Egyetértés, 1877. szeptember (11. évfolyam, 221-250. szám)
1877-09-17 / 237. szám
237. Hmm. XI. évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz horiva: Egy évre.............................. . 20.— Félévre................................... . 10.— Negyedévre......................................... Egy hóra........................................l*S0 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési díj : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 80 krajczár.EGYETÉRTES POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. A háború: Plevna körül minden csendes, így szól a legújabb harcztéri hír. Elhisszük, sőt még azt is elhittük volna, ha a hir e szavakkal él: Plevna körül siri csend uralkodik, — mert hát Plevna nem egyéb, mint egy nagy sir, ahová az oroszok a maguk lábán járnak temetkezni. Minden a plevnai legutóbbi ütközetekre vonatkozó tudósítás megegyezik abban, hogy orosz-román hadsereg határozottan megveretett, hogy vesztesége igen nagy, sokkal nagyobb minden előbbinél, s hogy egyelőre minden támadásra képtelen. Az új „Presse“ értesülése szerint a két csatanapon az oroszok 12.000, a románok 2000 embert vesztettek ; egyéb tudósításokból pedig az tűnik ki, hogy a kedden elfoglalt néhány védművet szerdán mind visszafoglalták a törökök, s most az oroszok ott vannak, ahol az ostrom kezdete előtt voltak, s szörnyű veszteségükért csak azon meggyőződést nyerték, hogy ha újra akarnak támadni, előbb rendszeres ostromhoz kell fogniok. A vereséget maguk az orosz és román jelentések sem tagadják többé, csak lehetőleg szépíteni akarják a dolgot Az oroszok az elfoglalt védművek elvesztéséért Leviczki tábornokot okolják, aki megtagadta a segítséget Szkobeleff tábornoktól. E vád alaptalan. Szkobeleff, midőn Ozmán pasa szerdán megtámadta, a derékhadtól kért segélyt, ez azonban az előbbi napon Griviczánál úgy megvehetett, hogy minden egyébre lehetett képes, csak segélyadásra nem ; először mert zászlóaljai megcsonkítva s összezavarva voltak, másodszor mert veszélyes volt volna a törökök szeme láttára magát segélyadás által meggyöngitenie. Ami a románokat illeti, ezek az aránylag roppant veszteség fejében azzal vigasztalgatják a felháborodott közvéleményt, hogy Grivicza az ő kezükben van , pedig ami Griviczát illeti, kétségtelennek tarthatjuk, hogy ez sem az oroszok, sem a románok által nem volt bevéve. Konstantinápolyi táviratok szerint a kedden visszavert románok több ágyút hagytak hátra, mi épen nem azt bizonyítja, hogy Griviczában a románok maradtak az urak. „P. L.1’ bukaresti tudósítása szerint a románok által elfoglalt s még most is birt védmüvek nem egyebek, mint a tulajdonképeni védműtől jó távolra fekvő ideiglenes jellegű sánczok. Míg az orosz-román hadsereg a kétnapi harcz után összetörve s nyögve hever a czár lábai előtt, — Ozmán pasa hadserege még csak meg sem rendült a roppant támadás alatt;teljes erejében van mint az ütközet előtt volt s ezt bebizonyította a dubniki ütközetben. Az oroszok ugyanis, bízva a keddi támadás sikerében, nem akartak csupán azzal megelégedni, hogy a török sereget Plevnából kiverik, hanem ezt még el is akarták fogni, s evégből egy hadosztályt Ozmán visszavonulási útjára, jó előre Dubnikba küldtek, mely ott rögtön elsánczolta magát. Ozmán pasa nem törődött velük, hanem nyugodtan bevárta a fősereg támadását. Mikor aztán ezt f. hó 11. és 12. napjain tehetetlenné tette, 13-án a Dubnikban levő oroszok ellen fordult s ezeket úgy megverte, hogy több ezer ember s 9 ágyút vesztettek. Plevna alól egyhamarjában nem várhatunk ütközethirt. Ozmán pasa aligha gondol támadásra, mig Mehemed Ali túl van a Jantrán, az oroszoknak pedig be kell várniuk a gárdákat, melyek e hó vége felé érkeznek Bolgárországba. Úgy látszik, hogy nagyobb eseményeknek színhelye most a Jantravonal lesz. Bár nem bizonyultak is valósnak a bukarestiek kétségbeesése által terjesztett azon hírek, hogy az orosz trónörökös már visszavonult volna a Jantra mögé, s hogy Mehemed Ali már bevette volna a jelet s a Jantrán átkelt volna; a tényállás mégis nagyon komoly s a valószínűség a legfenyegetőbb. Mint egy tegnapi távirat jelenti, Mehemed Ali pénteken ismét megverte a trónörökös seregét és Szinán ki ősig nyomta hátrább. E hely már csak harmadfél mértföldnyire fekszik Bjelától, s ha az oroszok még itt is vereséget találnak szenvedni, akkor nagyon kellene futniok, hogy idejük legyen az egyetlen hídon Bjelánál átkelni. Szulejmanról magáról nem jött hír, de a sipkaszorosi csapatairól azt jelentik péntekről, hogy szétrombolták az út fölötti sziklákon levő orosz ütegeket, mely alkalommal az oroszok két lőportára is a jégbe röpült. A tizennyolcaezer orosz elfogására és Lovácz visszavételére vonatkozó hírek nem nyertek megerősítést. Minisztertanács volt ma délután, mely az országgyűlés tárgyalási sorrendjével s a horvát községi törvényjavaslattal foglalkozott. Minthogy a magyar országgyűlés mostanában csupa autonóm javaslatokat fog tárgyalni, a horvát országgyűlés szept. végéig is eltarthat. A kassai toast históriája egyre élénkebb megvilágítást nyer. A félhivatalos czáfolatok ellenmondásai nagyon elősegítették, hogy az első ízben közölt távirat hitelessége kétségen felül álljon. Midőn hozzáfogtak, hogy elhazudják a tényt, nem volt idejük egybehangzó czáfolatot koholni. Meggondolatlanul beszéltek, s ez az oka, hogy aztán rajta is vesztettek. Az első koholmány az volt, hogy Tisza tanácsára törölték ki a szövetséges szót; ezt rögtön rá félhivatalosan azzal czáfolták meg, hogy a király saját belátásából hagyta ki a „szövetséges“ kifejezést. Mindezek cáfolatául a „Deutsche Zeitung“ egy oly „előkelő“ személy nyilatkozatát közli, aki az udvari ebéden részt vett. Eíz kijelenti, hogy „ő felsége a kassai pohárköszöntőt szabadon mondta, és így légből kapott azon állítás, mintha ő felsége egy szót is törölt volna.“ Ennél világosabban még hamisítónak, koholónak és hazudozónak nem volt kijelentve a hivatalos apparátus. A nyilatkozat fenntartja az első szöveg hitelét azokkal szemben, akik porhintésül nem átallották elámítani próbálni a világot a legrafinistabb és leglovagiatlanabb módon. Mit mond már most ehhez a félhivatalos sajtó ? Mert hogy mondania kellene valamit saját hitelének mentségéül az bizonyos. Mit mondanak főkép azon eszeveszett kiabálás után, amellyel a hivatalos és hiteles távirat közlőjét hamisítónak jelentették ki, vizsgálatról s sok mindenféléről beszéltek alap és igazság nélkül ? Mert hát az a vizsgálat nagyon hamar elmaradt, s nagyon sietnek az ügy agyonhallgatásával, meg a közlő pellengére állításával; jóllehet, ha a legkisebb visszaélés is forgott volna fel, ami magában képtelenség, rögtön meg kellett volna nevezni okozóját és illő elbánásban részesíteni.De mindez nem történt meg, s a közönség immár tájékozva van, ki a hamisitó. A delegatiók összehívását, mint a „Bud.“ H." értesül, lehetőleg későie akarják halasztani, akkorra, mikor a politikai láthatár már tisztulni kezd s a keleti háború mikénti eldőlése határozottabb alakot ölt. Októberben tehát még semmiesetre sem ülnek össze a delegatiók. A duna-drávai vasút és a kormány közti vasútnak a magyar állampálya igazgatósága által leendő átvétele tárgyában — írja a „B. C." — már megköttetett a szerződés, minek következtében az átvétel t. e. október 1 -jén történik. A bankbizottság mai ülésén még nem hitelesítették az előadói jelentést. A 80 milliós adósságra vonatkozó javaslat tárgyában Fáik azt indítványozta, hogy ez valamennyi kiegyezési javaslat elintézése után tárgyaltassák s mára kitűzött tárgyalása halasztassék el. Ennek ellenében Horváth képviselő azt indítványozta, hogy a javaslat most tárgyaltassák. E fölött eredménytelen vita támadt, mivel mindegyik indítványra hatan szavaztak. E tárgyban a szerdán tartandó ülésben határoznak véglegesen. A bizottság ez után a bank jelzálogosztályának szabályzatát vette tárgyalás alá, s ezt minden lényeges módosítás nélkül elfogadta. Hétfő, 1877. szeptember 17. Szerkesztői Iroda, Budapest, IV. hímző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Küldé-hivatal: Budapest, IV. himgö-ntega 1. sz. hová az előfizetési pénzek küldendők. A karahaszankeöi ütközet. (Saját harcztéri tudósitónktól.) A Hajderkőj fölötti halmokon szept. 2. A kapott hir után azonnal folytattam vitámat, nehogy megkéssem eme kedvező alkalmat kellőleg kizsákmányolhatni. A táborból nyugöt felé elég magas halmok emelkednek, melyekre egy pár nappal előbb készített út vezet, hol most egyre sürügnek-forognak a katonák, kikre nem csekély szerep várt a mai ütközetben. A kapaszkodóra felérve, egy másik két emelkedésből összeragasztott, hogy emelkedik, mely az óriási völgynek legmagasabb pontját képezi. Az újonnan épített út a hegy felé folytatódik, s miután meggyőződést szereztem arról, hogy eme pontról kényelmes kilátás nyílik az egész vidékre, ezt választottam az operatió végignézésére. Az első dombon egy fél üteg volt felállítva, s midőn ezeket végignéztem, elembe toppant Nihád bey bimbasi az üteg parancsnoka, kit régebbről ismerek, s miután biztosított arról, hogy a mai ütközet megtekintésére ennél alkalmasabb helyet, mint amely az egész vidék fölött dominál, nem találok, elfoglaltam az általa ajánlott pontot, hol Nihád beyjel együtt eldiscurálhattunk addig, míg a sor ütegeinkre kerül, miből azon előnyöm is lett, hogy az ifjú tiszt sok magyarázattal szolgált. Először körültekintettem a vidéket. Egy Éjszak-éjszak-nyugat felé nyúló halmokon voltak felállítva a török balszárny és centrum ütegei, míg az alattuk levő erdőkben a gyalogság volt elrejtve. Jobb szárnyunkat a razgradi hadsereg szélső balszárnya, a Nedsib-féle hadteste képezé, mely kora reggel megkezdő az előnyomulást. A török törzskar a tőlünk északra emelkedő halmon állott. Szemben velünk más halmok emelkedtek homorú alakban, ezeket tajta elfoglalva a muszka hadsereg, s igy két szárnya meglehetősen előre tolatott. A két hegyláncz között egy terjedelmes völgy terül el, melynek közepe egészen sik, s ebben folydogál a Kara-Lom (fekete Lom. Az orosz balszárny Opakától nyulott ki, mig a centrum Karahasszankeőre támaszkodott, jobbszárnyuk túlért Sultankeén. A völgy közepén nem messze a Lomtól, de már a balparton Hajderkee helység van, mely erősen meg volt rakva orosz lovassággal és gyalogsággal, míg a helység háta mögött kitűnő battériák mögé egy fél üteg ágyú volt, mely az egész ütközet alatt legfényesebben viselte magát. Az orosz zöm Karabasszán ke ő előtt volt felállítva, itt kellett lenni Prikorov gyalogsági tábornoknak is a 35-ik hadosztállyal, míg Háhn altábornagy jobban Papke ő felé húzta magát a törzskarral. Az orosz részről részt vett az ütközetben a 13-ik és 35-ik hadosztály, valamint a 8-ik hadosztálynak, mely Pozerovicáig nyomult egy része. A lovasságot egy dragonyos, egy dzsidát, és egy huszárezred képezi, valamint néhány szotnya doni kozák, számításom szerint 27 — 28 ezer ember 24 ágyúval. A török hadsereget maga Mehemed Ali vezérelte, kinek kíséretében volt Hasszán herczeg s Száfi pasák. A jobb szárnyat Nedjib pasa hadtestének egy része képezé, a centrumon Szábith pasa állott az egyptomi csapatokkal s basibozukokkal, míg a balszárnyon Rasszim pasa parancsnokolt, alatta török nizámok, egy fél ezred egyptomi huszár, s egy csapat cserkeszállóntak. Megjegyzendő, hogy a balszárny lovassága benn a Jenikec-i táborban tanyázott, s úgy a centrum, mint a balszárny gyalogsága erdőkbe volt elrejtve. A török haderő mintegy 32—34 ezer ember lehetett 36 ágyúval. Az egész harcztér nagyobbrészt szántóföldekből állott, hol a vetések egy része learatlanul volt még, miután az oroszoktóli félelmükben a lakosság aratás előtt elmenekült; azt előbbi levelem világosan elárulja, hogy a törökök által megszállott positiók, pár nappal előbb még az oroszok kezében valának. A nap melegen sütött, az égen egyetlen felhő sem mutatkozott, a hőség csaknem elviselhetlen volt. Épen a vidék lerajzolásával foglalkoztam, midőn Razgrád tájáról fekete tömegek megmozdultál láttuk, mi délelőtt 10 órakor lehetett. Ez a Nedjib-féle hadtest gyalogsága volt, mely Karahasszánkee ellen indult, miután eme helység képezé a sarpontot, melynek elfoglalása az oroszok megveretésének előjeleként volt tekinthető. Alig hogy Nedjib pasa megindult hadseregével Karahaszánkee felől hatalmas porfelleg emelkedett, mi az orosz csapatok elindulását jelezé. Mindkét fél óvatosan s lassan közeledett s 11 óra 5 perczkor dördült meg az első ágyú, melyet az oroszok küldöttek. Nedjib pasa ágyúi azonnal feleltek, s pár percz múlva élénk ágyú harcz fejlődött ki egész jobb szárnyunkon. Az ágyúzásra mindkét fél szétszórt csatalánczba oszolva köze edett egymáshoz. A tirailleurozást végre a törökök kezdék meg, kik úgy látszott messzebb hordó fegyverekkel rendelkeztek, melyre az oroszok csak mintegy 3 percz múlva feleltek. Vagy 5 perczig tartott a fegyvertüzelés,miközben az ütegek egymásra ágyaztak, a nélkül azonban, hogy a legjobb tábori látcsővel csak egyetlen ember kidőkét is láthattuk volna. A török csapatok élén vadászok állottak, s igy nem a rész irányzásnak, de a távolságnak volt ez tulajdonítható. Később aztán láttunk egy-egy oroszt kidülni, anélkül, hogy a török sorokban legkisebb kár is történt volna. Egyszerre közt is megkezdődött a pusztulás, csak a törökök hanem ekkor már az oroszok jól meg voltak tizedelve, s nagy megerőltetésbe került őket a hátrálástól visszatartani, jólehet emelkedettebb ponton állottak mint elleneik. Eközben mindkét fél újabb csapatokat vont az ütközetbe, a gyalogsági harcz 12 óra után az egész jobbszárnyon megindult, anélkül, hogy valami óriási veszteségeket jegyezhettünk volna fel. Midőn a jobbszárny az aetiót puskatűzzel megkezdette, a törökök centruma is megmozdult, óvatosan közeledve a Lom felé. Plzen mozdulatok Hajderkeő ellen valának irányozva, mely helység azon hegy alatt fekszik, honnét az ütközetnek szemlélője valék, s jól meg volt rakva muszkával. A falu mögött egy fél üteg orosz ágyú állott, 12 óra s 15 perczkor kezdék meg itt a tüzelést az egyptomiak, melyre a hayderkeei muszkaágyuk feleltek. Az egész orosz hadseregből ezen üteg legénységéről mondható el, hogy katonásan s bátran viselte magát. Három helyről dolgoztak ellenük a törökök, összesen 9 ágyúval, az orosz tüzéreknek fele elveszett, egy ágyú leszereltetett, de a megmaradtakkal 10 óra bosszant folyvást dolgoztak. 1 óra előtt centrumunkon s jobbszárnyunkon a harcz általánossá vált, s 2 órától 3-ig az ágyúzás egészen szünetelt. t jlt. Mig a centrum a harczba teljesen belevonaaz alatt Nedjib zászlóaljai néhány lovas osztállyal támogatva hatalmas előnyöket vívtak ki, hogy az orosz gyalogság délután 2 órakor lassan megkezdi a visszavonulást. Eközben az orosz ütegek is hátrálni kezdettek, de még távol voltak attól, hogy az elfoglalt positiók feladására gondoljanak. A török gyalogság keményen üldözte a visszavonulókat, hogy az oroszoknak gyorsítani kelle hátrálásukat. Eme jelenetet már a szomszéd hegyről szemléltem, hova egy órára azért rándultam át, hogy a törzskartól az ellenséges seregeknek, az ütközet megkezdte előtti állásáról biztos informatiót szereztek, mit ott a legnagyobb készséggel rajzoltak le, s ezt levelem elején a lehető leghívebben le is írtam. Ugyancsak itt magyarázok meg a Nedjib hadtest mozdulatainak okait is, s Mehemed Alinak eme előzékenysége eléggé mutatja, hogy nem fél, ha az általa vezetett ütközetek a sajtó útján egész valódiságukban adatnak át a nyilvánosságnak. De térjünk vissza jobbszárnyunk működéséhez. az oroszok gyors visszavonulása alig volt megállítható. Eközben az ellenséges felek közt mindig kisebb lett a távolság, néhány török zászlóalj annyira előre nyomult, hogy tévedésből a török ütegek, melyek az előre nyomulásba nagy segítséget kölcsönöztek, kétszer lőttek török csapatokra. Szerencse, hogy a tévedés idejében észrevétetett. Jobb szárnyunkon az oroszok teljes szétveretésnek néztek elé, ha sebes hátrálásukat lassítni nem bírják. Állítják, hogy az orosz tisztek mindent elkövettek volna, hogy csapataikat megállásra bírják, de sarkukban levő törökök oly erősen tüzeltek, miszerint a muszka tisztek erőlködésének soha nem volt sikere. Ha az oroszok pár perczig még ily gyáván viselik magukat, akkor a hátrálás nemsokára futássá változik át, s ez esetben a készen álló lovasság teljesen megsemmisíti a 35-ik hadosztályt, mielőtt ez elérte volna a legközelebbi emelkedettebb pontokat. 3 óra tájban azonban sikerült az oroszoknak ismét megállani, s sortüzet adtak a hozzájuk közel álló török gyalogságra. Ezen idő tájban történt, hogy a török gránátok Karahaszánkeőt felgyújtották. Az oroszok sortüze nem sok kárt tett a török sorokban, hanem annál óriásibb pusztítást vittek végbe a törökök. Vagy 7 perczig tartó pokoli munka fejlődött ki, miközben a muszka gyalogság ingadozni kezdett, a törökök ellenkezőleg a golyózápor közepett is, halál megvetéssel nyomultak előre. Alig vagyok képes megérteni, mint lehet az, miszerint eme tüzelés alatt alig néhány török dűlt ki, míg az oroszok vesztesége eme 7 percz alatt legalább is 200—250 halottra tehető. Eme jelenetnél azt hívom, hogy a muszka bátorságnak némi jelét látom, de midőn a törökök látva, hogy ellenzéket nem bírják hátrálásra kényszeríteni, mint mondják parancs nélkül, szuronnyal akarták az ütközet sorsát eldönteni, de midőn a rohamot megkezdték volna, az oroszok megfordultak s szaladtak, egy részük Karahaszáukeőtől délre a falu mellett, más részük az égő helységen keresztül, miközben ütegeinek egyre üldözték s pusztították a futókat, 4 óra után a török csapatok bevonultak Karahaszánkeőbe, s evvel az ütközet el volt döntve. Midőn a moszkok jobb szárnyunktól visszanyomattak, a centrum is erősebb támadást intézett. ‘44 órakor a centrumon óriási ágyúdörgés jelezé, hogy itt komoly dolgok történnek. A főtámadás Hajderkee mellett a Lom folyó ellen volt intézve s ennek átlépése az egyptomi csapatokra s a bazibozukokra volt bízva Az átkelést a Hajderkee mögött felállított 4 orosz ágyú akadályozta leginkább, mely iszonyú erőfeszítéssel küzdött, s daczára annak, hogy a török törzskartól megszállott dombon felállított félüteg, s a domb alatt hét csoportban levő hat ágyú szakadatlanul dolgozott ellene, nem bírták azt elnémítani. A HajderkeÖben tanyázó muszkák a folyópartra vonultak, a hidat elpusztították, miközben a basibozukok elérték a Lomot. Itt több lövés váltotott addig, mig nem a hidászok megérkeztek, (ha jól kivehettem egyptomiak voltak) azonnal megkezdvén munkájukat. A legsűrűbb tüzelés közt készült el pár percz alatt az uj hid, melyen azonnal átsietett néhány század egyptomi és basibozuk, mig ez utóbbiaknak más része a folyón gázolt át. A parton rövid küzdelem fejlődött ki, de csak puskalövésekkel, melynek hatása alatt a muszkák pusztultak és hátráltak. Erre újabb egyptomi csapatok értek a küzdők segítségére, mire az oroszok sebesen vonultak Hayderkeebe. Csapataink élükön a basibozukokkal elértek a falu végéig; itt pár perczre feltartóztatta őket az orosz golyózápor, s a hayderkeei 4 ágyú gránátjai. Negyedóra alatt az üldözők eltűntek a helység házai között, hol erős küzdelem fejlődött ki, mit jelzett a felemelkedő füstoszlop, mely mindig lejebb ért, mi világosan jelzi, hogy a moszkók mindig hátrább szórhatnak. A füstoszlop végre a falu nyugoti végére ért, honnét hatalmas lángok emelkedtek, Hayderkee égett. Pár percz múlva a tűz után, a helység más végén láttuk a muszkákat kiszorulni, s a mögöttük álló ágyuk még egyre dolgoztak, de most már 4 helyett csak három darabbal. A basibozukok a helységen kívül is üldözték elleneiket, s támogatásukra egy csapat cserkesz érkezett, kik egyenest az ágyuknak tartottak. Csak akkor, délután fél 6 órakor fordultak meg az orosz tüzérek, s 5 és negyed órai bátor küzdelem után carrierban elvágtattak. A táborkarnál levő katonaság erre háromszoros durraht kiáltottak. Helyükbe a törökök azonnal állítottak 2 ágyút, s néhány jól irányzott lövéssel pusztították a futókat. Ezzel a centrum visszavezetése is be volt fejezve, a muszkák gyorsan vonultak Papkeő és Bjela felé, a mieinktől alig üldözve. A nap sikerét a balszárny működése fejezte be, mely az ütközetnek egyik fénypontját képezi, s rám nézve annál érdekesebb, mert ezt a legközelebbről szemlélhetem, s azon kellemes helyzetben vagyok, hogy hareztéri tudósítói collegáim közül legrészletesebben írhatom le, miután az ütközetben öten vettünk részt hírlapírók, de collegáim az éjszakibb pontról nézték a harezot, s csak a lovassági összecsapás után jöttek erre, s velük már csak napnyugtakor találkozhatni. Az ütközetben egész estig nem vett részt balszárnyunk. ezred Ezen szárny ellen az oroszok legelülre egy lovast, a 13-ik dragonyos osztályt tolták. SzulAnkectől éjszak-keletre egy alig 100 lépés széles, vagy 300—400 lépés hosszú erdőcske áll. Ebbe, s e mögé volt rejtve a dragonyos ezred, mig mögöttük egy fél lovas üteg állott. Az oroszoknak eme lovasosztálya ellen, mely több volt 1100 embernél, a fél ezred egyptomi huszár, egy osztály török lovas s egy csapat cserkesz, összesen 780 ember küldetett, mely 4 óra után hagyta el a jenikei tábort, s bújva közeledett az orosz lovasság elfoglalta erdőség felé. Hogy csapatainknak munkáját megkönnyíthessük, a balszárnyon 4 csoportban felállított s elrejtett ágyuk egyszerre megkezdték a tüzelést, részben az erdőcske, részben az üteg ellen. Eme tüzelés csak lovasaink előbbre haladtával nyittatott meg, és pedig ama fél üteg által, melynél én is voltam, ezen ágyuk állottak legmagasabb ponton, így legkedvezőbb helyük volt. Nihád ,bey irányozta a lövéseket az orosz ütegek ellen. Első lövésünk rövid lett, a második és harmadik hosszú, a negyedik épen az ágyúhoz csapott le. Nihadbey örült, s az ötödik ágyú irányzását bevégezve figyelmeztetett, hogy nézzek most az ütegekre, ott czifra világ lesz. Az ágyú eldördült, a golyó zuhogva hasította a levegőt, s néhány másodpercz múlva a muszka ágyuk másodikánál egy füstoszlop emelkedett. A jól irányzott lövés oda talált, s midőn a füst eloszlott, az ágyút féloldalra dűlve láttuk, mellette a földön hevert két tüzér, míg más kettőért azonnal sebesült szállító ágyat hoztak, s vitték hátra felé. Többi lövéseink az ütegbe vágtak mind. — A tőlünk balra fekvő 9 ágyú (s így összesen a balszárnyon 12) szinte dolgozott, sőt a szomszéd hegyről is küldtek néhány lövést. Az oroszok válaszoltak rá, s az egész napi ütközetben, ekkor volt legerősebb az ágyúzás, Nihád bej magánkívül volt örömében, s dicsekedve mondd el minden lövés eredményét, végre leolvasva arczomról, mennyire irigylem mesterségét, csupa jó indulatból megkivált egy ágyú irányzásával s elintésével. Hja, 6 éve már annak, hogy én az ágyukkal vesződtem. Eme ágyuharcznak borzasztó következményei lehettek, mikor nem számítva az ütegek ellen küldötteket, csupán a lovasság által megszállott erdőcskébe 44 gránát röpittetett. Az oroszok észrevéve, hogy kedvező possziójánál fogva ép a mi ütegeink okoznak legtöbb kárt, az ellen fordultak. Lövéseik kezdetben nem értek fel, de később sikerült három gránátot küldeni hozzánk. Ez volt az egész, mi az ütközet, alatt a halmot érte. Az első megölt egy egyptomi lovast, egy másikat megsebesített súlyosan, míg az ágyuk közelében álló (Nihádtól alig 2 lépésnyire) gyalogosok közül a visszahulló gránátdarabok kettőt könnyen sebesítettek meg ; megsebesült még 7 ló is. Eme gránát az ágyuk mögött álló egyptomi lovasok közé csapott, a második golyó jóval beljebb vágott le, s semmi kárt nem tett, mig egy harmadik egy basibozuk jobb lábát törte el. Tán küldtek volna még több uj kellemetlen vendéget is elleneink, ha észre nem veszik a török lovasság közledtét. Most teljes erővel ezek ellen fordultak, felhagyva a török ütegek lődözésével. Annál erélyesebben dolgoztak a mi ágyúink. Tudva azt, hogy eme lovassági összecsapás rendkívül érdekes leend, leszálltam a hegyről, hogy közelebbről legyek szemtanúja e szép jelenetnek. Csakugyan a legnagyobbszerű jelenet volt, mit életemben képzelni tudtam, s mert már akkor a jobb szárnyunk ép úgy mint a centrum régen pihent, ez képezé a karahassankeei ütközetnek utolsó mozzanatát. Az oroszok 2 ágyút kaptak még segítségül, s így 6 ágyúval dolgoztak, míg a törökök részéről a hátul felállított 12 ágyún kívül a lovassággal hozott később használt 2 darabbal együtt, összesen 14 applikáltatokt. A török lovasság hosszú vonalban állott fel, mire az oroszok is elhagyva az erdőt, a mezőn várták a támadást. Gránátzápor közt közeledtek egymáshoz, midőn a törökök háromszoros „Al-lahl“ kiáltása rázkódtatá meg a levegőt, s villámgyorsan rohantak a draganyosokra. Most középen megnyílik a török oszlop, a hátul álló 2 ágyú a nyíláson át kartácstűzzel üdvözli az ellent. Hullott a muszka mint a légy. Végre összecsaptak. Vagy 80 másodperczig tartott a csetepaté, mire az oroszok megfordultak, villámgyorsan rohanva Papkeő felé, magukkal ragadván ágyúikat is. Lovasaink gyenge lovaikkal csak rövid ideig üldözhették a futókat, azután csak az utánuk küldött gránátokkal pusztították azokat, kik közül egy negyed rész már úgy is vagy elhullott, vagy megsebesült. Gazdátlan lovak száguldoznak minden felé, melyek kedves zsákmány volt cserkeszeinknek. Napnyugtakor vége volt az ütközetnek. Az orosz sereg gyorsan húzódott hátra minden felől, feladva a Lom folyó melletti possziót. A győzelem teljes volt. A harezmezőt sűrü füst lepte el, néhány helyen a meggyuladt vetések égtek, a hullák ellepték több helyen a mezőt, a félhomályban Karahaszanke és Hayderkőben emelkedő lángok lobogtak. Lassankint az ütközetben részt vett csapatok is visszavonultak, én is felkerestem a dombot, hol az egész napot töltöttem, s hol az egész éjjel magamat meghúzni szándékozom. Az első nagyobb ütközet ez, melyet végig nézhettem, de ez eléggé meggyőzött arról, hogy széles e világon a török katonának párját hiába keressük, s e hadsereggel vajmi nagy mesterség lehet nem győzni. Ki kell emelnem az egyptomi hidászokat s a basibozukokat, kiknek a centrum dicsőségében vajmi nagy részük van, s a lovasságot, mely gyengesége mellett is oly gyalázatosan megfuttatta ügyesebb, s számra nézve nagyobb elleneit, kiket a végleges szétpusztítástól egyedül gyors futó lovaik mentettek meg. Ami az oroszokat illeti, ez ütközetben egyátalán nem mutatták magukat jó katonáknak. — A Hayderkee melletti tüzérséget kivéve, egyetlen ezred sem felelt meg hivatásának, mert akárhogy fordítjuk is a dolgot, annyi tény, hogy a török csapatok közeledtére, futásban kerestek menedéket. Meg kell jegyeznem, hogy az egész ütközet alatt sehol nem került a dolog szuronyra, sőt az utolsó lovassági összecsapást kivéve, sehol lovassági alaknak híre sem volt, s csakis a hajderkepi orosz uhranusok vehettek részt az ütközetben, benn a faluban. Ami a zsákmányt illeti, 2000 puska, 4 cassons 1 ágyú, valamint sok ló jutott birtokunkba, mint ezt ma este magától a főparancsnoktól megtudtuk. Ugyancsak eme forrás az ellenségnek halottakban és sebesültekben veszteségét 4000 teszi, az én számításom szerint azonban ezt túlzottnak találom, s azt hiszem, hogy az oroszok sebesültekben és halottakban kevéssel veszthettek többet 2000-nél, s ezeknek legnagyobb kontingense a dragonyosokra, s a Karahassánkec mellett elesettekre esik. Ezenkívül több orosz ágyú szereltetett le. A törökök vesztesége 150—180 halott, s vagy 300 sebesült lehet, míg a jobbszárnyon egy ágyujuk használhatlanná vált. így folyt le a Karahaszánkeői ütközet, s a 8 óráig tartó küzdelemben egy pillanatot nem mulasztottam el, hogy annak menetét figyelemmel kísérjem. Hiszem, az angol lapok tudósítói mint szemtanuk czifrábban írják le, mert csakugyan kiváncsi vagyok rá, hogy jólehet Mehemed Ali feljegyeztette az ütközetnél jelen volt hirlaptudósítók neveit, s tudtommal ilyen volt, mégis hány londoni lap hozza majd „szemtanuktól“ az ütközet leírását s bizonyára a világ előtt, , szokás szerint az angol tudósítás lesz a hiteles. Érti ezt Albion szülötte. A győzelem után Mehemed Ali egész éjjel a harcztéren maradt, még Haszán herczeg a táborba vonult. A jenikeöi táborban az öröm napot víg zeneszó mellett ülték meg, s a zenekar csinos játéka felhallatszik a hegytetőre, mintha hirdetni akarná a „halleluját“. Lukáts Gyula,