Egyetértés, 1885. február (19. évfolyam, 32-58. szám)
1885-02-23 / 53. szám
Budapest, február 22. Az orsz. függetlenségi és negyvennyolczas párt ma délelőtt 11 órakor Irányi Dániel elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását kezdték meg. Mindenekelőtt szóbahozatott a holnapi szavazás kérdése, melyre nézve, egyesek jelentése szerint, a kormánypárt, az ellenzéki pártok által benyújtott ama határozati javaslatokat, (melyek a törvényjavaslatot a bizottsághoz, illetőleg a kormányhoz kívánják utasíttatni) halasztási indítványokként akarja tárgyaltatni, s ez esetben ezek először és egyenként bocsáttatnának szavazás alá. Ezáltal eléretnék az, hogy a különböző ellenzéki árnyalatok egymás javaslatát el nem fogadván csak kisebb frakcziók szavaznának külön-külön, miáltal az a látszat is eléretnék, hogy az egyes határozati javaslatok ellen szavazók tán a kormány javaslatát pártolják. Minthogy azonban a benyújtott javaslatok nem mint halasztási, hanem mint ellenindítványok tekintendők, a párt Madarász Józsefet kérte fel, hogy a házszabályok értelmében követelje, hogy elsősorban a törvényjavaslat tűzessék ki szavazás alá, melynek elfogadásával a többi ellenindítványok elesnének. Ha azonban a kormánypárt máskép akarná magyarázni a házszabályokat, ez esetben is gondoskodva lesz, hogy az összes ellenzék együtt szavazhasson, mert a függetlenségi és 48-as párt kijelenti, hogy a határozati javaslatában felsoroltakhoz továbbra is ragaszkodik, azonban e kijelentés mellett reá szavaz Szilágyi Dezső hat. javaslatára. Ezután megkezdetvén a részletes tárgyalás, indítvány tétetett, hogy miután a párt, az általános vitában már úgy is kifejté nézeteit, nem volna-e helyes, ha a részletes vitában aktiv részt nem venne s csak a lényeges pontoknál adna be módositványokat, igy, hogy a kezdeményezési jog elvonassék a főrendektől s hogy a főrendiházban való részvétel, a magyar nyelv leírásától tétessék függővé. Mások hangoztatták, hogy a részleteknél is meg kell kísérteni javítások tételét ott, ahol lehet. A párt ezt az indítványt fogadta el. Élénk vita fejlődött ki a fölött, várjon az esetre, ha a 3000 frtos czenzus 1 jobb szállítása hozatnék javaslatba minő állást foglal Quousque tandem! Az országos kiállítás megnyitásának nagy napja közéig, bel- és külföld nagy érdeklődéssel viseltetik nemzeti életképességünk eme bizonyítékának miképen alakulása iránt s nem hangzatos frázis, hanem teljes valóság az, hogy e kiállítás eredménye van hivatva annak bebizonyítására, vájjon a keletet a nyugattal egybekötő kereskedés és mozgalom központját és átrakodó helyét képezheti-e Budapest s bir-e annyi vonzerővel, amennyi szükséges ahhoz, hogy kelet és nyugat egyaránt a legszerencsésebb fekvéssel s természeti tulajdonokkal biró fővárosunkat tekintsék ama közvetítő helynek, melyen át egymással folytonosan érintkezni akarnak. Elsősorban a főváros lakóinak s hatóságának életrevaló működése az, mely a nagy czél elérését biztosíthatja; a fővárost egészségessé, biztossá s kellemessé kell tenni; el kell hárítani mindazt, mi e kitűzött czéllal ellenkezik. De mit tapasztalunk? Éppen ellenkezőjét a jelzett kívánalmaknak. Oktalan és saját szempontjából is eredménytelen haszonlesés kezdi felütni fukar fejét; háziurak tekintélyes része, fogadósok és korcsmárosok, bérkocsisok azon törik eszüket, miképen lehessen úgy a bel, mint külföldi közönséget a kiállítás rövid tartama alatt kizsákmányolni s ezzel tönkre akarják tenni nemcsak a magyar nemzetnek évezredes vendégszeretője hírét, nevét, de kérdésessé teszzik a kiállításnak magának sikerét is; pedig van már két példa arra, hogy az ilyen fosztogatási velleitások nem vezettek czélhoz; a bécsi és amsterdami kiállítások világosan megmutatták, hogy az idegen csakhamar neszét veszi az efelé jó szándéknak és siet — elmaradni. Midőn amúgy is szokatlanul nagy kereset van kilátásban, nincs indokolva az élet első szükségleteit megdrágítani; nemzeti érdek az, mely követeli, hogy hatóság és társadalom egyaránt közreműködjenek az egyesek pénzszomjának megfékezésére. Biztosítani kell továbbá a főváros egészségi állapotát minden nem várt eshetőségek ellen s erre nézve kérdem én a főváros hatóságától: »Quousque tandem?» Meddig fogja még megtűrni a rongyszedő és csontgyűjtő telepeket a főváros legnépesebb lakott részeiben? Meddig fog még tárgyalni és halogatni? Az országos közegészségi tanács még a múlt év július havában a tudomány szempontjából legsürgősebben szükségesnek jelentette ki a minden járványok ama veszélyes góczainak eltávolítását a főváros területéről, s ha a közérdek lenne az intézkedések egyedüli és főrugója, ama veszélyes telepeknek már régen el kellene távolitva lenniük; azzal állottak elő e kellemes telepek védői, hogy lehetne azokat talán fertőztelenités által ártalmatlanokká tenni, megadta a tanács arra is a választ s kimutatta, hogy az ki nem vihető, sőt figyelmeztetett arra, miszerint daczára a cholera jelenlegi szünetelésének, e rongytelepek által az feleleveníthető lehet. Ily módon fővárosunkat nem fogjuk sem egészségesebbé, sem kellemesebbé tenni, hogy ez megtörténjék, nem a rongyszedők, korcsmárosok és kocsisok érdekeit, hanem egyesegyedül a közérdeket, s nemzeti becsületünk követelményeit kell megvédelmeznünk, az a nagyon is kérdéses haszon mit egyesek ezzel ellenkező eljárással elérni óhajtanak, nagy veszteséggé válhatik reájuk nézve is, midőn résztveendnek az általános egészség* és vagyon* beli károsodásban, melyet félszeg tetteik vagy mulasztásaik által előidéztek. Dr. Csatáry Lajos, sáért. Baross Gábor államtitkár tiszteletére adott diszlakomán, mely a Lloyd nagy termében tartatott meg, egymást érték a lelkes felköszöntések, melyek között különösen nagy hatást keltett Röder Kálmán vasmegyei főispáné, aki Baross Gabo jeles tulajdonait méltányolva, éltette mint Győr város képviselőjét. Barcza Géza Győr város polgáraira emelte poharát. Kautz Gusztáv Batthyány Lajos főispánt éltette. Ugyancsak Kautz emelt poharat Pradó Kálmán főispánra, kívánva, hogy mint Rábaszabályozási "Kormánybiztos lelje mielőbb örömét a létesülendő mű sikerében. Baross Gábor ma d. u. 5 órakor tért vissza Budpestre Sebő Imre képviselővel együtt. * Szentes város e hó 19-én tartott közgyűlésében határozott a szentesi gimnázium ügyében : 41 szavazattal 38 ellenében kimondta, hogy a szentesi 4 osztályú polgári iskolával egybekapcsolt 6 osztályú gimnáziumot a polgári iskolai jelleg eltörlésével, az 1883. XXX-ik t. ez. értelmében VI. osztályú gimnáziummá fogja átalakítani. — Az átalakítást elvileg még a múlt év junius havában megszavazta a közgyűlés, de minthogy az átalakításhoz szükséges engedélyt több rendbeli feltételekhez kötötte a miniszter, most e feltételeket pontról-pontra megszavazta a közgyűlés. 1885 TIZENKILENCZEDIK ÉVFOLYAM. 58. SZÁM. . ■ M ■ "| || ■ mi*1«! .................. 11 , 'l Hl ' BUDAPEST, HÉTFŐ, FEBRUÁR 23. SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, IV. HÍMZŐ UTCZA 1. 87. KÉZIRATOKAT VISSZA NEM KÜLDÜNK. CSAK BÉRHENTES LEVELEKET FOGADUNK EL ELŐFIZETÉSI DM: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egy égisz évre 20 frt I Egy negyedévre 5 frt Egy fél évre „ 10 frt | Egy bóra 1 frt 80 kr. Külföldre: 3 hóra Németországba 8 frt 30 kr. Franczia-,Olasz-,Orosz-,Török-, Görög-,Spanyolországokba, Svájc?.-, Románia és Szerbiába, valamint amaz országokba, melyek a posta* szerződéshez tartoznak, negyedévre 9 frt 20 kr. Zmiv na ám 6 krajcnár. KIADÓ-HIVATAL: BUDAPEST, IV.HIMZŐ-UTCZA 1. CS. HIRDETÉSEKET ÉS NYÍLTTÉRIE VALÓ CÖZKlInrtEIT rZLVZSZ 1 ttADÚaiVATAb, Hirdetéseket terveez a külföldön: Bieibin: Pöügynökségünk: Stern Mórit* hírl rzetési irodája, I. Woilzeile Nr. 92. Oppelik A., i. Stubenbaater Kr. 9. Rosse Rudolf, I. Siikralätte Nr. í. Ua.Heutem es Vogler, i. WallKetligane 10. Daube G. L. és Társa, I. Woilzeile Nr. 1. Dukeo Miksa, I. Niemergasse Nr. 12. Schalek Henrik, i. Woilzeile Nr. Iá. Hérául Alajos, i. Woilzeile Nr. Só. Frankfurtban a ti.: Delibe G. L. ée Térte. Parisban; R. Murisé, 40, r. Notre-DameuL-Viet, Ágense Heve» (plane 4a la Bourse). Budapest, febr. 22. Az egyiptomi és heráti hírek következtében, melyek Londonba legutóbb érkeztek, a legkínosabb zavar uralkodik, az angol kormánykörökben. Szudánban nemcsak, hogy megtámadni nem lehet a máhdit, de még menekülni is nehéz előle. Az arabok tizedelik a Gubátból visszafelé vonuló angolokat, kiket legközelebb szörnyű katasztrófa érhet, mert Korti felől nem mernek segítséget küldeni, attól tartva, hogy a segédcsapat is odavész a 20,000 arabssal szemben, kiket a máhdi Khartum felől elindított. De még ennél is nagyobb aggodalmat kelt az oroszoknak Herát felé való előnyomulása, melyet a legfélhivatalosabb lapok sem mernek már tagadni, s ha a kormány három nap előtt bizalommal és lelki nyugalommal hivatkozott Oroszország ama biztatására, hogy neki Herátra, Afganisztánra épen nincsenek ezélzatai, most ugyancsak aggódhatik a londoni orosz küldöttnek, Lesszárnak ama nyilatkozata miatt, mely szerint az orosz kormány meghagyta Komarov tábornoknak, hogy ne nyomuljon előre, hacsak kényszerítő katonai okok nem forognak fenn. Márpedig évtizedek óta ismeretes, hogy az oroszok nagyon jól értenek az ilyen «kényszerítő okok» teremtéséhez. Avagy nem figyelmeztette-e az orosz sajtó nemrég Angliát, hogy «tartsa féken az afgánokat, mert különben Oroszország maga lesz kénytelen magán segíteni» ? S nem arról érkezett-e legújabban hír, hogy Pendséig előnyomult oroszok és az afgán előőrsök közt minden pillanatban kitörhet az összeütközés ? Ebben az esetben pedig Gladstone minden dialektikája sem lesz képes Komarov tábornoktól eldisputálni a «kényszerítő katonai körülmények »et. A Gordon halála miatt felháborodott angol közvéleményt jellemzik a következő hírlapi nyilatkozatok is: A World ezt írja: «Gordon hosszú sürgönyt küldött haza, melyben kijelenté, hogy Stewart ezredest és kísérőit azért küldte el, mert kétségbe volt esve a felől, hogy fölmentésére fognak jönni. De mivel ez a sürgöny tele volt olyan kifejezésekkel, amelyek korántsem voltak hízelgők a kormányra nézve, sohasem tétettek közzé. Igen messze áll a valótól az is, hogy az utóbbi időben csak rövid, összefüggéstelen sürgönyök érkeztek Gordontól, mert Wolseley nemrég egy hosszú, csaknem 1000 szóból álló közleményt kapott, de ez szintén nem olyan tartalmú volt, hogy a kormány annak közlését kívánta volna.» Ugyane tárgyról a St. James'Gazette ezt írja: «Minden körülmények közt egy dolog legalább meglehetősen világos. Számos nagyérdekű és nagyfontosságú írott informáczió van a kormány kezében, amelyeket nem siet köztudomásra hozni. Pedig jogunk van azokat megismerni. A kormány az ország előtt ama vád alatt áll, hogy Gordon halálának, Stewart ezredesének valamint mindama fehérekének, kiknek holttesteit a Nílusba vetették, ő az okozója. Igaz-e hogy Gordon maga is vádolta a kormányt? Ha úgy van, el akarják-e nyomni a vádat? Titok marad előttünk mindaz, ami az expedíczió kudarczát megmagyarázná. Reméljük, hogy a parliamentnek valamelyik felelős tagja kötelességének fogja tartani, hogy a vádlottakhoz e tekintetben kérdést intézzen. A Khartum ostromáról szóló naplót, ha megvan, bizonyára követelni kellene, s a kormánynak egyáltalában nincs jogában azt visszatartani.A Hóméban, mint onnan jelentik, Lord Fitzmauracénak az angol alsóházban tett nyilatkozatai igen közönyös fogadtatásra találtak, amennyiben úgy tekintik azokat, mint Anglia és Olaszország közötti előleges megbeszélés eredményét. A Rifonna azt mondja, hogy bármikép álljon is egyébiránt a dolog Angliával, Olaszországnak feltétlenül tovább kell mennie s meg kell szállnia Szemhit és Takka tartományokat Kasszalával. A Diritto megczáfolja azt a hírt, mely szerint Oroszország felajánlotta jó szolgálatait a portának, hogy Olaszországot Masszallah kiürítésére birja. A Tribuna közlése szerint Olaszország értéseire adta a portának, hogy török csapatoknak vöröstengeri kikötőben való kiszállását meg nem engedi s azt kénytelen lesz megakadályozni, jön el a párt. Egyesek, tekintetbe véve, hogy a párt, elvből ellenez minden czenzust, a szavazástól való tartózkodást indítványozták, mások ellenben a legkisebb czenzust kívánják támogatni. A párt abban állapodot meg, hogy ezt nyílt kérdésnek hagyja fenn. A további részleteknél Belly Ignácz, Lükó Géza, Szederkényi Nándor, Mocsáry Lajos és Kiss Albert szólaltak fel; az értekezlet több párttag részéről módosításokat vett tudomásul, s egyúttal kimondta, hogy e módosításokat a tárgyalás során pártolni fogja. A horvát képviselők Vukotinovich Lajos pártelnök elnöklete alatt ma délelőtt értekezletet tartottak, melyben elhatározták, hogy a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslatot úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadják. A részleteknél a 6. §-ba ama módosítás felvételét fogják kérni, hogy abba Horvát-Szlavonország is bevézessék. A §. eredeti szövegében ugyanis Horvátország nincs megemlítve, annak felvétele által tehát eleget kívánnak tenni 1 Horvátország állásának. Az értekezleten jelen volt Bedekovich Kálmán horvát miniszter is. Az országgyűlési szabadelvű párt ma délután 6 órakor Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén folytatta és befejezte a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A törvényjavaslathoz hozzászólónak: Láng Lajos előadón és Tisza Kálmán miniszterelnökön kívül Ivánka Imre, Teleszky István, Csernátony Lajos, Török Zoltán, Szilágyi Virgil, Panner Tivadar igazságügyminiszter, Zichy Antal, Sőrösy Sándor és a horvát képviselők részéről : Pejacsevics Tivadar gr., ki a horvát képviselők nevében terjesztette elő a saját értekezletükön kifejezett óhajtást s azt módosításkép kérte fölvétetni. E módosítás az értekezlet által formuláztatván, elfogadtatott. (0. E.) VIDÉK. * Gy&r, febr. 22. (0. E.) Baross Gábor államtitkár Győr város országgyűlési képviselője, kit a győriek tegnap oly lelkes ovácziókkal fogadták, ma mondta el a nyert mandátumért köszönő beszédét a város választói előtt. Ez alkalomból a redout nagyterme egészen megtelt a választóközönséggel s a karzat is telve volt Győr város előkelő hölgyeivel. Jelen volt: Batthyány Lajos gróf győrmegyei s Radó Kálmán vasmegyei főispán, továbbá Noyál Károly püspök, Winter] Antal nagyprépost, Karsay Sándor szuperintendens, Lacza Ferencz polgármester, a megyei és városi tisztikar és a királyi törvényszék tagjai, Kálóczy Lajos, dr. Kovács Pál pártelnök és a város majdnem összes intelligencziája. Midőn Baross Gábor a küldöttség élén a teremben megjelent, a nagyszámú közönség szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta, melynek csillapultával Kautz Gusztáv a szabadelvű párt végrehajtó bizottságának elnöke üdvözölte Győr város választópolgárai nevében. Baross Gábor megköszönve mindenekelőtt a szíves fogadtatást, egy egész óráig tartó tüzetes beszédben először is köszönetet mondott a polgárság bizalmáért. Ezután a jelen ülésszak alatt elintézett tárgyakat és ezek közt különösen a költségvetést fejtegette, melyből azt a tanúságot vonta le, hogy Magyarország mind pénzügyi, mind kulturális, mind pedig különösen közlekedési téren nagy haladásnak indul. Beszéde végén Baross megemlékezett az épen tárgyalás alatt levő főrendiházi törvényjavaslatról is, fejtegetvén annak előnyeit és nagy horderejét. Különösen nagy lelkesültséggel fogadtatott a Kemény bv. közlekedési miniszter által beadott a Rábaszabályozásról szóló törvényjavaslat ecsetelése, melyet országos érdek is indokol. Úgy Győr város mint a megye részéről Batthyányi Lajos gr. főispán vezetése alatt legközelebb küldöttség fog menni a miniszterhez, hogy köszönetet mondjon az életkérdéssé vált ügy felkaroló ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. Izabella főherczegnő tegnap Pozsonyban jelen volt az elhunyt Bohan Arthur herczegért tartott fényes gyászmisén. — Gróf Károlyi Alajos osztrák-magyar nagykövet e napokban éri meg diplomácziai működésének negyvenéves jubileumát. — József főherczeg Fiuméból táviratban értesiti az orsz. tüzoltószövetkezetet, hogy Felcsuthon e hó 17-én két ház leégett, de az alcsuthi tűzoltók végét vetették a további veszedelemnek. — A walesi herczeg londoni hírek szerint torokfájásban szenved. — Báró Nikolics Fedor boszniai cziviládiátus Bécsből visszatért Szerajevóba. — XIII. Leó pápához e napokban franczia katholikus munkások száztagú küldöttsége érkezik, hogy átnyújtsa programmját; a küldöttség élén Leon Harmel nyomdatulajdonos és munkásvezető áll. — Dr. Späth bécsi egyetemi tanár egészségi állapota annyira javult, hogy a jeles tudós legközelebb már elhagyhatja ágyát. — A trónörököspár útja. A trónörököspár holnap (hétfőn) estel hét órakor utazik Polába a déli vasút külön vonatán. A fenséges pár kíséretében lesznek : Bombelles gróf főudvarmester, Sylva-Tarouca grófné, főudvarmesternő, Pálffy és Chotek grófnők, udvarhölgyek, Teleky Samu gróf, a trónörököspár vendége, dr. Lányi János főtörzsorvos, Nostitz gróf és Wohlgemuth kapitány, szárnysegédek. A trónörököspár kedden délelőtt 10 órakor érkezik Pólóba. Az ünnepies fogadtatás után a Miramave-ra szállnak a fenséges utazók. Délután a trónörököspár 50 terítékű díszebédet ad a tengerészeti kaszinóban, melyen a kíséreten kivül részt vesznek a polgári és katonai hatóságok fejei. Még kedden éjszaka fölszedi horgonyát a Miramares útnak indul. — Az udvar köréből, Bécsből a következőket jelenti egy mai táviratunk: A szász-weimari herczeg tiszteletére negyven teritékü diszebéd ma a hofburg márvány-termében. Az ebédre hivatalosak voltak: Rudolf trónörökös, Stefánia trónörökösné, az uralkodó család Bécsben időző tagjai, Koburg Fülöp és Ferdinánd herczegek, Ioburg Lujza herczegnő, Ágost szászweimari herczeg és Retesz herczeg német nagykövet. Holnap a német nagykövetség palotájában sokée lesz a fejedelmi vendég tiszteletére; az estélyen jelen lesznek az uralkodó család tagjai is. —■ k királyné ő felsége e hónap 26-dikán utazik Amsterdamba. Mária, Valéria királykisasszony márczius végén, vagy április elején Heidelbergába megy, ahol a királyné is több hetet fog tölteni. — Hathalomról illetékes oldalról tudatják velünk, Hogy a Ihász Imre földbirtokos haláláról közlött hir alaptalan és kétségkívül nemtelen boszuállásból küldte valaki a lapoknak, melyekből mi a kérdéses hirt átvettük. — Vihar február hóban. Battonyáról írtak nekünk e hó 21-iki kelettel: Itt ma délután mintegy óráig tartó a legszebb csendes, nyári meleg eső volt, mialatt folyton dürgött és villámlott. — A férj mint hóhér. Hihetetlen eset történt a napokban 'Jordán. Egy oláh parasztember elküldte a feleségét egy csizmadiához a bocskorjával, amelyre más bőr kellett. Mikor az asszony hazavitte a megjavított bocskort, a férj dühösen rárivalt, hogy miért engedte magát megcsalatni a munkával, mert a bőr ilyen meg amolyan elnyűtt, rossz, s ő azt nem viselheti. Az aszasszony azt találta felelni, hogy a bőrt a férje csak azért nézi elnyűttnek, mert részeg. A férj ekkor nejére rohant s azt mondta neki: «Akarod, hogy felakasszalak, vagy »szúrjalak ? Válassz !» Az asszony eleinte tréfára vette a dolgot, de a férj dühös arczáról könyörtelen haragot olvasva le, rimánkodni kezdett, hogy kegyelmezzen az életének. A férj előkeresett egy madzagot, s azzal felakasztotta a nőt a mestergerendára Mikor fuladozni kezdett, leeresztette. Vagy háromszor ismételte e válogatott kínzást. A nő ekkor hirtelen megragadta férjét s segélyért kiáltott. A keletkezett zajra a szomszédok összefutottak s a férjet megkötözve szállították a hatósághoz. A vizsgálat alkalmával kitűnt, hogy a paraszt sem elmezavarodott, sem részeg nem volt, sőt fenyegetődzött, hogy mihelyt kiszabadul, újra felköti a nejét, de ezúttal nem fogja leereszteni. — Egy fogyasztási adópénztárnok öngyilkossága. Dunaföldvárról írják : A helybeli városi fogyasztási adópénztárnok, ifj. Ősz István, 27 éves fiatalember agyonlőtte magát. A múlt pénteken egy kiküldött bizottság pénztárvizsgálatot tartott nála, s ez alkalommal nagy visszaélésnek jött nyomára. Mig a vizsgálat folyt, Ősz lakására ment s egy hatlövetű revolverrel halántékát átlőtte. A pénztárban több ezer forint hiányt konstatáltak, mely összeget a szerencsétlen apródonkint vette ki a pénztárból, s könnyelmű társaságban elpazarolta. Bő költekezése végre szemet szúrt s ekkor rendelték el nála a pénztárvizsgálatot. A szerencsétlen fiatal embert, kinek atyja a dunaföldvári takarékpénztár általánosan tisztelt hivatalnoka, tegnap közrészvét mellett temették el. — Lázadás J Nyitra megyében. Sasvárról írják: Nyitra megye Kuti községében a már múlt évi képviselőválasztások alkalmából is felmerült antiszemita színezetű zavargások párosulva a pánszláv bujtogatók által felszított gyűlölettel, farsang utolsó keddjén komoly lázadásban törtek ki. A felbujtott nép a bírót, jegyzőt, szóval az egész elöljáróságot megtámadta, és midőn a csendőrség az elöljáróságnak védelmére kelt, a dühös tömeg támadólag lépett fel ellene. A csendőrség eleinte vak, később éles töltéssel lőtt a nép közé, úgy hogy többen súlyosan sebesülve maradtak a helyszínen. A nép sebesültjeit magával czipelve hátrább állást foglalt, míg végre az uradalmi erdészek a csendőrséggel egyesülve szuronyszegezve verték széjjel a tömeget. A nép másnap ismét csoportosult, és azt a Morvai Szent Jánosról reguilált csendőrség sem volt képes eloszlatni. Az alispáni hivatal kénytelen volt katonaságot kérni. — Az országházi országos bizottság ma délben Tisza Kálmán miniszterelnök elnöklete alatt tartott ülésében az «Orsz. Ért.» szerint tárgyalta és elfogadta a végrehajtó bizottságnak az országház építési költségvetésére vonatkozó jelentését, valamint a Steindl tanárral kötendő szerződést és ezt is helyben hagyta. — Andrieux és a szabadkőművesek. Andrieux párisi volt rendőrfőnököt e hó 18-ika estére megidézte a lyoni Parfait Silence czimíi szabadkőműves páholy, hogy kérdőre vonja az általa elkövetett titokelárulás miatt. Egyik szabadkőműves testvér a vádat képviselte, míg egy másik, Andrieux személyes barátja, a vádlott védője isép szerepelt. Az ítélet úgy szólt, hogy Andrieux úr lezáratik a szabadkőművesség kötelékéből. A vádlott maga nem jelen volt a tárgyaláson. A franczia köztársasági elnök bálja. Parisból írják: Az elyséei palotában tegnapelőtt volt az első bál az idén. Tíz óra tájtól, mikor Grévy és neje a vendégek fogadását megkezdték, a Concorde-téri hídtól az avenue Marignyig beláthatatlan kocsisor vonult. Az elnök, oldalán nejével, valamint polgári és katonai kíséretével, a meghívottakat a nagy szalonban fogadta.. Jelen voltak az összes miniszterek és államtitkárok, továbbá sok szenátor, képviselő, a politikai, művészi és író-világ kitűnőségei. A táncztermek ezúttal voltak először elektromos fénnyel világítva; ennélfogva nem gyötrötte a báli közönséget sem a hőség, sem nem alkalmatlankodott a gyertyákról rendesen lecsepegő viaszk. Éjfél után két órakor souper volt az első emeleti termekben, a buffet pedig igazi ostrom alatt állott. A táncz csaknem hajnalig tartott. — A királyné yachtja. Amsterdamból írják a következőket: A magyar királyné e hónap 28-ikán költözik be a zandvoorlii Paula villába, melyet négy hétre béreltek ki számára. Ő felsége az idén dr. Mezger orvos massage-kúráját használja s ittléte alatt több kirándulást fog termi, mi végre kibérelték lord Paget Santa Cecilia nevű yachtját, mely ritkítja párját Angliában. E yachtot, mely e hónap 25-ikén érkezik ide Doverből, márczius végéig áll «Hohenembs grófné» rendelkezésére. — Fajunkról, Dr. Török Auréltól, az antiodologiai múzeum igazgatójától az Archaeologiai Értesítő legújabb száma a következő érdekes sorokat közli: Hazánk lakosságának rendszeres és nagyobb szabású anthropologiai tanulmányozása, mely még mindig a jámbor óhaj állapotában leledzik, számos oly kérdést érint, amelyek csak a régészeti búvárlattal oldhatók meg. Nemzetünk polyglott és polygen eredetű vegyilékből állván, nem is lehet vita tárgya, hogy e népvegyülék mai képének egyes vonásait csak a múltnak s a régmúltnak ismeretével deríthetjük fel. Mert valamint az egyes embernél, úgy az egész nemzetnél is a fizikai életszakok egymásba folytonos átmenetei, illetőleg átalakulást mutatnak és arra a kérdésre, hogy voltaképen mik vagyunk most, melyek a történetünkre legbefolyásosabb fizikai jellemvonásaink, csak akkor lészen lehetséges alapos feleletet adni, amikor már kifürkésztük, hogy mik voltunk annak előtte, melyek voltak eredeti ősi fajvonásaink , és melyek amaz uj, amaz idegen vonások, amelyek történelmünk folyamában amazokhoz hozzátársultak és azokkal összevegyültek ? Íme, mindeme kérdések csakis a hazai archaeológiai buvárlat kalauzolása mellett oldhatók meg. Ekként a reánk várakozó feladat oly szövevényes és oly sokoldalú, hogy itt sváb eredetű, de elmagyarosodott derék tudósainknak, néhai Moletknak és Erőinknek arczkifejezéseiben valódi szittya typust vélte fölismerhetni. A munka meg egyfelől számosaknak a tudományos közreműködése és másfelől a nagy munkának részletezése okvetlenül szükségesnek mutatkozik. Felette nagy tévedés volna azt hinni, hogy e feladatból egy-egy kérdésnek egyoldalú előtérbe való állításával és ennek egyoldalú megfejtésével a dolgot egyszersmind nyélbe is lehetne ütni. A dolognak egyenesen a bibéjét érintő Pulszky Ferencz, mikor akként nyilatkozott, hogy ma már csak akadémiai jelentőségű ama, különben igen érdekes nyelvészeti vita, hogy vájjon mi finn-ugor, vagy pedig török-tatár eredetűek vagyunk-e, azzal a ténnyel szemben, hogy ma már valódi áriákká változtunk át. A nyelvészeti kérdés egyoldalú eldöntése daczára — de fajunknak archaeologiai és anthropologiai kifürkészése nélkül — vajmi kevés tanulságot meríthetnénk a feladat aktuális kérdéseire nézve. Nemzetfejlődésünk archaeologiai, anthropologiai, etimológiai és ethnográfiai megállapítása nélkül egyikünknek vagy másikunknak arczáról a finn-ugor vagy török-tatár eredetet körülbelül csak azon eredménnyel lehetne leolvasni, amily eredménnyel járt volt a híres Mommsen, mikor a nele feladatánk; megoldásához egészen más. Ma a nyelvészeti kérdésnek egyéb befolyást nem engedhetünk, mint hogy egyszerűen ad nótam vesszük a finn-ugor és a török-tatárral való nyelvi rokonságot. Hogy melyikhez inkább? vagy talán melyikhez eredetileg kizárólag? azt egészen a nyelvészekre hagyjuk, e kérdésbe mi semmikép sem avatkozunk. De épen azért, mert a nyelvészeti kérdésbe semmikép sem avatkozunk, nem szabad az anthropologiai buvárlatban sem a nyelvészetet, mint alapot tekinteni s belőle kiindulólag «post hoc ergo propter hoc» igen kényelmes, de lényegileg mit sem érő okoskodással élni; a mint már többen így akarták fajunkat anthropologiailag elemezni, midőn mondák: ime ez is, meg ama koponyasajátság is Hunfalvyék finn-ugor elméletének a helyességet bizonyítja. Az ilyesféle okoskodás minden komoly tudományos alapot nélkülöz s legfűlebb szórakoztató elmefuttatásnak mondható. Ne áltassa senki sem magát, mert a feladat rendkívül bonyolult és nehéz. A munka számos tudósnak számos emberöltőn át való fáradozásait fogja igénybe venni. És amint a dolog ma áll, még azzal sem kecsegtethetjük magunkat, hogy mikor és egyáltalában vajjon mennyiben lesz megoldható az egész kérdés! De ebben semmi elcsüggesztő nincs, mert a többi tudományok körében is számos oly kérdés van, amelyeknek megoldására az emberiség már évszázadok hosszú során át fáradozik s jóllehet egy-egy lépéssel mindinkább meg is közelíttetik a czél, ez ugyanoly arányban nagyobbszerűnek, de egyszersmind távolabbinak is mutatkozik. Az eszmék világában soha abszolút, csak relatív és részletes megoldásról lehet szó. Tehát mi is csak a részletes megoldás gondolatával foghatunk feladatunkhoz. A legközelebbi kérdés, mely itt élénkbe áll, csak az lehet, hogy mi az első teendő lépés feladatunk megoldásához. Meggyőződésem szerint csak a következő két irányban lehet megindulni. Egyfelől, lehetőeg minél teljesebb számmal megmenteni a tudomány számára minden régészeti levelet és emberereklyét, amelyek hazánk történelmének közelmúlt és régmúlt idejéből fennmaradva, akár a véletlen következtében, akár saját kutatásaink (a tudományos ásatások) által kezeink közé kerülnek. Ilyen után fajunk régibb élettörténetének ősi homályát fogjuk mindinkább földeríthetni. Másfelől kötelességünk hazánk mai lakosságát a lehető legnagyobb számarányban a rendszeres anthropologiai — tüzetesebben pedig a somatologiai és demographiai — vizsgálat alá vetni, amint ezt az észak-amerikai Egyesült Államok kezdeményezésére a műveit európai államok már több mint egy évtized óta teszik , nálunk ez irányban még mi sem történt. Ez utóbbi irányban teendő kutatásokból ki fog derülni, hogy mely régibb és újabb típuskeveredések az előnyösebbek, vagy pedig esetleg, melyek a kevésbbé előnyösek, azaz a károsak; a nemzetek életében mind a kétféle keveredés versenyez egymással. Úgy hiszem, hogy eme szűkebb keretbe szorított legközelebbi feladatunknak a czélja úgy a tudomány, mint államéletünk gyakorlati szempontjából olyannyira fontos és előkelő rangú, miszerint érdemes, hogy e feladatra legjobb tudományos munkaerőink vállvetve közreműködjenek, hogy e feladat eszméjének a hazai nagyközönségben mennél nagyobb propagandát készítsünk és hogy végre maga a kormány pártfogását minél bővebben kiterjessze. Nemzetünk kulturális fejlődésének immár ama szakába lépett, amikor a kormány egy ilyen ügy felkarolásával egyenesen csak kötelességet teljesít a nemzettel szemben, amellyel ez viszont önmagának tartozik. Helyesen mondja Kossuth, hogy ha a tudományba életet akarunk hozni, a tudományt az életbe kell kivinni. Napjainkban csakugyan így is tesznek a művelt nemzetek; a szobatudósságnak a kora örökre lejárt. A tudósok részint egymást, részint pedig a nagy közönséget keresik fel, hogy ekként a megoldandó kérdések érdekkörébe minél több elmét vonhassanak. Az eszmék rendszeresebb asszocziálására társulatok alakulnak s e társulatok hétköznapi munkát feltüntető rendes üléseken kívül időnkint bizonyos cziklusok szerint kongresszusokat tartanak, a melyek föleg a tudomány irányeszméinek hathatósabb s általánosabb propagálását czélozzák. Hazánk, — mely a tudományos haladás terén is egészen modern állammá alakult, s igy bár nyelvre nem, de minden egyéb szellemi nyilvánulás libán a kultúra élén haladó indogermán népcsaládba teljesen beleolvadt, — a különböző tudományszakmák ápolására alakult társulatainak élénk munkálkodásával, nemcsak hogy lépést tart a művelt külfölddel, hanem a fajunkat jellemző tartózkodó vérmérséklettel a nézeteltérések iránt, egyszersmind lehető simán u. n. kulturharczok nélkül szerez érvényt a humanizmus időnkbeli eszméinek. Nemzetünk kebelében mindig támadtak férfiak, kik testestől lelkestől magyar jellemük mellett, mint az emberi társadalmat mozgató eszmék harczosai, a legmagasabb színvonalon állottak s bizonyára csakis szerencsétlen politikai konstelláczióinknak rovandó fel, ha küzdelmük nem adhatta azt a lendületet, a nemzetnek, amelyet szerencsésebb külföldi bajtársaik adtak nemzetüknek. — Mi, kik aránylag hasonlithatlanul kedvezőbb állami életünk mellett a művészetek és tudományok oltárán du*sabban áldozhatunk, ezt voltaképen csak ama dicső elődök által ránk hagyott örökségből tehetjük. Politikai konstelláczióink javultával az ipar, művészet és tudomány terén nemcsak élénkült testvágy, hanem egyszersmind maradandó értékű tettek is jellemzik a műveltség által megifjodott ősi ázsiai fajunkat. A kilencz év előtt ényesen sikerült nemzetközi, embertani, régészeti kongresszus,valamint a méltán világhírre érdemesült tavalyi ötvösmű-kiáJJítás Budapesten, íme ezek Hirdetik és tanítják a nagyvilág előtt, urbi et orbi, fajunk műveltségét. Az öröm pírja futotta el arczomat, mikor a múlt évi boroszlói embertani kongresszuson az elnök megnyitó beszédében a budapesti ötvösmű-kiállítást, valamennyi eddigi kiállítások remekének jellemző és nagy veszteségnek jelenté azokra nézve, akik ezt a fényes, ritka tudományos bécsi kiállítást nem láthatták. A nemzet, a jelen évben is, a tavasszal megnyíló országos kiállítással egy újabb lanujelét fogja adni műveltségének. Józan ésszel ugyan azt senki sem várja tőlünk, hogy mi ~ még zsenge korú iparunkkal — a londoni, párisi, bécsi, filodelfiai világtárlatokkal fényben és gazdagságban— versenyezzünk, de amint az előkészületek jelei már előre mutatják, alapos kilátásunk lehet arra nézve, hogy fajunk életképességét egy eddigelé ismeretlen új oldaláról fogjuk a világ előtt bemutatni. És hogy egyéb tekintetben is egészen modern legyen ez a kiállítás, igen helyesen, egy a kiállítás alatt tartandó, régészeti kongresszus van tervben, a mint a párisi 1878 évi világtárlat alkalmával is tartatott ilyen kongresszus. — A pária-bécsi aakkverseny legújabb két húzása, mely Parisból érkezett, a következő : Spanyol játék (Paris fehér, Bécs fekete) 34 Thl—dl ; Anapl játék (Bécs fehér, Paris fekete) 33) . . . ; Vf6—14 — Csodagyermekek. Csány községben az odavaló tanítónak leánygyermeke született s az a csodálatos, hogy a jelenleg 31 napos leánykának teljesen kifejlődött melle van, melyből valóságos tej folyik ki. A kis leány különben teljes egészségnek örvend. — Bécsben pedig húshagyó kedden egy fiacska született, még pedig burokban és egy fogat, hozva magával a világra. Hetedfél kilogramm nehéz és mikor kivették a fürdőből, mint a bábaasszony esküszik rá, egész érthetően mondottak e szót: «Anker». A csodafiunak az apja háztulajdonos. — Dühöngő örült a vasúton. Megrázó jelenetnek voltak tanúi tegnap este Szegeden az osztrák-magyar államvasut pályaházában jelenvolt utasok. Az arad-csanádi vonattal Nagy-Sz.Miklósról egy községi hivatalnok és egy megyei rendőr a budapesti orsz. tébolyházba egy dühöngő őrültet szállított. Szegeden pihenőt tartottak s a szerencsétlen tébolyodottat is kiszállítva, a pályaház folyosójának egyik szögletébe helyezték. Némi eledelt és italt akartak neki nyújtani, mire azonban az összekötözött őrült irtózatos dühöngésben tört ki s német, oláh és szerb nyelven szitkozódott. A boldogtalan ember nagy sz.-miklósi szücsmester, neve Oláh Petrus neje és két gyermeke van. A Budapest felé menő éjféli vonat egyik külön kupéjába több ember csak nagy erőfeszitéssel birta a szerencsétlen embert beszállítani. Rövid hírek: Székesfehérvártt Veres Kőszegi János katonaujoncz pisztolylyal szivén lőtte magát és szörnyet halt. — Karácsfáról Wolf Lipót földmives a szőlőbe menet a megáradt Strem patakba esett és a habokban lelte halálát. — Kemenes Mihályfán e héten egy este egy fejszecsapásokkal agyonvert embert találtak; a gyilkost. Fodor Mihály miskei erdős személyében elfogták. — Pátkán Szűcs Gergely János jómódú polgár családjával való örökös viszálykodása miatt öngyilkos lett. — A Szentesen munkában levő artézi kút mélysége péntek este 97 méter és 62 centiméter volt. A víz magassága még mindig 6 és fél méter a földszintől, vagyis 91 méter és 12 cz méter magas vízréteg alul emelik ki a szürke homokot, amely rétegen ez idő szerint elég gyorsan halad át a fúrógép. — Sopronban Ileyszl Vilmos dragonyoshadnagy és Pucher huszár-tiszthelyettes közt tegnap reggel kardpárbaj volt, mely mindkét fél súlyos sebesülésével végződött. — A berlini királyi palota egy harmademeleti ablakából egy tisztogató lakása lezuhant, és agyonzúzta magát a kövezeten. — Öskün négy parasztlegény útját állotta húshagyó kedd éjszakáján Szabó Pál fiatal földbirtokosnak; a legények agyba-főbe verték Szabót, ki önvédelmében előrántotta kését s a támadók egyikét úgy szúrta mellen,hogy szörnyethalt. — Francz Un ‘szagban nagy szerepe van a revolvernek; szerdán este egy fiatal asszony lelőtte volt udvarlóját a párisi avenue Dumairán s Istrés városkában szintén kedvesét lőtte agyon egy hajadon, ezert nem akarta őt nőül venni. A Jiybnik porosz városban szétrobbant a minap egy gyár kazánja, minek következtében négy munkás életét vesztette. A Gellérthegy ormáról egy 7—8 mázsás szikladarab vált le tegnap s oly erővel gördült alá a meredek lejtőn, hogy a hegy tövében levő ház tetejét bezúzta. A megrongált épületet azonnal kiürítették. Öngyilkosságok. Szlimák János liptómegyei születésű 33 éves napszámos tegnap délután a Rudolfkő partról a Dunába ugrott s nyomtalanul eltűnt a hullámok közt. Keltinger Gusztáv 26 éves nyomdász tegnap délelőtt újvilág-utczai lakásán gyufaoldattal megmérgezte magát, de tettét idejekorán észrevették s ápolás végett beszállították a Rókus-kórházba. Az országgyűlési gyorsírók köréből a következő sorok közlésére kérettünk fel: «Tisztelt szerkesztő úr ! Markovits Iván úr nyilatkozata, melyet becses lapja mai számában közzé tesz, nagyon komikus hatást tett az országgyűlési gyorsírók közt. A nyilatkozatot, melynek tulajdonképen czáfolatnak kellett volna lenni, felhasználta alkalmal nevetséges öndicsőitésre. Megvannak a gyorsírók különben győződve, hogy befolyásuk az illetékes körökre az ily reklámoknak bizonyára semmi sem lesz, még ha nem hemzsegnének is oly képtelenségektől, mint például az, mikor az «európai hikii gyorsíró» magáról ezt írja: «nincs okom tagadni, hogy hazánkban megalapítója vagyok egy gyorsírási rendszernek, mely egész Európában el van terjedve,» holott ő mást nem tett, mint Gabelsberger német rendszerét a magyar nyelvre lefordította. Az ilyen öndicsőítés a szellemi tőkének olyan kamatoztatása, mely közel jár az uzsorához.» — febr. 22. SZÍNHÁZ, művészet. — A szegedi színházban szerdán Szathmáryné asszony, a nemzeti színház művésznője fog vendégszerepelni Károly és Árpád fiaival. A nők az alkotmányban vígjátékban lépve föl.. — M. kir. operaház. Ma Erkel Hunyady Lászlóját ismételték Wiltné asszonynyal, ki ezúttal is tündökölt e szerepében. Perotti Hunyady Lászlóját is, a melyet magyar szöveggel énekelt, nagy elismeréssel kell felemlítenünk. — Prince Zilah, Jules Glaratte magyar tárgyú drámájának főpróbáját már megtartották a párisi Gymnase színházban. Nyolcz órakor kezdődött és tartott reggeli hét óráig. Nagy díszlet öt van. Az előjátéké, mely a cselekmény előtt husz évvel folyik le, hóborított erdő, melynek mélyén Andre Zilah herczeg (Damals) tveszi a magyar sereg vezérletét atyja, Sándor Zilah-tól.