ha nem történik oly intézkedés, mely az igazgatóságok méltóságát megvédje. Ha az igazgatóságoknak nem adatik meg a kinevezési jog, a közönség ezentúl sem fog a magyarországi tisztviselőkkel érintkezhetni. A censorok irányában a főtanácsnak adandó vétójog az igazgatóságok tekintélyének utolsó foszlányát is eltépné. Széli miniszter megjegyzi, hogy a javaslatban megvannak óva a magyar nyelv s a magyar állampolgárság jogai, de azt kimondani, hogy minden magyarországi banktisztviselő magar állampolgár legyen, gyakorlati nehézségekbe ütköznék. Indirect után egyébiránt a javaslat rendelkezései azt fogják eredményezni, hogy a bank saját üzletének érdekében a magyar nyelvet értő tisztviselőket alkalmazzon Magyarországon. Bujanovics nem ismerheti el jogosultnak azon ellenvetést, mintha módosításai a bank egységes vezetésének eszméjét megdöntené. Zsedényi elnök nem akarja a kormányt oly helyzetbe hozni, mint azt az osztrákok a magukéval teszik, midőn nehézségeket gördítenek egy általa acceptált compromissum elé s a javaslatot e sarkpontjáig minden érdemleges módosítás nélkül elfogadja. A bizottság erre a §-t Wahrmann által indítványozott szerkezeti módosítással elfogadta. A 26. §. vita nélkül elfogadtatott; a 27. §-nál Wahrmann kérdi a minisztertől, vajjon kormányzó s az alkormányzók kinevezése élethosziglan történik-e ? Széli miniszter azt válaszolja, hogy e kinevezés is akként fog történni, mint más állami kinevezés. Úgy ezen, valamint a 28. §. is változatlan fogadtatik el. A 29. §-nál Bujanovics indítványozza, hogy a kormányzó hatáskörének fentartott teendőket annak akadályoztatása esetén ne azon alkormányzó végezze, kit a kormányzó erre kijelöl, hanem a kormányzók egyike felváltva. Wahrmann szerint az alkormányzókra nézve is ki kellene mondani, hogy szükség esetén, nem a főtanács által saját kebeléből kijelölendő tag, hanem az helyettesítse, akit az illető alkormányzó maga kijelöl, a szakasz, valamint a 30— 32. §§. változatlanul fogadtatnak el. A 33. §-nál, mely szerint mindenik alkormányzó 10.000 frt évi fizetést s 2000 frt szálláspénzt húz a bank pénztárából, a főtanácsosok díjtalanul látják el hivatalukat. — Fáik indítványozza, hogy az alkormányzók is díjtalanul lássák el hivatalaikat. Széll miniszter hozzájárul e módosításhoz; Wahrmann szintén elfogadja azt, s tiltakozik az ellen is, hogy az illető alkormányzó azután az állam pénztárából díjaztassék, megjegyezvén, hogy ha valahol lehetséges és helyén van a nobile-officium, úgy itt van az helyén. — A szakasz erre következőleg állapíttatott meg: „az alkormányzók s a főtanácsosok hivatalaikat díjtalanul látják el.“ A 34-ik §-nál Wahrmann szükségesnek tartja, hogy a kormányzó, alkormányzók s főtanácsosok ne csak a banktársulat javának előmozdítására tegyenek ünnepélyes fogadást, hanem a monarchia közérdekének előmozdítására is. — A szakasz akként módosíttatott, hogy a megnevezettek arra is ünnepélyes fogadást tesznek, miként a közhitel érdekeit is előmozdítandják. A 35—38 §§-ok érdemleges módosítás nélkül elfogadtattak. A 39. §. két első alineáját Falk a következő szerkezetben ajánlja elfogadásra: „A főtanács végrehajtó bizottsága köteles a 84-ik szakaszban foglalt határozatok pontos megtartására felügyelni. E bizottság teszi meg sürgős szükség esetében a kellő és elhalaszthatlan intézkedéseket, s azokat a főtanács legközelebbi gyűlésén indokolva hozza annak tudomására.“ — A bizottság elfogadja e szerkezetet. A szakasz ezen rendelkezése: „a végrehajtó bizottság határozatképes, ha az elnökkel együtt 3 tagja van jelen,“ ekként szövegeztetett: „a végrehajtó bizottság határozatképes, ha annak minden tagja kellő időben meghivatott, s az elnökkel együtt 3 tagja van jelen.“ A 40—41. §§-ok változatlanul maradtak. A 42. §-ban Wahrman kimondandónak tartja az igazgatóságok tagjaira nézve az incompatibilitást más hasonló üzletekkel továbbá azt is, hogy a budapesti igazgatóságba is csak közgyűlési tagok választhatók. — Széli miniszter hozzájárulása után a szakasz fenti módosítás értelmében alakíttatik át. A 43. §. ekként módosíttatott: „Az igazgatók hivatalba lépésük alkalmával, a kormányzó, illetőleg alkormányzók kezébe fogadást tesznek.“ A 44. §. elfogadása után a 45. §. első kikezdése következőleg szövegeztetett: „mindenik igazgatóság mellé a főtanács egy tisztviselőt oszt be, aki által az igazgatóság a maga határozatait végrehajtatja.“ A 46. §. Fáik indítványára ekként szövegeztetett: „Az összes üzletágak fővezetése a vezértitkár által történik a főtanács felügyelete alatt az általa kibocsátandó utasítások értelmében.“ A 47-ik §. második kikezdése Wahrmann indítványára ekként állapíttatott meg: „A tisztviselők s egyéb alkalmazottak hivataltól felfüggesztése iránt a főtanács s amennyiben az igazgatóság rendelkezése alá bocsátott egyénekről van szó, az illető igazgatóság határoz. A végleges elbocsátást csak a főtanács mondhatja ki.“ A 48. §. az átmeneti intézkedések közzé tétetett át, s a 49. §-nak változatlan elfogadása után az ülés véget ért. — szept. 10. A képviselőház bankügyi bizottsága mai ülésében folytatta az osztrák-magyar banktársulat alapszabályainak tárgyalását. Az 50. §-nál Lichtenstein indítványozza, hogy az öt rendes s öt pótszámvizsgáló közül legalább kettőnek magyar állampolgárnak kell lennie, s hogy a számvizsgálóknak nemcsak a főtanácstól, hanem az igazgatóságoktól és jogukban álljon felvilágosításokat kérni. Fáik sem egyiket sem másikat nem fogadja el, mert a számvizsgálók működésének természete olyan, hogy itt igen kicsinyes dolog lenne állampolgári eautelákért gondoskodni, mert a számvizsgálóknak jogukban állván a bank könyvébe is betekinteni, ott megtalálhatják az igazgatóságok jelentéseinek tartalmát is. Széli miniszter ugyanily értelemben nyilatkozván, a §. változatlanul elfogadtatik. Az 51. §-nál Lichtenstein indítványozza, hogy a kormányok arra is ügyeljenek, hogy a banktársulat a forgalmi érdekeknek is megfelelőn járjon el. Fáik kiemeli, hogy a bizottság épen azért sürgeti az alkormányzóknak a kormányok által kineveztetését, mert a feladat őket illeti, s a biztosok hivatása nem lehet más, mint a szabályok megtartására való felügyelet. A §. változatlanul hagyatik. Az 52. §. változatlanul elfogadtatván, az 53. §-nál Fáik azon módosítványt terjeszti elő, hogy a kormány s banktársulat közti vitás kérdésekben döntő választott bíróság elnöke ne a tagok sorából sorsolás útján jelöltessék ki, hanem ezen elnöklő hetedik tagot, a hat tag válassza, s ha a választás folytán senki sem nyerne többséget a két pénzügyminiszter nevezze ki az illetőt. A bizottság e javaslatot elfogadja, mellőzvén Lichtenstein azon indítványát, hogy a választott bíróság ne mindig Bécsben, hanem esetleg Budapesten is üljön össze. Az 54. §. változatlanul fogadtatván el, az 55. §-nál Wahrmann a főtanács felelőssége, s a bank soliditása szempontjából igazoltnak tartja s elfogadásra ajánlja az osztrák albizottság azon módosítását, hogy „az osztrák vagy magyar pénzügyi kormányzat részéről beadott váltók leszámítolásához esetről-esetre a főtanács beleegyezése szükséges.“ Széli miniszter hozzájárul e módosításhoz s megjegyzi, hogy ha nem tétetett volna, maga is előterjeszti vala azt. A §-a módosítással fogadtatott el. Az 56. §. azon rendelkezésénél, mely szerint a banktársulat jogosítva van „saját zálogleveleit venni és eladni.“ Wahrmann aggodalmát fejezi ki aziránt: vajjon helyes-e ezt egy jegybanknál minden megszorítás nélkül megengedni. Széll miniszter nem hiszi, hogy itt valamely biztos határvonalat lehetne megvonni, s a jelen banktársulatnál fél attól, hogy ez visszaélésekre adhatna alkalmat. — A §. változatlanul hagyatik. Az 57 — 61. §§. változatlanul hagyatván, 62. §-nál Wahrmann indítványára kimondaatott, hogy azon különös eseteket, melyekben váltók a bíráló bizottság előzetes vizsgálata nélkül leszámítolhatók, a főtanács határozza meg, egyenlő elvek szerint mindkét államra nézve.“ A 63. 64. §§-ok változatlanul elfogadtattak. A 65. §-nál Lichtenstein indítványozza annak kimondását, hogy a banknak jogában áll a tőzsdén nem jegyzett papírok értékét más uton megállapítani, s ilyenekre kölcsönt engedélyezni. Wahrmann nem járul a módosításhoz, mert ha már a bank lombard üzlete nem mellőzhető egészen, az üzlet soliditása érdekében nem tanácsos azt még tovább terjeszteni. A §. változatlanul elfogadtatott. A 66. §. változatlanul elfogadtatott, a 67. §-ban pedig Wahrmann indítványára kimondatott, hogy midőn a zálog tőzsdeszerű értéke csökkenést szenved, s az adós a kölcsön megfelelő részét visszafizeti , a megfelelő kamat visszatérítésnek van helye. A 82. §-nál Lichtenstein a 82. §-nál a hazai ipar érdekében azon óhajtását fejezi ki, hogy a bankjegyek egy része Budapesten nyomassák. Fáik megjegyzi, hogy teljes lehetetlenség a szükséges ellenőrzést másutt kellően gyakorolni. Pejachevics gr. azon indítványt terjeszti elő, hogy a bankjegyeken a magyar czimer mellé a horvát is felvétessék. Széli miniszter felszólalására a §. változatlanul elfogadtatott. A 84. §-nál 0horia azon meggyőződésben van, hogy a javasolt contingentálás mellett a bank nem lesz képes sem az osztrák, sem a magyar hiteligényeknek eleget tenni. A contingentálás eleme nem egyéb, mint tökéletlen utánzása a Peelactának, amely természetesen egészen más jelentőséggel bír ott, hol érczpénz van forgalomban. A tapasztalás bizonyítja, hogy ily módon a bankjegyek értékcsökkenése nem akadályozható meg, s a közös érdekben a contingentálás egy más módja a V» fedezett volna alkalmazandó, mely mellett nagyobb összeget lehetne fordítni a hiteligények kielégítésére. Fáik maga sem tartja helyesnek a contingentálás e módját, mely rendes időkben szükségtelen, crisisek idején mit sem ér, sőt veszélyes lehet. Mindenesetre óhajtaná, hogy a miniszter előadja e bankjegy fedezet megtartásának módját. A dolgok jelen állapotában azonban nem hiszi, hogy ezen változtatni lehetne. De azt mindenesetre óhajtja, hogy a kormányoknak is fentartassék a kezdeményezés arra nézve, hogyha a törvényhozásokkal egyetértőleg szükségesnek tartják a bankjegyek szaporítását, a bank köteles legyen erre ráállani. Wahrmann maga is inkább óhajtotta volna, ha e contingentálás helyett a progressiv fedezet fogadtatik el, de ma már nem hiszi, hogy kilátás volna ennek elérhetésére. Fáik indítványát a kölcsönösség eszméjénél fogva elfogadja, bár nem hiszi, hogy gyakorlati eredménye lenne, mert ha a főtanács nem akarja a bankjegyeket szaporítani, nem fog élni a neki adott szaporítási joggal. Lichtenstein azon nézetben van, hogy itt annyira találkoznak a közös érdekek, hogy meg lehetne kísérleni más fedezeti módot annyival is inkább, mert a monarchiának érdekében állana, hogy oly nagy érczpénz ne heverjen kamatozatlanul, kéri a minisztert, hogy bocsátkozzék az illető tényezőkkel tárgyalásba más megoldási módozat iránt. Széli miniszter előadja, hogy e pont igen élénk és hosszas eszmecsere tárgyát képezte, melyben a magyar kormány bizonyos cantellákkal és helyes alapokra fektetet a sperczentualis fedezeti mód álláspontját foglalta el. A viszonyok azonban kényszerítők, hogy az eddigi rendszer fentartásával megalkudjék s nem is lát benne 10 év alatt valami nagy bajt; s másfelől pedig tény az, hogy megóvja a bankot minden szédelgési áramlattól. A maga részéről kéri a §. változatlan megtartását. A bizottság a §-t változatlanul elfogadja. A 102. §. 2 bekezdése a 80 millió bankadósság eldöntéséig függőben hagyatott. A 105. §-nál Lichtenstein azon megtoldást javasolja, hogy a szabadalom meghosszabbítása iránt annak lejárta előtt két évvel megegyezés nem jönne létre, a bank köteles e két év alatt is az eddigi mérvben folytatni üzleteit. Széli miniszter és a bizottság e módosítványt szükségtelennek tartja. A 109. §-ban Wahrmann indítványára kimondatott, hogy a részvények birtokára vonatkozó átmeneti intézkedés nemcsak az alakuló, de más első évi közgyűlésre nézve is kiterjed, s e tekintetben mellőztetik azon megszorítás, hogy a közgyűlésre leteendő részvényeknek legalább július havától kell keltezve lenniök. A közbeeső meg nem nevezett előbbi, valamint a 110—113. §§-ok változatlan elfogadásával az alapszabályok tárgyalása s az ülés is véget ért. — A képviselőház bankügyi bizottsága ma délutáni ülésében tárgyalás alá vette az egyezményt, mely egyrészről az osztrák és a magyar pénzügyminiszter, másrészt az osztrák nemzeti bank közt köttetett. szerint Fáik nem tartja correctnek a czimet, mely nemcsak a magyar hanem az osztrák pénzügyminiszter által is kötött egyezmény iktattatik be törvénykönyvünkbe. Az egyezmény első §§-ait szóló alig tartja elintézhetőnek addig, míg a 80 millós bankadósság tárgyában előterjesztett javaslat sorsa el nem dőlt. Kijelenti egyébiránt már most, hogy a 80 millió irántijavaslatot úgy a mint előterjesztve van, nem fogadja el, s a kérdés eldöntését fentartja akorra, midőn a monarchia másik államával a kiegyezési összes kérdések meg lesznek oldva mindkét félt kielégítő módon. Ez okból azt óhajtja, hogy a jelen egyezmény első pontja függőben hagyassék. Széll miniszter nem szól most a felvetett fontos kérdéshez, de a jelen egyezmény első §§-ait — talán más körülírással — most is tárgyalatoknak véli anélkül, hogy a bizottság praejudizálna a 80 milliós javaslat eldöntésének. Ókorin azon nézetben van, hogy az egyezmény első czikkelyei nem szövegezhetők oly módon, hogy ne praejudizálna a bizottság a 80 millió iránti előterjesztés eldöntésének. Nem marad egyéb balra, mint az első három czikk függőben hagyása, vagy az egyezményből való kihagyása, és egy külön egyezményre való halasztása. Széli miniszternek nincs kifogása az ellen sem, ha a bizottság az első 3 czikket a 80 milliós bankadósság kérdésével együtt fogja tárgyalni, de akkor kéri, hogy a jövő vasárnap tartandó ülésen e kérdés vétessék tárgyalás alá. A bizottság ez értelemben az első czikk tárgyalását fügőben hagyja, s az egyezmény többi czikkeit veszi tárgyalás alá. A 4. §-nál mely szerint: „a magyar bankpiaczok leszámítolási s kölcsönüzlete czéljára 50 millió forint bocsáttatik a bpesti főintézet rendelkezésére.“ Bujanovics ismétli az általános vitában részletesen indokolt azon nézetét, hogy 50 millió Magyarország hitelszükségletének kielégítésére nem elegendő, s ennélfogva jelen előterjesztést nem fogadhatja el. Lichtenstein adatokat hoz fel annak kimutatására, hogy 50 millió normális időkben eddig sem volt elegendő a magyarországi hiteligények kielégítésére. Szóló szerint 214 millió lévén a rendelkezésre álló bankkészlet, ebből 314/18 ° 1 o, vagyis 65 millió bocsátandó a magyar piacz rendelkezésére. Wahrmann ismétli azt, mit az átalános vitában mondott, hogy az 50 millió nem elég Magyarország hiteligényeinek kielégítésére, s lehetetlenné teszi azon állapot megváltoztatását, hogy hazánkból igen sokan Bécsben keresik hitelszükségletük kielégítését amit egy nemzeties bankpolitikának meg kellene akadályoznia. Nem lesz ez összeg elegendő tekintettel az új fiókok felállítására, s arra, hogy valószinüleg a budapesti igazgatóság is nagy bankjegy reserv fentartására fog törekedni. Nem akarván azonban bankszervezet életbeléptetése elé akadályokat göredíteni, s kormányválságot előidézni, nem nyújtja be indítványát, de óhajtja, hogy a jelentésben a ház elé határozati javaslat terjesztessék, mely a kormányt felhívja, hogy a hiányt, mely az egyezmény következtében hitelszükségletünk fedezésének eszközeiben elő fog állani, a kormány más törvényhozási intézkedésekkel igyekezzék pótolni. Horváth Lajos nem akarja az általa jónak tartott egyezmény sorsát a dotació felemeléséhez kötni, s ha többet a kormány nem eszközölhet ki, elfogadja a jelen czikket annyival inkább, mert normális időben elégnek is tart hitelszükségeink számára 50 millió minimumot. Korkapoly szintén elfogadja a §-t, bár az 50 milliót igen szűkre szabotnak véli, de mert az eddigi helyzetnél jobb fog létrehozatni ezen egyezmény által. Chorin constatálja azt, hogy a jelen §. nemcsak nem javítja, de határozottan rsontja a helyzetet. Tény az, hogy az osztrák bank eddigi ellenszenves politikája mellett is 50 milliónál többet adott a magyarországi hitelnek, s ezenfelül sokan Bécsben is élveztek hitelt, ezek pedig ezután a budapesti igazgatósághoz fognak utasittatni. Ennél jobb volna magára a bankra bízni, mennyit adjon Magyarországnak, mert helyes vezetés mellett mindenesetre nagyobb lenne az összeg, mintsem így elmetszeni a javulás útját. Fáik megjegyzi, hogyha előtte szóló bízik a bankban, nem érti, miért nem fogadta el e czikket, mert az itt minimumnak van felvéve s a banknak szabadságában lesz többet adni. Kéri a minisztert, tegyen kísérletet, vajjon nem lehetne-e kivinni azt, hogyha az 50 millió ki van merítve példa 5 millióig, akkor a bank köteles legyen bizonyos összeget péld. 10 milliót a magyar piacz rendelkezésére bocsájtani, s amily arányban a készlet visszajön, azon arányba vissza lehetne vonni ez összeget. Nem hiszi, hogy ez a banknál nagy nehézségbe ütköznék, s ily módon el lenne hárítva a legroszabb, s teljes nyugvással el lehetne fogadni a §-t. Széli miniszter előadja, hogy a magyar kormány is 60 millió minimumot követelt. Nem tagadja, hogy ez jobb lett volna, s hogy lehetnek idők, midőn az 50 millió alig lesz elég, de nem osztozik azok nézetében, kik a leendő állapotot rosszabbnak tartják a jelennél. A dotatio csak akkor volt legnagyobb, midőn felfüggesztették a bankadót, de ezt nem lehet normális időnek mondani. Magyarország állandó dotatiója soha sem érte el az 50 milliót, s 35 millió volt annak átlaga normális időben. Az 50 millió csak minimumként van ez egyezményben fölvéve, s meg van győződve, hogy midőn hitelszükségünk nagyobb rend, a dotatió fel fog emeltetni. Nem oly contingentálák az, amellyel a mi hitelünk ki volna merítve, mert ezután jő a mi igényünk az átalános tartalékokhoz, s épen azért nem fél attól, hogy az 50 millió kimerítése partqueot idézhetne elő. Ha hitelszükségleteink oly mérvben fokozódnak, hogy igy sem lesznek kielégithetők, kínálkozni fognak annak kielégítésére más módok is, s épen azért nincs kifogása Wahrmann indítványa ellen. Nem hiszi, hogy az egyezség szövege Fáik indítványa szerint módosítható lenne, de meg van győződve arról, hogy a főtanács oly szellemben fog hitelszügségleteink kielégítése kell eljárni. A bizottság a §-t elfogadja s Wahrmann indítványát e jelentésbe felveendőnek határozza. Az 5—7 §§-ok elfogadásával az ülés véget ért, meg ama ténnyel szemben, hogy az esküdtszék, mely minden szabad országban működik, Francziaországban egy fél századon át hangoztatta ítéletét a sajtópörökben. 2. Önt múltja és hivatalnokai ítélik el. Valósan mit is művelt ön, amint hivatalába helyezkedett ? Maga elé terjesztette az államhivatalnokok névsorát, és Ön kinek aláírását oly nehezen lehetett megszerezni, ha csak egy szál hivatalnok elmozdításáról volt is szó, Ön alig nyolcz nap alatt, csaknem egy éjszaka az összes közigazgatási személyezetet halomra döntötte, kíméletlenül ajttót mutatott mindazoknak, kik tetszését nem tudták megnyerni, anélkül, hogy a lakosok jogos igényeit figyelembe vette volna. Tekintet nélkül az ország érdekeire, elkergetett mindenkit, aki abban a gyanúban állott, hogy szabadelvű, jó hazafi és republikánus. 3. Ha Francziaország kimondta souverain itéetét, akkor higyjék el uraim, meg kell hajolni vagy vissza kell lépni, (fi faudra se soumettre, on se dómettre.) 1. B. A kormány rágalmazása. Igen, uraim, megvesztegettek bizonyos sajtót, mely mindig készen áll a rágalmazásra s csak hazugságból és piszkolódásból tengeti életét. Annyiban czért is értek, hogy zavarba hozták az országot és Európát azon gyalázatosságokkal, melyeket a kormány férfiainak lapjai szemérmetlenül világba szórtak, — e lapok, melyek conzervativ szint vallanak s politikai ellenfeleikkel szemben nem ismernek más fegyvert a piszkolódásnál, a szidalomnál és a rágalomnál. 2 ..............mert e fizetett, bérencz tollak hadjárata ellenében hivatkozhatunk Francziaország megvetésére. A józan franczia és a nemzeti becsületérzés egyenessége bizonynyal pálczát tör e kísérletek fölött, melyek csak azokat gyalázzák meg, kik e kísérleteket alkalmazzák, vagy azokból hasznot húznak. Nem ez nyugtalanítja az országot uraim, e bűzös csatornát hagyja elfolyni lábai alatt. 3 ..............nem érik be a piszkolódással, hanem nyilt vétséget követnek el a törvény ellen, mindennap megtűrik, nem megtűrik, hanem fölbátorítják e lapokat arra, hogy az alkotmányon és a közjogon csorbát üssenek, hogy a hatalom birtokosait bűnös visszaélésekre ingereljék, — anélkül, hogy a törvényszékek mozdulnának, anélkül, hogy a miniszterek felelősségüket érintve vagy provokálva éreznék. 4 ..............az önkény minden ármánya és erőszakossága. . . . 5. . . . . hogy e hazugságok, melyekkel a többséget kijátszani vélték............. 6.............csaknem azt mondtam: Azok, kik összeesküvést koholnak. Gambette pörbefogatása. Gambettát furcsa véletlenből Thiers temetési napjára idézte meg a törvényszék Lille-ben tartott beszéde miatt. Később azonban Mac Mahon kormánya is belátta, hogy ez durva sértés lett volna a Thierst gyászoló nemzet ellen. Elhalasztották tehát , de a vádlevél már napvilágot látott, mely a beszédből következő helyeket emel ki, mint megtorlandókat. A) a köztársaság elnökének megsértése. 1. Ma már, a kamarák indokolatlan feloszlatása után, senkinek sem jut eszébe állítani, hogy a köztársasági kabinet azért távozott, mert a köztársasági többség kisebbségben hagyta ; az ország, mely ismeri a helyzetet, erre azt válaszolná, hogy ez nem igaz; ma már nem mondja semki, hogy a képviselőházat s a republikánus minisztériumot azért küldték haza, mert a községtanács üléseinek nyilvánossága elhatároztatott; erre az ország azt felelné, hogy ez puszta ürügy; nem mondja senki, hogy a feloszlatás azért történt, mert a képviselőház oly törvényt akart elfogadni, mely a sajtóvétségeket az esküdtszékhez utasítja, és miért nem mondja senki? Mert az -féle állítás nem állhat Muszka hangok. A „S t. Petersburgskija ViedoiBosti“ a „Correspondance Hongroise“ abbeli kijelentésének, hogy az osztrák-magyar kormány még azon esetre sem adja fel a semlegességet, ha Szerbia Törökországnak hadat üzenne — főképen a pest megyei gyűlésnek Gulner indítványát illető határozatára való tekintettel nagy jelentőséget tulajdonít s czikkének végén így szól: így tehát az összes hírek általános európai összecsapásról s oly koalícziókról, melyek Európát két ellenséges táborra — német-orosz-olasz és angol-osztrák-franczia-török szövetségekből alakultakra — szakítanák, teljesen alaptalanok. A hármas szövetség Ausztriára sokkal hasznosabb, semhogy ez a maga téteiét egy kétes angolfranczia-török szövetség kedvéért koczkára tenné. Ily hibának a következménye csak a magentai és szadovai vereségek kiegészítése, más szóval a habsburgi birodalom felbomlása lenne. Oroszország ellen, míg a hármas szövetség tart, semmiféle coalitió nem gondolható. Az egyesült Orosz- és Németország semmiféle coalitiótól nem félnek, ha mindjárt Ausztria életérdekeinek mellőzésével a két északi hatalomtól elvállni s valamely ezek iránt ellenséges combinatióhoz csatlakozni akarna. Ebben áll az orosz-német barátság nagy jelentősége, mely barátságot mind a közbéke biztosítékát mind a két birodalom egyaránt nagyra becsüli. Ezért tehát nagy óvatossággal kell fogadni a koalícziókra vonatkozó híreket és a béke mielőbbi visszaállítása czéljából szándékolt közvetítésekről szóló közleményeket. Semmiféle közvetítés nem képzelhető. A háború a czél eléréséig fog tartani. És ha Oroszország iránt ellenséges indulatú pártok és sajtóközegeik állhatatosan azt erősítik, hogy Oroszország nemsokára akarva nem akarva kénytelen lesz bárminő feltételek alapján békét kötni, ezzel ők csak önmagukat vigasztalják. A „Golos“ szerint a „Correspondance Hungroise fent érintett czikke határozottan bizonyítja azt, hogy Angolország azon törekvésénél, mellyel Szerbiát a háborútól visszatartani akarja, Ausztria Magyarország közreműködésére nem számíthat. Belgrádon ezt nagyon jól tudják s ott az angol fenyegetések hatást nem tesznek és Szerbiának a háborúban való részvételét, ha ez a közös haditerv érdekében szükségesnek mutatkoznék, nem fogják megakadályozni. A fővárosi közigazg. bizottság ülése. — szept. 10. A főv. közig. bizottság mai ülésének különös fontosságot adott a pénzügyminiszter leirata, mely az adóbehajtást a főváros kezeiből kivéve, azt az adófelügyelő hatáskörébe rendeli. E leiratot annak idején a lapok egész terjedelmében közölték s vele részletesen foglalkoztak. Az ülés első óráját a szokásos szakelőadások vették igénybe, melyeket ezúttal mellőzve, áttérünk egyenest az ülés legfontosabb mozzanatára. A pénzügyminiszter leiratát s az ügy állását Barna tanácsnok ismertette, felolvasta a leiratot, mellékleteit és a rendeletet, mely e leirat kapcsában az adófelügyelőhöz intézett. Kijelenti, hogy ez ügyet az adófelügyelő helyettese provokálta, az által, hogy a személyes felelősség elvét kivánta alkalmaztatni és megfelebbezte a bit. ellenkező értelmű határozatát. Szóló kérdi az adófelügyelőt: tétetett-e tanácsnál egyetlen egy feljelentés is az adóbehajatást végző hivatalnokok valamelyike ellen ? észleltetett-e hanyagság ? mulasztás ? szerinte a bizottság fegyelmi választmánya ily esetben rég intézkedett volna e legkérlelhetlenebb szigorral, mint tette ezt más esetekben. Szaló szerint a bit. feladata mindenekelőtt constatálni, mennyiben valók azon indokok s adatok, melyeken a pénzügyminiszter leirata alapszik, s e végből szükségesnek tartja, hogy meghallgattassék az adóügyi előadó felvilágosítása minden egyes tételre vonatkozólag, hogy így meggyőződhessék, alaposak-e a leiratban foglalt adatok, vagy az elejétől végig hamis felterjesztésen alapszik? Ráth főpolgármester szólót szavainak megválogatására kéri fel. Havas kéri az elnököt, ne csodálkozzék azon, ha valaki ily ügyben nem mérsékelheti magát, mert „felzavarodik a belseje az embernek.“ Barna tanácsnok ajánlja indítványát, hogy a bizottság a leiratban hivatkozott tételek alaptalanságáról meggyőződést merítve, feliratot intézzen a pénzügyminiszterhez a kérdéses leirat visszavonása tárgyában. Haris nem óhajtja az ügyet most mind-