Egyetértés, 1878. június (12. évfolyam, 151-178. szám)
1878-06-03 / 153. szám
XII. évfolyam. Budapest Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre . Félévre . Negyedévre Egy hóra 20.-10.-6.-1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. 153. szám POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. ,fis«SiES*«eetss.*a;ííM« I -• •• :^ÄSfflSSBS®!ra:- «-«.I TÁVIRATOK. Ifjabb merénylet Vilmos császár ellen. Berlin, jun. 2. A mai sétakocsizásnál délután fél háromra a császárra lőttek. A császár golyó által sebesült meg és azonnal a palotába tért vissza, hol orvosi ápolásban részesül. A lövések gyorsan egymásután történtek egy házból a hársfák alatt. Berlin, jun. 2. (Az „Egyetértés“ távirata.) A császár ellen elkövetett merénylet roppant sensatiót keltett. Messze kiterjedő összeesküvésről beszélnek. Az egész város talpon áll. A császári palotába egymást érik a fogatok. A császári ház tagjai, a diplomatia képviselői és a főtisztek egyre tódulnak a palotába. Szigorú rendszabályokat várnak. Berlin, jun. 2. A merénylettevő Nobiling nevű tudós, ki a hársfák alatt fogadott szállást. A merénylet után öngyilkossági kísérletet tett. A császár karján és arczán van megsebezve. A sebek nyúlszéltől származnak. Berlin, június 2. (Az „Egyetértés“ távirata.) A császár elleni merénylet tettesét a kórházban őrzik. Ide kellett szállítani őt, mivel a rendőrök közeledtekor meg akarta magát ölni. Több soczialdemokratát elfogtak. A császár állapotáról minduntalan orvosi bulletinek adatnak ki a lakosság megnyugtatására. Berlin, jun. 2. A császár ágyba vitetett és orvosi ápolás alatt van, a szétek egy rése kivétetett, a vérvesztés igen nagy volt. A gyilkos megsebzé magát, midőn lakásába a hársfák 18. sz. alatt rontottak; öngyilkossá akart lenni még egy vendéglős is, ez és a gyilkos a kórházba vitették. Jilidőn a császár megsebesült, a vele lévő udvari vadász mellé ült a kocsiba és vele kocsizott palotába. A városban roppant izgalom uralkodik, emberek csoportosulnak minden oldalról a hársfák felé. Este ülés tartatott az államminiszteriumban. Berlin, jun. 2. (Az „Egyetértés“ távirata.) Vilmos császár ellen újból merénylet követtetett el. Ma délután három óra felé, midőn sétakocsizást tett, a hársfák alatt rálőttek. A lövés a császárt megsebesítette. Az izgatottság az egész városban leírhatatlan. A császári palotát óriási néptömeg állja körül. Több befogatás történt. Berlin, jun. 2 (egy negyed hétre este). Még eddig a császár állapota semmi komoly aggodalomra nem ad okot, a sebek nem veszedelmesek, a tettesnél igen sok fegyver találtatott. Berlin, június 2. (Az „Egyetértés“ távirata.) Az esti órákban is még mindig nagy tömeg hullámzott az utczákon. A minisztertanács a merénylet elkövetése után azonnal összehivatott. A császár sok vért vesztett, de sebe nem életveszélyes, a haláláról keringő hírek teljesen koholtak. Hogy a tettes, ki a merénylet elkövetése után azonnal ki akarta végezni magát, a sociáldemokratákhoz tartozik, még nem tudatik. Sociáldemokrata körökben nagymérvű erőszakoskodásoktól félnek. BERLIN, jun. 2. fél 5-re, délután. A Lauer orvos által aláírt orvosi jelentés így hangzik: a császár elleni merényletnél két szétlövés süttetett el, a szétek, mintegy 30 szem, az arczba, a fejbe, mind a két karba és hátba fúródtak, a sebek egyike sem mutat közvetlen életveszélyre. A császár éles fájdalmakat szenved, de perczig sem veszti lélekjelenlétét. Az átalános állapot örvendeteleg kielégítő. A magyar delegatió ülése. Bécs, jun. 2. (Az „Egyetértés“ távirata.) A magyar delegátió ülése ma délelőtt 11 órakor kezdődött. A közös kormány képviselve volt Andrássy gróf, Pöckh, altengernagy Orczy báró osztályfőnök Dóczy és Mérey udvari tanácsosok által. A magyar miniszterek közül ott voltak Tisza, Wenckheim, Széll. Napirenden volt a külügyi bizottság jelentése. A jegyzőkönyv felolvasása után Baross Gábor következő interpelláló intézett a külügyminiszterhez: 1. Bír-e a külügyminiszter hivatalos tudomással a congressus behívásának határidejéről, és ha igen, mely időre esik az ? 2. mely hatalom részéről küldettek szót a meghívások és 3. micsoda alapon sikerült a congressus létesítése? Zsedényi Ede azt kérdi, hogy a „Globe“ által közlött pontozatok valók-e. Andrássy Gyula gróf külügyminiszter: Tisztelt bizottság! Azon helyzetben vagyok, hogy a tett interpellátiókra azonnal válaszolhassak. Mindenekelőtt szerencsésnek érzem magamat Baross igen t. bizottsági tag kérdéseire a következőkben felelhetni. A congressus elfogadtatott, (élénk helyeslés) és pedig miről épen ma vettem tudósítást, folyó hell óre Berlinbe. Meg voltam győződve, amint tapasztalom is, hogy az igen t. bizottság, mint maga a kormány, ezt csak elégtétellel fogadja. Ami a második kérdést illeti, hogy melyik hatalom által küldetett szét az egybehívás, arra bátor vagyok válaszolni, hogy Németország küldötte a meghívást. Az eredeti meghívás tőlünk származott, csak elvben szólott meghívás volt egy Berlinben tartandó kongressusra. Akkor történt már a megállapodás, hogy amint az eszme elfogadtatik, a német kormány fogja a hatalmakkal egyetértőleg a határidőt kitűzni. Közbejöttek az ismeretes akadályok, de ezek szerencsésen elbárittatván, a német kormány 11-ére bocsátotta ki a meghívást, mely Anglia részéről el is fogadtatott. Ami a harmadik kérdést, vagyis azon alapot illeti, melyen a congressus létrejött, nem vagyok azon helyzetben, hogy azt ma megjelölhessem, annál kevésbé, mert úgy tudom, hogy az illető kormány szándéka az, hogy mindaddig, míg a hatalmak az alapot el nem fogadták, annak tartalma s minősége köztudomásra ne hozassák. Ma a biztos elfogadás csak Anglia részéről van tudva, az alap részletezésébe tehát ma nem bocsátkozhatom ; de mondhatom, hogy miután Anglia elfogadta, bizonyosan olyannak kell lenni az alapnak, mely e tekintetben leginkább különböző két rendbeli nézeteket is úgy szólva egy kalap alá hozván, mindenkire kielégítő lehet, amennyiben mindazon különbözetnek, mely az összehívást illetőleg fennforgott, elintézését biztosítja. Ezt voltam bátor Baross t. bizottsági tag kérdéseire válaszolni. T. barátom Zsedényi bizottsági tag azt kérdezi, váljon a kormány tudomása szerint azon közlemény, mely egy „Globe“ nevű angol lapban e tárgyban jelent meg, authenticus jeleggel bír-e vagy nem ? A napokban a reichsrathbeli delegatió albizottságában interpelláltatván ez iránt, egyéb tudomás hiányában azt nyilvánítottam, hogy nem tartom valószínűnek, hogy a közlemény authemticusnak legyen tekinthető; azóta azonban hivatalos és alapos tudomása van a kormánynak arról, hogy ama czikk, noha nem állítom, hogy egyik vagy másik pontban a valósággal ne találkoznék, de egészben egyátalán hiteles tudósítás gyanánt nem tekinthető. A külügyminiszter válasza mindkét kérdésben tudomásul vétetik. Ezután a külügyi bizottság jelentése felett kezdődött a tárgyalás. Fáik Miksa előadó arra hivatkozik, hogy a jelentés bevezetésében mindazon indokok ki vannak emelve, melyek jelenleg minden politikai megvitatást nem tartanak időszerűnek. Azon közlés után, melyet Andrássy gróf tett, a vita a külügyi politikáról csak még feleslegesebbnek látszik. Tudva van, mond a szónok, miszerint politikánk alapja csak abban sarkallott, oda hatni, hogy a béke fenntartassék, és ha ez nem volna lehetséges, a háborúskodó felek műveleteit nem akadályozni, de minden módon arra törekedni, hogy bármi legyen is a háború eredménye, a politikai cél elérésénél monarchiánk érdekei is érvényre juthassanak. Ezen kívánat a miniszter most adott nyilatkozata után teljesül. A san stefanót még előzménynek sem lehet tekinteni, ennek békét végleges megállapítása az európai congressustól fog függni és ennek döntő eredménye külügyi kormányunktól. Megengedem, hogy ez előleges előny. Kétségkívül annak lehet azt nevezni, csak attól fog függeni, minő módon fognak érdekeink a congressuson képviseltetni és miként fognak a hatalmak az európai érdekek fenntartására nézve csoportosulni. A krízisnek ezen keretében a szónok nem tartja időszerűnek egy vita megkezdését, de mint előadó fenntartja magának a szabadságot, szükség esetében hozzászólni. (Tetszés.) Utána gr. Apponyi szólott. Apponyi Albert gróf követeli, hogy Andrássy gróf törekedjék, hogy a congressuson a san stefanói szerződés összes pontjai tárgyaltassanak és igyekezzék Románia integritását és a dunai várakat fentartani. Kukuljevics annektálást ajánl az Aegei tengerig. Zsedényi Ede kimondatni indítványozza, hogy Bosznia ne occupáltassék. Fáik Miksa hosszasan reflektál a mondottakra. Tisza miniszterelnök figyelmeztet, hogy a magyar ellenzék sem indítványozott oly peremptorikus határozatot, mint Zsedényi. Gróf Andrássy: Tisztelt országos bizottság! Csak rövid ideig fogom figyelmüket igénybe venni. Nem várhatja tőlem senki, de ha várná is, bizonnyal csalódnék, hogy miután annyi alkalommal különböző alakban úgy itt, mint az osztrák delegatióban nyilatkoztam, most az átalános politikai diskussió minden egyes kérdésébe belebocsájtkozom, vagy igyekezem mindazt megcáfolni, amit Apponyi Albert gróf a kormány politikája ellen felhozott. Neki inkább van ideje és módja a kritikává foglalatoskodni. Az én feladatom oda törekedni, hogy azon kritika, amint azt határozottan remélem , rövid idő múlva oly alaptalannak mutatkozzék, mint mutatkozott az eddigi. (Derültség.) — Ily viszonyok közt, az ő igen szép szónoklati tehetséggel előadott, művészileg összeállított, a támadás minden fegyverével ellátott alakját e percmben alaposan visszautasítani nem lehet szándékom, csak röviden kívánom jellemezni ez előadást, s ezt teszem a következőkben. A tisztelt gróf fest nekünk egy képet, az árnyékot odahelyezi a hová neki tetszik, ide állítja az egész képet s azt mondja : ugye hogy nem szép ? Teljesen igaza van. Az a kép, melyet ő festett, csakugyan nem szép. (Derültség) A t. gróf hosszasan és szépen kifejti a kormány politikai eljárását és előadását azzal végzi, ugye ezen politika nem jó? Teljesen igaza van. Az a politika, melyet vázolni méltóztatott, határozottan resz, csak hogy az a politika csak is a t. gróf eszméjében létezett, de a valóságban soha. A tények, melyekre ezt alapítja, ép ellenkezője annak, melyek történtek, az irány és viszonyok mások voltak és igy a következtetések is, melyeket le von, reám nézve absolute nem bírhatnak sullyal. Hogy ezt illustráljam, csak egyet említek. A t. szónok a veres könyvről is szólt, és itt majdnem kénytelen beismerni, hogy a kormány eljárása határozottan becsületes és nézete szerint is a közvéleménynek megfelelő volt. Hogy tudniillik igyekezett a háborút mindaddig meggátolni, míg az lehető volt, hogy reformok mit következtett behozatalára törekedett. — De azután később, Oroszország iránti viszonyról szól ? midőn ismét az Azt, hogy ez az egész viszony a három hatalom közt, csak azt czélozta, hogy Oroszországnak megengedtessék a keleti kérdés mesterséges előidézése. Aki csak legkevésbé olvasta a vereskönyvet, az kénytelen abból látni, hogy a veres fonal, mely az egészen keresztül megy, nemcsak az, amit a tisztelt gróf mondott, hogy reformok és közbenjárás által igyekezett a háborút megakadályozni, a főeszme, mely a vereskönyv olvasásából kiderül,s ez mindenki előtt, ha még oly kevéssé tájékozott volna is csak egy kis jóakarat mellett világos lehet, az, hogy e mozgalom nem keletkezett valami megegyezés által egy vagy más hatalom közt, hanem igen is a dolgok természetéből folyt. Mindenki láthatja itt legelső buborékait azon mozgalomnak, mely Podgoriczában, Sarracában és Serajevóban kezdődött, és követheti a fejlődést mindaddig, mig a háború kitört. Be van ott bizonyitva, hogy a mozgalom magától keletkezett. — Azt nem látni, oly rövidlátást tételezne fel, melyről a tisztelt grófnál nem lehet szó, s igy majdnem kénytelen vagyok hinni, hogy nem akarta azt látni, ami minden más olvasó előtt önkényt felötlik. Továbbá a három császár-szövetségről szólva azt állítja a tisztelt gróf, miután annak hasznosságát annak idején talán nem vonhatja kétségbe, hogy abban Ausztria-Magyarország semmi önállóságot nem mutatott. Talán a kifejezésben csalódik a gróf. A monarchia önállóságot mindig mutatott. Bővebben fejtegettem ezt annak idejében és az ellenkezőjét senki sem volna képes bebizonyítani, csak a fogalom iránt kell tisztába lenni. Nem az áll, hogy a kormány soha sem volt önálló, hanem igenis az áll, sohasem volt izolált. Igenis addig, míg a közös érdekek és czélok forogtak szóban, míg az európai béke fentartása volt előtérben, e viszony nagy szolgálatot tett. Azontúl az egyes érdekek kiegyenlítése, a kongressusra bízatott. Hogy az ellenkező esetben könnyebb lett volna a megoldás, az bizonyítva nincs. Szerintem ama viszonyt helyesen csak úgy lehet jellemezni, hogy a kormány soha sem volt izolált, hanem önálló volt mindig és most is az. Méltóztatott továbbá tényként felemlíteni, hogy egyik nagy hibája politikánknak az, hogy most azon egyezmény következtében, mely Anglia és Oroszország közt létrejött, mi izoláltan állunk. Az állítást hallottam, de bebizonyítását szeretném hallani. A t. gf. maga elismerte, hogy a kormány politikájának eredménye a congressus összejövetele. Talán megbánta ez elismerést, midőn a londoni megállapodásoknak ily magyarázatot adott, mert, hogy ha Angol- és Oroszország bizonyos pont fölött meg nem egyeznek, akkor nem jöhet össze a congressus, és nem létezik az eredmény, de hogy abból, hogy két hatalom azon pontok fölött egyezzék meg, melyek a congressus tárgyalásainak alapját képezik, miként lehetne következtetni, hogy az a mi érdekeinket sértse, hogy azoknak prejudikáljon, ennek bebizonyításával a gróf adós maradt. Én részemről kijelenthetem, (Halljuk) hogy semmi részben sem létezett azon szándék, bárminő, ily előleges egyezmény által akár a mi érdekeinknek prejudicálni akár az európai congressus terét szűkíteni, hanem ami létrejött, azt mi csak örömmel üdvözölhetjük, és az eredményre nézve, előre mondhatom azt, hogy az semmi olyat nem foglalhat magában, a mi érdekeinkkel ellentétben volna. Hogy a mi különös érdekünk nem foglaltatik egy vagy más hatalom közti tanácskozás keretében az igen természetes, sőt valószínűleg éles szemrehányást kellett volna hallanom azon esetben, ha benn foglaltatott volna. Akkor azt lehetett volna mondani, hogy az osztrák-magyar és más országokat illető pontok nem egyenesen tárgyaltatnak, hanem mások által intéztetnek el, az bizonnyal oly módon aknáztatott volna ki ellen nem, hogy az a függetlenség rovására történt. (Élénk helyeslés.) Ezután szóló kijelenti, hogy vigaszt lel abban, miszerint Apponyi jóslatai eddig sem teljesedtek s valószínűleg ezután sem fognak. Tiltakozik az ellen, mintha az 1854-iki állapotot a maival össze lehetne hasonlítani. Szilágyi Dezső örömmel konstatálja, hogy Andrássy gróf most a helyes uton van, csak megmaradjon rajta. A részletes vitában elfogadtatnak azután a bizottsági javaslatok. Paris, jun. 2. (Az „Egyetértés“ távirata). A „France“ egy Pétervárról érkezett táviratot közöl, melyben az van mondva : Az Ignatieff párt, mely a Czezarevics körül csoportosul, igen nagy izgalomban van és nagyon hajlandó a congressus összejövetelét kétségbe vonni. úgy látszik, hogy ezen párt valami rendkívüli és meglepő csínyra készül. Ezen párt meg van győződve arról, hogy a keleti kérdés csak kétféleképen lesz megoldható, vagy úgy, hogy Ausztria legyen kielégítve Anglia kárával, vagy pedig pedig Angliát, kell kielégíteni Ausztria kárára. — A congressus eszméjét ezen párt már azért is gyűlöli, mivel bizonyosan tudja, hogy Németország súgta be Andrássynak azt, ez pedig csak szág visz hangja volt. Németor— Ezen párt távolról sem gondol arra, hogy fölhagyjon az agitatióval, és ki tudja micsoda kétségbeesett tettekre fog vetemedni. Azt hiszik, hogy I. Sándor czár és Konstantin nagyherczeg értesítvei voltak előre apjuk meggyilkoltatásáról. Vandamme marsall ezt Sándornak szemére is lobbantotta. — Daczára minden meghazudtolásnak, az mégis bizonyos, hogy az orosz kalóz hajóhad szervezésére kezdett mozgalom a czárhoz legközelebb álló egyénektől ered. A czár több helyről intést kapott, hogy vigyázzák magára, mert valamit fórjainak élete ellen. Bécs, jun. 2. (Bud. Corr.) A magyar delegatió pénzügyi albizottsága elfogadta ma az appropiatióra vonatkozó előterjesztést, de a közös vámbevételek előirányzatát 9 millióra leszállította. Bécs, jun. 2. (Bud. Corr.) A magyar delegatió külügyi albizottsága elfogadta a bosznia menekültek segélyezésére vonatkozó előterjesztést és erélyes határozatot proponál ez ügyben. BŐCS, jun. 2. (Bud. Corr.) Ide érkezett hivatalos értesítés szerint Beaconsfield és Salisbury személyesen jönnek a congressusra. Budapest, júlnius 2. A „Daily Telegraph“ bécsi levelezője igen érdekes és fontos részleteket közöl Andrássy gróf értekezéseiről ép úgy Ignatieffel mint Novikoff bécsi orosz nagykövettel. Mindenekelőtt, úgymond e bécsi levelező, Andrássy igen el látszik keseredve lenni azon, hogy Oroszország Montenegro számára oly nagy területet akar biztosítani, de kivált Bulgária nagyobbítására nézve emelt volna nagy nehézségeket, minthogy déli Bulgária lakossága alig áll többől. Mint 1.200.000 bolgárból és egy millió mohamedánból, a többi lakosság pedig vegyes, de a bolgárok ellenséges nemzetiségekből állnak, nem látja át, miért uralkodnék a bolgár mindnyájuk felett. Azt is kinyilatkoztatta volna Andrássy, hogy az új bolgár állam alakítása által a török befolyásnak Európára nézve nem szabad kisebbít tetni. úgy látszik, hogy Andrássy intést kapott az iránt, hogy a muszkák, ha hosszabb ideig occupálnák Bulgáriát, annyira befészkelnék ott magukat, hogy lehetetlen lenne őket onnan kitúrni, ennél fogva Ignatieffnek épp úgy, mint Novikoffnak kereken kimondd, hogy mihelyt Európa megalapította a Balkán félsziget jövendőbeli alakulását, az orosz csapatoknak onnét rögtön ki kell takarodniok. Ignatieff és Novikoff Andrássynak ezen Muszkaország elleni szigorú hangulatát Pétervárra megírta és innét van az, hogy a viszony a két udvar közt újabb időben annyira meghűlt. Azt is megtudták és nagyon orolják Pétervárott, hogy Ausztria Romániának ünnepélyes ígéretet tett az iránt, hogy meg nem fogja tűrni a szabad átvonulást az orosz csapatoknak Románián át. Átalán véve a viszony Ausztria-Magyarország és Oroszország közt már alig lehet feszültebb, és csakis Németország közbenjárásának köszönhetni, hogy még mindeddig az ellenségeskedés a két állam közt ki nem tört. Az orosz udvar már azon ponton állott, hogy Langenau bárónak, az osztrákmagyar követnek útlevelét látamozza és csak egy berlini sürgöny akadályoztatta meg ezen égető sértést. A magyar delegatió zárszámadási albizottságának utolsó ülésében Pri 1eszky Tádé figyelmeztette a jelen volt közös hadügyminisztert, hogy sok közös állami épületek, melyek a hadügyminisztérium kezelése alatt állanak, mint pld. Nagy-Szombaton, üresen állnak és majdnem elpusztulnak, daczára annak, hogy azok fentartási költsége nagy összegre rúg. A hadügyminiszter használtassa ezen épületeteket, ha rájuk szüksége nincs, általános, nyilvános czélokra, mi által az államnak a fentartási költségek megtakaríttathatnának. A hadügyminiszter megígérte, hogy a fölött pontosan informáltatja magát, és ha valóban hasonló előfordulna, ő az ily épületeket készségesen átadja az egyik vagy másik hatóságnak használat végett. Az olasz-osztrák-magyar vámszerződés meghosszabbíttatott június végéig. Mint a „B. Corr.“ írja, biztos kilátás van arra, hogy ezen szerződés az év végéig fog meghosszabbíttatni, mint a többi szerződés is, most azonban még nem lehetett a szerződés-meghosszabbítások iránt az illető államokkal Olaszországgal sem tüzetes tárgyalásokba bocsájtkozni, mert nálunk nincs törvény, mely a minisztériumot erre felhatalmazná. Az erre vonatkozó törvényjavaslat csak a jövő héten fog a két parlamentnek beterjesztetni és akkor fog az illető államokkal a szerződés meghosszabbíttatni. Bécsből írják a „B. Corr.“-nek, hogy Andrássy gróf különböző nyilatkozatai nagy hatást tettek, nemcsak a magyar delegátusokra, hanem az osztrák politikai körökre is, és nincs kétség, hogy az osztrák törvényhozás most nagy többséggel megszavazza a 60 millió forintnyi hitel fedezetéről szóló törvényjavaslatot. Érdekes kommentárul Andrássy nyilatkozatához szolgálhat következő megjegyzése, melyet tegnap tett: „A lapok rosszul fordították e mondatot „gare a qui touche“, mert az nem azt jelenti, hogy „jaj annak a ki megtámad“, hanem „jaj annak, a ki minket érint.“ Budapest, junius 2. A tegnapi és mai lapok hírek dolgában nagyon soványak és a hírlapokban alig találhatni egyebet okoskodásoknál a felett, mire fog vezetni a congressus, mely, mint látszik, mégis létre fog jönni e hó közepéig. Azon eleinte elterjesztett hirek, hogy a congressus előtt még egy neme az elő conferentiának fog tartatni, melyben alapot akarnak keresni a congressusban megvitandó tárgyakhoz és némely élőkérdések el fognának intéztetni, nem különben a másik hir is, hogy a congressus csak egyetlen ülést fog tartani, azután pedig szétoszlik és a tárgyalá Hétfő, 1878. junius 3. ■ ■ 1 ......... —a—M Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak kármentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó hivatal: Budapest, IV. himző-utcza 1. M. hová az előfizetési pénzek küldendők, sok elnapoltalak őszig, nem valósulnak, úgy látszik tehát, hogy a hatalmak túl akarnak esni a congressuson, melynek tartásával azonban épen nem kötnek össze semmi vérmes reményeket. Alkalmasint körül fog ketséges lesz e a congressust forogni a kérdés, leakar annyira ki nyújtani, hogy a hatalmaknak még idejük maradjon háborúra készülniük és azt, mit kezdettek, be is fejezniük, vagy pedig, mi kivált Oroszországra nézve legkívánatosabb volna, a congressust olyformán befejezniük, hogy a legégetőbb kérdések jövőre nézve függőben maradjanak és azon ideiglenes egyezményekkel és megállapodásokkal kísérletet tenniök. Erre látszanak mutatói az orosz sugalmazott lapok is. — Oroszország tehát azt óhajtaná, hogy a congressuson csak az elvi kérdések tárgyaltassanak, maga a szervezési munkálat pedig fenn hagyatnék egy bizottságnak, mely talán Konstantinápolyban ülne össze, s melynek fő feladata lenne a kidolgozatokat végbetlenségig húzni, míg Oroszország kifárasztaná egész Európa türelmét, úgy hogy a hatalmak,nek az unalmas kérdésektől, csakhogy menekülvebeleegyeznének abba is, hogy Oroszország magának annyit tartson meg Törökországból, amennyit a san stefanói szerződésben rabolni akart. Oly formán szoktak a könnyelműek számítani, azt hiszik, minden más embernek gondolkodási módja az övékhez hasonlít, és azon az orvosok által felállított axióma szerint, hogy míg idő van, élet is van, vagy a német közmondás szerint: „kommt Zeit, kommt Rath“, azt hiszik, hogy addig az isten valami oly rendkívüli csodát fog teremteni, hogy mégis elérjék czéljukat, mert a könnyelmű emberek mindig rendkívüliségekre számítanak, soha sem jut eszükbe azon válságos kérdés: „de hát ha mégis“ vagy „de hát ha mégsem.“ Most egyébbiránt a nagy tengeri katastrófa, mely Németországnak két legóriásabb hajójába került, annyira elvonta az újságok figyelmét a távolabb eső congressus kérdésétől, hogy az utóbbiról csak mellékesen beszélnek. De valóban feltűnő — noha egy lap sem mondja, hogy az, miszerint a német hajóraj három legóriásabb hajója majdnem egyidejűleg indult el a négy muszka pánczélhajóval, melynek rendeltetéséről ugyan mit sem tudunk, sőt még azt sem, hol vannak jelenleg. Igaz, hogy a tenger nagy, nem lehetetlen azon kóvályogni anélkül, hogy megtudja valaki hol vagyunk. És talán légyottot adtak a muszka hajók a német hajóknak, és miért sietett a három német hajó oly borzasztón? És ki tudja nem volt-e még a négy muszka hajón kívül más, akár német akár muszka hajó az északi tengeren? Ezek mind olyan kérdések, melyekre legfeljebb Muszka vagy Németország válaszolhatna, ha akarna. Azonban őrültség volna Muszkaországtól, hogy egy nagy csínyt készítsen Anglia ellen, valami olyan félét, mint a török hajóraj ellen Sinopenól a krimi hadjárat elején, azonban oly desperatus politikusoktól, mint a muszkák, mindent fel lehet tenni. Egyébiránt rutul megjárná Muszkaország, ha valami roszabban törné fejét, mert Anglia épen most pontosít össze a csatornában Portland vidékén egy jókora hajórajt, 15 nagy pánczélhajóból és 7 kisebb hajóból, 179 iszonyú nagy ágyúval és 5788 tengerésszel és tengeri katonasággal. Ha Muszka és Németország készül tengeren és szárazon, akkor Anglia és Ausztria sem marad hátra, erről bizonyságot tesznek az erdélyi erődítések, melyekről reggeli lapunkban szóltunk és azon gráczi hir, mely Ausztria tengeri készülődéseit Polában említi, e szerint tehát a congressus csak olyan, mint Shakespeare és a régiekben az előszót elmondó „múzsa vagy színműprolog. Voltaire ünnepély. Pária, jun. 1. A tegnapi nap nagy nyereség volt a köztársaság és a szabadságra nézve. A párizsiak bebizonyították, mint ezt már gyakran tették, mennyire érdemesek a szabadságra, mennyire tisztelik a törvényt. — A kormány tartván zajos tüntetésektől, minden utczai menetet betiltott, de a nép higgadt maradt minden kihívások daczára. Már egy hónap óta el voltak a műhelyek árasztva az ultramontanismus szennyétől, millió példányokban osztották szét a Voltairet és emlékét gyalázó röpiratkákat, melyeket azonban a nép megvetéssel azon sorsra juttatott, melyre minden maculaturát szoktak használni. A papi szószékről agitációk inditottak Voltaire emléke megünneplése ellen és az első rágalmazó szavaknál a templomok kiürültek. A nép tegnap nem tehetett nyilványosan semmit és éppen ezáltal nagyobb propagandát csinált a gondolat szabadságának. Voltaire neve tegnap nem hangoztatott az utczákon, de azért Calas és Sirven védője minden fülben cseng, minden szívben visszhangoztat. Az, mit tegnap egész Francziaország némán tett Voltaireért a legnagyobb elégtétel, melyet a szabadságnak lehetett adni, fölér az minden oszloppal, melyet emlékkő aranyból emelni lehetne neki, még ha ezen volna és gyémántokkal lenne kirakva. — Most a klerikálisok dulnak-fulnak és agyarkodnak irigységtől és boszuból, mert egy szentjük sem fog, annyira megünnepeltetni. Mindenünnét érkeztek táviratok, mikop ülték meg a tartományi városokban Voltaire halála évfordulóját. Bordeauxban 3000 vendég számára volt terítve, Lyonban 1500-ra, Marseilleben, Toulouseben nem különben. A „Lanterne“ 167,600 példányban kelt el egy napon, mert a Voltaire ünnepélyt legrészletesebben írta le. Párisban magában alig lehetett megszámlálni azon helyiségeket, hol Voltaire emlékére poharak ürítettek. Montmartre, Belleville és Montrouge városrészek leginkább kitettek magukért, igen fényesen voltak kivilágítva. A latin városrészben pedig legélénkebb volt a zsibongás és a nagy halott emlékének éltetése. Legnagyobbszerű kivilágítás azonban a Chateau d’ Eau téren volt látható azon házban, mely czéltábláján hordozza Voltaire nevét. A „Gallé“ színház zsúfolásig telt meg, a színpadon igen sok párisi celebritás foglalt helyt. Huga Viktor 2 órakor jelent meg és hangos éljenzéssel fogadtatott. Lehetetlen megszámlálni a jelen volt senatorokat és a nemzetgyűlés tagjait, ezek és amazok közül alig hiányzott egy-kettő. Legszámosabban azonban az irodalom és az akadémia volt