Egyetértés, 1877. szeptember (11. évfolyam, 221-250. szám)

1877-09-17 / 237. szám

237. Hmm. XI. évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz ho­ri­va: Egy évre.............................. . 20.— Félévre................................... . 10.— Negyedévre......................................... Egy hóra........................................l*S0 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési díj : 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. B­é­l­y­e­g­d­i­j minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 80 krajczár.EGYETÉRTES POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. A háború: Plevna körül minden csendes, így szól a legújabb harcztéri hír. Elhis­szük­, sőt még azt is elhittük volna, ha a hir e sza­vakkal él: Plevna körül siri csend ural­kodik, — mert hát Plevna nem egyéb, mint egy nagy sir, a­hová az oroszok a maguk lábán járnak temetkezni. Minden a plevnai legutóbbi ütköze­tekre vonatkozó tudósítás megegyezik abban, hogy orosz-román hadsereg határozottan megveretett­, hogy vesztesége igen nagy, sokkal nagyobb minden előbbinél, s hogy egyelőre minden támadásra képtelen. Az új „Presse“ értesülése szerint a két csatanapon az oroszok 12.000, a ro­mánok 2000 embert vesztettek ; egyéb tu­dósításokból pedig az tűnik ki, hogy a kedden elfoglalt néhány védmű­vet szerdán mind visszafoglalták a törökök, s most az oroszok ott vannak, a­hol az ostrom kez­dete előtt voltak, s szörnyű veszteségükért csak azon meggyőződést nyerték, hogy ha újra akarnak támadni, előbb rendszeres ostromhoz kell fogniok. A vereséget maguk az orosz­ és ro­mán jelentések sem tagadják többé, csak lehetőleg szépíteni akarják a dolgot Az oroszok az elfoglalt védművek elveszté­séért L­e­v­i­c­z­k­i tábornokot okolják, aki megtagadta a segítséget Szkobeleff tá­bornoktól. E vád alaptalan. Szkobeleff, mi­dőn Ozmán pasa szerdán megtámadta, a derékhadtól kért segélyt, ez azonban az előbbi napon Griviczánál úgy megvehetett, hogy minden egyébre lehetett képes, csak segélyadásra nem ; először mert zászlóaljai megcsonkítva s összezavarva voltak, má­sodszor mert veszélyes volt volna a törö­kök szeme láttára magát segélyadás által meggyöngitenie. A­mi a románokat illeti, ezek az aránylag roppant veszteség fejében azzal vigasztalgatják a felháborodott közvé­leményt, hogy Grivicza az ő kezükben van , pedig a­mi Griviczát illeti, kétségtelennek tarthatjuk, hogy ez sem az oroszok, sem a románok által nem volt bevéve. Konstan­tinápolyi táviratok szerint a kedden vis­­­szavert románok több ágyút hagytak hátra, mi épen nem azt bizonyítja, hogy Grivi­­czában a románok maradtak az urak. „P. L.1’ bukaresti tudósítása szerint a ro­­­mánok által elfoglalt s még most is birt védmüvek nem egyebek, mint a tulajdon­­képeni védműtől jó távolra fekvő ideigle­nes jellegű sánczok. Míg az orosz-román hadsereg a két­­napi harcz után összetörve s nyögve he­ver a czár lábai előtt, — Ozmán pasa hadserege még csak meg sem rendült a roppant támadás alatt;­­teljes erejében van mint az ütközet előtt volt s ezt bebizo­nyította a dubniki ütközetben. Az oroszok ugyanis, bízva a keddi támadás sikerében, nem akartak csupán azzal megelégedni, hogy a török sereget Plevnából kiverik, hanem ezt még el is akarták fogni, s evégből egy hadosztályt Ozmán visszavo­nulási útjára, jó előre Dubnikba küldtek, mely ott rögtön elsánczolta magát. Ozmán pasa nem törődött velük, hanem nyugod­tan bevárta a fősereg támadását. Mikor aztán ezt f. hó 11. és 12. napjain tehe­tetlenné tette, 13-án a Dubnikban levő oroszok ellen fordult s ezeket úgy meg­verte, hogy több ezer ember s 9 ágyút vesz­tettek. Plevna alól egyhamarjában nem vár­hatunk ütközethirt. Ozmán pasa aligha gon­dol támadásra, mig M­e­h­e­m­e­d Ali túl van a Jantrán, az oroszoknak pedig be kell várniuk a gárdákat, melyek e hó vége­­ felé érkeznek Bolgárországba. Úgy látszik, hogy nagyobb eseményeknek színhelye most a Jantravonal lesz. Bár nem bizonyultak is valósnak a bukarestiek kétségbeesése által terjesztett azon hírek, hogy az orosz trónörökös már visszavonult volna a Jantra mögé, s hogy Mehemed Ali már bevette volna a jel­et s a Jantrán átkelt volna; a tényállás mégis nagyon komoly s a valószínűség a legfenyegetőbb. Mint egy tegnapi távirat jelenti, Mehemed Ali pénteken ismét megverte a trónörökös seregét és S­z­i­n­á­n k­i ő­s­i­g nyomta hát­rább. E hely már csak harmadfél mért­­földnyire fekszik Bjelától, s ha az oroszok még itt is vereséget találnak szenvedni, akkor nagyon kellene futniok, hogy ide­­jük legyen az egyetlen hídon Bjelánál át­kelni. Szulejmanról magáról nem jött hír, de a sipkaszorosi csapatairól azt jelen­tik péntekről, hogy szétrombolták az út fölötti sziklákon levő orosz ütegeket, mely alkalommal az oroszok két lőportára is a jégbe röpült. A tizennyolca­ezer orosz elfogására és Lovácz visszavételére vonatkozó hírek nem nyertek megerősítést. Minisztertanács volt ma délután, mely az országgyűlés tárgyalási sorrendjével s a horvát községi törvényjavaslattal foglalkozott.­­ Minthogy a magyar országgyűlés mostanában csupa autonóm javaslatokat fog tárgyalni, a h­orvát or­szággyűlés szept. végéig is eltarthat. A kassai toast históriája egyre élénkebb meg­világítást nyer. A félhivatalos czáfolatok ellen­mondásai nagyon elősegítették, hogy az első íz­ben közölt távirat hitelessége kétségen felül álljon. Midőn hozzáfogtak­, hogy elhazudják a tényt, nem volt idejük egybehangzó czáfolatot koholni. Meggondolatlanul beszéltek, s ez az oka, hogy az­tán rajta is vesztettek. Az első koholmány az volt, hogy Tisza tanácsára törölték ki a szövetséges szót; ezt rögtön rá félhivatalosan azzal czáfolták meg, hogy a király saját belátásából hagyta ki a „szövetséges“ kifejezést. Mindezek c­áfolatául a „Deutsche Zeitung“ egy oly „előkelő“ személy nyilatkozatát közli, a­ki az udvari ebéden részt vett. Eíz kijelenti, hogy „ő felsége a kassai pohárköszöntőt szaba­don mondta, és így légből kapott azon állítás, mintha ő felsége egy szót is törölt v­o­l­n­a.“ Ennél világosabban még hamisítónak, koholó­­nak és hazudozónak nem volt kijelentve a hivata­los apparátus. A nyilatkozat fenntartja az első szöveg hitelét azokkal szemben, a­kik porhintésül nem átallották elámítani próbálni a világot a legra­­finistabb és leglovagiatlanabb módon. Mit mond már most ehhez a félhivatalos sajtó ? Mert hogy mondania kellene valamit saját hitelének mentségéül az bizonyos. Mit mondanak főkép azon eszeveszett kiabálás után, a­mel­lyel a hivatalos és hi­teles távirat közlőjét hamisítónak jelentették ki, vizs­gálatról s sok mindenféléről beszéltek alap és igazság nélkül ? Mert hát az a vizsgálat nagyon hamar elmaradt, s nagyon sietnek az ügy agyon­­hallgatásával, meg a közlő pellengére állításával; jóllehet, ha a legkisebb visszaélés is forgott volna fel, a­mi magában képtelenség, rögtön meg kel­lett volna nevezni okozóját és illő elbánásban ré­­szesíteni.De mindez nem történt meg, s a közönség immár tájékozva van, ki a hamisitó. A delegatiók ö­s­s­ze­h­í­v­á­s­á­t, mint a „Bud.“ H." értesül, lehetőleg későie akarják halasztani, akkorra, mikor a politikai láthatár már tisztulni kezd s a keleti háború mikénti eldőlése határozottabb alakot ölt. Októberben tehát még semmiesetre sem ülnek össze a delegatiók. A duna-drávai vasút és a kormány közt­i vasútnak a magyar állampálya igazgatósága által leendő átvétele tárgyában — írja a „B. C." — már megköttetett a szerződés, minek következté­ben az átvétel t. e. október 1 -jén történik. A ban­kbizottság mai ülésén még nem hitelesítették az előadói jelentést. A 80 milliós adósságra vonatkozó javaslat tárgyában Fáik azt indítványozta, hogy ez valamennyi kiegyezési javaslat elintézése után tárgyaltassák s mára ki­tűzött tárgyalása halasztassék el. Ennek ellenében Horváth képviselő azt indítványozta, hogy a javaslat most tárgy­altassák. E fölött eredményte­len vita támadt, mivel mindegyik indítványra ha­tan szavaztak. E tárgyban a szerdán tartandó ülés­ben határoznak véglegesen. A bizottság ez után a bank jelzálogosztályának szabályzatát vette tár­gyalás alá, s ezt minden lényeges módosítás nél­kül elfogadta. Hétfő, 1877. szeptember 17. Szerkesztői Iroda, Budapest, IV. hímző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kü­ldé-hivatal: Budapest, IV. himgö-ntega 1. sz. hová az előfizetési pénzek küldendők. A karahaszankeöi ütközet. (Saját harcztéri tudósitónktól.) A Hajderkőj fölötti halmokon szept. 2. A kapott hir után azonnal folytattam vitá­mat, nehogy megkéssem eme kedvező alkalmat kellőleg­ kizsákmányolhatni. A táborból nyugöt felé elég magas halmok emelkednek, melyekre egy pár nappal előbb készített út vezet, hol most egyre sürügnek-forognak a katonák, kikre nem csekély szerep várt a mai ütközetben. A kapasz­kodóra felérve, egy másik két emelkedésből össze­ragasztott, hogy emelkedik, mely az óriási völgy­nek legmagasab­b pontját képezi. Az újonnan épí­tett út a hegy felé folytatódik, s miután meggyő­ződést szereztem arról, hogy eme pontról kényel­mes kilátás nyílik az egész vidékre, ezt választot­tam az operatió végig­nézésére. Az első dombon egy fél üteg volt felállítva, s midőn ezeket végig­néztem, elembe toppant N­i­h­á­d bey bimbasi az üteg parancsnoka, kit régebbről ismerek, s miután biztosított arról, hogy a mai ütközet megtekintésére ennél alkalmasabb helyet, mint a­mely az egész vidék fölött domi­nál, nem találok, elfoglaltam az általa ajánlott pontot, hol Nihád beyjel együtt eldiscurálhattunk addig, míg a sor ütegeinkre kerül, miből azon előnyöm is lett, hogy az ifjú tiszt sok magyará­zattal szolgált. Először körültekintettem a vidéket. Egy Éj­­szak-éjszak-nyugat felé nyúló halmokon voltak fel­állítva a török balszárny és centrum ütegei, míg az alattuk levő erdőkben a gyalogság volt el­rejtve. Jobb szárnyunkat a razgradi hadsereg szélső balszárnya, a Neds­i­b-féle hadteste képezé, mely kora reggel megkezdő az előnyomulást. A török törzskar a tőlünk északra emelkedő halmon állott. Szemben velünk más halmok emelkedtek homorú alakban, ezeket tajta elfoglalva a muszka hadse­reg, s igy két szárnya meglehetősen előre tolatott. A két hegyláncz között egy terjedelmes völgy terül el, melynek közepe egészen sik, s ebben foly­­dogál a Kar­a-L­o­m (fekete Lom.­ Az orosz balszárny Opakától nyulott ki, mig a centrum Karahasszankeőre támaszkodott, jobbszárnyuk túlért Sultankeén. A völgy kö­zepén nem messze a Lomtól, de már a balparton Hajderkee helység van, mely erősen meg volt rakva orosz lovassággal és gyalogsággal, míg a helység háta mögött kitűnő battériák mögé egy fél üteg ágyú volt, mely az egész ütközet alatt legfényesebben viselte magát. Az orosz zöm Kara­b­a­s­s­z­á­n k­e ő előtt volt felállítva, itt kellett lenni Prikorov gya­logsági tábornoknak is a 35-ik hadosztállyal, míg Háhn altábornagy jobban Pap­ke ő felé húzta magát a törzskarral. Az orosz részről részt vett az ütközetben a 13-ik és 35-ik hadosztály, valamint a 8-ik hadosztálynak, mely Pozero­­vicáig nyomult egy része. A lovasságot egy dragonyos, egy dzsidát, és egy huszárezred képezi, valamint néhány szotnya doni kozák, számításom szerint 27 — 28 ezer ember 24 ágyúval. A török hadsereget maga Mehemed Ali vezérelte, kinek kíséretében volt Hasszán her­­czeg s S­z­á­f­i pasák. A jobb szárnyat N­e­d­j­i­b pas­a hadtestének egy része képezé, a centrumon Szábith pasa állott az egyptomi csapatokkal s basibozukokkal, míg a balszárnyon Ras­s­z­i­m pasa parancsnokolt, alatta török nizámok, egy fél ezred egyptomi huszár, s egy csapat cserkesz­állóntak. Megjegyzendő, hogy a balszárny lovassága benn a Jenikec-i táborban tanyázott, s úgy a centrum, mint a balszárny gyalogsága erdőkbe volt elrejtve. A török haderő mintegy 32—34 ezer ember lehe­tett 36 ágyúval. Az egész harcztér nagyobbrészt szántóföl­dekből állott, hol a vetések egy része learatlanul volt még, miután az oroszoktóli félelmükben a la­kosság aratás előtt elmenekült; azt előbbi levelem világosan elárulja, hogy a törökök által megszál­lott positiók, pár nappal előbb még az oroszok ke­zében valának. A nap melegen sütött, az égen egyetlen felhő sem mutatkozott, a hőség csaknem elvisel­­hetlen volt. Épen a vidék lerajzolásával foglalkoztam, mi­dőn R­a­z­g­r­á­d tájáról fekete tömegek megmoz­dultál láttuk, mi délelőtt 10 órakor lehetett. Ez a Nedjib-féle hadtest gyalogsága volt, mely Ka­­rahasszánkee ellen indult, miután eme hely­ség képezé a sarpontot, melynek elfoglalása az oroszok megveretésének előjeleként volt tekinthető. Alig hogy Nedjib pasa megindult hadse­regével Karahaszánkee felől hatalmas porfelleg emelkedett, mi az orosz csapatok elindulását jelezé. Mindkét fél óvatosan s lassan közeledett s 11 óra 5 perczkor dördült meg az első ágyú, me­lyet az oroszok küldöttek. Nedjib pasa ágyúi azon­nal feleltek, s pár percz múlva élénk ágyú harcz fejlő­dött ki egész jobb szárnyunkon. Az ágyúzásra mindkét fél szétszórt csata­­lánczba oszolva köze edett egymáshoz. A tirailleu­­rozást végre a törökök kezdék meg, kik úgy lát­szott messzebb hordó fegyverekkel rendelkeztek, melyre az oroszok csak mintegy 3 percz múlva feleltek. Vagy 5 perczig tartott a fegyvertüzelés,­­mi­közben az ütegek egymásra ágyaztak, a nél­kül azonban, hogy a legjobb tábori látcsővel csak egyetlen ember kidők­ét is láthattuk volna. A tö­rök csapatok élén vadászok állottak, s igy nem a rész irányzásnak, de a távolságnak volt ez tulaj­donítható. Később aztán láttunk egy-egy oroszt kidülni, a­nélkül, hogy a török sorokban legkisebb kár is történt volna. Egyszerre közt is megkezdődött a pusztulás, csak a törökök hanem ekkor már az oroszok jól meg voltak tizedelve, s nagy megerőltetésbe került őket a hátrálástól vissza­tartani, jólehet emelkedettebb ponton állottak mint elleneik. E­közben mindkét fél újabb csapatokat vont­ az ütközetbe, a gyalogsági harcz 12 óra után az egész jobbszárnyon megindult, a­nélkül, hogy va­lami óriási veszteségeket jegyezhettünk volna fel. Midőn a jobbszárny az aetiót puskatűzzel megkezdette, a törökök centruma is megmozdult, óvatosan közeledve a L­o­m felé. Plzen mozdulatok H­ajderkeő ellen valának irányozva, mely hely­ség azon hegy alatt fekszik, honnét az ütközetnek szemlélője valék, s jól meg volt rakva muszkával. A falu mögött egy fél üteg orosz ágyú állott, 12 óra s 15 perczkor kezdék meg itt a tüzelést az egyptomiak, melyre a hayderkeei muszkaágyuk fe­leltek. Az egész orosz hadseregből ezen üteg le­génységéről mondható el, hogy katonásan s bátran viselte magát. Három helyről dolgoztak ellenük a törökök, összesen 9 ágyúval, az orosz tüzéreknek fele elveszett, egy ágyú leszereltetett, de a meg­­maradtakkal 1­0 óra bosszant folyvást dolgoztak. 1 óra előtt centrumunkon s jobbszárnyunkon a harcz általánossá vált, s 2 órától 3-ig az ágyú­zás egészen szünetelt. t­ jlt. Mig a centrum a harczba teljesen belevona­­az alatt Nedjib zászlóaljai néhány lovas osztál­lyal támogatva hatalmas előnyöket vívtak ki, hogy az orosz gyalogság délután 2 órakor lassan meg­kezdi a visszavonulást. E­közben az orosz ütegek is hátrálni kezdettek, de még távol voltak attól, hogy az elfoglalt positiók feladására gondoljanak. A tö­rök gyalogság keményen üldözte a visszavonulókat, hogy az oroszoknak gyorsítani kelle hátrálásukat. Em­e jelenetet már a szomszéd hegyről szem­léltem, hova egy órára azért rándultam át, hogy a törzskartól az ellenséges seregeknek, az ütközet megkezdte előtti állásáról biztos informatiót sze­reztek, mit ott a legnagyobb készséggel rajzoltak le, s ezt levelem­ elején a lehető leghívebben le is írtam. Ugyancsak itt magyarázok meg a Nedjib hadtest mozdulatainak okait is, s Mehemed Alinak eme előzékenysége eléggé mutatja, hogy nem fél, ha az általa vezetett ütközetek a sajtó útján egész valódiságukban adatnak át a nyilvá­nosságnak. De térjünk vissza jobbszárnyunk működé­séhez. az oroszok gyors visszavonulása alig volt megállítható. E­közben az ellenséges felek közt mindig kisebb lett a távolság, néhány török zász­lóalj annyira előre nyomult, hogy tévedésből a török ütegek, melyek az előre nyomulásba nagy segítséget kölcsönöztek, kétszer lőttek török csa­patokra. Szerencse, hogy a tévedés idejében ész­­revétetett. Jobb szárnyunkon az oroszok teljes szétve­­retésnek néztek elé, ha sebes hátrálásukat lassítni nem bírják. Állítják, hogy az orosz tisztek min­dent elkövettek volna, hogy csapataikat megállásra bírják, de sarkukban levő törökök oly erősen tü­zeltek, miszerint a muszka tisztek erőlködésének soha nem volt sikere. Ha az oroszok pár perczig még ily gyáván viselik magukat, akkor a hátrá­lás nem­sokára futássá változik át, s ez esetben a készen álló lovasság teljesen megsemmisíti a 35-ik had­osztályt, mielőtt ez elérte voln­a a legközelebbi emelkedettebb pontokat. 3 óra tájban azonban si­került az oroszoknak ismét megállani, s sortüzet adtak a hozzájuk közel álló török gyalogságra. Ezen idő tájban történt, hogy a török gránátok K­a­rahaszánkeőt felgyújtották. Az oroszok sortü­ze nem sok kárt tett a tö­rök sorokban, hanem annál óriásibb pusztítást vit­tek végbe a törökök. Vagy 7 perczig tartó pokoli munka fejlődött ki, miközben a muszka gyalogság ingadozni kezdett­, a törökök ellenkezőleg a golyó­zápor közepett is, halál megvetéssel nyomultak előre. Alig vagyok képes megérteni, mint lehet az, miszerint eme tüzelés alatt alig néhány török dűlt ki, míg az oroszok vesztesége eme 7 percz alatt legalább is 200—250 halottra tehető. Eme jelenetnél azt hívom, hogy a muszka bátorságnak némi jelét látom, de midőn a törökök látva, hogy ellenzéket nem bírják hátrálásra kényszeríteni, mint mondják parancs nélkül, szuron­­nyal akar­ták az ütközet sorsát eldönteni, de midőn a roha­mot megkezdték volna, az oroszok megfordultak s szaladtak, egy részük Karahaszáukeőtől délre a falu mellett, más részük az égő helységen keresz­tül, miközben ütegeinek egyre üldözték s pusztí­tották a futókat, 4 óra után a török csapatok be­vonultak Karahaszánkeőbe, s evvel az ütközet el volt döntve. Midőn a moszkok jobb szárnyunktól vissza­nyomattak, a centrum is erősebb támadást inté­zett. ‘44 órakor a centrumon óriási ágyúdörgés jelezé, hogy itt komoly dolgok történnek. A főtá­madás Hajderkee mellett a Lom folyó ellen volt intézve s ennek átlépése az egyptomi csapa­tokra s a bazibozukokra volt bízva Az átkelést a Hajderkee mögött felállított 4 orosz ágyú akadályozta leginkább, mely iszonyú erőfeszítéssel küzdött, s daczára annak, hogy a török törzskar­tól megszállott dombon felállított félüteg, s a domb alatt hét csoportban levő hat ágyú szakadatlanul dolgozott ellene, nem bírták azt elnémítani. A HajderkeÖben tanyázó muszkák a folyó­partra vo­nultak, a hidat elpusztították, mi­közben a basi­­bozukok elérték a Lomot. Itt több lövés váltotott addig, mig nem a hidászok megérkeztek, (ha jól kivehettem egyptomiak voltak) azonnal megkezd­vén munkájukat. A legsűrűbb tüzelés közt készült el pár percz alatt az uj hid, melyen azonnal átsietett néhány század egyptomi és basibozuk, mig ez utóbbiaknak más része a folyón gázolt át. A par­ton rövid küzdelem fejlődött ki, de csak puskalö­vésekkel, melynek hatása alatt a muszkák pusz­tultak és hátráltak. Erre újabb egyptomi csapatok értek a küzdők segítségére, mire az oroszok sebe­sen vonultak Hayderkeebe. Csapataink élükön a basibozukokkal elértek a falu végéig; itt pár perczre feltartóztatta őket az orosz golyózápor, s a hayderkeei 4 ágyú gránátjai. Negyedóra alatt az üldözők eltűntek a helység házai között, hol erős küzdelem fejlődött ki, mit jelzett a felemel­kedő füstoszlop, mely mindig lejebb ért, mi vilá­gosan jelzi, hogy a moszkók mindig hátrább szó­rhatnak. A füstoszlop végre a falu nyugoti végére ért, honnét hatalmas lángok emelkedtek, Hay­­derkee égett. Pár percz múlva a tűz után, a hely­ség más végén láttuk a muszkákat kiszorulni, s a mögöttük álló ágyuk még egyre dolgoztak, de most már 4 helyett csak három darabbal. A basibozukok a helységen kívül is üldözték elleneiket, s támogatásukra egy csapat cserkesz érkezett, kik egyenest az ágyuknak tartottak. Csak akkor, délután fél 6 órakor fordultak meg az orosz tüzérek, s 5 és negyed órai bátor küz­delem után carrierban elvágtattak. A táborkarnál levő katonaság erre háromszoros durraht kiáltot­tak. Helyükbe a törökök azonnal állítottak 2 ágyút, s néhány jól irányzott lövéssel pusztították a futókat. Ez­zel a centrum visszavezetése is be volt fe­jezve, a muszkák gyorsan vonultak Papkeő és Bjela felé, a mieinktől alig üldözve. A nap sikerét a balszárny működése fejezte be, mely az ütközetnek egyik fénypontját képezi, s rám nézve annál érdekesebb, mert ezt a leg­közelebbről szemlélhetem, s azon kellemes hely­zetben vagyok, hogy hareztéri tudósítói collegáim közül legrészletesebben írhatom le, miután az üt­közetben öten vettünk részt hírlapírók, de colle­gáim az éjszakibb pontról nézték a harezot, s csak a lovassági összecsapás után jöttek erre, s velük már csak nap­nyugtakor találkozhatni. Az ütközetben egész estig nem vett részt balszárnyunk. ezred Ezen szárny ellen az oroszok legelülre egy lovast, a 13-ik dragonyos osztályt tol­ták. Szul­Ankectől éjszak-keletre egy alig 1­00 lépés széles, vagy 300—400 lépés hosszú erdőcske áll. Ebbe, s e mögé volt rejtve a dragonyos ezred, mig mögöttük egy fél lovas üteg állott. Az oroszoknak eme lovasosztálya ellen, mely több volt 1100 embernél, a fél ezred egyptomi huszár, egy osztály török lovas s egy csapat cser­kesz, összesen 780 ember küldetett, mely 4 óra után hagyta el a jenikei tábort, s bújva közele­dett az orosz lovasság elfoglalta erdőség felé. Hogy csapatainknak munkáját megkönnyíthessük, a bal­szárnyon 4 csoportban felállított s elrejtett ágyuk egyszerre megkezdték a­­­ tüzelést, részben az er­dőcske, részben az üteg ellen. Eme tüzelés csak lovasaink előbbre haladtával nyittatott meg, és pe­dig ama fél üteg által, melynél én is voltam, ezen ágyuk állottak legmagasabb ponton,­­ így legkedvezőbb helyük volt. Nihád ,bey irányozta a lövéseket az orosz ütegek ellen. Első lövésünk rövid lett, a második és harmadik hosszú, a ne­gyedik épen az ágyúhoz csapott le. N­i­h­a­d­bey örült, s az ötödik ágyú irány­zását bevégezve figyelmeztetett, hogy nézzek most az ütegekre, ott czifra világ lesz. Az ágyú eldör­dült, a golyó zuhogva hasította a levegőt, s né­hány másodpercz múlva a muszka ágyuk másodi­­kánál egy füstoszlop emelkedett. A jól irányzott lövés oda talált, s midőn a füst eloszlott, az ágyút féloldalra dűlve láttuk, mellette a földön hevert két tüzér, míg más kettőért azonnal sebesült szál­lító ágyat hoztak, s vitték hátra felé. Többi lövé­seink az ütegbe vágtak mind. — A tőlünk balra fekvő 9 ágyú (s így összesen a balszárnyon 12) szinte dolgozott, sőt a szomszéd hegyről is küld­tek néhány lövést. Az oroszok válaszoltak rá, s az egész napi ütközetben, ekkor volt legerősebb az ágyúzás, Nihád bej magánkívül volt örömében, s dicsekedve mondd el minden lövés eredményét, végre leolvasva arczomról, mennyire irigylem mes­terségét, csupa jó indulatból megkivált egy ágyú irányzásával s elintésével. Hja, 6 éve m­ár annak, hogy én az ágyukkal vesződtem. Eme ágyuharcznak borzasztó következményei lehettek, mikor nem számítva az ütegek ellen kül­dötteket, csupán a lovasság által megszállott er­­dőcskébe 44 gránát röpittetett. Az oroszok észrevéve, hogy kedvező posszió­­jánál fogva ép a mi ütegeink okoznak legtöbb kárt, az ellen fordultak. Lövéseik kezdetben nem értek fel, de később sikerült három gránátot kül­deni hozzánk. Ez volt az egész, mi az ütközet, alatt a halmot érte. Az első megölt egy egyptomi lovast, egy másikat megsebesített súlyosan, míg az ágyuk közelében álló (Nihádtól alig 2 lépés­nyire) gyalogosok közül a visszahulló gránátdara­­bok kettőt könnyen sebesítettek meg ; megsebesült még 7 ló is. Eme gránát az ágyuk mögött álló egyptomi lovasok közé csapott, a második golyó jóval beljebb vágott le, s semmi kárt nem tett, mig egy harmadik egy basibozuk jobb lábát törte el. Tán küldtek volna még több uj kellemetlen vendéget is elleneink, ha észre nem veszik a tö­rök lovasság köz­ledtét. Most teljes erővel ezek ellen fordultak, felhagyva a török ütegek lődözé­­sével. Annál erélyesebben dolgoztak a mi ágyúink. Tudva azt, hogy eme lovassági összecsapás rendkívül érdekes leend, leszálltam a hegyről, hogy közelebbről legyek szemtanúja e szép jele­netnek. Csakugyan a legnagyobbszerű jelenet volt, mit életemben képzelni tudtam, s mert már akkor a jobb szárnyunk ép úgy mint a centrum régen pihent, ez képezé a karahassankeei ütközet­nek utolsó mozzanatát. Az oroszok 2 ágyút kaptak még segítségül, s így 6 ágyúval dolgoztak, míg a törökök részé­ről a hátul felállított 12 ágy­ún kívül a lovasság­gal hozott később használt 2 darabbal együtt, összesen 14 applikáltatokt. A török lovasság hosszú vonalban állott fel, mire az oroszok is elhagyva az erdőt, a mezőn várták a támadást. Gránát­zápor közt közeledtek egymáshoz, midőn a törökök háromszoros „A­l-­lahl“ kiáltása rázkódtatá meg a levegőt, s vil­lámgyorsan rohantak a draganyosokra. Most kö­zépen megnyílik a török oszlop, a hátul álló 2 ágyú a nyíláson át kartácstűzzel üdvözli az ellent. Hullott a muszka mint a légy. Végre összecsaptak. Vagy 80 másod­perczig tartott a csetepaté, mire az oroszok megfordultak, villámgyorsan rohanva Papkeő felé, magukkal ragadván ágyúikat is. Lovasaink gyenge lovaikkal csak rövid ideig üldözhették a futókat, azután csak az utánuk küldött gránátokkal pusztították azokat, kik közül egy negyed rész már úgy is vagy elhullott, vagy megsebesült. Gazdátlan lovak száguldoznak minden felé, melyek kedves zsák­mány volt cserkeszeinknek. Nap­nyugtakor vége volt az ütközetnek. Az orosz sereg gyorsan húzódott hátra minden felől, feladva a L­o­m folyó melletti possziót. A győze­lem teljes volt. A harezmezőt sűrü füst lepte el, néhány he­lyen a meggyuladt vetések égtek, a hullák ellep­ték több helyen a mezőt, a félhomályban Kara­­haszanke é­s Hayderkő­ben emelkedő lán­gok lobogtak. Lassankint az ütközetben részt vett csapatok is visszavonultak, én is felkerestem a dombot, hol az egész napot töltöttem, s hol az egész éjjel ma­gamat meghúzni szándékozom. Az első nagyobb ütközet ez, melyet végig nézhettem, de ez eléggé meggyőzött arról, hogy széles e világon a török katonának párját hiába keressük, s e hadsereggel vajmi nagy mesterség lehet nem győzni. Ki kell emelnem az egyptomi hidászokat s a basibozukokat, kiknek a centrum dicsőségében vajmi nagy részük van, s a lovassá­got, mely gyengesége mellett is oly gyalázatosan megfuttatta ügyesebb, s számra nézve nagyobb el­leneit, kiket a végleges szétpusztítástól egyedül gyors futó lovaik mentettek meg. A­mi az oroszokat illeti, ez ütközetben egyátalán nem mutatták magukat jó katonák­nak. — A Hayderkee melletti tüzérséget ki­véve, egyetlen ezred sem felelt meg hivatásá­nak, mert akárhogy fordítjuk is a dolgot, annyi tény, hogy a török csapatok közeledtére, futásban kerestek menedéket. Meg kell jegyeznem, hogy az egész ütközet alatt sehol nem került a dolog szuronyra, sőt az utolsó lovassági összecsapást kivéve, sehol lovassági alaknak híre sem volt, s csakis a hajderkepi orosz uhranusok vehettek részt az ütközetben, benn a faluban. A­mi a zsákmányt illeti, 2000 puska, 4 cas­­son­s 1 ágyú, valamint sok ló jutott birtokunkba, mint ezt ma este magától a főparancsnoktól meg­tudtuk. Ugyancsak eme forrás az ellenségnek halottakban és sebesültekben­ veszteségét 4000 teszi, az én számításom szerint azonban ezt túl­zottnak találom, s azt hiszem, hogy az oroszok sebesültekben és halottakban kevéssel veszthettek többet 2000-nél, s ezeknek legnagyobb kontin­­gense a dragonyosokra, s a Karahassánkec mellett elesettekre esik. Ezenkívül több orosz ágyú szereltetett le. A törökök vesztesége 150—180 halott, s vagy 300 sebesült lehet, míg a jobbszárnyon egy ágyujuk használhatlanná vált. így folyt le a Karahaszánkeői ütközet, s a 8 óráig tartó küzdelemben egy pillanatot nem mulasztottam el, hogy annak menetét figyelem­mel kísérjem. Hiszem, az angol lapok tudósítói mint szemtanuk czifrábban írják le, mert csak­ugyan kiváncsi vagyok rá, hogy jólehet Mehemed Ali feljegyeztette az ütközetnél jelen volt hirlap­­tudósítók neveit, s tudtommal ilyen­­ volt, mégis hány londoni lap hozza majd „szemtanuktól“ az ütközet leírását s bizonyára a világ előtt, , szokás szerint az angol tudósítás lesz a hiteles. Érti ezt Albion szülötte. A győzelem után Mehem­ed Ali egész éjjel a harcztéren maradt, még H­a­s­z­á­n her­­czeg a táborba vonult. A jenikeöi táborban az öröm napot víg zeneszó mellett ülték meg, s a zenekar csinos játéka felhallatszik a hegytetőre, mintha hirdetni akarná a „halleluját“. Lukáts Gyula,

Next